A tundrára telepített bölények és tevék még csak a kezdet ebben a harcban

Ott tartunk, hogy a világ egyik leghidegebb pontján, 130 km-re délre az orosz sarkvidéki partoktól, Szibériában felszívódik permafroszt, vagyis az örökké fagyos talajréteg. Elkezdtek kiolvadni a mamutcsontok, a fagy által megőrzött növények, és üvegházhatású gázok felszínre kerülése is fenyeget.

Szergej Zimov tudósként régóta tanulmányozza a permafrosztot a gyémánttermelő vidéknek számító Jakutföldön, és saját szemével látja, hogy milyen hatással van a globális felmelegedés a környezetre. Őt mutatja be a Reuters képsorozata.

„Ez az egyik leghidegebb hely a Földön, és mégsincs permafroszt. A metán koncentrációja sohasem nőtt olyan sebességgel a légkörünkben, mint ma… Szerintem ez összefügg a permafroszt réteggel” – mondja Zimov.

Oroszország 65 százalékát, és az északi szárazföldi terület közel negyedét örökké fagyott talajréteg fedi. Ha ezen permafroszt területek alól kiszabadulnának az üvegházhatású gázok, az a tudósok szerint megegyezne az Európai Unió ipari károsanyag-kibocsátásával, de lehet, hogy meg is haladná azt.

A permafrosztból kiszabaduló gázokat persze nem számítják bele az országok károsanyag-kibocsátási értékeibe. Így nem is érvényesek rájuk azok az ígéretek, amelyeket az ENSZ-ben tesznek a nagy országok arról, hogy milyen mértékben csökkentik a szennyező anyagoknak a mértékét a légkörben.

Zimov a felszólítások ellenére nem volt hajlandó elhagyni a sarkvidéket, amikor a Szovjetunió összeomlott. Helyette inkább a fagyos földeken maradt, és a jelentős részben elnéptelenedett Cserszkij város közelében működtet egy kutatóállomást. A szakértő szerint a koronavírus idején kiderült, hogy mi is a helyzet a permafrosztból kiszabaduló gázokkal.

Annak ellenére, hogy a világjárvány idején a gyárak világszerte visszafogták a termelést, és a közlekedés is lelassult, a metán és a szén-dioxid koncentrációja a légkörben gyorsabban nőtt – mondja Zimov. Ezzel persze csak gyorsul az éghajlat felmelegedésének az üteme is, ami előbb utóbb komoly kárt okozhat a gazdaságban: Oroszországban egész városok nyúlnak el a fagyott talaj felett, aminek az olvadása 2050-re akár 7000 milliárd rubelbe (kb. 30 679 milliárd forintba) is fájhat az ország számára.

Többek között azért is nagy baj, ha a fagyott talaj felenged, mert az ilyen területeken keresztül-kasul futó gázvezetékek, utak és épületek már most süllyednek és romlanak. Ezeket ugyanis abban a hiszemben építették régebben, hogy a permafroszt örökké megmarad.

Zimov úgy döntött, hogy nem nézi tétlenül, cigarettát füstölve, ahogy a jakutföldi vidék „elolvad”. Megpróbálja lelassítani a folyamatot azzal, hogy a Pleisztocén Park nevű természetvédelmi területet nagy növényevőkkel, köztük bölényekkel, lovakkal és tevékkel népesíti be.

Ezek a patások letapossák a havat, így az sokkal tömörebbé válik, aminek következében nem szigetel olyan jól, a téli hideg pedig át tud hatolni a talajon.

Zimov és fia, Nyikita 1996-ban kezdett állatokat betelepíteni a körbekerített parkba, és eddig körülbelül 200 különböző fajt hoztak be. Állításuk szerint a patások jobban lehűtik a permafrosztot más területekhez képest.

A bölényekkel megpakolt teherautókat idén indították útjukra Dániából. Az állatok viharos időben, rozmárok és jegesmedvék mellett haladtak el, és hatezer kilométert utaztak az új otthonukig, a Kolima folyó torkolatáig.

Zimovék ráadásul nem állnak meg a bölényeknél, ennél még meglepőbb elképzeléseik vannak. Úgy tervezik ugyanis, hogy ha a tudósoknak sikerül genetikai csodaként feltámasztani a 11 700 évvel ezelőtt kihalt mamutokat, akkor őket is szívesen látják a parkban. A mamutoknak köszönhetően újraalkothatnák a vidék eredeti ökoszisztémáját, arról nem is beszélve, hogy egy mamut mennyivel hatékonyabban tapossa a havat.

Na jó, de van egyáltalán értelme ennek, vagy csak valami furcsa hóbort lenne az egész? Nos nagyon úgy tűnik, hogy Zimov igenis jó úton jár. A Nature's Scientific Reportsban tavaly megjelent cikkében kifejtette, hogy a Pleisztocén Park állatai a felére csökkentették az átlagos hóvastagságot, és 1,9 Celsius-fokkal csökkentették az éves talajhőmérséklet átlagát.

Télen és tavasszal még nagyobb csökkenést sikerült elérniük az állatoknak a hótaposással. A nem szokványos módszer hatékonyságát ez önmagában nem bizonyítja, de az eredmény bíztató. Ráadásul a hasonló kísérletek eddig világszerte azt mutatták, hogy hogy a patások betelepítése a tundrára 37 százalékkal csökkentheti a sarkvidéki permafroszt olvadását – szerepelt az értekezésben.

A két Zimov szeptemberben a sekély Kolima folyóban sétálgatva kihalászott egy mamutagyarat és egy -fogat. Az elmúlt években megszaporodtak az ilyen leletek Jakutföldön, különösen a folyóknál, ahol a víz is erodálja a permafroszt réteget. A tudósok szerint az elmúlt évszázadban a világ átlagosan egy fokot melegedett, míg Jakutföldön az elmúlt 50 évben három fokkal emelkedett a hőmérséklet.

A permafroszt olvadásával járó károsanyag-kibocsátás és az erdőtüzek sajnos nem számítanak bele a klímaegyezségekbe. Pedig a fagyos réteg alól szökő szén-dioxid egy-két százaléka egyenértékű egyéves globális kibocsátással – mondja Chris Burn, a Carleton Egyetem professzora és a Nemzetközi Permafroszt Szövetség elnöke.

A tudósok becslése szerint az északi féltekén a permafroszt körülbelül 1,5 ezer milliárd tonna szén-dioxidot tartalmaz, körülbelül kétszer annyit, mint ami jelenleg a légkörben van, vagy körülbelül háromszor annyit, mint a Föld összes fában és növényében megkötött mennyiség.

„Azon dolgozunk, hogy bebizonyítsuk, ezek az ökoszisztémák segítenek a harcban, de a mi erőfeszítéseink önmagukban nem elegendőek” – mondja Nyikita Zimov.