Leválasztották magukat Amerikáról, belefagytak

2021. február 25. – 15:37

frissítve

Leválasztották magukat Amerikáról, belefagytak
A Pike Electric szervizautói sorakoznak a Texas állambeli Fort Worth nagyfeszültségű távvezetékeinél 2021. február 16-án, miután a szokatlanul hideg idő és havazás kiterjedt áramszünetet okozott az államban – Fotó: Ron Jenkins / Getty Images North America / AFP

Másolás

Vágólapra másolva
  • Texas állam szeret magára az Egyesült Államok többi részétől különálló, egyedi és független entitásként gondolni.
  • A különutasság az utóbbi években inkább pozitív hatásai miatt volt téma: az alacsony adók és az állami szabályozás hiánya miatt egyre több techcég költözik a drága, balos Kaliforniából a napfényes déli államba.
  • Az utóbbi hetekben azonban a texasi különutasság más okból vált témává: az állam Amerika többi részétől független energiarendszere csődöt mondott, egy szokatlanul hideg időt hozó téli vihar milliókat érintő áramkimaradásokat eredményezett.
  • A Demokrata Párt politikai tőkét próbál kovácsolni a republikánus vezetésű állam összeomlásából, bár ennek esélyei elég kétségesek.

Elon Musk, a világ időnként leggazdagabb embere májusban írt először arról a Twitteren, hogy Texasba költözteti vállalatait Kaliforniából, miután a kaliforniai hatóságok a koronavírus-járvány megfékezéséhez leállíttatták a termelést autógyárában. Nem sokkal később, decemberben közölte, hogy ő maga már Texasba költözött, és két cége, a Tesla elektromosautó-gyár és a SpaceX űrcég is növeli beruházásait a déli államban (bár székhelyük Kaliforniában marad).

Musk a dolgot elsősorban azzal indokolta, hogy a demokrata párti vezetésű Kaliforniában túl szigorúak az állami és helyi szabályozások és magasak az adók, ezért egyre nehezebb arrafelé vállalkozni. Ezzel szemben a republikánus Texasban az állam „nem áll útjába” a vállalkozásoknak, a szabályok lazák, az adók alacsonyak, állami személyi jövedelemadó például nincs is.

Musk messze nincs egyedül a texasi szabadság iránti vágyával. A Hewlett Packard San Joséból a texasi Houstonba teszi át központját, míg az Oracle a kaliforniai Redwoodból a texasi Austinba költözik. Különösen utóbbi város vált rendkívül vonzóvá az elmúlt években: a kellemes telek, az erős egyetemek, a mérsékeltebb ingatlanárak, az alacsonyabb megélhetési költségek és az ennek, valamint az alacsonyabb adóknak köszönhetően olcsóbb munkaerő rendkívül versenyképessé tette a helyet a techszektor számára. Sok más mellett az Apple, a Google, a Facebook, valamint az Intel, a Samsung, az IBM és az AMD is nagyobb irodákat üzemeltet a városban.

Az utóbbi hetekben ugyanakkor kiderült, hogy a texasi állam szerepének minimalizálása jelentős veszélyekkel is jár. Bár arrafelé a tél hagyományosan enyhe (a hét és fél magyarországnyi, 29 milliós állam egyes részein óceáni, szubtrópusi, mediterrán és sivatagi éghajlat is uralkodik), idén február 10. és 17. között két ritka, sarkvidéki eredetű vihar alaszkai állapotokat hozott. Erre az Egyesült Államok többi részétől politikai-gazdasági okokból leválasztott helyi energiahálózat, illetve a leépített texasi államigazgatás egyáltalán nem volt felkészülve: milliók maradtak napokra áram, fűtés és víz nélkül, a boltok polcai kiürültek, csőtörések áztattak el teljes városrészeket. Akiknek pedig végül sikerült áramhoz jutniuk, olykor több millió forintos számlát kaptak. (A történteket itt foglaltuk össze részletesen.)

