„Pécsről indultam, oda is érkeztem, amely csak Budapest felől nézve látszik távolinak. És akkor is pécsinek vallom magamat, ha most már országos hálózat működik irányításommal” – nyilatkozta az Új Könyvpiac 2000. októberi számában Matyi Dezső, az Alexandra-birodalom egykori tulajdonosa. A lap publicistája korunk hősének, Toller László, Pécs volt polgármestere pedig korunk Zsolnay Vilmosának mondta őt.
Fénykorában az Alexandra mögött álló Pécsi Direkt Kft.-é volt az ország könyvforgalmazásának harmada, és már évekkel a csőd előtt lehetett tudni, hogy ha bukik, rengeteg kisebb-nagyobb kiadót ránthat magával. De hogyan indult a történet, és miként jutottunk el addig a kataklizmáig, ami kis híján két vállra fektette a könyvpiacot?
Macsó stílus és agykontroll
Matyi Dezső Siklóson született, és az ugyancsak baranyai Drávaszerdahelyen nőtt fel. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, de a jogi egyetemre nem került be, helyette elvégzett pár félévet az Államigazgatási Főiskolán, néhány évig a megyei tanácsnál dolgozott, majd a pécsi illetékhivatal értékelője lett. 1989-ben egy nap az édesanyja mutatott neki egy apróhirdetést, amiben az állt: a Kossuth Kiadó utcai árust keres. Matyi megtartotta az illetékhivatali munkáját, de jelentkezett.
„Béreltem néhány utcai négyzetmétert, könyvárusítás közben mértem fel az igényeket. Akkoriban jött divatba az Agykontroll, de a könyvet sehol nem lehetett megkapni. Egy nap a szerző személyesen árulta Pécsett, ekkor óriási tételt vásároltam tőle” – mondta a Magyar Nemzetnek 1995. december 19-én. A szóban forgó kötetek felvásárlása, illetve hogy a szülei hitelezték meg neki az üzletet, az Alexandra-legendárium fontos eleme, Matyi Dezső szinte mindegyik korai megnyilatkozásában szerepel.
A Népszabadság 2007-es Matyi tud valamit, a Misinára költözik című portrécikke úgy idézi fel a vállalkozás első hónapjait, hogy munka után Matyi Dezső minden nap felvette a könyvstandos műszakot, hetente kétszer pedig Budapestre utazott, hogy szétnézzen a fővárosi kiadók raktáraiban. Fél év után a főnöke jelezte neki, hogy elégedetlen a munkájával, ő pedig örömmel fordított hátat a hivatalnak, és tért vissza az utcára – könyveket árusítani.
1992-ben egy törvény megtiltotta az utcai árusítást, de addigra Matyi Dezső kiismerte a terjesztést, úgyhogy hitelből megfinanszírozta és elnyerte egy pécsi könyvesbolt bérleti jogát, két év múlva pedig már négy baranyai üzlete volt. Akkor, 1994-ben módosította Pécsi Direkt Kft.-re az 1990 őszén indított vállalkozása, a Direkt Rt. nevét. „Nagyon sokáig rosszindulat vette körül, mert nem a szakmából jött, de a faltörő kosszerű, macsó stílusa is ellenszenvet váltott ki, a könyvkereskedelem fenegyerekének tartották” – mondta róla 2001-ben Gábor Anikó, az Animus alapító-társtulajdonosa.
Alexandra plázába megy
1993-ban Matyi Dezső megalapította az Alexandra Kiadót, ettől kezdve tehát már nemcsak kereskedett a könyvekkel, hanem saját címeket is megjelentetett. Egy 1994-es Dunántúli Napló-cikk felsorolja az első kiadványaikat. A lovak világa, a Barátaink sorozatból Az egerek, A kacsák, A mókusok, a Biblia gyermekeknek, a Több izmot!, A természetfeletti világ, Az állatkerti állatok, illetve a Lőfegyverek könyve voltak a korai években a legsikeresebb címeik, de indítottak sorozatot az UNESCO világörökségi helyszínekről is.
