Ha kirendelik a háziorvosokat a kórházakba, az olyan, mint amikor elszabadul az atomerőműben a láncreakció

A Magyar Közlönyben 23-án este jelent meg a kormányrendelet, amely szerint azok a háziorvosok kirendelhetők a kórházakba, akiknek van egyéb szakképzettségük. Tudva azt, hogy napok óta Magyarországon hal meg lakosságarányosan a legtöbb ember a járványban, illetve látva azt, milyen megfeszített küzdelem zajlik egy kórház falain belül, nem tűnhet meglepőnek, ha az a szándék, hogy plusz orvosokkal próbálják meg enyhíteni a kórházak terheit.

Az Emmi szerdán azt mondta, még nem cél a háziorvosok kirendelése, de ha súlyosabbra fordul a helyzet a kórházban is szükség lesz azokra a háziorvosokra, akik olyan szakvizsgával rendelkeznek, amely a koronavírusos betegek ellátásánál is jól jön. Orbán a szokásos pénteki rádiós szereplésekor szintén erre erősített rá. A Telexnek a téma érzékenysége miatt név nélkül nyilatkozó érintettek egyelőre nem tudják, hogy fog ez kinézni a gyakorlatban. Attól ugyanakkor tartanak, hogy ha tényleg elkezdődnek a kirendelések, akkor a ki nem rendelt háziorvosok eddig is igen kemény feladatai tovább nehezedhetnek.

Ráadásul ha a kirendelt orvosok hiányozni fognak a saját praxisaikból, az nem csak azért jelent gondot, mert így a helyükön maradó kollégáik feladatai sokasodnak meg. Azért is problémás lehet, mert egy háziorvos sokkal többet ér a saját praxisában, mint egy olyan kórházi osztályon, ahol nem ismeri a rendszert, a szaktudása pedig nem megfelelő – magyarázza a Magyar Orvosok Szakszervezetének (MOSZ) elnöke, Szabad Zoltán. Azt ő is megerősíti, hogy kemény küzdelem zajlik a kórházakban, ugyanakkor azt mondja:

„A járványt nem a kórházakban állítjuk meg, ott már azok megmentéséért küzdünk, akik annak áldozatául estek.”

Kulcsszerepük van az oltási programban

Ha a járvány megfékezéséről beszélünk, mindenki egyből az oltási programra gondol. Bár a rendelet kiköti, hogy a háziorvosokat csak úgy lehet kirendelni a kórházakba, hogy közben az ne menjen az oltási program rovására, Szabad szerint nehéz látni, hogyan lehet ezt megvalósítani, ugyanis a háziorvosok jelenleg „oroszlánrészt vállalnak a vakcinációból”. És nem csak arról van szó, hogy a saját praxisaikban oltanak, az egészségügyi dolgozókon és a szociális otthonokban beoltottakon kívül mindenki más rajtuk keresztül érkezik oltásra, akkor is, ha oltóponton kapja meg a vakcinát.

A szervezéshez egy orvosnak legalább kétszer fel kell hívnia az embereket, egyszer azért, hogy adott oltóanyagért hajlandók-e elmenni az oltópontra, másodszor pedig azért, hogy mikor mehetnek. Ha idős betegekről van szó, akkor még a mentőket is fel kell hívnia, hogy leszervezze a betegszállítást. Az oltópontra küldött személyeket is a háziorvos ismeri, ő tudja, hogy kinek melyik oltóanyag a legmegfelelőbb, ő közli az oltóponttal azt is, hogy a pácienseinek milyen krónikus betegségük van, milyen gyógyszert szednek.

A személyes ismeretség ráadásul a kórtörténet ismeretén túl az oltásra várók bizalma miatt is fontos faktor. A háziorvosoknak tudják ugyanis feltenni az emberek az oltással és a járvánnyal kapcsolatos kérdéseiket, és nekik hiszik el leginkább, hogy az adott oltóanyag, amelyből kaphatnak, megfelelő lesz a számukra.

