Le lehet lőni egymás után egy csomó medvét, de ez nem hoz megoldást

A medvekérdés régóta borzolja a kedélyeket Romániában: a nagyragadozók által okozott problémák folyamatosan viták tárgyát képezik a környezetvédők és vadgazdálkodók között, miközben hiányzik az érdemi párbeszéd. A komplex és rendszerszintű problémákra viszont csak közös erővel lehetne megoldást találni. Hol romlott el mindez és mi jelentene megoldást?

Romániában a kedvező természeti adottságoknak, a barnamedve alkalmazkodóképességének és a faj védelmének köszönhetően Délkelet-Erdélyben Európa legnagyobb barnamedve-állománya alakult ki. Az utóbbi években viszont nem ennek értékéről esik szó, hanem arról, hogy a medvék elszaporodtak, károkat és emberi sérüléseket okoznak, főleg Székelyföld kisebb településein. A medvékre irányuló felfokozott figyelemben pedig a média is rendszeresen beszámol a medvékkel kapcsolatos történésekről, döntő többségében negatív kontextusban. Így alakult ki lassanként az a kép Erdély egyik büszkeségéről, hogy a közbiztonság ellensége. Sok turisztikai egység a veszély ellenére eteti az állatokat, hogy az éjjel folyamán az ételért a településre bejövő medvék a turistáknak látványosságként szolgáljanak. A beszoktatott medvék pedig nyilván kárt és emberi sérülést is okoz(hat)nak.

A vadásztársaságok, és hozzájuk csatlakozó, a témát meglovagoló politikusok a károkozás elhárítását a medvék tömeges kilövésében látják. Erre pedig a környezetvédelmi minisztérium újabban ismét lehetőséget biztosít.

„Medve nélkül Székelyföld nem lenne igazi, de meg kell tegyünk mindent, hogy társadalmunk felkészülten vegyen részt az együttélésben, és legalábbis ne veszítsen belőle, hanem nyerjen” – írta néhány éve a székelyföldi medveprobléma kialakulásának kontextusát elemezve Demeter László és Hartel Tibor ökológus kutató.

Megállapításaik ma is érvényesek, mint ahogy az is, hogy a bármilyen döntéshozást megelőző szakszerű állományfelmérés is még mindig várat magára. Azaz bármilyen hihetetlennek tűnik első hallásra, de még mindig nem tudjuk, hány medve él Románia területén. A vadászok nyomásgyakorlása ellenére pedig közel sem biztos, hogy az egyszerű állománycsökkentéssel a mezőgazdasági károk és ember-medve találkozások száma is csökkenne.

Le lehet lőni egymás után egy csomó medvét, de ez nem hoz megoldást

Domokos Csaba biológus, a Milvus egyesület barnamedvékkel foglalkozó szakértője szerint a medvékkel kapcsolatos probléma gyökere Románia EU-s csatlakozásáig nyúlik vissza, amikor az ország egy az egyben átvette az élőhely-irányelvet a hazai törvénykezésbe. Ennek betudhatóan a barnamedve, a farkas és a hiúz védett állatfajjá váltak. A vadászok viszont lényeges bevételi forrástól estek el. Állami szervek azonban érdemben továbbra sem foglalkoztak a medvékkel, és így – a bevételkiesésük ellenére – gyakorlatilag továbbra is a vadászokra hárult annak a feladata, hogy az ember és a medve közötti konfliktusokban eljárjanak, illetve az orvvadászatot bizonyos mértékben visszaszorítsák.

Egy vadásztársaság számára pár medve lelövése akár az éves költségvetésüket is fedezheti, ezért Domokos szerint a vadászok azóta is keresik a kiskapukat a medvevadászat folytatására.

Az egyik általuk hangoztatott nyomós indok pedig a medvék károkozása, amelynek létező jelensége és túlhangsúlyozása táptalajt biztosított számukra a környezetvédelmi és erdészeti minisztériummal szembeni nyomásgyakorlásra. A minisztérium eleinte a nyomásnak engedve a medvék kilövésére éves kvótákat írt ki, majd – a vadásztársaság dolgát valamelyest nehezítve – már csak különleges engedélyeket adott ki. Ez viszont sok esetben nem a károkozó medve lelövésével járt, mert annak a beazonosítása még egy jószándékú vadász esetében is szinte lehetetlen, ha nem éri tetten – de visszaélésekre is sor került. Ennek a gyanúja merült fel akkor is, amikor egy osztrák herceg kilőtte az Arthur nevű medvét a felső-háromszéki Ozsdola erdejében, és amelyet Európa legnagyobb medvéjeként emlegettek.

