Egy gyilkosság, aminél halott áldozata buktatta le a tettest. Vagy mégsem?

Hányszor esett meg a történelem folyamán, hogy egy gyilkosságnál a tettest nem más buktatta le, mint a meggyilkolt áldozat? Valószínűleg nem sokszor, habár a popkultúrában azért elég csak egy jól ismert Columbo-epizódra gondolni. Ezért is keltett nagy szenzációt a kilencvenes évek elején az az eset, amikor egy franciaországi ügynél éppenséggel azért tudták elítélni a feltételezett gyilkost, mert úgy tűnt, hogy a haldokló áldozat saját vérével írta fel:

„Omar megőlt”.

Még mielőtt máris emailt írnának nekem a helyesírás miatt, nem mellékes részlet, hogy a híres mondat, amelyet a haldokló Ghislaine Marchal vérével írtak, helytelen franciasággal volt megfogalmazva, ezt tükrözi a hibás helyesírású fordításom is. A nyelvtan fontosságára még visszatérünk.

Ghislaine Marchalt tehát megölték, 1991 nyarán, és a vérével felmázolt felirat alapján gyilkosságért elítélték marokkói kertészét, Omar Raddadot. A férfi mindvégig ártatlannak vallotta magát, és bár elnöki kegyelemmel hamarabb szabadult a börtönből, mégsem semmisítették meg soha az ítéletet, papíron gyilkos maradt. Ez változhat meg a közeljövőben, Raddad ugyanis DNS-bizonyítékokra hivatkozva kérte a per felülvizsgálatát, amivel 30 év bizonygatás után talán valóban tisztázhatja a nevét.

Az árulkodó halott

A gyilkosság idején a 65 éves Ghislaine Marchal egy villában élt egymagában a francia Riviérán. Vagyonos özvegy volt, akinek a szülei az ellenállásban harcoltak a második világháború idején, férje pedig gazdag örökös volt. Villájának kertjét az akkor 29 éves, marokkói származású Raddad gondozta. A kertész épphogy beszélt franciául, és gyakorlatilag írástudatlan is volt.

Marchal június 23-ára, arra a napra, amikor megölték, megbeszélt egy találkozót napközbenre, másnapra pedig vendéget várt. Miután sem a találkozón nem jelent meg, sem a vendégének nem nyitott másnap ajtót, az aggódó barátai június 24-én kihívták a rendőröket, akik megtalálták Marchal testét a ház belülről bezárt pincéjében. Az ajtót egy összecsukható ággyal és egy fémcsővel barikádozták el. A nő holttestén több zúzódás és tizenhárom szúrt seb volt.

A tetthely egyik legmeglepőbb részlete az egyik ajtóra felírt árulkodó mondat volt: „Omar m'a tuer” azaz „Omar megölt engem”. A feliratot kétszer írták fel, először az ajtóra, majd a falra, ez utóbbit nem fejezték be, megálltak a t betűnél. Mivel a helyiség belülről volt bezárva, ezért egyből azt feltételezték a nyomozók, hogy csak az áldozat volt a pincében, és ő írta fel az árulkodó mondatot – mondta el a Marianne-nak Roger-Marc Moreau magánnyomozó, aki a kezdetektől fogva segédkezik a marokkói férfi védelmében.

Az asszony házából látszólag semmi nem tűnt el, de a kistáskáját üresen találták, ez alapján pedig feltételezték, hogy ellophatták a készpénzét. Az ügyészek és Marchal családja is azzal érvelt, hogy Raddad, aki időnként kaszinóba járt, kirabolta és megölte a vagyonos özvegyet, aki nem volt hajlandó megelőlegezni a fizetését. Az akkori feltételezések szerint a haldokló Marchal eltorlaszolta a pince ajtaját, mert attól félhetett, hogy a gyilkosa visszatér, majd utolsó erejével felírta a tettes nevét az ajtóra.

Már csak a felirat alapján természetesen rögtön Omar Raddad lett a fő gyanúsított, és bár a történet több részlete is az ártatlanságára utalt, a férfit végül elítélték.

