Nem csak elkerülni, kisebbíteni sem sikerült a koronavírus-járvány második hullámát Svédországban, ahol tavasztól más utat követtek az egészségügyi hatóságok, mint a szigorú lezárást választó világ nagy része. A nyájimmunitás terve – amit nyilvánosan tagadott a járványügyi stratégiáért felelős Anders Tegnell, de szakmai üzenetváltásokban elismert – annyira nem jött be, hogy a svéd király is bejelentette: a kormány kudarcot vallott a járvánnyal szemben. Eközben azonban Svédország adatainál már rosszabbak a magyarországiak, a halálesetek számában már abszolút értékben is előrébb jár Magyarország.
Már a tavaszi kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy Svédország más utat választ, mint a világ nagy része, és ha nem is ismerik el, de valójában a nyájimmunitást célozzák meg. A svéd járványügy felelőse ezt nyilvánosan sosem ismerte el, de Anders Tegnell szakmai üzenetváltásaiből kiderült, hogy valójában erre épült a stratégia – tűnik ki a Foreign Policy cikkéből. Az eredmény azonban nem Tegnellt igazolta.
Svédország 806, Dánia 174, Norvégia 74. Ennyi az egymillió főre eső halálos áldozatok száma a három országban. Arányosan tehát Svédországban 11-szer és 4,5-ször annyian haltak meg, mint a két szomszédnál a járvány februári megjelenése óta. Svédországban a kormány azt vallotta, hogy a lezárások hosszú távon sehol sem fenntarthatók, ezért a járvánnyal való együttélés stratégiáját kell kidolgozni, amíg nem lesz vakcina. Az összevetést árnyalhatná, ha a lezárást elkerülő svédeknél a kiugróan magas halálozási számokkal járt első hullám után sikerült volna a többiekhez mérten látványosan alacsony második hullámot produkálni, ez azonban nem így történt. Csak az utóbbi 30 napban 1422 koronavírussal fertőzött halt meg a 10,2 milliós Svédországban, miközben az 5,8 milliós Dániában 271-en és az 5,4 milliós Norvégiában 99-en. (Egymillió lakosra vetítve tehát 139 svéd halálos áldozat 47 dán és 18 norvéggal szemben.)
Hogy a helyzet mennyire súlyos, azt jelzi, hogy Norvégia a második világháború óta először katonákat is rendelt a svéd határhoz, megakadályozandó a határátlépést.
Ide kattintva olvashatók a Telex legfrissebb hírei.
A múlt héten a svéd király borzalmas évként jellemezte 2020-at. XVI. Károly Gusztáv szerint az ország megbukott járványkezelésből. A járványnak egyetlen olyan időszaka sem volt, amikor Svédország jobb mutatókkal rendelkezett volna, mint szomszédai. A norvég és a dán mellett a finnországi adatok is kedvezőbbek voltak a svédekénél.
Svéd Cassandra-levél
Ez nem mindenki számára volt váratlan, volt, aki felhívta Tegnell figyelmét a kockázatokra. A svéd közegészségügyi hivatal vezetőjét épp elődje figyelmeztette még márciusban – írta még november elején a The Local svéd kiadása.
Peet Tüll szerint három járványkezelési stratégia lehetséges: négyhetes kemény lezárás, minimálisra szorítva a fizikai érintkezéseket; pontos kontaktkutatás, azaz a fertőzöttek, valamint a velük kapcsolatba lépett potenciális fertőzöttek kéthetes karanténba helyezése; vagy „szabad utat engedni a vírusnak, amely lassan vagy gyorsan terjedve megteremti a feltételezett nyájimmunitást”.
„A harmadik megoldást defetista, kockázatos stratégiának tartom, amelyet korábbi beosztásomban nem választanék” – figyelmeztette Tüll utódját, jelezve, hogy ez mindenképp halálos áldozatok ezreihez vezethet.
„Végigvettük a lehetőségeket, és a harmadik mellett döntöttünk” – írta válaszul Tegnell. A járványügyi szakember érve az volt, hogy Észak-Olaszországban sem jött be a kontaktkutatás, amely mellett Tüll azzal érvelt, hogy Dél-Koreában és Kínában viszont igen. Tegnell nyilvános érve a lezárásokkal szemben pedig az volt, hogy a járvány elleni küzdelem „nem sprint, hanem maraton” – azaz, amíg nincs vakcina és gyógyszer a Covid-19 ellen, olyan fenntartható módszert kell kidolgozni, amely nem bénítja meg teljesen a gazdaságot és általában az ország életét, miközben csökkenti a terjedés kockázatát.
