23:30-kor még meg nem mondtam volna a Blaha Lujza téren, hogy fél órán belül kiürül a város, és mindenki hazamegy, mint ahogy azt a kormány előírta. A szokásos hétköznap késő esti tömeg volt a téren, a 6-os villamos szinte tele, és a megállóban is nehezen lehetett volna tartani a másfél méteres távolságot. Sokak nyakában vagy derekán a Fradi szurkolói sálja lógott, ők a Puskás Arénából tartottak hazafelé, nagyjából fél órája érhetett véget a focimeccs, 4-1-re kikapott a magyar csapat a Juventustól.
A szakadó esőben nyakunkba vettük a várost, hogy megnézzük, mi történik éjfélkor, amikor életbe lép a kijárási korlátozásról szóló kormányrendelet. Húsz perccel éjfél előtt még kettes sorokban zúztak el az autók az Astoria felé, amikor zöldre váltott a lámpa a Rákóczi úton, mi viszont befordultunk a Kazinczy utcába, ahol máskor alig lehet átfurakodni a szórakozóhelyek előtt cigiző turisták tömegén. Most kísérteties csönd fogadott itt minket. A kormányrendelet értelmében az éttermeknek és a szórakozóhelyeknek is be kellett zárniuk, a dohányboltoknak pedig nincs értelme így nyitva tartani, az utcában mindenhol lehúzták a rolót. Aki járt már arra ilyenkor, annak sokatmondó lehet az, hogy úgy jutottunk el a Wesselényi utcáig, hogy egyetlenegy emberrel se találkozunk.
Átvágtunk az üres Gozsdu udvaron, hogy kijussunk Budapest egyik legforgalmasabb csomópontjára, a Deák Ferenc térre. A zöld lámpára várva kezdtünk el beszélgetni Zoltánnal, alig nyolc perccel éjfél előtt. A menetrendet böngészte telefonján, amikor a kijárási korlátozásokról kérdeztük. „Pont azt nézem, hogy hazaérek-e éjfélre, de úgy látom, nem jön össze” – mondta mosolyogva. Mint meséli, egyik barátjánál nézték a meccset, aztán még megittak egy sört, így egy kicsit elcsúszott az idővel. „Nem azon fog múlni szerintem a járvány, hogy én otthon leszek-e éjfélre” – tette hozzá. Ő egyelőre nem látja, mitől lesz kevesebb fertőzött az országban, ha éjfél után nem lehet kimenni az utcára, és reméli, nem ő lesz az első, akit megbüntetnek a szabály megszegése miatt.
A rendelet szerint éjfél és reggel öt óra között mindenkinek a lakóhelyén, a tartózkodási helyén vagy a szálláshelyén kell lennie. Kivételt azok jelentenek, akik dolgoznak, dolgozni mennek, vagy munkából jönnek. De akkor is ki lehet menni az utcára, ha valakit egészségkárosodás, életveszély vagy súlyos kár fenyeget.
Gulyás Gergely a szerdai kormányinfón arról beszélt, hogy azért hozták ezt a szabályt, hogy ne legyenek különféle összejövetelek, amikre „egész iparág” épült itthon. Hozzátette, a szabályok betartatásnál az eddiginél lényegesen nagyobb szigorra és következetességre kell számítani.
Éjfélkor nem szólaltak meg a szirénák, mint azt az ember egy kijárási korlátozásnál elképzelné. A sarkon álldogáló rendőrök viszont elindultak, hogy szóljanak a járókelőknek, elmúlt éjfél, ideje hazamenni. Először csak figyelmeztetik őket a korlátozásra, de ha valaki nem tartja be a szabályt, bírságot is kiszabhatnak.
A helyszíni bírság összege ötezer forinttól százötvenezer forintig terjed, de többszöri szabályszegés után akár kétszázezer forintos büntetést is kaphat az ember.