Bár a texasi vezetők azzal takaróznak, hogy ilyen szélsőséges időjárási körülményekre lehetetlen és/vagy értelmetlen lett volna felkészülni, szakértők már korábban figyelmeztettek rá, hogy a különutas texasi politika a mostanihoz hasonló káoszhoz vezethet. Az infrastruktúra látványos összeomlása egyes vélemények szerint az ígéret földjét kereső techvállalatok kilátásait is rontja, a Demokrata Párt pedig abban reménykedik, hogy számukra is esélyt jelent a helyzet.

Szabad

A texasi vezetők és a jobbos média egy része eleinte a megújulóenergia-termelést, a lefagyó szélkerekeket okolta az áramkimaradásokért, holott a napelemek és a szélkerekek nagyjából a korábbi várakozásoknak megfelelően viselkedtek: a hatóságok korábban átlag hétezer megawattra tették a szélenergia csúcsidős kapacitását; a téli időjárás idején 4400 és 8000 megawatt körül mozgott a termelés.

Bár a kőrepublikánus állam még ezzel is Amerika legjelentősebb szélenergia-termelője, a részarányokat tekintve erős a fosszilis túlsúly: az áramellátás feléért a földgáz, ötödéért a szén felel (a teljes megújulóenergia-termelés éves szinten nagyjából a szénnel egyenértékű, 20 százalék körül jár, de télen az arány 10 százalék körül van). A hidegben nemcsak a szélkerekek fagytak be, hanem a földgázalapú infrastruktúra is: vezetékek, szivattyúk, turbinák álltak le a hidegben. A vihar legerősebb időszakában 70 ezer megawatt körül járt az energiaigény, miközben mintegy 30 ezer megawattnyi kapacitás esett ki a texasi hálózatból.

Egy houstoni benzinkútnál állnak sorban az emberek, hogy megtöltsék kiürült gázpalackjaikat 2021. február 18-án. Az áramszünet miatt a fűtést, a vízforralást is gázzal tudták ideiglenesen megoldani az államban lakók – Fotó: Nakamura / Getty Images

Ez nem jelenti azt, hogy a hideg időben ne lehetne akár szél-, akár földgázalapú energiát termelni; vagy hogy elvben ne lehetne az országos kapacitások átcsatornázásával kivédeni az áramhiányt.

Utóbbi lehetőséget ugyanakkor kizárta, hogy Texas teljesen autonóm elektromos hálózatot üzemeltet. Ennek az az oka, hogy amikor a szövetségi kormány az 1930-as években elkezdte komolyabban szabályozni az elektromosáram-piacot, a texasi termelők megegyeztek egymással, hogy nem adnak el áramot az állam határain kívül, és ezzel kibújnak a szövetségi kormány joghatósága alól. Ahogy a texasi független hálózat felügyeletére az 1970-es években létrehozott állami szerv, az energiaellátás-biztonsági tanács (ERCOT) vezetője, Bill Magness fogalmazott, így egy „energiasziget” jött létre az Egyesült Államokon belül, és ez a fajta függetlenség a politikusok és az energiaszektor számára is féltve őrzött kincs. (Az Egyesült Államokban egyébként két további hálózat van, egy keleti és egy nyugati, amelyek kisebb kapacitású átjárókkal vannak összekapcsolva.)

Ez a sziget sokáig erősebb állami irányítás alatt működött, de 1996 és 2005 között (pártvonalakon átívelő támogatás mellett) jelentős dereguláció ment végbe. Így ma a termelést versenyző piaci szereplők végzik, a háztartások többsége a termelők és a fogyasztók közé ékelődő, energiabrókerként funkcionáló piaci szolgáltatóktól vásárolja az energiát, az állami felügyelet alatt álló ERCOT pedig csak az elektromos hálózat üzemeltetéséért felel.

A szabadpiaci körülmények miatt a texasi árak békeidőben alacsonyak, amikor viszont hirtelen megugrik a kereslet, az egekbe szöknek. Ez elvben arra ösztökéli a profitorientált termelőket, hogy jelentősen növeljék az áramkibocsátást, mire a kínálat hirtelen megnő, az árak pedig leesnek. Már ha tudják növelni, ami a mostani események szempontjából lényeges kitétel: a nyári csúcsidőszakban nem szoktak gondok lenni, viszont az utóbbi hetekben a hideg miatt a piac a megugró kereslet ellenére sem volt képes növelni a kibocsátást.

