Kőkemény amerikai szankciók bolgár oligarchák ellen: durva ügy, magyar áthallásokkal

Az Egyesült Államok a múlt héten súlyos korrupciós vádak miatt szankcionálta a bolgár gazdasági és politikai közélet több tagját, így két nagyon ismert oligarchát, Deljan Peevszkit és Vaszil Bozskovot, illetve az őket kiszolgáló korrupt állami alkalmazottakat. Az intézkedések összesen 65 embert, céget és szervezetet érintenek.

Az érintett oligarchák és tisztviselők nem mehetnek az Egyesült Államokba, cégeik és üzletfeleik ki vannak tiltva az amerikai pénzügyi rendszerből, ráadásul, ha van nekik, akkor a kinti érdekeltségeik, számláik lefoglalhatók. Itt olvashat részletesen is az amerikai pénzügyminisztérium külföldi vagyonellenőrzési hivatalának (OFEC) szankcióiról.

Mi közünk van mindehhez?

Na bumm, kit érdekelnek? Nem is ismerjük őket – gondolhatnánk, ám mégis izgalmas, hogy az Egyesült Államok valódi közvetlen amerikai érintettség nélkül is beavatkozott egy EU- és NATO-tagállam korrupt oligarcháinak és hivatalnokainak üzelmei miatt. A határozott amerikai lépés szöges ellentétben áll a szerencsétlenkedő vagy éppen türelmes uniós fellépéssel.

Erős áthallásokat érezhetünk a magyar helyzettel, alighanem sok magyar vezetőnek is átfutott ez az agyán. Tényleg vannak analógiák (államilag támogatott nagyvállalkozók, szerencsejáték-piacban erős vállalkozó, letelepedési ügyek korrupciója), miközben vannak hatalmas különbségek is, mert a bolgár történetben azért mélyebbek a bugyrok, súlyos zsarolások, látványosabb és közvetlenebb, táskás típusú korrupció, drog, prostitúció és védelmi pénzek is szerepelnek.

A történtekről itt olvasható egy részletes bolgár értelmező cikk a Mediapool.bg tálalásában, itthon pedig a 444.hu írt alapos cikket a témáról. Mi főleg bolgár elemzőkkel beszélgettünk a helyzetről, ez alapján próbáltuk meghátterezni, hogy mi is történt.

A fő érdekességek

Legalább négy pont miatt pedig mindenképpen kiemelten izgalmas itthon is az ügy.

1. Az Egyesült Államok éppen a bolgár parlamenti választási folyamatban „befolyásolt” a látványos lépéssel, igaz, az USA szerint korábban elindított eljárásról van szó, nem tudhatták, hogy Bulgária július 11-én megismételt választásokat tart az április 4-i után, mivel senki sem tudott kormányt alakítani.
2. A legfontosabb érintettet, Bojko Boriszov volt miniszterelnököt az USA személyesen nem támadta, nem szankcionálta, neki ugyanis minden feltételezett bűne ellenére hatalmas érdeme Nyugatról nézve, hogy nyugatbarát politikus, így ellene megy a Bulgáriában mindig fontos orosz befolyásnak.
3. A merényletekkel teli bolgár oligarchaharc miatt a fő érintettek nem is tartózkodnak Bulgáriában, vicces módon – bár halálos ellenségek – ugyanúgy Dubajból szemlélik az eseményeket.
4. Bulgária reménytelen választási patthelyzetben van, a korrupcióellenes erők talán e lépéssel is csak erősödnek, de sem az eddig kormányzó jobboldallal, sem a korábban hatalmon levő baloldallal nem akarnak koalícióra lépni, vagyis olyan a helyzet mint ha, mondjuk, a helyi Momentum, LMP, illetve Jobbik jól szerepelne ugyan, de rögzítené, hogy sem a Fidesz–KDNP-vel, sem az MSZP-vel vagy a DK-val nem tud elképzelni kormányzást. Ebből pedig nem körvonalazódik reális kormányerő.

Kik ezek az emberek?

A fő érintettekről mi is már többször írtunk, korábban az Indexen, de itt a Telexen is.

Deljan Peevszki a legnagyobb kutya. A fiatal ügyvéd a bolgár közélet túlzás nélkül legsötétebb figurája. Egy olyan oligarcha, aki volt már kémfőnök, parlamenti képviselő (a török párt színeiben), de főleg a saját gazdagodása érdekli, hihetetlen erőszakossággal megy rá minden szektorra, ahol uniós forrásokat remél, uralja a bolgár médiapiacot, de korábban sikeresen bedöntött egy bankot is, és a felszámolásából is ő gazdagodott.