Szerettünk volna az ellenőrzés részleteit kideríteni, mi alapján büntetnek, honnan tudják majd, ha valaki visszaeső, ezért megkérdeztük az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztályát, hogy mi alapján ellenőrzik az embereket a rendőrök. Azt válaszolták, a rendőrség „minden rendelkezésre álló körülményt vizsgál, és amennyiben szabálytalanságot tapasztal, figyelmeztetést alkalmaz, helyszíni bírságot szab ki vagy feljelentést tesz”.
Beszéltünk olyan gyorséttermi dolgozóval és BKK-alkalmazottal, akik már kaptak munkáltatói igazolást, míg az egyik nagykörúti bár pultosa a munkaszerződését hozta magával, hogy egy esetleges ellenőrzésnél fel tudja mutatni a rendőröknek. Mindnyájan azt mondták, hogy a szabályt betartják, de kételkednek benne, hogy ez valóban hasznos-e. „Nem mindegy, hogy mikor vagyunk az utcán?” – tette fel a kérdést Kitti.
Mire fél egyre kiértünk a Nyugati pályaudvarra, már gyakorlatilag teljesen kiürült a város. Rántott húst és lángost is lehet kapni annál a gyorsbüfénél, amit az aluljáróban láttunk. Hogy ők miként tarthatnak még nyitva, rejtély, még a körúti gyrososok is bezártak.
Túránk során csak pár éjjel-nappalit és dohányboltot láttunk nyitva a városban. Az egyik helyen azt mondták, most még megnézik, hogy így van-e értelme éjjel-nappal üzemelni, aztán ők is átgondolják, mi legyen. Gulyás azt mondta, a gyógyszertárak, a benzinkutak és az éjjel-nappali boltok saját maguk dönthetik el, hogy érdemes-e nyitva maradniuk éjjel.
Most aztán válogathattunk az ülőhelyek között a 6-os villamoson, az Oktogonig még tíz ember volt a járaton, de később olyan is előfordult, hogy rajtunk kívül mindössze két ember volt a villamoson. Úgy tűnik, a BKK egyelőre nem ritkította az éjjeli járatokat, erre rá is kérdeztük a sajtóosztálynál, de cikkünk megjelenéséig még nem érkezett válasz.
A tömegközlekedés mellett az autóforgalom is látványosan csökkent éjszakára. Majdnem négy percet álltunk az Oktogonon, mire tíz autót össze tudtunk számolni, amely valamely irányba átment a máskor rendkívül forgalmas kereszteződésen. Ebből a tízből is legalább hét taxis volt.
Rajtuk kívül feltűnően sok rendőrautót láttunk a városban, de az is lehet, hogy most csak a focimeccs miatt volt ekkora rendőri készültség. Arról is kérdeztük a rendőrséget, hogy hány százalékkal növelték a rendőri jelenlétet éjszakára a közterületeken, de nem árultak el konkrét számot. Mindössze annyit írtak, hogy a veszélyhelyzet keddi kihirdetése után a rendőrség „ugyanúgy a hatályos jogszabályok alapján jár el, és végzi ellenőrzési feladatait, ahogy tette ezt a járványügyi készültség időszakában, valamint az első hullám ideje alatt bevezetett veszélyhelyzet alkalmával is”.
Fél kettő fele aztán visszaértünk kiindulópontra, a Blaha Lujza térre, amely ekkorra már szintén kiürült, se a buszmegállóban, se a villamosmegállóban nem láttunk embert. Hazafele pedig olyan történt velem, mint még sose: a 6-os villamos megállás nélkül haladt át a Rákóczi téri megállón, mert elfelejtettem előre jelezni. Üres volt a megálló, és már csak egy ember volt a villamoson, így minek állt volna meg. Más vonalon ez bevett gyakorlat, itt azonban még nem láttam olyat, hogy ne lenne legalább egy fel- vagy leszálló.
A Harminckettesek teréről gyalogolhattam így haza a szakadó esőben, miközben a cipőm is kezdett átázni. Útközben már senkivel nem találkoztam, de amúgy is ki akarna novemberben szakadó esőben éjszaka az utcán lenni, ha minden kocsma és étterem zárva van?