Ha immunis a vakcinában használt vektorvírusra, inkább nézzen másik oltás után

Az Európai Unióban és Magyarországon eddig engedélyezett nyolc koronavírus elleni vakcinából öt vektorvakcina. Ez egy modern technológia számos előnnyel, van azonban egy potenciális hátránya is: a vakcinában felhasználnak egy ártalmatlan adenovírust, és ha valakinek a szervezete korábban találkozott már ezzel a vírussal, akkor az ő esetében csökkenhet a vakcina hatékonysága.

Szerencsére viszonylag ritka problémáról van szó, de hogy pontosan hány embert érinthet Magyarországon, azt nem lehet tudni.

Ahogy azt sem, hogy mekkora gondot okozhat a vakcinákba épített adenovírus ellen kiépülő immunitás, ha a koronavírus ellen egy éven belül mindenkit újra kell oltani.

Vírusba csomagolt információ

A koronavírusnak a tüskefehérje az a része, amely a szervezetünkben kiváltja az immunválaszt, ezért a vakcinák is ezt juttatják be biztonságos módon, hogy megtanítsák az immunrendszerünket a vírus elleni védekezésre. A különféle vakcinatípusok azonban ezt más-más módon kivitelezik.

A vektorvakcinák nem magát a tüskefehérjét, hanem csak az azt kódoló gént juttatják be a szervezetbe, méghozzá egy vektorba építve. A vektor itt egy másik fajta vírus: egy adenovírus, amit szaporodásra képtelenné tettek, így teljesen ártalmatlan. Ez szállítja be az utasításokat, amelyek alapján már maga a beoltott szervezet állítja elő a tüskefehérjét. Hogy hogyan, azt a különböző vakcinatípusok működését bemutató videónkban is megnézhetik:

A vektorvakcinákban többféle adenovírust szoktak használni. Hogy pontosan milyet, az azért fontos, mert ennek a vakcinatípusnak az a hátránya, hogy maga a vektorvírus ellen is elkezdhet védekezni a szervezet, ami csökkentheti az oltás hatékonyságát. Ezért olyan adenovírus-típusokat szokás alkalmazni, amelyekkel a népesség viszonylag ritkán találkozik élesben, így alacsony arányú velük szemben a lakosság immunitása.

A vektorvírus elleni védelem kiépülésének kockázatát többféleképpen igyekeznek kivédeni a gyártók. A Magyarországon már használt vagy engedélyezett vektorvakcinák az alábbi adenovírusokat használják:

• A brit–svéd AstraZeneca vakcinája – illetve az azzal megegyező, licenc alapján gyártott indiai Covishield – mindkét adagban egy ChAdOx1 nevű csimpánz-adenovírust használ, mert ezzel elenyésző mértékben találkozott csak az emberek szervezete.
• Az orosz Szputnyik V két különféle adenovírust használ a két adagban, hogy csökkentse a hozzászokás esélyét. Az elsőben az adenovírus 26-ot (Ad26), a másodikban az adenovírus 5-öt (Ad5).
• Az amerikai Johnson & Johnsonhoz tartozó belga Janssen vakcinájából egy adag is elég, abba Ad26 került.
• A kínai CanSino vakcinája szintén egyadagos, de Ad5-öt használ (ez az a vakcina, amelynek a beszerzése a Covishielddel együtt egyelőre lekerült a napirendről)

Nincsenek magyar immunitási adatok

Az adenovírusokat évtizedek óta kutató Rusvai Miklós virológus szerint valós kockázat a vektorvírusok elleni esetleges védettség: „Az adenovírusok nagyon jó antigének, ezért ellenük, a hordozóvírus ellen is alakul ki immunitás. Az, hogy milyen arányú, az országonként és korcsoportonként eltérő a különböző adenovírusok esetében.”

Minél idősebb valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy átesett már adenovírus-fertőzésen, ami a legtöbbször teljesen tünetmentes, néha enyhe légzőszervi tüneteket, kötőhártya-gyulladást okozhat, de legtöbbször az ember észre sem veszi, tehát nem is tudhatja, hogy valójában immunis-e. Kimutatható az adenovírus-ellenanyag a vérből, de nagyon kevés helyen végeznek ilyen teszteket, Magyarországon elsősorban a Nemzeti Népegészségügyi Központban – tette hozzá.