A tévedés lehetőségét pedig a nemrég elfogadott, problémás medvék kilövését lehetővé tevő rendelet sem sokban szűkítette, amely által a minisztérium az önkormányzatok kezébe helyezte a döntést, és amelyet vélhetően településeken kívülre is kibővítenek majd. Illetve nyomásgyakorlásra hatályba lépett a 140 medve kilövéséről szóló prevenciós kvóta is, ami településenként 2-3 medve megölését jelenti.

Domokos Csaba szerint azonban mindezek alkalmazása, és a 140 medve lelövése ellenére a helyzet nem fog megoldódni, mert a medvék által okozott károk mennyisége és súlyossága nem az állomány nagyságától függ. Kisebb állomány is tud súlyos károkat okozni, ugyanakkor egy nagyobb állomány esetén is lehet alacsony a kártételek száma, mint ahogy ezt már több európai tanulmány is igazolta.

Így viszont a kutató szerint a vadászok csak annyit érnek el, hogy számukra is előnytelen módon a barnamedve „lejáratása” mostanra „elszabadult”, végérvényesen beépült a köztudatba, hogy a medvék „túl vannak szaporodva”, amit már az emberek tényként kezelnek, pedig valójában 2006, de legkevesebb 2016 óta nem végeztek el olyan felmérést, ami tudományos alapokon nyugszik, és a medvék valós számát mutatja meg. Ráadásul a medvék közellenség státusza és az emberek felkorbácsolt félelmei miatt fennáll a veszélye, hogy a gazdák megmérgezik és hurokkal csapdába ejtik az állatokat, amelyek így kínhalálban pusztulnak el.

Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter érdeklődésünkre elmondta: a romániai barnamedve-populáció felmérésére kiírt licit a napokban zárul, és csak ezt követően bízzák meg hivatalosan a kivitelezőt a munkával. A vizsgálat az ország teljes területét lefedi, melynek keretében egyebek mellett 18-20 ezer genetikai mintát is kielemeztetnek.

„Le lehet lőni egymás után egy csomó medvét, de probléma egészen addig nem fog megszűnni, amíg a Tusnádfürdőhöz hasonló településeken fel nem számoljuk azokat a tényezőket, amelyek a medvéket bevonzzák. Addig csak ideiglenesen szüntetik meg a problémát azzal, hogy kilövik azt a medvét, amelyik a településre beszokott, mert jön majd a következő, ami ugyanúgy be fog oda járni”

– mutatott rá Domokos Csaba.

A kutató szerint a hatóságokhoz lejelentett káresemények évi számát sem lehet alapul venni, mert Romániában 2016 után – miután medvék kilövésére kvótákat már nem írtak ki – a kormány igyekezett megtéríteni a mezőgazdászoknak okozott medvekárokat. Mivel a gazdák csak évek múlva vagy egyáltalán nem kapták meg a kártérítést, illetve, példátlan módon, már a gabonában esett károkat is elkezdték kifizetni, többen is kedvet kaptak, hogy kárukat jelentsék.

A károk mértéke pedig attól is függ, hogy a medvék a természetes élelemforrásaikat megtalálják-e abban az évben megfelelő mennyiségben. Azaz csökkentett állománynál is nagyobb károk keletkeznek rosszabb termés esetén. Például a medvék egyik legfontosabb táplálékforrásai (a tölgy- meg a bükkmakk) ciklikus terméseket produkálnak: a jó termést több évi rossz követi. A medvéknek viszont a téli időszak előtt fel kell hizlalniuk magukat, így az élelmet máshonnan szerzik be.

Gál László ökológus, a Transylvanian Wildlife Project tagja, nagyragadozókra szakosodott kutató a medveprobléma egy másik okaként az élőhelyzavarást és -romlást is kiemelte, mert hiába vannak bokros, jó minőségű erdei tisztások, vágterek, ha ezeket haszonállatokkal legeltetik. Ugyanakkor az idős, makkot termő fák kivágása után hiába ültetnek újra több 10-100 hektár bükkerdőt, és utána dobálóznak az erősített területek növekedésével, ha ezek az ültetvények csak 20 év után kezdenek minimális mennyiségű makkot teremni. Ugyanez vonatkozik a sűrű fenyvesekre: nincs bennük élet, ezek csakis nappali elfekvésre jók – tette hozzá. Harmadszor pedig a terület eltartóképessége is fontos szempont, amelybe beletartozik a szociális eltartóképesség is. Ezért az első tényezőt – az élőhelyzavarást – ez az utóbbi határozza meg leginkább, és ettől függ a területen megtűrt populáció nagysága.

