Krasznahorkai kiadója szerint a kormánynak nincs kultúrpolitikája

Tényleg diadalmas volt-e a jelenlegi kulturális irányítás nemzetközi bemutatkozása és igaz-e, hogy, amint a miniszer állította, az előző kormányzattól „káoszt és kizsigerelést” örökölt a Tarr-kabinet? Mi lehet a könyves piacon az állami szerepvállalás optimuma, és rendben van-e, hogy egy szépirodalmi kiadó social media csatornáinak kell közművelődési feladatokat ellátnia? A könyvszakma jövőképéről és lehetőségeiről szóló kerekasztal-beszélgetésen a könyvpiac meghatározó szereplői adtak a fenti kérdésekre markáns válaszokat.

A Karakter azzal a céllal szervezte meg a november 10-i, Új fejezet a könyvpiacon? című konferenciát, hogy a hazai könyvszakma meghatározó szereplői számára biztosítson fórumot az egyeztetésre és a közös gondolkozásra. Az volt az elképzelés, hogy a döntéshozói oldalról Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, valamint Berg Judit irodalomért és közművelődésért felelős helyettes államtitkár részvétele szavatolja a párbeszédet, illetve lehetőséget kínál arra, hogy kettős fénytörésben vizsgáljuk meg az elmúlt évek és hónapok könyves fókuszú történéseit, letapogassuk a neuralgikus pontokat, illetve a lehetséges szinergiákról is gondolkozzunk közösen. Bár a miniszter a felvezető előadását követően egyből távozott, Berg Judit pedig betegségre hivatkozva a tanácskozás napján lemondta a részvételt, így a döntéshozók és a könyvpiac szereplői között nem valósulhatott meg igazi párbeszéd, Az oligopol struktúrán túl: a könyvszakma jövőképe és lehetőségei című pódiumbeszélgetés során a könyves szcéna számos aktuális kérdéséről szó esett. A Bánáti Anna, a Telex gazdaság rovatának rovatvezető-helyettese által vezetett kerekasztalon Banyó Péter, a Pagony alapító tulajdonosa és ügyvezetője, Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója, valamint Váradi Péter, a L'Harmattan Kiadó főszerkesztője vettek részt, vagyis három a maga területén meghatározó, teljesen más profilú kiadó képviselője ült a színpadon.

Fóliák és raklapok

Bánáti Anna elsőként arról kérdezte a résztvevőket, hogy az utóbbi években mi volt a legnagyobb próbatétel, ami kiadóként jött szembe velük. „Politikailag nyilván a fóliázási törvény” – mondta Dávid Anna. „Ez ráadásul nem egy lezárt történet, hiszen múlt héten kezdtek el újból büntetni”, tette hozzá a Magvető igazgatója. (Dávid Anna itt arra utalt, hogy a hatályos jogszabályok alapján az LMBTQ+ témával bármilyen szinten foglalkozó könyveket le kell fóliázni, és nem kerülhetnek az ifjúsági könyvek közé.) És arról is beszélt, hogy gazdaságilag a kiadó eddig minden nehézséget megúszott, elsősorban Krasznahorkai László Nobel-díjának köszönhetően.

A próbatételekről szólva Banyó Péter arról beszélt, hogy a fóliázás kapcsán hirtelen a politikai csatározások közepén találták magukat, ami egy jellemzően gyerekkönyveket megjelentető kiadó esetében a legkevésbé sem magától értetődő. „Az aktivisták dühös hangú plakátokat ragasztottak a boltjaink kirakatára, nekünk pedig egyértelműen ki kellett jelölnünk ebben az ügyben egy pozíciót.” A gazdasági jellegű kihívások között Banyó az inflációs időszakot emelte ki, de megemlítette az Alexandra bedőlését is. Az elsősorban tudományos-ismeretterjesztő kötetek kiadásával foglalkozó L'Harmattan főszerkesztője pedig azt húzta alá, hogy az Alexandra csődjével hirtelen az infrastruktúra is kiesett a legtöbb kiadó alól. Váradi Péter megemlítette továbbá, hogy a Matyi Dezső vezette hálózat felszámolása nemcsak rengeteg pénzbeli tartozást hagyott maga után. „A L'Harmattan 50 raklap könyvét nem láttuk viszont azóta sem.”

Diadalmas reprezentáció és hiányzó kultúrpolitika

Bánáti Anna ezután Tarr Zoltán a konferencián korábban elhangzott állítására kért reakciót a kerekasztal résztvevőitől. A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter úgy fogalmazott, az előző kormányzat „káoszt és kizsigerelést” hagyott rájuk. Banyó Péter azt mondta, ő ezzel nem találkozott, és ideológiai-gazdasági nyomást sem tapasztalt. Tarr Zoltán a felszólalásában diadalmasként jellemezte a Frankfurti Könyvvásár magyar standját, amelyet a tabula rasa, vagyis az üres lap gondolata mentén építettek fel. „Bár az imént elhangzottak szerint a miniszter úr sikerként gondol a frankfurti standra, én legfeljebb félsikernek gondolom – mondta Banyó. – Lehet, hogy sikerült meggyőznie a cseh kollégáját, viszont a kiadókban maradtak kérdőjelek” – fogalmazott a Pagony ügyvezetője. És hozzátette, hogy a piaci szereplők számára evidencia, hogy a Frankfurti Könyvvásár arról szól, hogy jogokat adnak és vesznek kiadók, nem pedig az országok reprezentációjának terepe.