„Ma elítéltek egy kertészt, mert elkövette azt a bűnt, hogy arab származású volt”

– mondta az ítélet meghozatala után ügyvédje a sajtónak, aki az antiszemita ítéletéről híres Dreyfus-ügyet emlegette. A tárgyaláson legfőbb bizonyíték az őt megvádoló felirat volt, aminek hitelességéről azonban megoszlanak a vélemények.

A vitatott felirat

A legfontosabb kérdés, amelyet a francia kriminalisztika egyik legismertebb mondatának esetében fel kell tenni, hogy valóban a haldokló Ghislaine Marchal írta-e, hogy megölte őt a kertésze.

A vérrel felírt mondat körül a viták egyik fő eleme, hogy van benne egy gyakori, ámde kínos nyelvtani hiba. „Omar m'a tuée” – íródna „passé composé” múlt időben a helyes mondat, csakhogy a pincében „Omar m'a tuer” szerepelt, hibásan. Mindkét mondatot ugyanúgy ejtik, de írásban különbözik a kettő, és nagyjából olyan otromba hibának számít összekeverni, mint magyarul a j és ly betűket. Marchal nagyvilági nőnek számított, ezért sokan nehezen hiszik el róla, hogy ilyen súlyos hibával írt volna. Ugyanakkor a nő rokonai azzal érvelnek, hogy Marchal nem járt főiskolára, nem volt különösebben művelt, és a nyomozók máshol is találtak rá példát, hogy az igeneveket rosszul használta.

Mindemellett nehéz számon kérni a helyesírást egy haldokló emberen, aki éppen elvérzik.

Moreau szerint pont az áldozat állapota itt a lényeges. Szerinte nem reális, hogy miután több késszúrást szenvedett, a gyilkos(ok) távozása után teljes sötétségben felírta a feliratot, és még az aposztrófról sem feledkezett meg. A magánnyomozó szerint nem véletlenül nem történt még olyan, hogy a halott áldozat buktassa le a gyilkost, és szerinte Marchal esetében sem ez történt.

A másik dolog, ami eldönthetné a felirat szerzőjének kérdését, az a kézírás. Az írásszakértők azonban nem tudtak megegyezni benne, hogy tényleg az áldozat írta volna a vádat. Már csak azért sem, mert más az, amikor valaki egy ceruzával, vagy valamilyen eszközzel leír valamit mondjuk egy papírra, és más az, amikor az ujjal fest fel egy nagyobb felületre egy szöveget – érvel Moreau. Csakhogy a gyilkosság után a grafológusok kijelentették, hogy a kézírás 100 százalékos bizonyossággal Marchalé.

Moreau szerint ilyen biztonsággal szinte soha nem mondják ki, hogy kié a kézírás, hacsak nem áll rendelkezésre egy hosszabb szöveg, márpedig az áldozat esetében a kitöltött keresztrejtvényeiből következtették ki az egyezést. Az írásszakértők a tárgyaláson már csak 60-70 százalékos bizonyossággal merték feltételezni, hogy Marchal írta a feliratot, később pedig más szakértők kijelentették, hogy nem lehet kimondani, hogy a nő írta volna.

Túl sok minden szól az ártatlanság mellett

Az ügy másik fontos elemei a DNS-minták, amelyeket a tetthelyen pont, hogy nem találtak. A nyomozás során ugyanis semmilyen DNS-mintát vagy ujjlenyomatot nem gyűjtöttek be a helyszínen Raddadtól.

Ugyanakkor közben Ghislaine Marchal vérébe négy másik férfi mintája is keveredett.

A kétezres években az igazságszolgáltatás úgy ítélte, hogy ha a gyilkos Omar Raddad, akkor a vérben lévő minták egyikének muszáj az ő DNS-ével egyeznie – magyarázza Moreau. Bár azt várták, hogy az addigra már szabadult Raddad nem megy majd bele, hogy mintát adjon, a férfi kifejezetten lelkes volt. Mintája viszont nem egyezett egyik DNS-sel sem, amelyet Marchal vérében találtak. Moreau szerint azonban a hatóságok nem akarták kideríteni, hogy kié volt a többi minta, mert szerintük csak szennyeződésről volt szó. Az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelmet 2002-ben elutasították – írja a Ouest-France.