A szabadság ára

Ennek oka a téliesítés hiánya. Texasszal szemben a legtöbb amerikai államban nem okozott ennyire komoly problémát az ország egész középső részét érintő hideg, noha összesen további több százezer fogyasztó maradt áram nélkül. Az ugyanakkor, hogy a kutak és szélkerekek a hidegben is működjenek, beruházásokat igényel, amit a texasi illetékesek szerettek volna elkerülni.

Bár a mostani vihar évtizedes távlatban is példátlan hideget hozott, Texasban 2011-ben, 2008-ban, 2006-ban, 2003-ban, 1989-ben és 1983-ban is előfordult igazi téli időjárás, és akkor is voltak komoly gondok az áramellátással. A szövetségi hatóságok már az 1989-es fagy után is a texasi hálózat téliesítését javasolták (abban az évben mínusz 14 fokig esett a hőmérséklet, most néhol mínusz 18 is volt), és a 2011-es áramkimaradások tanulságait egy újabb, 357 oldalas jelentésben taglalták. (Egyébként az ERCOT létrehozása is egy súlyos 1965-ös áramkimaradáshoz köthető.)

A szövetségi javaslatokból az ERCOT néhány ajánlást átvett, de semmit nem tett kötelezővé, az energiacégek pedig magasról tettek a javaslatokra. A szektor arra hivatkozott, hogy évtizedente egyszer-kétszer előforduló szélsőséges viharok miatt nincs értelme rendkívül drága beruházásokat eszközölni. A beruházások hiányához az is hozzájárult, hogy az erős árverseny miatt a termelők egy jó része alacsony árréssel dolgozik, amiből eleve kevesebb jut fejlesztésekre, és a piaci árképzési rendszer miatt például tartalékkapacitásokat sem érdemes kialakítani. A másik oldalról az állami vezetők már csak azért sem propagálják a téliesítést, mert szerintük a beruházások költségeit a fogyasztók fizetnék meg.

Avagy Rick Perry volt texasi kormányzó és szövetségi energiaügyi miniszter megfogalmazásában „a texasiak hajlandók lennének három napnál tovább is áram nélkül élni, hogy távol tartsák a szövetségi kormányt” a helyi energiahálózattól.

Hogy ez a konszenzus a republikánus eliten kívül mennyire tág, azt nehéz megmondani. Mindenesetre a vihar csúcspontján 4,5 millió texasi maradt áram nélkül, volt, ahol több mint három napig tartott, mire visszatért az ellátás. A problémát tetézte, hogy az alapvetően enyhe telek miatt a házak eleve nincsenek jól szigetelve, és a legtöbb helyen árammal fűtenek, csak az állam legészakibb részén vannak felkészülve a hidegebb időre.

Connie Flemings egy generátorról működtetett, hordozható hősugárzóval próbál meleget csinálni Fort Worth-i otthonában 2021. február 20-án. A lakásban – ahogy az állam jelentős részén – napok óta nem volt áram – Fotó: Cooper Neill / Reuters

Akinek az áldatlan állapotok között is jutott áramból, az sem volt feltétlenül boldog: a sajátos árképzés és a lefagyó termelés miatt az energiaárak napokig az egekben maradtak. Ez az esetek többségében nem probléma, mert a háztartások nem közvetlenül a nagybani piacról vásárolják az áramot, a szolgáltatók pedig általában fix áron szolgáltatnak. A deregulált piacon azonban egyes szolgáltatások lehetővé teszik, hogy fix ár helyett a háztartások változó áron, akár az aktuális piaci áron vegyenek áramot. A tartósan magas piaci árak miatt ezek a fogyasztók most esetenként sok ezer dolláros csekkeket kaptak.

