„Üzenem a maguk miniszterelnökének, hogy bassza meg!” – Ezt tapasztalták Kijevben a Telex tudósítói

2022. március 02. – 13:26

„Üzenem a maguk miniszterelnökének, hogy bassza meg!” – Ezt tapasztalták Kijevben a Telex tudósítói
A Telex riporterei, Simor Dániel, Huszti István, Nyilas Gergely és Földes András kedden, második nekifutásra tudták elhagyni Kijevet vonattal – Fotó: Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Ahogy ebből a cikkünkből a Telex olvasói már tudhatják, kedden sikerült elhagynia Kijevet a Telex négy riporterének. Nyilas Gergely, Huszti István, Simor Dániel és Földes András egy Románia felé tartó vonatra tudtak felszállni, miután előző nap sikertelenül próbálkoztak a kijutással. Közel 24 órányi utazás után szerdán még mindig Ukrajnában voltak, amikor Munk Veronika, a Telex alapító főszerkesztője a Telex Instagramján kérdezte őket a kijevi tudósítói napok végéről és a hazajutásukkal kapcsolatban.

Mi változott Kijevben?

Nyilas Gergely hat napot töltött eddig Ukrajnában. Mikor Huszti Istvánnal együtt megérkeztek Kijevbe, már a főváros közelében zajlottak a harcok, és már akkor sokan próbálták meg elhagyni a várost. Gergő azt mesélte a Telex követőinek a szerdai élő bejelentkezésben, hogy mire ők eljöttek onnan,

már Kijev belső területeinek szélét is elérte a konkrét háború: lövészárkok, ellenőrző pontok, megszűnt a tömegközlekedés, eltűntek az autók az utcákról, és már gyalog is alig lehetett közlekedni.

Földes András ezt úgy foglalta össze, hogy a város működő rendszere a Telex munkatársainak szeme előtt szűnt meg.

Csak második nekifutásra jutottak ki

A Telex négy helyszíni tudósítója hétfőn kísérelte meg először elhagyni Kijevet, sikertelenül. Ekkor már nem járt a metró, megbízhatatlan információk keringtek arról, hogy hogy lehet még egyáltalán közlekedni a városon belül, illetve hogy mikor és honnan indulnak még nyugatra vonatok. Miután hiába jutottak el a főpályaudvarra, ott egyetlen szerelvényre sem fértek fel, Andrásék a kijárási tilalom életbelépése után végül visszataxiztak a korábbi szállásukra. Ezen a ponton felmerült az is, hogy autós fuvart kellene találniuk, de Gergő egy helyi aktivistacsoporttól ekkor már azt az információt kapta, hogy

„az egyetlen, ismétlem az egyetlen biztonságos, lehetséges megoldás a vonat”.

Kedden ezért ismét kimentek a pályaudvarra, ahol újból azt tapasztalták, hogy általános az információhiány. Hiába lehetett azt már tudni, hogy jegy nélkül is lehet utazni, arról nem volt hír, hogy a bent álló vonatok közül mikor és melyik indul el egyáltalán. Ennek ellenére a szerelvények általában zsúfolásig tele voltak, gyakran belülről be is zárták az ajtajaikat, így kívülről hiába rángatták a kilincseket újonnan érkező menekültek.

A pályaudvaron erőszakot, pánikot, agressziót a legnagyobb meglepetésükre mégsem tapasztaltak a kollégáink. Gergő azt mondta „feszült nyugalomként” tudná leírni a hangulatot, András fatalizmusról beszélt, és mindketten kiemelték, hogy ekkora érzelmi töltetben mennyire meglepte őket a menekülő tömeg belső ereje, amivel képesek voltak elfogadni a kialakult helyzetet.

Felkavaró tragédiák

Amikor végül információ érkezett arról, hogy egy, nem nyugatra, hanem a román határ felé tartó vonatnak még nyitva vannak az ajtajai, akkor bízva a legjobbakban felszálltak rá a kollégáink, és másfél óra feszült várakozás után egyszer csak el is indult a szerelvényük. Így jutottak ki Kijevből, majd egy nagyjából Debrecen méretű városban sikerült átszállniuk egy Lviv felé közlekedő vonatra, így jutottak el a Lengyel határ közelében fekvő, menekültekkel túlzsúfolt városba.

„Amit hajnalban fél ötkor láttam, az olyan emberi tragédiák tömege, hogy bevallom, én a könnyeimmel küszködtem, ha visszagondolok rá, még most is felkavar”

– így élte meg András azt, ami a lvivi főpályaudvaron fogadta. Ott álltak a fagyban családok, kisgyerekekkel, csecsemőkkel, gurulós bőröndbe összepakolt életekkel, és sehogy nem tudtak továbbmenni.

Mennyire változtatták meg a magyarokhoz való hozzáállást az aktuális napi hírek?

Földes András nem érezte, hogy a Kijevben töltött napok alatt Magyarországról érkező friss hírek lényegesen befolyásolták volna a hazánkról már korábban kialakult képet. Arról mesélt, hogy bár az emberek szorosan követik a híreket, az elmúlt évek magyar politikája miatt bizalmatlanságot tapasztaltak, szinte minden egyes interjújukat azzal kellett kezdeni, hogy meggyőzzék az alanyaikat arról, hogy van értelme nekik mesélni, és fair tudósításhoz kérik a segítségüket.

Gergő hangsúlyozta, hogy magyarellenességet egyébként nem tapasztaltak, aki szóvá tette a származásukat, mindig célzottan a magyar kormányra hegyezte ki az ellenérzéseit. Volt, aki konkrétan Orbán Viktornak üzente, hogy „bassza meg!”. Ennek ellenére újságíróként nem növelte a biztonságérzetüket, amikor ilyesmivel találkoztak.

A teljes beszélgetést, amelyben Nyilas Gergely és Huszti István kórházi riportjáról is szó volt, illetve Földes András is mesélt arról, hogy kikkel találkoztak Simor Dániellel együtt az ukrán hadsereg önkénteseket toborzó állomásán riportozva, itt lehet visszanézni:

A múlt héten két hasonló élő bejelentkezést is közvetítettünk a Telex Instagram-oldalán, szombaton Nyilas Gergely mesélt arról, hogy hogyan jutottak el Huszti István fotósunkkal együtt Kijevbe, és milyen volt akkor a helyzet a fővárosban. Vasárnap pedig Mizsur Andrást kapcsoltuk, aki Bődey Jánossal együtt tudósított Lvivből.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom