„Kijevbe? Hát, maguk szerint sikerül?” A Beregsurány-Asztély határátkelőhely ukrán tisztje maga sem hitte, hogy valaha így kérdez vissza. A csütörtök hajnalban megkezdett orosz támadás megkezdése óta azonban bármilyen kérdésnek helye van Ukrajnában.
Igaz, egy ideig könnyebb az országba befelé haladni, mint eljönni: az utakon a határok felé sűrű a forgalom, az ellenkező irányban azonban szinte nincsenek autók. Legfeljebb egy-egy közmondásosan rossz útszakaszon, érthetetlenül töredezett vasúti átkelőnél torlódik fel négy-öt autó a Lviv felé vezető kárpátaljai úton.
A nehezítés akkor jön, amikor a benzinkutaknál egyre több helyen jelennek meg az üzemanyagok ártábláin a nullák: sok helyen a dízel és a 95-ös benzin már elfogyott. Hiánycikk lett a benzinkanna is. „Viccel, hát már rég szétkapkodták” – mondták már vagy az ötödik benzinkúton. Még kicsit meg is mosolyog minket a naiv próbálkozásért, hogy majd tartalék benzint tudunk szerezni. Két benzinkúttal arrébb szerencsénk volt. Az utolsó három kannát mi hoztuk el, és még 30 liter 95-ös benzint is kaptunk.
A 800 ezres Lviv felé haladva sem nőtt a forgalom – továbbra is csak az ellenkező irányban volt nagy –, egyre több volt viszont a sebtében felállított, betontömbökkel megerősített katonai-rendőri ellenőrző pont. Láthatóan azonban inkább kifelé, mint befelé ellenőriztek – talán azért, mert első körben útját akarják állni, hogy a katonaköteles fiatalok elhagyják az országot.
Két óra múlva azonban már két rendőri ellenőrzésen esünk túl mi is, de csupán gyors rutinvizsgálat, csak a szokásosnál gyakrabban hangzik el a kérdés, hogy biztos nem rejtegetünk-e fegyvereket. A védelmi minisztérium sajtóakkreditációja azonban mindkét esetben rövidre zárta a vizsgálatot. Arra azonban, hogy Lvivből keletnek fordulva elérhető-e még autóval Kijev, ők sem tudtak válaszolni.
A hírek nem voltak biztatók, Kijev lezárásáról, orosz katonai körgyűrűről, hajnalra tervezett bombázásokról jöttek ellenőrizhetetlen hírek. (Hajnalban aztán valóban ismét robbanásokat lehetett hallani a fővárosból. A hírek ellenére azonban a vonatok még járnak, az autót biztonságosabb volt Lvivben hagyni, ahonnan az éjjel négy vonat is indult a fővárosba. A biztonságosabb jelző persze viszonylagos, péntekre virradóan Lvivben is megszólaltak a légvédelmi szirénák.) A jegyvásárlás csak azért volt bizonytalan, mert a pályaudvart katonák, önkéntesek, a hadsereg alá rendelt, civilekből álló területi védelmi hálózat (a százezer fősre felduzzasztott úgynevezett teroborona) tagjai lepték el.
„Keletre megyünk” – mondta egyikük, de többet beszélgetni nem lehetett. A jegyek nagy része rájuk ment el, de civileknek is jutott hely a vonaton, amely percre pontosan érkezett be, és ugyanilyen pontosan indult Kijev felé – és ment a fővonalon, ameddig tudott. Éjszaka azonban kerülő mellékvágányokra terelték a Kijev körüli orosz katonai gyűrű hírére. „Talán eljutunk Kijevbe, de fogalmam sincs, mikor” – tárta szét a karját a szovjet vasúti hagyományoknak megfelelő dizájnú vagonunk utaskísérője, aztán a vagon végében álló ipari szamovárra néz, megörülve annak, hogy visszatérhet a megszokott vágányra: „Csak tíz hrivnya, kér egy teát?”
