Valós társadalmi problémák állnak a Squid Game kegyetlensége mögött

2021. november 09. – 11:27

Valós társadalmi problémák állnak a Squid Game kegyetlensége mögött
Jelenet a Squid Game című sorozatból – Fotó: Youngkyu Park / Netflix / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Dél-Korea az utóbbi években két területen vált globális hatalommá. Egyrészt a koreai vállalatok az okostelefonoktól és lapostévéktől kezdve a memóriacsipeken át az akkumulátorokig egy sor csúcstechnológiai szektorban váltak globális piacvezetőkké, sokak, köztük Orbán Viktor miniszterelnök mély csodálatát kiváltva.

Másrészt a dél-koreai szórakoztatóipar mára a nyugati világban is berobbant, a laboratóriumi körülmények között kifejlesztett popegyüttesektől kezdve a sorozatokig és filmekig számos koreai kulturális termék tarol többek között Magyarországon is.

Utóbbiak legünnepeltebb darabjai pedig, mint a 2020-ban a legjobb filmnek járó Oscar-díjat elnyerő Élősködők vagy a Netflixen nézettségi rekordokat döntő Squid Game, pont a koreai fejlődés árnyoldalait taglalják.

A makroadatok alapján ebből kevés látszik.

A dél-koreai háztartások elkölthető jövedelme az utóbbi tíz évben 40 százalékkal nőtt, amely jóval meghaladta az európai uniós átlagot (34 százalék), bár abszolút értéken így is évi mintegy 5000 euróval alacsonyabb az európai értéknél. Az egy főre eső, vásárlóértéken számolt GDP-ben pedig már megelőzték az EU-átlagot a brit kilépést követően.

A jövedelmi egyenlőtlenségeket mérő, a társadalom felsőbb és alsóbb rétegei közti különbségeket kifejező Gini-koefficiens tekintetében bár Dél-Korea a jellemzően fejlett országokat tömörítő OECD hátsó harmadában van, de nem kiugróan magas, hosszabb távon stagnáló értékkel. A munkanélküliség hagyományosan alacsony, a koronavírus-válság idején is alig haladta meg az 5 százalékot, mára 3 százalékra csökkent.

Ugyanakkor a kitartó gazdasági növekedéssel és technológiai fejlődéssel együtt a társadalmi egyenlőtlenségek, a megfizethetetlen nagyvárosi ingatlanárak, a lakosság eladósodása, a fiatalok nehéz munkaerőpiaci helyzete, a nagyvállalatok dominanciája és a gazdaság kettészakadása hosszú ideje a dél-koreai politika központi témái, amelyeket a Covid–19-járvány gazdasági hatásai is felerősítettek.

Ezeket a sikerfilmekben is taglalt problémákat a kormány sem tagadja. Kim Bukjum dél-koreai miniszterelnök ősszel arról beszélt, a kormány válságként tekint a növekvő egyenlőtlenségekre. An Tokol pénzügyminiszter-helyettes pedig kormányzati segítséget ígért a járvány gazdasági hatásai által érintett szegényeknek. „A koronavírus-válság felszínre hozta a társadalom szétszakadását. Ha nem avatkozunk be, az súlyos veszélyt jelent a társadalmi egységre nézve” – nyilatkozta.

Növekvő eladósodottság, leszakadó szegények

A háztartások adóssága, amely a Squid Game egyik központi témája, az utóbbi évtizedben a kétszeresére nőtt, és a legmagasabbak között van az OECD-tagállamok között.

Az elkölthető jövedelemhez viszonyított adósságráta 201 százalékon, a GDP-arányos adósságráta 105 százalékon áll, mindkettő a hatodik legmagasabb a fejlett országok közül. Az eurózónában az utóbbi érték 63 százalék, Magyarországon 21 százalék. (Önmagában a lakosság eladósodottsága egyébként nem az elszegényedés jele, Dél-Korea előtt például olyan országok állnak, mint Dánia, Norvégia és Svájc. Ugyanakkor ezek a koreainál jóval gazdagabb társadalmak, ahol nagyobb vagyonnal párosul az adósság.)

A 30-as éveikben járók esetében az eladósodottság az átlagnál súlyosabb, éves jövedelmük átlag 2,7-szeresére rúg. Ahogy pedig a kockázatok növekedésével a bankok visszafogták a személyi hitelezést, megnőtt az árnyékbankrendszer és az online hitelezés szerepe.

Az átlagnál is jóval erősebben, az utóbbi négy évben 33 százalékkal nőttek a jellemzően szegények által felvett, fedezet nélküli nem banki kölcsönök.