Áprilistól egészen őszig tart a „medveszezon” Székelyföldön: a sürgősségi csapat állatorvosa szerint az élelemszerzés mellett a medvék mozgása a párzási időszak függvénye is

Szász István Endre állatorvossal mikóújfalusi rendelőjében találkoztunk, amely mindössze pár percnyire található autóval a leginkább medvés helynek számító Tusnádfürdőtől, Sepsibükszádtól és a Szent Anna-tó környékétől, ami medveléptékkel mérve is könnyen bejárható.

A háromszéki állatorvosok közül ezidáig csak Szász vett részt olyan akcióban, amikor az intervenciós csapatnak (a polgármester, a vadőr, az állatorvos és a helyszínt biztosító csendőrség) károkozó medvéhez kellett kiszállnia, és el is kábították a medvét. Ebben az évben pár hete jelent meg az első olyan medve Sepsibükszádon, amelyhez Szász az intervenciós bizottság tagjaként szállt ki.

Ugyanitt volt szeptember elején országos szinten az első sürgősségi beavatkozás is, amelyet az előírásnak megfelelően Szász doktor fülszámozott is. Ekkor azonban már a medvék többsége vissza kezdett húzódni az erdőbe. A rendelkezés ugyanis ősszel lépett hatályba. Így mindössze ezekben az esetekben avatkoztak be a sürgősségi rendelet keretein belül (különálló mentési akció során viszont tavaly 15 medvét kábított el).

A háromszéki prefektúra hétfői információi szerint ebben az évben ezidáig 14 medvével kapcsolatos esetet jelentettek a 112-es számon (kilencet márciusban és ötöt áprilisban). Két-két esetben Bölönben és Csernátonban, a többi elszórt eset volt. Ezek közül egyetlen esetben sem lőttek ki vagy helyeztek át medvét a megyében. Intervenciós csapatok pedig 45 településből 13-ban alakultak, feltehetően ott, ahol szükség volt rájuk.

Szász doktor az alacsony számot azzal magyarázta, hogy tízből egy esetben érik tetten a medvét károkozás közben, ugyanis amire az intervenciós bizottság kiér, az állat többnyire továbbáll. És a gazda is általában csak reggel veszi észre és értesíti a hatóságokat. Ilyenkor azonban az intervenciósok annyit tehetnek, hogy várnak. Ha a medve nem evett a zsákmányából, másnap a település különböző pontjain várják vissza. Ha pedig evett belőle, akkor 2-3 nap múlva számítanak rá. Ilyenkor van ugyanis nagyobb esély arra, hogy elcsípjék (adott esetben fülszámozzák és áthelyezzék, rosszabb esetben kilőjék).

Az állatorvos nyugtatólövedékes puskájával több tucat méterről is képes lenne elkábítani a medvét. A távolság azonban a tereptől függ, így az akár száz méter néha csak 10-20-at jelent.

Szász doktor azonban tudta, mit vállal, amikor a környékbeli és Hargita megyei polgármesteri hivatalokkal szerződést kötött arról, hogy az intervenciós csapat tagjaként bármikor rendelkezésükre áll (általában az éjszaka közepén). Ő ugyanis már az agresszív medvék esetében beavatkozást biztosító rendelkezés előtt tapasztalatot szerzett a vadon élő állatok befogásával, kábításával kapcsolatban. Az állatorvos 8 éve a Transylvanian Wildlife Project tagja, és ezáltal vadon élő, sérült és csapdába esett állatok megmentésével foglalkozik. Ennek okán pedig Európa legnagyobb ragadozójával kapcsolatban is jelentős tapasztalatra tett szert, hiszen az orvvadászok csapdái sok esetben medvéket kapnak el őzek és vaddisznók helyett.