Kizsigerelésről szólva Dávid Anna azt húzta alá, kétségtelen, hogy a könyvpiac szereplői nagyon alacsony bérekért dolgoznak a raktárosoktól a könyvesbolti dolgozókon át a kiadói munkatársakig. Ám ő nem politikai örökségnek látja ezt. „Azt viszont hiányolom, hogy a jelenlegi kormány felvállaljon egy kultúrpolitikai irányt, ám az erre mutató jelek egyelőre nem látszanak – mondta a Magvető igazgatója. – Igaz, erről a Tisza választási programjában sem szerepelt semmi konkrétum, de a választások óta eltelt már némi idő.”

Váradi Péter úgy látja, Magyar Péterék kormányra kerülése óta nyíltak új perspektívák. Arról beszélt, hogy míg az Orbán-kormányok alatt voltak szerzők, akiket egy időben nem hívták meg a köztelevízióba és -rádióba, ez pedig a kultúrára torzító hatást, mára újból megnyíltak a stúdiók ajtajai a korábban mellőzött szerzők előtt.

Gesztusok, csatornák, szerepvállalás

Bánáti Anna ezt követően arról kérdezte a kerekasztal résztvevőit, az új kormány beiktatása óta tapasztaltak-e a könyves területen változást. „Semmi konkrétum nem történt – mondta Banyó Péter. – Az elhangzó szavak rendben vannak mind, és nagyon jó lenne látni a változást. Amit kifejezhetett volna éppenséggel az is, hogy a tárca delegál valakit erre a konferenciára Berg Judit helyett, ha a helyettes államtitkár megbetegszik, és itt van valaki, aki végighallgatja a rendezvényen elhangzottakat.” Banyó azt is hozzátette, hogy mindezek ellenére ő továbbra is türelmes, és osztotta a véleményét Dávid Anna is, aki a beszélgetés ezen pontján még egyszer aláhúzta, aggodalommal tölti el, hogy hiányzik a kultúrpolitikai irány. Ezzel egyetértett Váradi Péter is, úgy fogalmazott, a vízió számára sem látható. Az NKA szerepéről pedig azt mondta, a kulturális alap kuratóriumainak szerinte nem egyes kiadványok megjelentetésének támogatásáról kellene döntenie, hanem egyes kiadók munkáját és hitelességét kellene megvizsgálniuk, és ez alapján ítélni oda a műhelyeknek hosszabb távú, kiszámíthatóbb támogatást. „A kommunikáció azon csatornái még nem alakultak ki, amik jó irányba segítenék a jövőt” – zárta gondolatait a L'Harmattan főszerkesztője.

Bánáti Anna ezt követően azt kérdezte, mi lenne a kerekasztal résztvevői szerint a könyves szcénában az állami szerepvállalás optimuma. „Egy kultúrpolitikai vízió például remek lenne – kezdte Banyó Péter. – Egyfelől azt várom az államtól, hogy legyen tudása arról, mi az, ami piaci alapon működik, és ott avatkozzon be, ahol úgy ítéli meg, érték teremtődik, de piacilag nem tud sikeres lenni.” Banyó a nemzetközi könyvpiac hagyományos felosztása szerint is skálázta, szerinte hol, mekkora állami szerepvállalásra lenne szükség. A commercial kategória termékei megállnak a lábukon, ezért a kereskedelmileg sikeres kiadványok megjelentetésébe az államnak nem kell beleszólnia. Az igényes, jó minőségű és elsősorban a magasabb jövedelműek csoportjába tartozó vásárlókra számító upmarket kiadványok kapcsán Banyó szerint a leglényegesebb kormányzati feladat az lenne, hogy csatornát teremtenek az iskolák és könyvtárak felé, illetve nélkülözhetetlen az is, hogy a könyvkritikának legyen helye, terepe. Banyó azzal zárta a gondolatot, hogy a magas minőséget képviselő literary kategória az, amely egy, a mienkhez hasonló méretű piacon nem képes eltartani magát, ezért véleménye szerint itt lenne a legfontosabb a kormányzati műhelytámogatás szerepe.

Azt Dávid Anna is hangsúlyozta: nem biztos, hogy rendjén való, ha egy szépirodalmi kiadó social media csatornáinak kell közművelődési feladatokat ellátnia. Ők mégis ezt teszik. A Magvető munkatársai portréfilmeket készítenek, on- és offline beszélgetéseket szerveznek, középiskolai irodalmi versenyeket támogatnak, sorolta a kötetek gondozásán felül ellátott vállalásaikat Dávid Anna. Váradi Péter pedig azt mondta, lehet, hogy az irodalom iskolások felé közvetítése terén, vagy akár a nemzetközi könyvfesztiválok standjainak megtervezése területén sem ártana az államnak félreállnia, és több teret engedni például a Pagonynak és a Magvetőnek, hiszen ezen kiadókban elképesztő mennyiségű know-how gyűlt össze az évtizedek során.

A beszélgetésen mindezeken felül elhangzott, hogy a könyvkiadás a jövőben is üzlet marad, az viszont kérdés, hogy idővel mennyire szűkül az értékteremtő művek piaca. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban is, hogy mennyire fontos, hogy a független könyvesboltok talpon maradjanak a piacon.