Pilóták, az Oroszlánkirály és vörös lámpás teaházak – így dőlt össze a járványvédelmi példakép

Miközben 2020-ban sorra zárkóztak be a világ országai az egyre jobban terjedő koronavírus-járvány miatt, Tajvan a ritka, a távolból irigykedve figyelt kivételek egyike maradt, ahol igazából nem volt komolyabb hatással az életre a világjárvány, minden maradt továbbra is nyitva, fesztiválokat rendeztek óriási tömegekkel, mintha csak egy párhuzamos világban járnánk.

Aztán idén április végén, május közepén drasztikus változás jött a szigeten – miután 2020 áprilisa és decembere között nyolc hónapon át egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel, amiben helyileg terjedt volna a koronavírus, rövid idő alatt hirtelen az egekbe szökött (magukhoz képest) a napi esetek száma.

Tajvan: baj van

Tajvan vezetése teljesen érthető módon igyekezett a lehető legjobban meglovagolni a sikeres járvány elleni védekezést, egyfelől új szövetségeseket próbált gyűjteni maga mellé a Kínával szembeni politikai harcban, másfelől pedig a működésben tartott, sőt valójában megfeszített tempóban üzemelő mikrocsipgyárakkal próbálta enyhíteni az autóipart megbénító, a videokártyák árát pedig az egekbe lövő csiphiányt.

Mindezt úgy, hogy Tajvan nem tagja az Egészségügyi Világszervezetnek, tehát a WHO bármiféle segítsége nélkül állította meg a járvány korai terjedését – leginkább azzal, hogy gyorsan és szigorúan lezárta a határait. Ahogy arról itt is írtunk, Tajvan az 1949-ben lezárult polgárháború óta a Kínai Népköztársaságtól függetlenül működik, de Peking sajátjának tartja, és szakadár tartományként hivatkozik a területre. A Kínai Népköztársaság politikai és gazdasági szankcióitól tartva Tajvan különállását csak néhány ország ismeri el, és emiatt Tajpej a nemzetközi szervezetek döntő többségének, például a WHO-nak sem lehet tagja.

A nagy tajvani védekezésen idén áprilisban kezdtek látszani a repedések, amikor egy, az országban landoló kevés repülőgép személyzetét elszállásoló reptéri hotelből sorra pozitív koronavírustesztek kezdtek visszajönni. A probléma elég sokrétű volt. A kérdéses hotel ugyanis csak úgy működhetett volna, hogy külön épületet tart fenn a belföldi vendégeknek, a kötelező karanténjukat töltő pilótákat és légi személyzet tagjait pedig egy másikban helyezi el, ám ez nem így történt.

Szintén ballépésnek bizonyult, hogy a tajvani vezetés valami oknál fogva ötről három napra csökkentette az oltatlan pilóták és utaskísérők kötelező karanténidejét, így a külföldön megfertőződött személyek még a tünetek kialakulása előtt, tesztelés nélkül vehették a nyakukba Tajpejt, vagy utazhattak Tajvan bármely részére.

Az első megbetegedéseket még április 20-án vezették vissza a reptéri hotelhez, ekkor a China Airlines tehergépének két pilótájánál azonosítottak fertőzést. Május 7-re 29 esetet kötöttek a hotelhez, ebből 11 pilóta, 1 légiutas-kísérő, 6 szállodai alkalmazott, 11 pedig valamilyen hozzátartozó volt.

A növekvő esetszámok miatt a tajvani vezetés gyorsan lépett, az egészségügyi miniszter Csen Si-csung bejelentette május 7-én, hogy egymillió tajvani dolláros, mintegy 10 millió forintos büntetést szabtak ki a China Airlinesra, amiért az nem karanténra kijelölt létesítményben szállásolta el az arra kötelezett alkalmazottjait.

Egy nappal később az érintett hotel, a reptéri Novotel a Taojüan megyei vezetéstől, illetve a közlekedési minisztérium turisztikai osztályától összesen 15 millió forintot jelentő bírságot kapott, amiért megszegték a karanténügyi előírásokat.

A büntetés viszont – könnyen kitalálható módon – nem állította meg a járvány terjedését.