Az állatorvost főleg Vráncsa megyébe hívták segítséget nyújtani a bajba jutott állatoknak, de Hargita megyében is többször megfordult. Azt mondja, legritkábban Kovászna megyében találkozott az orvvadászok által kitett csapdákkal, hurkokkal (8 év alatt közel negyven medvével kapcsolatos esetben avatkozott be). Érdeklődésünkre, hogy mérgezéssel találkozott-e, határozottan állította, hogy nem tapasztalt ilyet, de ennek a kiderítése amúgy is szövettani vizsgálatot igényelne, amire gyakorlatilag nem igazán kerül sor.

Szász még évekkel ezelőtt az első eszközök között nyugtatólövedékes fegyvert kapott munkája végzéséhez a Transylvanian Wildlife Project egyesülettől. Rajta kívül mostanra másik öt állatorvos is rendelkezik a kábításhoz szükséges felszereléssel (például a munkavégzéshez szükséges puskával, amihez engedélyre is szükség van), és köthetnek szerződést a papírmunka lezárultával. Az állatorvosok ezért a munkáért havi 1000 lejes szerződéseket köthetnek az önkormányzatokkal.

A szelekciós vadászat segíthet a székelyföldi megyék kistelepülésein?

Tusnádfürdő környéke eddig is a medvék által intenzíven látogatott helynek számított, a fürdőváros ugyanis a medvék nyomvonalára épült. Az ember és állat találkozása így eddig is szinte elkerülhetetlen volt. A Kovászna és Hargita megyei intervenciós bizottságok nagyvadakra szakosodott állatorvosa szerint azonban az elmúlt években a környéken (Hargita és Kovászna megyét is érintve) ugrásszerűen gyakoribbá vált a medvék mozgása a lakott területeken.

Ezt ő azzal magyarázta, hogy nőstény medve akkor a legsebezhetőbb, amikor fiatal bocsai vannak. A hím medvék ugyanis elpusztítanák a bocsait, hogy párosulni tudjanak vele. Hogy megvédjék a bocsokat, a nőstény medvék behúzódnak a mezőre, ahol étel van, de ellenség nincs. Olyankor vonulnak vissza az erdőbe, amikor nincs párosodási időszak (amely április derekától egészen május végéig tart) és amikor a mezőről az élelmiszer elfogy (szeptember eleje), illetve a medvék rövid időre ismét mozgásba lendülnek a takarmány silózása (betakarítása) után (szeptember közepétől egészen október közepéig).

„Az erdők nem ürülnek ki, csak azok a medvék jönnek ki az erdőkből, amelyeknek kicsi bocsai vannak, és azok, amelyek megtanulták, hogy lent könnyen élelemhez juthatnak. A fiatal bocsos medvék már a párzási időszak óta lent vannak. Az egyik anyamedve minden áldott este megjelenik Mikóújfalu és Sepsibükszád között négy 1 éves bocsával”

– mutatott rá az állatorvos.

Hozzátette, amennyiben évről évre rohamszerűen tudnak szaporodni, akkor több olyan medve lesz, amely nem megy vissza az erdőbe. Szakmai szempontból szerinte ezért lenne indokolt a vadgazdálkodás szabályait betartó szelekciós vadászat. Ezért a prevenciós kvótában előírt 140 medve kilövését az állatorvos pozitívan értékelte, mert akkor a vadászok a károkozás előtt közbeléphetnek. „Ennek megvan a jó oldala is, és kénytelenek leszünk visszavezetni, mert ez a helyzet tarthatatlan” – mondta. Szerinte a medvék országos szinten nem okoznak akkora problémát, de a székelyföldi megyék kistelepülései bajban vannak.

Gál László szerint azonban a kvóták csak részleges megoldásokat nyújtanak és komplikált a kivitelezésük is, valamint túl sok felelősséget rónak néhány személy/intézmény vállára. „Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy erre a helyzetre nem lehet egy-két, különálló megoldást felhozni, hanem több szálon kell egyszerre dolgozni, több intézmény vállvetve, közösen, és a kiváltó okot kezelni. Ha eltávolítanak egy problémás medvét és nem oldják meg a kiváltó okot, mindig jön más a helyére!” – mutatott rá a kutató.

A háromszéki polgármesterek viszont kevésnek tartják a kvótát, és már egy újfajta beavatkozási rendeletről tárgyalnak a minisztériummal

A 140-es prevenciós kvóta kapcsán Fodor István, Sepsibodok polgármestere és Székely János vadőr viszont azt mondták, hogy a településenként 2-3 medve kilövése nem jelent valós megoldást. Ők a vadszámláláson 130 medvét jegyeztek fel, amelyek az általuk gazdálkodott 18 ezer hektáron vannak. „Ekkora területen az optimális a tíz lenne” – mondta Székely János, aki azzal is példálózott, hogy más országokban évente az állomány 5-10%-át szokták kvótaként megszabni.