Eközben azonban nyájimmunitáshoz szükséges átfertőzöttséget sem sikerült elérni: a hivatalos adatok szerint – bár Svédország nem áll élen a teszteléssel, arányaiban másfélszer annyit tesztelt, mint Magyarország, de csak negyedannyit, mint Dánia – a lakosság 3 százaléka fertőződött meg. Ha az adat csak tizede a valóságosnak, akkor is csak 30 százalék lenne, de még ez is messze volna a becslések szerint minimálisan szükséges 60 százalékos átfertőzöttségtől, amit már biztonságos nyájimmunitásnak lehet nevezni – feltéve, ha a betegségen való átesés egyáltalán hosszabb, akár csak néhány hónapos védelmet nyújt, amit bizonyossággal nem is lehet állítani.
Egy ország követte a svédeket
Tavasszal Svédország más utat választott, mint Európa legtöbb országa, ahol a lezárás volt a jellemző. Hasonlóan lazább szabályozással kimondatlanul csak két ország próbálkozott: az egyik az Egyesült Királyság volt, de a fertőzések és a halálozások felfutásával gyorsan visszakozott. A másik pedig Belarusz, ahol viszont nem omlott össze az egészségügy, még ha a számoknak nehéz is hitelt adni azután, hogy az országot 26 éve irányító Alekszandr Lukasenko elnök kijelentette, hogy csak koronavírustól nem hal meg senki. Az azonban látszik, hogy a posztszovjet országban korábbi évekkel összevetve a halottak száma nem ugrott meg látványosan, bár helyi orvosok szerint beteg jóval több van kórházon kívül, mint amennyi a statisztikában megjelenik. Viszont az országban harmadik hónapja tartó százezres, rendszerváltást követelő tömegtüntetések ellenére sem ugrottak mag a fertőzési adatok – igaz, sokan hordanak szájmaszkokat a tüntetők közül (minszki riportunkat itt olvashatják).
Mindezek viszont arra is figyelmeztetnek, hogy nagyon óvatosan kell bánni az összehasonlításokkal. Rengeteg múlik az érintkezési szokásokon, a korösszetételen, a szabálykövetésre való egyéni és társadalmi hajlandóságon, az ország infrastruktúráján, a településszerkezeten – és persze a statisztikai módszereken. Emellett a vírus számos tulajdonsága még mindig ismeretlen, nem világos, mitől esnek át egyesek tünetmentesen, mások halnak bele a fertőzésbe vagy szövődményeibe. A vércsoporttól kezdve a BCG oltásig több tényező is felmerült, ezekre nincs meggyőző bizonyíték, de tény, hogy ezek régiónként eltérnek és számos olyan ma még ismeretlen tényező lehet, ami befolyásolja a járvány intenzitását. Ennek alapján az is lehet, hogy nincsen egységes stratégia, országonként, régiónként eltérő módszerek is hozhatnak azonosan kedvező eredményeket, vagy azonos módszerek lehetnek sikeresek az egyik, hatástalanok a másik helyen.
Lassan mégis jöhet a maszk
Kétségtelen, Svédország is vezetett be korlátozásokat: hamar, március vége felé betiltotta az 50 főnél nagyobb rendezvényeket – bár az iskolák ez alól kivételt jelentettek, a 16 év alattiaknál tovább folyt az oktatás, igaz, ügyelve a távolságtartásra.
A teljes lezárás helyett a svéd stratégák inkább az önkorlátozásban, a polgárok felelősségteljesebb hozzáállásában látták a megoldást. Csak szeptemberben mondta ki a svéd egészségügyi hatóság, hogy mégis javasolják a karantént azoknak is, akiknek a háztartásában már van koronavírus-fertőzött.
A vendéglátóhelyeknek 2020 folyamán egyszer sem kellett teljesen lehúzniuk a rolót, és a maszkviselés sem volt kötelező – és nem kötelező ma sem.
Csak a múlt héten született egy határozottabb ajánlás arra, hogy a csúcsidőben a tömegközlekedésben használjanak maszkot – de ez is csak január 7-én lép életbe.
Az elsődleges érv az arcmaszk viselésével szemben mindeddig az volt, hogy hamis biztonságérzetet adhat, ami miatt az emberek hajlamosak kevésbé ügyelni a fizikai távolságtartásra.
Abban Tegnellnek igaza volt, hogy a gazdasági károkkal – vagy épp az elhúzódó karantén egészségügyi kockázataival – is számolni kell, a nyári lazítás után ősszel már Európában is mindenki jobban számolt ezzel, ami akár svéd útnak is tűnhetett. Azonban amint újra felfutni látszott a fertőzés, gyorsan kiderült, hogy nincs mérsékelt stratégia, ki kell várni a vakcinát, esetenként újabb és újabb szigorú lezárásokkal.