Ezzel párhuzamosan a nagyvárosi lakhatási költségek is jelentősen nőttek. Szöulban az átlagos lakásár az átlagbér 18,5-szerese, ami a budapesti arány másfél-kétszerese. Öt évvel ezelőtt az érték még 8-10 év körül mozgott, azaz az árak az utóbbi bő két évben szaladtak el – dacára annak, hogy a baloldali Mun Dzsein elnök 2017-es hatalomra jutása óta a kormány és (az idén tavaszi bukásáig kormánypárti) városvezetés tucatnyi intézkedést hozott az árak letörése érdekében. A dél-koreai jegybank elnöke júliusban azt mondta, ezek a pénzügyi egyenlőtlenségek alááshatják az ország középtávú növekedését.

Az ingatlanár-emelkedést politikai botrányok is kísérték, miután nemrég fény derült rá, hogy Mun balos üzenetei ellenére kormánya egyes tagjai maguk is nyerészkedtek a helyzeten. Nem sokkal a botrány kitörése után, tavasszal a kormánypárt súlyos vereséget szenvedett az ország két legnagyobb városa, Szöul és Puszan polgármester-választásán.

Pihenő szöuliak a Han folyó partján – Fotó: Anthony Wallace / AFP
Pihenő szöuliak a Han folyó partján – Fotó: Anthony Wallace / AFP

A lemondás generációja

Hasonló probléma, hogy míg az átlagos jólét nő, annak eloszlása jövedelmi csoportonként változó. Kim Csanghvan, a Kansasi Egyetem professzora egy közelmúltbeli írásában azt emelte ki, hogy bár a leggazdagabbak és a középosztály közötti jövedelmi különbségek nem nőnek, a társadalom alsó tíz százalékának jövedelme az utóbbi tíz évben reálértéken csökkent.

A dél-koreai relatív szegénységi ráta, azaz a mediánbér felénél kevesebbet keresők aránya 16,7 százalék, amely a legmagasabbak között van a fejlett világban: a magas jövedelmű országok közül csak Izraelben és az Egyesült Államokban magasabb a mutató (17,8 százalék), míg Magyarországon csupán feleennyi. Különösen kiugró a szegénységben élő idősek aránya: az OECD adatai szerint a koreai nyugdíjasok több mint 40 százaléka szegénységben él, ami messze a legmagasabb arány a szervezet tagállamai közül.

A szegénységben élő fiatalok arányát (12,3 százalék) illetően az ország az OECD középmezőnyébe tartozik, de a fiatal felnőttek helyzete sem rózsás. A koreai statisztikai hivatal adatai szerint a 15–29 évesek között a munkanélküliek és alulfoglalkoztatottak (utóbbiak közé tartoznak például a szezonális munkát végzők vagy alacsony óraszámban részfoglalkoztatottak) aránya 2021 elején 27,2 százalék volt, amely történelmi csúcsot jelent. Különösen a diplomás fiatalok elhelyezkedése problémás (a nem diplomásokat könnyebben felszívja a növekvő szolgáltatási szektor), amelyen a kormány különböző munkahely-támogatási programjai sem tudtak segíteni.

Ezt a generációt szokás Koreában a „szampo generációnak”, azaz a hármas lemondás generációjának nevezni, ami arra vonatkozik, hogy a fiatalok jelentős része anyagi okokból kénytelen feladni a társadalmi élet három, korábban alapvetőnek tartott elemét: a társas életet, a házasságot és a gyermekvállalást.

Egyes beszámolók ezeket a problémákat látják egyebek mellett a dél-koreai kriptovaluta-őrület mögött is. Az ország az Egyesült Államok és Japán után a világ harmadik legnagyobb kriptovaluta-forgalmát bonyolítja, a spekulánsok között pedig nagy számban vannak kispénzű fiatalok, akik már lehetőség híján a kriptobefektetéseiktől várják a meggazdagodást – ám ennek gyakran eladósodás a vége.

Duális gazdaság

Ezen problémák egy népszerű magyarázata a dél-koreai gazdaság duális szerkezetének szerepét hangsúlyozza. A koreai gazdaság innovatív és jól jövedelmező szektorai, az elektronikától az autógyártáson át a pénzügyi közvetítésig néhány nagy konglomerátum, például a Samsung, az LG és Hyundai kezében vannak. A cseboloknak nevezett vállalatcsoportokon kívül azonban más nem nagyon rúg labdába Koreában: egy üzleti szervezet felmérése szerint a kis- és középvállalkozásoknál dolgozók átlagbére a nagyvállalati dolgozókénak kétharmada.