Arról azonban nincsenek adatok, hogy Magyarországon mekkora lehet az adenovírusok elleni immunitási arány, mert Rusvai szerint ilyen irányú vizsgálatot az utóbbi harminc évben nem végeztek itthon.

Európában általában 5–15 százalék közé tehető az Ad5 elleni immunitás, míg az Ad26 elleni 5 százalék alatti – mondta.

Csökkenhet a hatásfok, de nem hatástalan

Rusvai Miklós szerint a hordozóvírus elleni immunitás valamelyest csökkentheti a vektorvakcinák hatékonyságát, de ebben azt is figyelembe kell venni, hogy ezeknek a vektorvírusoknak egy része azért célba ér akkor is, ha egy jelentős részét inaktiválják az ellenanyagok a vérben. Egy részük bejut a sejtekbe, és ott termeli a tüskefehérjét, csak kisebb mértékben.

„Nem azt mondom, hogy hatástalan ilyenkor a vakcina, csak csökkent hatékonyságú. Viszont ez főleg ismétlő oltásnál már elegendő lehet ahhoz, hogy a tüskefehérje által generált ellenanyagok megfelelő szintet érjenek el.”

A Janssenél például vizsgálták is, hogyan hat az egydózisú vakcinájuk hatásosságára az Ad26 hordozóvírus elleni immunitás. A brazíliai klinikai tesztek során az adenovírus ellen kimutatható mennyiségű antitesttel rendelkező résztvevők 85,2 százalékánál kiváltotta a megfelelő immunválaszt a vakcina.

Már a fiókban volt

Egyáltalán miért használják az Ad5-öt is, ha az ellen kiterjedtebb az immunitás? Rusvai szerint azért, mert ezt a legkönnyebb szaporítani, és mert ezt már jól ismerjük, mert a kezdeti időkben nem figyeltek annyira arra, hogy a vektorvírus elleni immunitás mennyire befolyásolja a vakcina széles körű alkalmazhatóságát.

A vektorvakcinák fejlesztésekor a vektorként használt vírust is külön le kell tesztelni, hogy biztonságos-e. Ezek a most használt típusok azok, amelyek vakcinakísérletekben a legszélesebb körben szerepeltek, tehát megrövidíthették a vektorvakcina előállításához szükséges időt.

„Az Ad5 már más vakcinákban is szerepelt vektorként, tehát nem kellett újrakezdeni mindent elölről egy még ritkább típussal. Ha egy másik szerotípussal kezdtek volna vacakolni, akkor még most sem lenne vektorvakcina. Az Ad5, hogy úgy mondjam, már a fiókban volt.”

Ideális esetben tehát, ha nem épp egy világjárvány közepén lennénk, más, még ritkábban előforduló adenovírusokkal is lehetne kísérletezni, mert kevésbé szorítana az idő.

Egy adagnál kevésbé gond

A Janssen egydózisos vakcinájában a valamivel ritkább Ad26-ot használják. A CanSino, amely végül mégsem érkezik Magyarországra, ezzel szemben Ad5-öt használ. Rusvai Miklós szerint azonban ez a kínai vakcina esetében is kevésbé gond, mert ebből is elég egy adag.

„Ha egy korábbi fertőzés miatt memóriasejtek vannak jelen a szervezetben az adenovírus ellen, ezeknek a felébredéséhez kell 3-5 nap, amíg elkezdik kifejteni a hatásukat. Ez akkor okoz problémát, ha valaki az előző fél-egy évben esett át adenovírus-fertőzésen, ebben az esetben azonnal inaktiválhatja a vektorvírust az ellenanyag, ami a vérükben még jelen van. De ennek annyira kicsi az esélye, hogy ezt a vakcinagyártók bevállalhatták.”

Problémásabb lehet szerinte, ha két adag kell a vektorvakcinából, mert akkor adott esetben az első adag után is kialakulhat olyan immunitás, amely csökkenti a második adag hatását.