Fodor István polgármestert a hivatalnál kerestük meg, aki arról is beszámolt, hogy látogatásunk előtt pár nappal a környékbeli polgármesterek és a vadászegyesületek elnökei találkoztak Tánczos Barna miniszter tanácsosaival, hogy egy olyan törvénytervezetet kezdeményezzenek, ami a medvekérdésből kihagyná a polgármestereket, azaz terveik szerint ezentúl az intervenciós bizottságot – a polgármester helyett – vadászok vezetnék. Fodor szerint az még hagyján, hogy egy polgármester adott esetben vadászik, ezért ért hozzá, mint ő is, de az nincs rendben, hogy úgy hozzon döntéseket, hogy nincs kompetenciája hozzá. „De főleg ott, ahol a polgármester még nő is, elképzeli-e valaki, hogy mivel jár az neki? Hogy riasztás esetén az a nő, aki életében nem látott medvét szabadon, éjjel kimegy, ott ül a falu szélén és a medve kilövése kapcsán övé az utolsó szó. Ezt nem így kellene csinálni” – mondta a polgármester.

Jelenleg az intervenciós bizottság úgy működik, hogy a csendőrök a helyszínt biztosítják, a vadőr és az állatorvos tanácsait követően pedig a polgármester hozza meg a döntést, hogy elkábítsák, lelőjék vagy áthelyezzék-e a medvét. Az új javaslat szerint viszont a polgármestert maximum annyira vonnák be, hogy ő értesítené az intervenciós bizottság tagjait, a kilövés szükségességét azonban a vadászegyesületekre bíznák, akik amúgy is szerződést kötöttek már a minisztériummal, a közbirtokosságokkal, magánemberekkel. „Ezeket a dolgokat, amiket mi gyakorlatból tudunk, be kellene ültetni a normális kerékvágásba. Ne Bukarestből mondják meg nekünk, hogy a medvével mit kell csinálni” – tette hozzá a polgármester.

Székely János vadőrként a Bodok környéki erdőket járja. Szerinte a vadászok közül mindenki óvakodik attól, hogy belterületen meghúzza a ravaszt, ezért is lenne fontos, hogy településen kívül lőhessék le a medvét, mint ahogy az a parlament által elfogadott, Klaus Iohannis államfő által módosításra visszaküldött rendeletben szerepel. Székely szerint a golyó ugyanis településen belül könnyen eltalálhat épületet, embert és más állatot is, és a lövést minden esetben dokumentálni kell.

A vadőr szerint az elkábításnál az állatorvos is nagy veszélybe kerül. „Autóból még egyszerű, de ha a medve a patakárokba húzott be egy háziállatot, akkor ki mer közel menni hozzá? Ilyenkor a polgármester inkább azt mondja: nem tudjuk megközelíteni, le kell lőni” – részletezte. Megjegyezte, gyakran a szakmai vélemény azon alapul, hogy az állatorvos mekkora életveszélynek van kitéve, amennyiben a medve elkábítására kerülne sor. „Éjszaka 10-15 méterről megközelíteni is veszélyes egy medvét, nem beszélve arról, amikor az állatorvos kábítólövedéket akar belelőni. A medve 95%-ban biztos rámegy az orvosra” – vélte a vadőr.

Relokáció és negatív kondicionálás: nem minden esetben működik

Székely János szerint a medvék egy másik területre szállításakor esedékes visszavadítás természet- és szakma ellenes, ezért ők nem is végeznek ilyet. Szerinte csak az állatvédők „dumája” és kísérleti jellegű. „Ha úgy nőtt fel a medve, hogy a településen belül szerez táplálékot, akkor lehetetlen visszavadítani, így csak azt érik el vele, hogy még agresszívebb lesz az emberekkel szemben” – mondta Székely János.

Ezzel viszont nemcsak az állatvédők és természetvédelmi szakemberek nem értenek egyet. Szász István Endre szerint a medvék 80%-a a rossz élményből tanulja meg, hogy el kell kerülnie az embert, főleg ha fizikai fájdalom is társul hozzá. Különben visszamegy arra a területre, ahonnan átszállították, vagy az új területen is az ember közelségét keresi. Hozzátette, hogy az állatok egy része már abból is tanul, hogy az emberek elfogják, mert a procedúra traumatizálja őket, és ebből lehet, hogy tanulnának, de kábításkor egyes állatok agresszívvá válnak, ezért a vadász kénytelen lesz lelőni őket, hogy az embereket védje. Ugyanakkor elismerte, hogy nem minden esetben működik a negatív kondicionálás.