A csebolok bírálói szerint ez elsősorban a nagyvállalatok erőfölényéből fakad, ezért a csebolok szétválasztása és a cégcsoportokat összetartó, nehezen átlátható céges összefonódások kibogozása Mun Dzsein egyik fő ígérete volt. Bár történtek előrelépések e téren 2017 óta, a dél-koreai gazdaságszerkezet nem sokat változott, a gazdasági demokratizálását követelő balos aktivisták pedig kiszerettek az elnökből.

De a duális gazdaság mellett egyéb, hagyományosabb egyenlőtlenségek is szembetűnőek.

A nők és férfiak közti jövedelmi különbségek Dél-Koreában a legsúlyosabbak a fejlett világban: a nők 30 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál.

Bár a diplomások között növekszik a nők aránya, a 30-as, 40-es éveikben sok koreai nő esik ki a munkaerőpiacról, ami azt jelzi, hogy a gyermekvállalás és a munka nehezen összeegyeztethető az országban.

Eközben a dél-koreai termékenységi ráta, azaz az egy szülőképes korú nőre jutó születések száma mindössze 0,84, amely a világ legalacsonyabb értéke (ennek fényében nem világos, hogy Orbán Viktor szövegírója mire gondolt, amikor azért dicsérte Koreát, mert ott „a család, az minden”). Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a dél-koreai társadalom rohamosan öregszik, az aktuális projekciók szerint 2050-re a lakosság közel 40 százaléka 65 évnél idősebb lesz.

Munkás dolgozik egy elektronikai hulladékot feldolgozó üzemben a dél-koreai Jonginban – Fotó: Ed Jones /AFP
Munkás dolgozik egy elektronikai hulladékot feldolgozó üzemben a dél-koreai Jonginban – Fotó: Ed Jones /AFP

Elengedik az adósságot

A Squid Game egyéb, kevésbé ismert jelenségekre is reflektált. Az egyik ilyen a migráns munkaerő helyzete: tavalyi adatok szerint az 50 milliós országban 800 ezer külföldi dolgozott, nagyjából harmaduk tartozik a jellemzően délkelet- és dél-ázsiai munkásoknak kiadott vízumkategóriába. A munkaügyi minisztérium adatai szerint tavaly a migráns munkások mintegy 150 milliárd von, azaz majdnem 40 milliárd forintnyi elmaradt bér miatt tettek panaszt, azaz a sorozat Alijának megpróbáltatásai relatíve átlagosak.

Hasonló a helyzet az észak-koreai menekültek esetében, akik szintén nehezen tudnak beilleszkedni a déli társadalomba. A szöuli országegyesítési minisztérium szerint az északról megszökött koreaiak foglalkoztatási rátája 6 százalékponttal alacsonyabb az országos átlagnál, körükben a munkanélküliségi ráta az országos háromszorosa, átlagbérük pedig 20 százalékkal alacsonyabb.

A Squid Game és az Élősködők által tárgygondok mindazonáltal messze nem csupán dél-koreai jelenségek, pont ezért is lehetett mindkét termék nagy nemzetközi siker. Dél-Koreának viszont megvan az az előnye, hogy a jelek szerint a kormány hajlandó és képes is tenni a gondok megoldása érdekében.

A kormány most a kiadások növelésével és a szociális programok megerősítésével próbál segíteni, a 2021-es büdzsétervezet rekordmennyiségű állami költést tartalmaz, és ennek érdekében az 1997-es pénzügyi válság óta szigorúan alacsonyabb tartott államadósságot is hajlandóak elengedni – bár az eddigi fiskális fegyelem és erős növekedési ütem miatt az elengedés itt az jelenti, hogy a GDP-arányos államadósság eléri majd az 50 százalékos határt. (Ennek fényében egyébként az is érdekes rejtély, hogy Orbán szövegírója a balos Mun Dzsein budapesti látogatása idején miért érezte fontosnak kiemelni, hogy nem támogatja a „szocialisztikus elképzeléseket”.)

Ezt segíti, hogy Dél-Koreában a Covid-járvány szakszerű és felelős kezelése, valamint a kárhoztatott csebolok (koreai órásvállalatok) nemzetközi versenyképességének köszönhetően enyhe volt a recesszió tavaly, idén pedig gyorsan talpra állt a gazdaság. Azaz az ország bőven rendelkezik a megfelelő kapacitásokkal ahhoz, hogy a Squid Game és az Élősködők disztópiája csak a mozivásznon maradjon realitás.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!