A 90-es évek a plázaépítkezések évtizede volt. Matyi Dezső egy alkalommal a félkész győri bevásárlóközpontban nézett szét, azt tervezte, kivesz ott egy 100 négyzetméteres helyiséget. Rábeszélték, hogy béreljen inkább egy ötször akkorát. Rábólintott, de kizárólagossághoz kötötte az üzletet, vagyis azt kérte, más ne árulhasson a bevásárlóközpontban könyveket. Megállapodtak, és rövidesen tíz újabb plázában nyíltak hasonló feltételekkel Alexandra-könyvesboltok.
„Átlagember vagyok, átlagos műveltséggel, de persze igyekeztem s azóta is igyekszem megszerezni a könyvkínáláshoz szükséges olvasottságot, háttérismeretet” – fogalmazott szerényen az Új Könyvpiacnak az ezredfordulón. Abban az évben közel 300 új címmel jelentkezett az Alexandra Kiadó. Matyi Dezső ekkor egy másfél szobás pécsi panelban lakott, és használt autója volt. Pár éven belül aztán a 100 leggazdagabb magyar közé került, és hosszú éveken át a klubban is maradt.
A kilencvenes évek prérije
Hogy jobban megértsük Matyi Dezső vállalkozásának sikerét, vissza kell lapoznunk az időben egy kicsit. A Kádár-korszakban a könyvkiadás jelentős állami támogatást kapott, a kiadványok így kedvezőbb áron kerültek forgalomba, a dotáció azonban természetesen az ideológia határain belül mozgó műveknek kedvezett. A politikai kényszerekkel terhelt piacon alig két tucat kiadó tevékenykedett. A Kádár-rezsim utolsó évtizedének vásárlói trendjeit a szamizdatok felfutása mellett az évről évre megrendezett kedvezményes könyvvásárok jelentőségének növekedése határozta meg, a rendszerváltozás éveiben pedig megkezdődött a könyvpiac felosztásáért folyó küzdelem. Mert hát – gondolták a kor vállalkozó kedvű beruházói és könyves szakemberei – hiába sárga, savanyú és kicsi, ez mégiscsak a miénk. Mindezek tetejébe a könyvkiadás komoly hasznot is ígért nekik. A népművelés eszményén túl ebben bízhattak azok a rendszerváltozást követően induló, és nem ritkán kimondottan rövid életű magánkiadók, amelyeknek a maiakhoz képest elképesztően magas, több tízezres példányszámban jelentek meg a kiadványai.
1990 után a privatizációval magánkézbe került a könyvesboltok majdnem kétharmada. Az új tulajdonosok közül sokan nem a képzőművészeti albumok és a receptkönyvek árusításában látták a boldogulást, ezért megváltoztatták az üzleti profilt. Így aztán jócskán megugrottak az utcai standokon vagy aluljárókban kipakoló könyvárusok (emlékezzünk, így indult Matyi Dezső pályája is), a vásárlóknak pedig szinte fel sem tűnt, hogy eleve kifakult borítóval veszik meg a kedvenceiket. A vékony lapra nyomott kiadványok rendszerint hevenyészett fordításban mutattak be egy bűntényt, rémmesét vagy éppen fülledt-romantikus történetet, és afféle keresetlen ex libris gyanánt nem ritkán a kereskedők kávéja is rájuk borult.
A megviselt példányokat olcsóbban adták ugyan, de mivel nem volt többé állami dotáció, a könyvárak alaposan megugrottak. A kissé nehézkes, a piaci logikát nemigen értő régi kiadók és a kalandvágyó vállalkozók mellett megjelent a könyvpiacon a nyugati tőke is. Talán ennek is köszönhető, hogy a Magyarországon kiadott könyvek példányszámát 1960 óta számon tartó KSH adatai szerint az utóbbi hatvanöt évből 1989 és 1990 volt a két leggazdagabb idehaza: 1989-ben 108,4 millió, míg 1990-ben 113,1 millió példány került piacra.