Sepsibodokról egyébként idén nem érkezett még kárbejelentés. Tavaly is csak négy esetben jelentették, hogy a medvék kárt okoztak a településen. Ebből volt, amikor az intervenciós csoportot nem hívták össze, mert a károkozás utáni napon a medve nem jött vissza Bodokra. Egy esetben szálltak ki, amikor egy medvére drótkötél csavarodott, és egy kert almafáján ragadt, de amire kiérkeztek, a medve elrágta az ujjnyi vastag kötelet és ezzel kiszabadította magát. Fodor István polgármester szerint viszont elképzelhető, hogy az emberek önkényesen is megölnek medvéket mérgezéssel, hurkozással, mert szerinte már oda jutottak, hogy mindjárt nem kapnak pásztort a bodoki havasokon legelő juhnyájak mellé.

A vadőr szerint is egyre inkább jellemző, hogy a helyiek önkényes megoldások után néznek, mert fogy a türelmük, és elkezdték gyűlölni a medvét, amit sajnálatosnak tart. „Ha mi nem oldjuk meg, akkor az emberek saját kezűleg járnak el, mert félnek” – tette hozzá Székely.

Működő megoldások léteznek, csak használni kellene őket

Gál László szerint a medve-ember együttélés alapja a kompromisszum mindkét fél részéről, viszont mivel az ember rendelkezik magasabb intelligenciaszinttel, ezért a kompromisszum és megoldások javarészét neki kell vállalnia. „Nyilván mindig lesznek veszteségek, ez elkerülhetetlen, de mérsékelhető. Megoldások már vannak, lehet őket használni és lehet őket fejleszteni, csak gondolkodni kellene. Bevált módszerek a megfelelő módon tartott őrző-védő kutyák; a jól felszerelt villanypásztorok; a vadak számára vonzó tápanyagok eltávolítása; a vadak tiszteletben tartása, ami abban nyilvánul meg, hogy nem fogatják meg a bocsokat a kutyákkal, nem etetik őket szabályozatlanul (főleg nem kézből), nem zavarják téli pihenőhelyen; anyagi kárpótlás a vadkárokra; a vadföldek bevetése; a már problémás egyedek eltávolítása a populációból; az erdei munkák rendszerezése és csendzónák létrehozása, valamint az erdei talaj és táplálékforrások helyreállítása a munkák után; az erdőben való legeltetés és a juhászkutyák kóborlásának megszüntetése” – sorolta a működő jó gyakorlatokat az ökológus. Hozzátette, szükség lenne a pásztorok felvilágosítására, hogy a jól képzett kutyák helyes és rendszeres táplálásának elveit betartsák, és megfelelően használják a villanypásztorokat.

A medve és ember együttélésével kapcsolatban megkerestük Csákány Lászlót, a sepsiszentgyörgyi Szemerja és Görgő Egyesített Közbirtokosság elnökét is, aki korábban azért kezdeményezte az erdei csendzónák létrehozását Háromszéken, hogy az emberek jobban megismerjék az őket körülvevő természetet. A közbirtokossági elnök szerint példát vehetnének az erdei munkásokról, erdőgazdálkodókról, aki rendszeresen járják az erdőket, mezőket, viszont ők azok, akiket a legkevésbé ér medvék általi baleset.

„Valami sántít a dologban, mert medveprobléma van, de többségében mégsem azokat az embereket érinti, akik mindennapjaikat az erdőben töltik. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a társadalom széles rétegének tanulnia kellene az erdészektől, meg kellene ismerjék az erdő és a természettel való együttélés szabályait”

– mutatott rá Csákány László, aki szerint ez a medve és ember konfliktusán sokat javítana. Elmondása szerint bármennyire is hihetetlennek tűnik, az erdészek alig találkoznak medvékkel, ők ugyanis figyelnek a medvére utaló jelekre, és ha nyomát észlelik, elkerülik a vele való találkozást. Ha pedig medvével találkoznak, akkor igyekeznek megelőzni, hogy a medve veszélyben érezze magát, és védekezésre kényszerüljön.

