Lassan összeáll a kép, mi történt az Észak-Koreába aknamezőkön át visszaszökő férfivel

A harmincas éveiben járó koreai férfi az év utolsó napján, december 31-én összehajtogatta a lila-fehér kockás ágyneműjét, és kitette a társasházi szemeteshez a matracával együtt, a személyes tárgyait kidobta, majd elhagyta a szöuli lakását. A szomszédok furcsállták, mert az ágynemű és a matrac is új volt, egyikük gondolkodott is rajta, hogy elkéri tőle, de aztán végül nem tette meg, mert amúgy soha nem beszéltek egymással.

A magányos férfi egy éve élt Dél-Koreában, takarítóként dolgozott, és éppen most ítéltek meg neki állami segélyt az áttelepülését segítendő, mégis úgy érezte, hogy nem jöttek be a számításai, anyagi nehézségekkel küzdött.

Pedig már annak is örülnie kellett, hogy egyáltalán életben van: Észak-Koreából disszidált 2020 novemberében.

De nem Kínán keresztül, a Jalu vagy Tumen határfolyót átszelve ment, mint több ezer sorstársa, hogy aztán a kínai hatóságokat elkerülve Mongóliába, Thaiföldre, Laoszba vagy Vietnámba jussanak. A férfi az aknákkal teli, fegyveres őrökkel figyelt, négy kilométer széles demilitarizált zóna keleti részén jutott át.

„Rengeteg akna van ezen a területen a háborúból, borzasztó veszélyes itt gyalogolni. Az ismert aknamezőket el lehet kerülni, ha vannak ismereteid és tapasztalatod, de a sok jelöletlen akna nagyon veszélyessé teszi”, mondta a Daily Beastnek David Maxwell, az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese.

A merész disszidens talán a múltja miatt merte 2020-ban ezt az útvonalat választani: szikár, izmos, jó kondícióban lévő fiatal férfi volt, a határátlépés utáni kihallgatásán azt mondta, tornász volt Észak-Koreában. A fizikumának hasznát vette az átjutáskor a szögesdrótos kerítéseken, akár átmászta, akár átugrotta az akadályokat.

Most ugyanezt az útvonalat választotta, csak a másik irányba, ugyanis a szöuli lakásából Észak-Koreába indult. Vissza a szülőföldjére.

Ha a hatóságok komolyan veszik magukat, többször is lekapcsolhatták volna. A szöuli Novon-ku körzet rendőrsége már júniusban jelezte, hogy fennáll az újradisszidálás veszélye a férfinél, de konkrét bizonyíték híján végül nem tettek semmit. Aztán január elsején, nem sokkal dél után, a zónától pár kilométerre húzódó pufferzónánál, (Civilian Control Line, CCL) felszerelt kamera lekapta őt. A határőrök körbeküldtek egy figyelmeztetést, de aztán nem léptek, mert úgy tűnt, egy közeli falu felé vette az irányt a férfi. Majd ezután még több kamera képén is felbukkant a disszidens, de a monitorokat élőben figyelő határőrök nem voltak résen, nem vették észre őt.

A férfi így este 6 óra 36-kor átjutott a szögesdrótos kerítésen, ezzel beindítva a riasztórendszert. A határőrök azonnal visszanézték a felvételeket, de nem találták rajtuk a férfit, mert nem volt összeigazítva a kamerarendszer szerverének órája a pontos idővel. A férfi a demilitarizált zónába bejutva átment a katonai demarkációs vonalon is. A déli határőrség csak este 9 óra 17 perckor kezdte el keresni őt, miután hőfigyelő eszközökkel észrevették őt a zónában, és azt hitték, hogy északról akar valaki éppen hozzájuk szökni. Végül 10 óra 49 perckor vált biztossá, hogy a férfi már átjutott az északi oldalra.

Utólag derült ki, hogy a férfit a szökése során összesen öt kamera filmezte le, de ez is kevés volt ahhoz, hogy elkapják.

A vezérkari főnök, Von Incsol nyilvánosan bocsánatot kért az incidens miatt a parlament védelmi bizottsága előtt, hozzátéve, hogy a hadsereg mindent megtesz majd, hogy ne forduljanak elő a jövőben hasonló esetek. „Nem tettük megfelelően a dolgunkat”, mondta. A koreai sajtó egyébként arra célozgat, hogy egyrészt szilveszter-újév napján eleve a szokásosnál kevéssé lehettek éberek az őrök, emellett elemzők szerint a déli vezetés az északkal párbeszédet keresve mostanában nem akarja a kelleténél keményebbnek mutatni magát.

Szegénynek lenni délen is nagyon nyomorult dolog

Az nem ritka, hogy az északról délre disszidálók megbánják a döntésüket, mert kirekesztéssel, magánnyal és szegénységgel szembesülnek. Mindenhol másodrendű állampolgárok, legyen az akár állásra jelentkezés, akár párkapcsolat, és sokan csak szerencsétlen, agymosott, diktátoréltető zombikként kezelik őket. A kapitalizmusban szétszakadó társadalmat, az ottani alsó réteg kilátástalanságát mostanában nem is kell nagyon magyarázni, elég érzékletesen mutatják be az olyan dél-koreai alkotások, mint az Oscar-díjas Élősködők vagy a világhíressé vált netflixes sorozat, a Squid Game. Az ilyen művek alapjául szolgáló helyi társadalmi-gazdasági problémákról itt írtunk hosszabb cikket.