A baloldali elhajlással nem vádolható Wall Street Journal számításai alapján ugyanakkor ez a rendszer nem csak a viharban mondott csődöt. Bár a piaci árazás és a dereguláció a texasi szabályozók szerint normális esetben alacsonyabb árakat kellene hogy jelentsen a fogyasztók felé, a lap szerint 2004 és 2019 között a fogyasztók és a termelők közé ékelődött árambrókerek ügyfelei átlagosan 13 százalékkal többet fizettek az áramért, mint amennyit az országos átlag. Ezzel szemben a hagyományos áramszolgáltatók ügyfelei az országos átlagnál nyolc százalékkal olcsóbban jutottak áramhoz. (A hagyományos alatt itt az értendő, hogy nem adják-veszik az áramot, hanem maguk termelik és szolgáltatják az energiát az ügyfeleiknek. Ez utóbbi szereplők a lakossági piac 40 százalékánál elérhetők, a brókermodellben utazók a háztartások 60 százalékát szolgálják ki.)

A vihar pedig nemcsak a fogyasztókat, hanem a fix áron szolgáltató energiacégeket is megtépázta, ezért egyes elemzők szerint sok szereplő becsődölhet a közeljövőben. Ez nem ritka esemény Texasban: a piac jellegzetességei miatt az utóbbi két évtizedben mintegy 20 szolgáltató ment csődbe, és ma a texasi háztartási árampiac néhány nagy szereplő kezében összpontosult. (A csődök közül a legismertebb a 2001-ben hatalmas sikkasztási botrány következtében bedőlt Enron volt.)

Esély, már akinek

A szakértői nyilatkozatok mindazonáltal megoszlanak arról, hogy rendszerszintű problémákról van-e szó. Edward Hirs, a Houstoni Egyetem kutatója azt mondta, az elektromos hálózatok elhanyagoltsága a Szovjetunió utolsó éveire vagy a jelenleg Venezuelában uralkodó állapotokra emlékezteti. Ő egyébként az ERCOT és a piacot felügyelő egyéb texasi állami szervek szerepét és kompetenciáját is a szovjetekhez hasonlítja, amennyiben az elvben szabadpiaci elven működő rendszer valójában politikai-ideológiai hátterű bürokratikus irányítás alatt áll.

Ezzel szemben William Hogan, egy, a texasi rendszer kialakításában részt vevő harvardi közgazdász szerint a texasi energiarendszer mögött álló elveket a mostani történések fényében sem érdemes feladni. Ő úgy vélte, eleve nincs olyan rendszer a világon, amely képes lett volna átvészelni a februári viharokat.

Nagyjából hasonló törésvonalak jellemzik a dolog politikai megítélését. A Demokrata Párt abban reménykedik, hogy a felfordulás ráéghet a republikánus vezetésre. Ők már a koronavírus-járvány kezelésével kapcsolatban is igyekeztek felhánytorgatni a texasi szabadosság hátulütőit, bár ezek nem sok hatással voltak a tavaly novemberi választásokra. A szoros versenyt jelző felmérések ellenére más déli államokkal, például Arizonával vagy Georgiával szemben Texas stabil jobboldali többsége nem ingott meg, sőt egyes helyeken a párt a latinók és a feketék körében is jobban szerepelt, mint négy évvel korábban.

Ugyanakkor a nagyvárosok, például Houston vagy az említett Austin demokrata vezetésűek, a városi és állami vezetés közti csaták pedig folyamatosak. Ezek részeként az utóbbi hetekben a demokraták a jelentős többlethalálozás és a koronavírus-oltások lassúsága mellett az áramkimaradásokat is az állami vezetés inkompetenciájára és az energiaszektorral fenntartott bensőséges viszonyára próbálják visszavezetni, annak reményében, hogy ezek az események még a járvánnyal a jelek szerint nem nagyon foglalkozó konzervatív szavazók ingerküszöbét is megütik.

Ezt támogatandó Beto O'Rourke korábbi demokrata szenátorjelölt a vihar idején segélyvonalat indított, amely a rászorulókat kötötte össze magánfelajánlásokkal, a texasi republikánusok által gyakran szocialista veszedelemként jellemzett Alexandria Ocasio-Cortez New York-i képviselő pedig a helyszínen is járt, és pénzgyűjtést indított, több millió dollárt szedett össze a texasi nélkülözőknek.