2013–2014-ig Bulgária viszonylag stabil volt, Peevszki ekkor lépett akcióba, támadást indított régi ellensége, Cvetan Vasziljev ellen, aki az ötödik legnagyobb bolgár bank, a CCB (Corporate Commercial Bank) vezetője és főtulajdonosa volt. Nem volt nehéz dolga, mert a bank valóban zűrös volt, de amikor Peevszki azt állította, hogy Vasziljev meg akarta őt öletni, tömegesen vonták ki a betétesek a pénzüket a pénzintézetből, ami csődbe is ment, de a benne levő értékek ár alatt Peevszkinél landoltak. Vasziljev a szomszédos Szerbiába menekült, alighanem alig várja Peevszki bukását. Utóbbi azonban Vasziljev legyőzése után sem bírt leállni, és nekiment a leggazdagabb bolgárnak, Bozskovnak is.

Vaszil Bozskov kénytelen volt komolyan venni az ügyészségi kapcsolatokkal megtámogatott fenyegetést, így a leggazdagabb bolgár Dubajba menekült. Ő a zavaros kilencvenes években még pénzváltásból, illetve még feketébb iparágakból indult, majd konszolidálódott, monopolizálta a szerencsejáték-ipart, futballklubokat vett, és mindenféle egyéb iparágba beszállt. Dubajból ő is aktív politikailag, az idei választásra összerakott egy „Bolgár Nyár” elnevezésű formációt.

Mivel Bulgáriában nem ritkák a gyilkosságok, így egyikük sem nagyon mer Szófiában felbukkanni. Peevszki még inkább, ilyenkor a saját szállodájában, a Hotel Berlinben húzza meg magát, állítólag háromszintű fegyveres védelem mögött, és mint ez a cikk is bemutatja, a korrupcióellenes fiatalok pedig a szálloda előtt „bosszantják”.

A többi szankcionált nem olyan fontos ember, az előbbi két oligarchának kedvező, lefizetett állami alkalmazottak. Köztük van Ilko Zseljazkov (volt szerencsejáték-vezető) hírszerző tiszt, Alekszandr Manolev volt gazdasági miniszterhelyettes, Petar Haralampijev, a Külföldi Bolgárok Állami Ügynökségének (SABS) volt elnöke és Krasszimir Tomov, ennek a szervezetnek a volt főtitkára.

Az ügyek

Az Egyesült Államokat például különösen zavarta a bolgár letelepedési ügy, nem is ad egyelőre vízummentességet Bulgáriának, mert azt tartja, hogy a korrupt SABS vezetői jó pénzért bárkinek igazolják, hogy bolgár származású, ami gyorsított honosításhoz vezet, és ezzel elég sok gyanús elem is élt és szerzett így uniós útlevelet.

Az Euractiv szerint az amerikai pénzügyminisztérium indoklásában is arról írt, hogy Bozskov a feltételezések szerint számos alkalommal lefizetett kormányzati tisztviselőket, míg Peevszki segítőin keresztül csalásokban és szintén kormányzati tisztviselők lefizetésében vett részt információikért és hűségükért cserébe. A harmadik számú bűnös, vagyis Ilko Zseljazkov is változatos bűnöket követhetett el, korábban Peevszki embere volt az energiaiparban, majd hírszerző lett, és állítólag segített megalapozni a zsarolásokat.

Maguk a zavaros történetek tényleg döbbenetesek, az oligarchák és állami segítőik nemcsak a pénzen hadakoztak, de állami eszközökkel megfigyeltek és zsaroltak politikusokat. Aki beállt a sorba, azt jó helyekre beültették, aki nem, azt kicsinálták. Érdekesség, hogy mindez nem csak Boriszov, a leköszönt jobboldali miniszterelnök sara, korábban Bozskov és Peevszki is sikeres volt a baloldali kormányok alatt is.

Hogy jön a képbe az USA?

Jó kérdés, elvileg sehogy. Gyakran csodálkozhatunk rá, hogy az Egyesült Államok miként terjeszti ki külföldre is a joghatóságát. Azt természetesen minden állam eldöntheti, hogy kit enged be a területére, de a mostani intézkedésekben erről sokkal többről van szó. Abban ugyanis mindenféle gazdasági szankciók is szerepelnek, voltaképpen bírósági ítélet nélkül, egy kormányzati adminisztratív rámutató eljárás eredményeképpen.

Az Egyesült Államok ugyanis azt mondja, hogy a híres Magnitsky Act (Szergej Magnyitszkij egy orosz ügyvéd volt, aki orosz belügyi vezetők korrupcióját leplezte le, és akit gyakorlatilag halálra vertek egy börtönben, a halála után bevezetett amerikai törvényről itt írtunk) és az úgynevezett 13 818-as rendelet alapján globálisan mindenkit szankcionálhat, aki súlyosan sérti az emberi jogokat, és korrupciós gyakorlatokat folytat. A neten elérhető, hogy az Egyesült Államok ki mindenkire alkalmazta már a szankciókat, a legtöbb érintett amúgy orosz.