Aztán az eladások volumene harmadára csökkent a pluralizmus első tíz éve alatt. Így aztán hiába próbáltak szerencsét nálunk a kilencvenes években olyan könyvpiaci nagyágyúk, mint a Bertelsmann, az Egmont, Macmillan és az Elsevier, a Wolters Kluwer kivételével jobbnak látták, ha szedik a sátorfájukat. A G7 cikke szerint ennek elsősorban az volt az oka, hogy alaposabban megismerték a helyi piaci viszonyokat, illetve hamar rájöttek, hogy a nyelvi elszigeteltség miatt nemigen van rá lehetőség, hogy másutt értékesítsék a raktárakban porosodó példányokat.
A kilencvenes években jelentős volt a könyvpiacon a fluktuáció. Amilyen gyorsan születtek ugyanis az új műhelyek, olyan sebességgel hagyták maguk mögött a könyvkiadói szegmenst a vállalkozók, ezért a kereskedők nem igazán bíztak benne, hogy ha az átvételkor fizetnének az áruért, a maradék visszaszolgáltatása idején megkapnák a remittendáért (vagyis eladatlanul megmaradt mennyiségért) járó visszatérítést. Elvégre volt rá esély, hogy a kiadó addigra már nem is működik. Emiatt alakult ki a bizományosi rendszer, ami azóta is működik: a könyvesboltokban megtalálható, illetve az online raktárakból rendelt köteteket bizományba veszi át a kiadótól a nagy-, majd a kiskereskedő. Ha egy vásárló megvesz egy könyvet valamelyik könyvesboltban, idővel a kisker átutalja a megfelelő összeget a nagykernek, majd miután az lefölözte a forgalmazásért járó, 50-55 százalék körüli hasznot, a kiadó is megkapja az őt illető részt. (És akkor a láncolat legvégén ácsorgó szerző honorálásáról még szó sem esett.)
A három nagy egyike
Az ezredfordulóra nagyjából lezajlott a könyves szcénában a tisztulási folyamat, bár az akkor piacvezetőnek számító Magyar Könyvklubról vagy a Könyvkuckóról ma talán már csak a tapasztaltabb olvasók őriznek emlékeket. 2000 környékén Líra és Lant néven a mai Líra működtette az országban az egyik legnagyobb könyvhálózatot, az Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódjaként 1991-ben megalakult, és annak bolthálózatát öröklő Libri Könyvkereskedelmi Kft. 2000-ben elindította a webáruházát, az Alexandrának pedig ugyancsak voltak már saját boltjai. Viszont Kertész Imre Nobel-díjának évében, vagyis 2002-ben nem biztos, hogy sokan találták volna el, hogy elsősorban az említett három szereplő körül gravitál majd a 21. század magyarországi könyvpiaca.
Az ezredfordulón az Alexandra hálózatához tartoztak az ország legreprezentatívabb könyvesboltjai.
A Pécsi Direkt Kft. fénykorában az ország könyvforgalmazásának harmadáért, évi 15 milliárd forintért felelt, kiadói mellett az Alexandra online és offline kereskedelme is megkerülhetetlen volt akkoriban. A 2008-as válság előtti években a 168 óra cikke szerint Matyi Dezső birodalmának nyolcvannál is több könyvüzlete volt. Az üzletember kilenc kiadót működtetett, ezek gondozták az akkortájt Magyarországon évente megjelenő nagyságrendileg 13 ezer könyv közel 10 százalékát. A pécsi vállalkozó cégeinél több mint ezren dolgoztak, a cégek árbevétele 16-17 milliárdra rúgott, a tulajdonosnak pedig értelemszerűen nem voltak akkoriban anyagi gondjai.