Amikor lesújtottak a légitársaságra, illetve a hotelre, napi szinten 5-6 új esetnél, a járvány kezdete óta pedig összesen 1183 regisztrált megbetegedésnél tartottak. Egy hét alatt, május 15-ére 1394-re nőtt az összes regisztrált fertőzött száma, május 22-én már 4 636-nál jártak, május 29-re, három héttel a szállodai gócpont azonosítása után pedig már 8 069 beteget jegyeztek fel – majdnem nyolcszor annyit, mint a büntetések idején.

Közben június közepére 14 157 fertőzöttig jutottak (június 22-i adat), a csúcson viszont már túl vannak, legalábbis a hétnapos mozgóátlag alapján tekintett napi 500-as csúcs után most már jóval 150 alá esett az átlagos fertőzöttszám.

A pilóta, az Oroszlánkirály és a vörös lámpás teák

Az is egy szempont, hogy a korai járványügyi intézkedések sikere mind a tajvani embereket, mind a kormányt kényelmessé tette. Egy idő után már a vírus szempontjából kiemelten fontos tünet, a láz esetén sem tesztelték az embereket koronavírusra – egészen tavaszig világszinten is hátul kullogtak az elvégzett tesztek számában ezer főre vetítve.

A szigorú karantén sokáig segített abban, hogy a vírus ne terjedjen el, ám ahogy elkezdték egyre lejjebb vinni a pilóták számára kötelező karantén hosszát, úgy játszottak egyre jobban a tűzzel.

De a járvány csak akkor kezdett komolyan terjedni, amikor a koronavírus bejutott Tajpej Vanhua negyedébe. Ez hivatalosan a felnőtt teaházairól ismert, európai szempontból viszont nyugodtan nevezhetjük vörös lámpás negyednek, ezekben a teaházakban ugyanis az alkohol és karaoke mellett felnőtteknek szóló masszázsok és más korhatáros szolgáltatások is elérhetők.

Azt nem tudni pontosan, hogy fertőzött pilóta, vagy egy, már a pilóta által megfertőzött ember ment el egy adott pillanatban teázni, mert a negyedet látogató vendégek nem szívesen ismerik be, hol jártak, így a kontaktkutatás – mennyire rég hallott szó ez a magyar fülnek – nem sok eredményre vezetett.

Azt pedig, hogy egy ilyen, elég nagy népsűrűségű városrész ideális terep a vírus terjedésének, a tajvani egészségügyi miniszter sem vitatta. Sőt, Csen egyenesen úgy fogalmazott egy sajtótájékoztatón nevetgélve, hogy az érintett teaházak finoman szólva sem a közösségi távolságtartás betartásáról szólnak.

Az érintett negyed egyik látogatójánál május 11-én regisztrálták a fertőzést, másnap pedig két, a negyed két különböző teaházában dolgozó nő tesztje is pozitív lett. Május 13-án további három teaház három alkalmazottja, illetve egy vendég lett beteg. Ahogy a számok egyre nőni kezdtek, Tajpej polgármestere azonnal bezáratta a teaházakat. De már késő volt.

A Vanhua-gócpont felderítésével egy időben, május 11-én hét helyi átfertőzést azonosítottak, másnap pedig további 16-ot – ez akkor még rekordnak számított Tajvanon. Ne feledjük, ekkor több mint egy éve tombolt már a világjárvány, a szigeten pedig 16, helyben átadott napi új eset volt a csúcs.

Az ezen a szálon futó fertőzések nagy többségét egy amerikai szervezet tajvani részlegéhez vezették vissza. Ez nem más, mint a Lions Clubok Nemzetközi Szövetsége jószolgálati szervezet, amelynek egykori elnöke, egy 60-as éveiben járó férfi kezdte terjeszteni a vírust, miután ellátogatott az egyik ilyen teaházba.

Innen már nem volt megállás

A Lions Club miatt a szexi teaházakat látogató idős urat csak Oroszlánkirályként kezdték emlegetni a helyiek a közösségi médiában. Az Oroszlánkirály pedig az aktív közösségi életének köszönhetően elég gyorsan terjesztette a vírust, és rövid időn belül már nemcsak hozzá, hanem az általa megfertőzött emberekhez is lehetett kötni a terjedést. Az egyik ilyen, az Oroszlánkirálytól két lépésre álló fertőzött egy Tajpejtől jó 300 km-re vezető utazást is bevállalt – a tajvani vezetésnek ekkorra már nem maradt más választása, mint hogy a járvány globális kitörése óta először helyileg is szigorú szabályokat vezessenek be.