Hogy szól a logika? Az Egyesült Államok sokat áldoz arra, hogy a világon elterjedjenek az emberi jogok, a szabad kereskedelem, az igazságos verseny. Ha bárki, bárhol a világon veszélyezteti a nemzetközi szervezetek stabilitását, gyengíti a demokratikus intézményeket, rombolja a jogállamiságot, akkor azzal az Egyesült Államok érdekeit sérti, anyagi kárt okoz, és ezért akár az amerikai pénzügyminisztérium külföldi vagyonellenőrzési hivatalának bevonásával szankcionálható.

A bolgár ügyben nagyon sok magánszemélyt, rengeteg céget vizsgáltak és szankcionáltak, de például szankcionálták Bozskov Dubajból irányított pártját is.

Amerikai keménykedés

Ahogy már említettük, Bulgáriában éppen egy két választás közötti interregnum van, a jobbos Bojko Boriszov volt miniszterelnök már lemondott, most az ő nagy ellensége, a balos Rumen Radev köztársasági elnök nevezett ki egy ideiglenes szakértői kormányt Stefan Janev katona, volt hadügyminiszter vezetésével.

Ezt a helyzetet is sok kritika éri, mert a kormány nem éppen „ideiglenes” üzemmódban dolgozik, rengeteg hivatal élén végzett cserét, behozott valódi szakembereket is, Harvardon végzett kiváló koponyákat, de például a helyi adóhivatal élére a megfelelő képesítései mellett korábban nemzetközi bodybuilder-versenyeken induló testépítőt, Rumen Szpecovot nevezte ki, a bolgár média nem kis derültségére.

Mindenesetre a mostani események során Hero Musztafa szófiai amerikai nagykövet, Paul Ahern, az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának államtitkára személyesen találkozott Rumen Radev elnökkel, és tájékoztatta őt a döntésről, Janev, az ideiglenes miniszterelnök pedig Washingtonból kapott közvetlen tájékoztatást. Az amerikai szankciónak annyi előzménye már volt, hogy tavaly az USA már egy Andon Mitalov nevű bírót is szankcionált, amiért gyanús indokokkal felmentette Nyikolaj Malinovot, aki Oroszországnak kémkedett.

Peevszki valamit megérzett

Külön mókás elem, hogy Bozskov egyébként a saját szankcionálását is hangos sikerként üdvözölte. Ennek az az oka, hogy korábban ő maga is bejelentette, hogy többször is nagy összegeket fizetett köztisztviselőknek (táskában mintegy 10 milliárd forintot) – igaz, ami a mostani verdikt szerint vesztegetés, az Bozskov tálalásában zsarolás volt, így ő örül, hogy lett következménye az ügynek, habár az általa bevádolt nagykutyák, vagyis a korábbi miniszterelnök és pénzügyminiszter nem kaptak szankciót.

A legkeményebb figura, vagyis Deljan Peevszki valamit már megérezhetett, mert ő az elmúlt időszakban váratlanul elkezdett cégeket eladni, vagy legalábbis levenni a nevéről. A helyi forrásaink szerint ő a legkártékonyabb ember a listáról, aki elképesztő módszerekkel gazdagodott az elmúlt időszakban.

Áthallások

A helyzet összetett.

• Joe Biden nagyon határozottan deklarálta, hogy a korrupcióellenes harc az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdeke, akkor sem viccel, ha NATO-tagállamról van szó.
• Bulgáriában a magát jobboldalinak mondó, de inkább egy gazdasági bűnbandára emlékeztető eddigi kormányzó párt helyzete csak romlott az üggyel.
• Az ottani szocik viszont nagyon oroszbarátok, ezért vélhetően sem az EU, sem az USA nem akarja őket megerősíteni.
• És végül vannak a korrupcióellenesek, akik biztosan erősödnek, de az ő programjuk nagyjából annyi, hogy el kell számoltatni Peevszkit és Boriszovot, amúgy nem sokat tudni a politikai elképzeléseikről.

Vagyis Bulgáriában valami hasonló káosz vagy legalábbis kellemetlen politikai patthelyzet alakult ki, mint a Szaddám Huszein utáni Irakban, a Moammer Kadhafi utáni Líbiában vagy akár hamarosan a Benjámin Netanjahu utáni Izraelben. Az erős vagy autoriter vezető egy idő után a nép elégedetlensége vagy külső hatás révén megbuktatható, csak utána jön az „Úristen, nyertünk, most mi lesz?” szindróma. Alighanem még ebben is van némi áthallás, nemcsak a zűrös ügyekben.