Váltogatás és csimpánzvírus

Ezt a problémát az orosz Szputnyik V-nél az hivatott megoldani, hogy két különböző adenovírust használnak vektorként, tehát ha valaki az egyik ellen immunis lenne, akkor a másik ellen nagy valószínűséggel nem az, és az első adag után az adenovírus ellen esetleg kialakuló immunitás sem zavarhat be a második adagnál.

„Ezért veszik ők előre a viszonylag ritkán előforduló Ad26-ot az első dózisba, mert az ellen jóval kisebb az immunitás az európai lakosságban, mint az Ad5 ellen, ami ismétlő oltásként tulajdonképpen megfelel, és így mindkét szerotípust csak egyszer használják”

– magyarázta Rusvai. Az AstraZeneca vakcinája szerinte jobb abból a szempontból, hogy a csimpánz-adenovírus elleni immunitás Európában tizedszázalékokban mérhető. „A csimpánz-adenovírus is képes fertőzni az embert, de elsősorban Afrikában gyakori az ez elleni pozitivitás, ezért van az, hogy ott ennek a vakcinának a hatékonysága valamivel alacsonyabb.”

Az AstraZenecánál viszont mindkét adagban ugyanolyan adenovírus-típust használnak, ami Rusvai szerint már okozhat problémát. Ezért különösen fontos, hogy mikor adják be a második adagot. „A mi adenovírus-vakcinákkal állatokon végzett vizsgálataink szerint az adenovírusok ellen az ellenanyagok szintje az első immunizálás után a 24–28. napon éri el a csúcsát. Tehát ilyenkor van a legtöbb ellenanyag a vérben, ami képes semlegesíteni az adenovírust. Az első immunizálás után három héttel még kicsivel alacsonyabb, utána 12 héttel nagyjából a 12-14. nap közötti szintnek felel meg.”

„A második oltás kitolása tehát valóban hatásos lehet az adenovírus elleni immunitás kijátszása szempontjából. Tulajdonképpen a három-négy héttel az első oltás után adott második adag szinte beletrafál az első oltás által kiváltott ellenanyagválasz csúcsába. Akár előbb, akár később sokkal jobb hatásfok érhető el. Ezt ismerhették fel az AstraZenecánál is, ezért változtattak az oltási protokollon.”

„Mi a saját kísérleteinkben a járvány idején, »tűzben oltás« esetén a 10 napos intervallumot találtuk a legelőnyösebbnek, ez adta járványhelyzetben rövid időn belül (a második oltás után 10 nappal, tehát az első utáni 20. napon) a legmagasabb immunválaszt. Igaz, hogy így csak 6-8 hónapig tartott a védőhatás, de a vírus terjedése gyorsan megállítható volt. A hosszabb időközzel adott vakcinák egy éven túli immunitást adtak, viszont az ellenanyagszint a második oltás után 2 héttel volt a legmagasabb, vagyis »tűzben oltásra«, járványelfojtásra kevésbé tartottuk alkalmasnak ezt a protokollt” – számolt be Rusvai az állatoknak adenovírusok ellen fejlesztett vakcináik tapasztalatairól.

A Szputnyik V-t fejlesztő Gamaleja Intézet és az AstraZeneca még decemberben bejelentették, hogy közös kutatást indítanak az oltóanyagaik kombinálására, ennek is többek között épp az lehet a haszna, hogy a különféle adenovírusok használatával növeljék a hatékonyságot.

Később okozhat gondot

Ha valaki fertőződött már meg valamelyik érintett adenovírussal, a vizsgálat korlátozott hazai elérhetősége miatt jó eséllyel maga sem tud róla. De ha mégis, akkor vajon érdemes lehet-e másik oltást kérni?

Rusvai Miklós szerint ha ez a fertőzés egy éven belül történt, akkor igen, de ilyenkor sem általában a vektorvakcinákat kell kizárni, hanem csak az adott adenovírus-típust használót, mert keresztimmunitás nincs a különféle típusok között.

Az viszont többeket érintő probléma lehet, hogy ha valaki beoltatja magát most egy vektorvakcinával, az egy éven belül nem oltathatja újra magát ugyanolyan típussal, mert az adenovírus-ellenanyagok még a vérében lehetnek, és kiüthetik a vektorvírust, potenciálisan csökkentve a vakcina hatékonyságát.