Másik ellentmondás, hogy a gyilkosság idejére Raddad elvileg Marchal egyik szomszédasszonyánál kertészkedett épp. A szomszéd kedves és szorgalmas fiatalembernek írta le a férfit, és nehezen hitte volna el róla, hogy ilyet tesz. A férfi a gyilkosság napján reggel 8-tól délután 5-ig nála dolgozott, és ha el is ment volna időközben Marchalhoz, nehezen elképzelhető, hogy egy gyilkosság után minden probléma nélkül folytatta volna a munkát. Ugyanakkor a korabeli híradások szerint a nyomozók nem tartották teljesen meghízhatónak az alibit, mert az ebédidőként kiadott egy órával nem tudott maradéktalanul elszámolni.

Sokan kétségbe vonják azt is, hogy Ghislaine Marchalnak valóban lett volna ereje arra, hogy eltorlaszolja a pince ajtaját. Egyesek szerint a gyilkos húzta oda kifele menet az összecsukható ágyat az ajtóhoz, nem pedig Marchal. Moreau szerint az is szembetűnő, hogy az idegen DNS-minta a nő kezén és a véres üzenetben is fellelhető, ami szerinte arra utal, hogy valaki az áldozat kezét fogva írta fel a kertészt inkrimináló mondatot.

Jön a felülvizsgálat

Bár ügyvédeinek évtizedekig nem sikerült elérni, hogy tisztázzák a nevét a vádak alól, Raddadnak végül nem kellett leülnie a rá kiszabott 18 éves börtönbüntetést. II. Haszan marokkói király kérésére ugyanis részleges elnöki kegyelemben részesítette Jacques Chirac francia elnök 1996-ban. Két évvel később, több mint 7 börtönben töltött év után Raddadot feltételesen szabadlábra helyezték, azóta pedig Toulonban él a családjával. A szabadulástól függetlenül a férfi és támogatói nem hagyták annyiban a küzdelmet, az évek során állandóan azon voltak, hogy visszakapja a becsületét.

Az ügyben fordulópontnak számított, hogy 2014-ben a francia törvényhozás leegyszerűsítette a felülvizsgálati kérelmek benyújtását, amire valószínűleg szükség volt, mert 200 év alatt talán tíz ilyen kérelmet sikerült beadni az országban. Erre fel Raddad védelmének sikerült elérnie, hogy újra elemezzék az áldozat vérét, ezúttal a legújabb technológiák bevetésével. Így sikerült az egyik mintát azonosítani: egy olyan férfiét is kimutatták Marchal véréből, akit már elítéltek erőszakos bűncselekményért. Ez alapján egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a feliratot nem az áldozat írta fel, hanem a gyilkos, aki nem Raddad volt. Hogy pontosan ki a DNS-minta gazdája, azt nem lehet egyelőre tudni.

A férfi és ügyvédje 2021 nyarán ismét benyújtották a kérelmüket, hogy vizsgálják felül az ítéletet, amit ezúttal elfogadtak. A bíróság december 16-án ül össze, hogy elemezze az új bizonyítékokat, ami alapján eldöntik majd, hogy tisztázzák-e Omart a gyilkosság vádja alól. Ghislaine Marchal családja nem örül, szerintük csupán arról lehet szó, hogy óvatlanul kezelhették a bizonyítékokat. Ugyanakkor a család már megértette, hogy véleményük ellentétes a közvéleménnyel, így csak keveset nyilatkoznak.

Ha nem is mentik fel, úgy tűnik, hogy valamit már megnyert magának Omar Raddad, ami vigaszt nyújthat számára: az interneten szinte minden róla szóló riport és cikk alatt kiáll a kommentelők többsége a feltételezett ártatlansága mellett.