Dél-Koreában most

• az északról érkezők 56 százaléka esik az alacsony jövedelműek kategóriájába;
• csaknem 25 százalék a legrosszabb helyzetűek között van, ami hatszorosa a dél-koreai országos átlagnak;
• 407 megkérdezett disszidens 18 százaléka mondta azt, hogy vissza akar térni, legtöbbjük az emlékeket, a nosztalgiát említette fő okként.

Kim Rjenhuit az ausztrál ABC szólaltatta meg tavaly. Ő is Északról érkezett, de azt állítja, átverték. Kínában akarta volna a májbetegségét kezeltetni, de olyan drága lett volna, hogy ott rábeszélte egy közvetítő, hogy menjen Dél-Koreába, mert ott két hónapon belül össze tudja szedni majd rá a pénzt. Ám mire rájött, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, a közvetítő már elszedte az útlevelét, neki pedig három hónapot kellett eltöltenie egy ilyenkor szokásos intézményben, ahol megvizsgálják, kém-e, illetve kap egy képzést a beilleszkedést segítendő. Ő nyolc éve próbál visszatérni, de egyelőre nem tud.

Az, hogy el is szánja valaki magát a visszatérésre, és lehetősége is van rá – akár illegálisan –, az az elmúlt évtizedben körülbelül 30 alkalommal fordult elő, ami alig egy ezreléke a délre átjutó 33 000 disszidensnek.

Az ilyen ritka esetek persze rendre bekerülnek a hírekbe. 2020 nyarán egy 24 éves férfi szökött vissza úszva Észak-Koreába négy év után, miután a déli hatóságok megvádolták azzal, hogy megerőszakolt egy másik disszidenst, és elfogatóparancsot adtak ki ellene. Az ügy mégsem ezért kavart nagy port, hanem azért, mert azon ment a vita, hogy koronavírusos-e, és vajon ezáltal az „idegenek” nyakába lehet-e varrni, ha Északon is megjelenik a vírus (hivatalosan minden ennek ellentmondó jel ellenére is tagadják, hogy lett volna egyetlen fertőzött is az országban).

Ez a Kim néven ismert „újradisszidens” nem járt túl jól ezzel, pedig normális időkben Észak-Korea szereti a tenyerén hordozni a visszatérőket, legalábbis ami a propagandát illeti. 2013-ban a Deutsche Welle is beszámolt arról a tájékoztatóról, amelyen gigantikus Kim Ir Szen- és Kim Dzsongil-portrék alatt beszélt hosszan nyolc ember, erős jelzőket halmozva arról, hogy mennyire borzalmas az élet Délen, mennyire romlott a kapitalizmus, és kértek megbocsátást mindenkitől a butaságukért, hogy disszidáltak.

Az ilyen visszatérésekhez persze nem árt megjegyezni azt sem, hogy ezek az emberek simán lehetnek ügynökök, kémek, vagy ha nem, akkor esetleg a hátramaradt családtagjaikkal zsarolhatják őket. Ráadásul Dél-Korea nem különösebben követi a hozzájuk érkezők sorsát, egy 2017-es hír szerint több mint 800 disszidensről nem tudtak semmit, többségük valószínűleg továbbállt egy harmadik országba, de olyanok is lehetnek köztük, akik börtönbe kerültek.

És bár kicsit más történet, mert nem visszatérésről van szó, hanem egy „sima” átköltözésről, de a propaganda szándékait az érkezőkkel jól mutatja, hogy 2020 elején virággal várták, és persze bele is került a hírekbe Cso Inguk. A 73 éves férfi apja dél-koreai külügyminiszter is volt, de 1986-ban a feleségével együtt, a gyereküket hátrahagyva disszidáltak, és az utolsó kívánsága volt, hogy a fia is menjen északra.

Azonban 2013-ban és 2014-ben is küldtek vissza illegális belépéssel vádolt dél-koreaiakat, másokat pedig kémkedésre hivatkozva tartanak fogva.

Ilyen kockázatos oda-vissza szökés még soha nem volt

A „visszadisszidensek” általában Kínán keresztül mennek visszafelé is. Az, hogy valaki mindkét irányba megjárja a demilitarizált zónát, és nem kém vagy ügynök, tudomása szerint még soha nem fordult elő, mondta a Daily Beastnek Steve Tharp, az amerikai hadsereg Korea-szakértője. Márpedig a jelenlegi adatok szerint a férfi nem volt kém, legalábbis az eddigi vizsgálatok nem találtak semmi erre utaló jelet. Próbálják kideríteni azt is, hogy a hétvégi határ menti katonai mozgások Északon vajon azért voltak-e, mert a férfi elé mentek a katonák, de erre sincs semmi megerősítés.

A volt alezredes szerint a férfi egyébként nagy valószínűséggel nem él már, mert az északi hadsereg nem fogad disszidenseket a Covid-aggodalmak miatt. Elismerni ugyanakkor valószínűleg nem fogják, hogy megölték, mint azt tették 2020 szeptemberében, amikor egy halászati tisztviselőt lelőttek és elégettek a vírusra hivatkozva, amikor át akart jutni a két ország tengeri határán. Később egyébként bocsánatot kértek érte.

Dél-Korea most hivatalosan jelezte Észak-Koreának, hogy egy ember átlépte a határt, és védelmet kért neki. Phenjan annyit válaszolt erre, hogy megkapták az üzenetet, de ennél többet semmit.

További fontosabb források: Dél-Korea hírügynöksége, a Yonhap (1., 2., 3., 4.), Reuters (1., 2., 3.), Daily Beast