Manapság azonban szerinte az emberek nem figyelnek a jelekre, sokan fülhallgatóval járják még az erdőt is, ezért a medve fújtatását sem hallják meg, amivel jelezni próbál, hogy megelőzze a konfliktust.

„Sokan arról beszélnek, hogy zajt kell kelteni, hogy a medve elkerüljön. De azt már nem teszik hozzá, hogy milyen zajt. Sepsiszentgyörgy környékén azt tapasztalom, hogy az emberek légkürtökkel, petárdával járják az erdőt, ami felér egy hajtóvadászattal. Arra viszont nem gondolnak, hogy maguk mellől ugyan elriasztják a medvét, de a mellettük pár száz méterre lévő turistaösvényen sétálóra meg rákergetik” – mondta az elnök.

Csákány szerint is érdemes megnézni, hogy a külföldi állattartók hogyan tudnak hatékonyan gazdálkodni a nagyvadak mellett. De akár saját jól bevált állattartási praktikákat is érdemes lenne visszavezetni. Példának említette, hogy régen bika nélkül nem hajtották ki a csordákat a mezőre, mert képes volt a csordát megvédeni. Ugyanakkor a pásztorok divatos harci kutyákat kezdtek el tartani, amelyek nem alkalmasak a nyájak őrzésére, miközben az őrző-védő magyar fajták (kuvasz, komondor) szobakutyák lettek.

A megoldáskeresésben szerinte interdiszciplináris kerekasztalokra és konferenciákra, az érintett tudományterületeken pedig egyetemi nyílt napokra lenne szükség, amelyek révén felhívják a figyelmet a problémára és ismertetik a medve viselkedési mintáit. Hozzátette, hogy a médiának is fontos szerepe lenne, de a medvével való együttélés előmozdítása helyett sajnos rossz irányba terelik a témát, és a medve ellen uszítanak.

A medveetetésnek pedig szerinte is fel kellene számolni minden formáját, a turisztikai központoknál jobban odafigyelni az étel és a maradékok felhasználására.

„Meg kellene érteni, ne etessük kürtős kaláccsal a medvéket, mert nem a medve kell tudatos legyen”

– szögezte le. Csákány László a fontosabb háromszéki közutak mentén folyamatosan azt látja, hogy az átutazók autóból etetik a medvéket, kutyatápot tesznek ki zsákszámra nekik, amíg viszont így tesznek, nem várható el a medvéktől sem, hogy ne jöjjenek emberek közelébe. Azaz szerinte számolni kellene azzal, hogy a medve Erdélyben látványosságnak számít: erre a jelenségre oda kell figyelni turisztikailag, még ki is lehet aknázni, de biztonságosan és fenntarthatóan.

Tusnádfürdőn a medvékre építenek városbrandet

Tusnádfürdőn évente 300 ezer turista halad át, nagy részük csak átutazik vagy 1-2 éjszakára száll meg. Az üdülővárosban felismerték, hogy az ő tájékoztatásuk és medvékkel szemben helyes viselkedésre ösztönzésük nélkül a helyi erőfeszítések, ha nem is kudarcosak, de nem hatékonyak.

A medvejelenlétre figyelmeztető rendszerüzenetekre építő, az éjjelente a városban kószáló medvékből direkt turistalátványosságot kreáló „RO-Alert turizmus” és a medveetetés Tusnádfürdőn is hatalmas probléma, amit teljesen be kell szüntetni – szögezte le Imecs István biológus, a helyi, medvékkel foglalkozó munkacsoport tagja. A településen is kialakult ugyanis az a szokás, hogy a RO-Alert jelzésre a turisták nem biztonságba vonulnak, hanem épp ellenkezőleg, radarként használják, és saját testi épségüket kockáztatva elindulnak medvenézőbe.

Tusnádfürdő önkormányzata próbál kilépni az elszaporodott medvék kilövését egyetlen megoldáskén feltüntető narratívából, inkább azt hangsúlyozzák, hogy megoldást kell keresni a medvékkel való együttélésre. Többek között ezt célozza most indult projektjük, a WachBear & AdvoCity – medvék és emberek a közös jövőért, amelynek keretében telefonos applikáció készül, medvefesztivált szerveznek, sőt egy látogatóközpont is nyílik Tusnádfürdő belvárosában, amelynek tematikája a medve-ember együttélés lesz. Ezekről részletesen a medveriportunk második részében írunk majd.