Ennek megfelelően karácsony előtt az EU sok országával együtt Svédország is életbe léptette az Egyesült Királyságból érkezők beutazási korlátozását – tartva a szigetországban észlelt új, fertőzőképesebb koronavírus-variánstól, és ugyanezt tette Dániával szemben is. A korlátozások január 21-ig érvényesek, a két országból Svédországba csak svéd állampolgárok és az országban dolgozók léphetnek be.
A kormánypárt még nem zuhant be
A svéd járványügy járványkezelése meglepően elválik a politikai preferenciáktól. Ahhoz képest, hogy nyáron Tegnell elismerte, hogy az idősotthonok védelmében kudarcot vallottak, majd ezt a szociáldemokrata kormányfő is kimondta, a kormány támogatottsága viszonylag stabil: a szociáldemokraták 27 százalékon állnak – egy éve csak 24, igaz, májusban viszont 31 százalékon voltak.
Az ellenzéki Mérsékelt Párt erősődésse mérhető, egy éve 18, fél éve 20, most 22 százalékon áll. Meglepő viszont, hogy az egy éve még 25 százalékon mért adikális ellenzéki Svéd Demokraták mostanra 19 százalékra estek vissza.
Igaz, ezekben az adatokban még nincsen benne a svéd király évvégi értékelőjének hatása, amely valószínűleg rontani fog a kormánypárt megítélésén. Az sem erősíti a kormánypárt iránti bizalmat, hogy november végén még azt állította az egészségügyi miniszter, hogy alaptalan szóbeszéd, hogy stratégiájuk a nyájimmunitás kiépítése lett volna.
Svédország és Magyarország számokban
Svédországban a vírus halálos áldozatainak száma december 23-án 8167, Magyarországon 8616. (Egymillió lakosra vetítve: 806 szemben a 893-mal.) A halálos áldozatok száma az utóbbi két hétben: Svédországban 464, Magyarországon 2336. (Egymillió lakosra: 45,3, szemben a magyarországi 239,1-gyel.)
Összes fertőzések egymillió főre vetítve: Svédországban 389 ezer, Magyarországon 306 ezer. Az aktív fertőzöttek svédországi számát nem tudni, a hatóságok nem közlik, Magyarországon számuk 185 015, és az elmúlt négy napban 10 ezerrel csökkent.
A napi fertőzések száma december 15-21. között: Svédországban 46821, Magyarországon 21260. Svédországban egymillió lakosra vetítve 393 ezer, Magyarországon 264 ezer tesztet végeztek el.
Gazdaságilag megérte?
A korlátozásnak csak enyhébb formáját megengedő stratégia mellett – a be nem vallott nyájimmunitáson túl – a legfőbb érv a gazdaság működőképességének megőrzése volt. Azonban ebben sincs egyértelmű siker.
- Svédország GDP-je az év első felében 8,5 százalékkal volt alacsonyabb 2019 azonos időszakával összevetve, és a munkanélküliség az év végéig várhatóan eléri a 10 százalékot.
- Eközben Dánia visszaesése nagyobb mértékű volt, Norvégiáé és Finnországé viszont kisebb.
Kétségtelen, Olaszországnál jóval kisebb mértékű a visszaesés, ám ebben nagy szerepet játszik a gazdaság szerkezete. Olaszországban a turizmus sokkal nagyobb szerepet játszik a gazdaságban, mint Svédországban, márpedig a járvány ezt az ágazatot gyorsan, és egy időre csaknem teljesen lenullázta.
Az azonban így is látható, hogy a globális gazdaságban nem kerülheti el egy-egy ország a visszaesést, függetlenül a saját szabályozásától, mivel a beszállítói lánc megszakadása így is kihat az ország gazdaságára.
Igaz, a második hullám egyelőre kevesebb áldozatot követel, mint az első – mivel a fertőzéseket most inkább a fiatalok körében regisztrálják. Ha sikerül az idősektől távol tartani a vírust, akkor remélhetőleg nem ugrik meg a halottak száma sem.
Az azonban egyértelműen kimondható, hogy nem látszik olyan adat, amely azt mutatná, hogy a szomszédos országokhoz képest kiugróan magas halálos áldozattal járó stratégia révén sikerült volna érdemben csökkenteni a gazdasági visszaesést vagy akár látványosan lassítani a betegség őszi terjedését.