A négyszintes vírusvédelmi készültség harmadik fokozata május közepén lépett életbe, ennek értelmében bezárt az összes konditerem, klub, mozi, beltéren öt, szabadtéren tíz főben maximaliztálták a gyülekezési limitet, és első körben június 18-ig megtiltották minden külföldinek, hogy letelepedési engedély nélkül belépjen Tajvanra.

A szigorítással együtt köztéren is kötelezővé vált a maszkviselés, igaz, Tajvanon ez nem annyira szokatlan, a többi ázsiai országhoz hasonlóan a helyiek elég nagy számban hordják azt állandóan. A szigorítás értelmében viszont akár 160 ezer forintot jelentő büntetésre is számíthat az, aki nem visel maszkot. Ez egyébként főleg csak az idősebb, magukat a koruknál fogva a törvény felett állóknak gondoló emberekre jellemző, általánosságban nincs gond a maszkviseléssel.

Nem is olyan egyszerű az oltási helyzet

A nagy védekezési siker melletti kényelemben a vakcinavonatról is lemaradt félig-meddig Tajvan, részben a Kínával való bonyolult viszonya miatt. Ez persze nem mentesíti őket az alól, hogy nem vásároltak be rogyásig az elérhető oltásokból addig, amíg minden jól állt, hogy aztán tömegével olthassanak mindenkit, ha a helyzet rosszra fordul.

Ennek egyik oka, hogy a járvány berobbanásáig volt valamennyi felesleges készlet AstraZeneca-oltásból, de a mellékhatásokról szóló hírek miatt csökkent az oltás iránti bizalom, és az oltási kedv sem volt valami nagy azt látva, hogy lényegében vírusmentes az ország.

Aztán ahogy május közepén berobbantak a számok, már mindegy volt, hol mit írnak az AstraZenecáról, bármilyen oltás jobb, mint elkapni a vírust, így a tajvaniak megrohamozták az oltóhelyeket – ami után jól ki is fogytak a nem túl méretes készleteikből.

A helyi járványügyi hivatal ugyan május 31-én arról tájékoztatott, hogy 20 millió adag oltást foglaltak le külföldről, helyben pedig további 10 millió adagot gyártanak majd – Tajvan teljes lakossága egyébként valamivel 23 millió fölött van –, ezek leszállítása viszont időbe telik.

A foglalást egyébként az AstraZeneca mellett a Modernánál tették meg, Peking pedig egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy kínai vakcina nincs a beszerzési listán, főleg, hogy Kína ezer örömmel segítene, és ezt számtalanszor jelezte is Tajvan felé. A helyi kormány helyzete persze nem egyszerű, legalábbis elméletben, hiszen attól a Kínától kellene elfogadni a segítséget, amely legszívesebben megszüntetné az önálló tajvani kormányzást. Ha elfogadják a vakcinát, úgy tűnhet, Peking jobban gondját tudja viselni az embereknek, mint Tajpej, ha nemet mondanak, akkor politikai kérdést csinálnak a tajvani emberek életéből. Eddig (június 22.) 569 tajvani halt bele a koronavírusba.

A kínai segítség elutasítása pedig világosan látható hatással bír: június 15-ig Tajvanon a lakosság 4,14%-a kapta meg legalább az oltás első adagját, a teljes dózist pedig csak 0,1 százalék.

A helyzet pedig csak lassan javul majd. Az egészségügyi miniszter korábbi közlése szerint augusztus végéig összesen 10 millió adag oltásra számítanak – igaz, Japán és az Egyesült Államok is felajánlott együttesen közel 2 millió adag oltást.

Ez viszont csak szépségtapasz a 2020-ban újraválasztott elnöknek, Caj Jing-vennek a rohamosan eső népszerűségét tekintve. A 2020. januári elnökválasztás óta 70%-ról 40% alá esett Caj népszerűségi mutatója, ami legfeljebb sokkal jobb átoltottság mellett nőhet majd újra. Caj kormánya azt is megengedte, hogy magáncégek importáljanak oltásokat, de ez még nem történt meg, így ez az intézkedés sem hoz javulást – sem egészségügyi, sem politikai szempontból.

További források: Bloomberg | BBC