Matyi Dezső országos könyvesboltláncot fenntartó Rainbow nevű cégének 2015-ben még több mint 7 milliárd forint volt a bevétele, de már akkor gyülekeztek az Alexandra fölött a fellegek. A Forbes tíz évvel ezelőtti cikke azt írta, az óriási terjeszkedést nagyrészt hitelből tudta finanszírozni a cégcsoport. 2012 végére már tízmilliárd forint felett járt a Pécsi Direkt Kft. adósságállománya, amiből 8 milliárd rövid (egy éven belül) lejáratú adósság volt. A lap forrásai szerint tudni lehetett, hogy Matyi Dezső késve fizetett a kiadóknak a könyvekért. A bizományosi rendszer bevett gyakorlata eleve több hónapos fizetési haladékkal működött (azaz a boltok átvették a kiadóktól a könyveket, de csak hónapokkal később fizettek). Matyi Dezső cége viszont egyre gyakrabban átlépte ezeket a határidőket, veszélyeztetve a vele kereskedő kiadók működését. A Forbes egyik könyvpiaci forrása 2015-ben azt mondta: „ha Matyi Dezső megroggyan, a magyar könyvkiadók harminc százaléka bukó”.
Megreccsen a birodalom
A 2015-ös év nyugodtan zárult. Matyi Dezső másik érdekeltsége, a Könyvbazár Kft. elkezdte törleszteni a kiadóknak a Pécsi Direkt Kft. fennálló tartozásait, a piac pedig 2015-ben úgy számolt, a közeljövőben nem fog összeomlani az Alexandra. A Forbes az egyik könyvkiadó vezetőjére hivatkozva akkor azt írta: az Alexandrát lényegében a piac, a konkurencia mentette meg.
De mi történt pontosan, ami miatt végül mégiscsak megreccsent a birodalom? Az alapot a kiadókkal szemben fizetésképtelenné vált könyvnagykereskedő, a Könyvbazár Kft. és az üzleteket működtető Rainbow Üzletlánc között kialakult elszámolási vita adta. Matyi Dezső a Pécsi Direkt Kft. 2015-ös felszámolása után a Rainbow Üzletlánc Kft.-be szervezte át a bolthálózatot, ez volt a csoport legfontosabb cége, mert ezen keresztül realizálták a könyveladásból származó bevételt. Ebből a cégből kellett volna visszakerülnie a pénznek a szintén Matyi Dezsőék érdekeltségébe tartozó, a nagykereskedelemért felelős Könyvbazár Kft.-be, írta 2017-ben a régi Index.
A Rainbow azonban a bérleti díjak kifizetésével is bajban volt, a válságkezeléssel és a Könyvbazár Kft. átvilágításával megbízott Somogyi Ferenc és PD Consulting nevű tanácsadó cégének kimutatása szerint 260 millió forintos bérletidíj-tartozása volt a hálózatnak. Mivel már első ránézésre látszott, hogy itt átfogóbb betekintésre lesz szükség, Somogyi – ahogy akkor mondta, a tulajdonosok megbízásából – kiterjesztette a vizsgálatot a Rainbow Üzletlánc Kft.-re is. A tanácsadó azt derítette ki, írja a régi Index, hogy az átláthatatlan, ötven kisebb-nagyobb cégből álló csoportból gyakorlatilag elfolyik a pénz. A papírokból az látszott, hogy a Rainbow bevételéből óriási összegek mentek el a cégcsoport kisebb tagjainak kölcsönként. Azaz úgy tűnt, Matyi Dezsőék azért nem tudták rendesen fizetni az üzlethelyiségek bérleti díjait és a saját nagykereskedelmi cégüket, végső soron pedig a magyar kiadókat, mert helyette a család egyéb cégeit hitelezték. Somogyi akkor arról nyilatkozott, hogy az átvilágítás során több szabálytalanságra bukkantak, ezért 2016 végén három büntetőfeljelentést tettek költségvetési csalás és sikkasztás miatt.