A Telexnek nyilatkozó háziorvosok természetesen mennek a kórházakba, ha kirendelik őket, de még nem ismerik, hogy milyen koncepció alapján szerveznék át a körzetek ellátását ilyen esetekben. Ugyanakkor mind úgy látják: az egyébként sem zökkenőmentes oltási programban további nehézségeket okozhat, ha másoknak kell átadniuk a saját praxisukat.

Van, hogy így is rajtuk csattan az ostor

„Eddig is emberfeletti dolgot csináltunk, de hát nyilván lehet még bennünket terhelni”

– mondta a Telexnek egy olyan háziorvos, akinek bár van olyan szakvizsgája, ami alapján dolgozhatna kórházban, nem hiszi, hogy kirendelik, mivel már így is két körzetet lát el. A háziorvosok ugyanis nem csak a járvány elleni küzdelemből veszik ki a részüket. El kellene látniuk a napi munkát: a gyomorfájós, derékfájós, fejfájós, magas vérnyomásos, szívdobogásos tünetekkel is kezelniük kellene embereket.

Csakhogy erre az oltásszervezés mellett néha sem idejük, sem erejük nem marad. A Telexnek nyilatkozó háziorvosok mind beszéltek arról, hogy éjjel-nappal telefonálnak, e-maileket olvasnak és küldenek, de hiába tesznek meg mindent azért, hogy a pácienseik amint lehet, oltáshoz jussanak, ha nem kapnak elég oltóanyagot. Közben néha a NEAK és az operatív törzs is hozzájuk irányítja az embereket, így a feszültség időnként annak ellenére is rajtuk csattan, hogy ők is tehetetlenek.

Van, hogy protekcióval vádolják őket, máskor a passzív-agresszív kommunikáció akár fenyegetőzésbe is átcsaphat. Volt háziorvos, aki villámhárítóként írta le a saját szerepkörét ebben a rendszerben, más keményebben fogalmazva azt mondta, úgy érzi, vele verik a csalánt.

„Ez így nem megy, előbb-utóbb nem fogok tudni már gondolkodni sem”

– mondta az egyik háziorvos, aki elkezdett fotókat küldeni arról, hogy pontosan hány adag oltóanyag áll épp a hűtőjében, hogy ezzel hűtse le a kedélyeket. A háziorvosok közül többen aggódnak amiatt is, hogy a jelenlegi nehézségek hosszú távon is árthatnak a beléjük vetett bizalomnak, ez pedig akár a járvány utánra is kihathat.

Néhány háziorvos csak csepp lenne a kórházak tengerében

Az oltási programon túl egyébként most a koronavírusos betegek kiszűrésében is fontos és a járvány fékezése szempontjából elengedhetetlen szerepet töltenek be a háziorvosok. Ők irányítják ugyanis a szűrőpontra azokat, akiknél csak enyhébb tünetekkel jelentkezik a fertőzés. A háziorvosok kezelik azokat, akik nem szorulnak kórházi ellátásra.

Most már sok esetben a háziorvosok írják fel a favipiravirt, ami a betegség korai vagy középső szakaszában segíthet.

Ezt a gyógyszert korábban csak kórházi kezelésben használták itthon, de ha idejében megkapják a fertőzöttek, akkor jó eséllyel meg lehet őket védeni attól, hogy kórházba kerüljenek, ezzel is a kórházak leterheltségén lehet valamelyest enyhíteni.

Szabad Zoltán szerint „nagyjából 5000 háziorvos végzi most az oltásokkal és a nem súlyos Covid-betegekkel járó sziszifuszi munkát. Ha ebből a rendszerből, mondjuk, csak 500 háziorvost kiveszünk, és bedobjuk őket a túlterhelt kórházi rendszerbe, ahol nagyjából 25 ezer orvos van most, az csepp a tengerben.” A másik oldalon ugyanakkor ez tízszázaléknyi hiányt jelentene azok között a háziorvosok között, akik épp a járvány megállításán dolgoznak, magyarázza a MOSZ elnöke, aki a Csernobil című sorozat ikonikus jelenetére utalva azt mondja:

„Ez olyan lenne, mint amikor az atomerőműben húzogatják ki azokat a szabályozórudakat, amik fékezik a láncreakciót.”