A fiaskó fényében egyes konzervatív politikusok is keményebb hangnemet ütöttek meg az ERCOT-tal szemben, és még Greg Abott kormányzó is reformot ígért. A tartós hátraarc esélyeit azonban valamelyest árnyalja, hogy Abbott hat év alatt 26 millió dollárnyi (kb. 7,7 milliárd forint) kampánytámogatást kapott az olaj- és gázszektortól.

Rendőrjárőr hajt el egy olajfinomító mellett Pasadena keleti iparterületén, Texas államban 2018. szeptember 18-án – Fotó: Loren Elliott / Reuters

Gikszer a sikersztoriban

Tágabb értelemben a balos bírálatok szerint a különutas texasi kormányzati filozófia vallott csődöt. Az Egyesült Államok többi részétől való függetlenség, a kis állam és a gazdasági szabadságok hagyományosan a texasi identitás fontos elemei, egyben régi súrlódási pont a mindenkori szövetségi kormány és a texasi vezetés között, mondta Carlos Kevin Blanton történész a Politicónak.

A helyi Republikánus Párt a mai napig rájátszik erre a hagyományra. Nyáron Ted Cruz, a hideg elől a mexikói Cancunba menekülő texasi szenátor a kaliforniai áramkimaradások miatt azt hangoztatta, hogy meg kell óvni az országot és az államot a demokraták „bukott energiapolitikájától”. A tavaly novemberi elnökválasztás után Texas főügyésze az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságánál kezdeményezte a demokrata párti Joe Biden megválasztásának elkaszálását; alig két héttel a vihar okozta összeomlás előtt egy konzervatív állami törvényhozó a texasi függetlenségről szóló népszavazás kiírását dobta be. Hogy a heccelés határai hol helyezkednek el, azt jelzi, hogy február végén Greg Abbott már a szövetségi kormánytól kért segítséget a katasztrófa utáni helyreállításhoz.

A vihar a texasi vezetők által évek óta előadott sikernarratívát is gyengíti. Az Egyesült Államok egy régi, jelképes ideológiai-gazdasági ellentéte a szabados Texas és a liberális Kalifornia közti versengés. A napi politika szintjén mindkét állam vezetése számára presztízskérdés, hogy ki tud éppen jobb adatokat kimazsolázni, még ha a makroadatok alapján a dolog elég parttalan is. (A texasi éves átlagos gazdasági növekedés 2010 és 2020 között ugyan magasabb volt az országos átlagnál, de elmaradt Kaliforniától és négy további, kisebb államtól, a lakosság azonban Texasban növekedett erősebben, 17 százalékkal, szemben a 6 százalékos kaliforniai aránnyal.)

Tágabb értelemben viszont a két rivális ideológiai mumusként is szolgál egymás számára: a texasi republikánusok szeretnek azzal riogatni, hogy a demokraták Kaliforniához hasonlóan szeretnék mindenféle szociálliberális szabályozással gúzsba kötni a texasiak szabadságait; a kaliforniai demokraták pedig szeretik bukott államként beállítani Texast. Bár Donald Trump exelnök kommunikációs szőnyegbombázása szinte minden mást háttérbe szorított, a tavalyi választási kampány józanabb pillanatai is nagyrészt az állam szerepe és mérete körüli viták körül forogtak.

Ezért is kapott nagy sajtót a techcégek texasi migrációja, a nyári kaliforniai áramkimaradás, és ezért elemezgetik manapság azt, hogy a koronavírus-járvány kezelése vagy az áramkimaradások hogyan irányították rá a figyelmet a texasi szabadosság gyengeségeire, és egyes érintettek szerint hogyan vethetik vissza a texasi technagyhatalmiság álmát.

Ha pedig lehet hinni az előrejelzéseknek, a jövőben még több lehetőség lesz az összehasonlítgatásra: szakértők szerint növekszik a szélsőséges időjárási jelenségek veszélye, ez pedig különösen erősen sújtja majd mindkét nagy amerikai államot.