A helyzetet bonyolította, hogy megjelent egy rejtélyes új tulajdonos a Rainbow Kft.-ben: a Wolf-CRS nevű, a könyvszakmához semennyire nem kötődő cég. 2016 őszére a kiterjedt Matyi-birodalom fő cégében kicsúszott a teljes tulajdon a család kezéből, és megváltozott az ügyvezető is, a PD Consulting javaslatára egy felszámolásra szakosodott közgazdász, Vass István érkezett a cég élére.
Matyi Dezső akkor sok helyen nyilatkozott arról, szerinte mi történt. Az ő verziója szerint a Matyi család nem ismerte el a Wolf-CRS tulajdonosi státuszát, a cég hamisítással szerzett tulajdonrészt, emiatt feljelentést tettek a rendőrségen. Matyi Dezsőék azzal is megvádolták a Wolf-CRS-t, hogy olyan lépéseket tettek a menedzsmentjogok gyakorlásakor, amelyeknek „lehet büntetőjogi vonzatuk”. 2017 februárjában a TV2 Tények Extrában Matyi azt nyilatkozta, az Alexandrának „gyakorlatilag előkészítették a végét”. „Három évig sok mindent lehetett volna másképp csinálni, verem is a fejem a falba, hogy nem így történt, hanem hallgattam az úgynevezett tanácsadókra” – mondta a tévének. Arra a kérdésre, nem érzi-e magát felelősnek azért, hogy nem tudta a folyamatot megállítani, azt válaszolta: „morálisan érzem magam felelősnek”.
Bár a mondat dodonai, azt ne feledjük, hogy ha átverték is – írja a HVG –, nem mentség Matyi számára, hogy a háttérben egy kétes külső menedzsmentre bízta a cégeit úgy, hogy ennek semmilyen nyilvános, hivatalos formát nem adott. A 2023 tavaszán megjelent cikk a Fővárosi Törvényszék ítélete alapján azt állítja, 2014-ben, röviddel a Pécsi Direkt felszámolási eljárásának elindulása előtt öt különböző szerződéssel könyveket, festményeket, informatikai és egyéb irodai eszközöket vittek ki a cégből. A HVG felidézi, hogy a Fővárosi Törvényszék 2023 elején hozott ítélete szerint a Pécsi Direkt egy monstre, több mint nyolc éve tartó perben első fokon megnyert a Wolf-CRS-től 3,5 milliárd forintot és annak járulékait, azaz összesen közel ötmilliárd forintot az említett vagyontárgyakért. Behajtaniuk azonban nem sikerült az összeget, 2022 végén ugyanis felszámolták a Wolf-CRS-t is.
Amikor 2017 elején csődöt jelentett Matyi Dezső cégcsoportja, országszerte 56 üzletükben húzták le a rolót, és a már említett bizományosi működés miatt kis híján magukkal rántották a teljes magyar könyvpiacot. A rendszer ugyanis, mint láttuk, a kereskedőnek kedvez, a kiadóktól nagyobb kockázatvállalást kíván. Ha a modell ideálisan működik, az ismert játékszabályok mentén idővel mindenki a pénzéhez jut.
Ha viszont valamelyik szereplő fizetésképtelenné válik, egykettőre adósságláncolat keletkezik. Így történt az Alexandra esetében is.
Újra a ringben
A többmilliárdos tartozással bedőlt hálózat több száz könyvkiadónak maradt adósa. Kétséges, hogy a kárukat valaha megtérítik-e, hiszen a rendőrség nyolc év után, 2024 decemberében lezárta az Alexandra csődjével és az eltűnt milliárdokkal kapcsolatos nyomozást, ami végül a gyanúsításig sem jutott el. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megszüntető indoklásában – írta meg 2024 decemberében a HVG – ez olvasható: „Matyi Dezsőnek az volt a célja, hogy a kiadók felé fennálló szerződéses kötelezettségeit teljesítse, ennek érdekében bízta meg a válságmenedzsereket”.
Az irat hozzáteszi, hogy Matyi „teljes engedelmességgel tartozott” az általa megbízottaknak, akik totális felhatalmazással bírtak, ám a rájuk bízott „társaságok reorganizációja nem történt meg, azok teljes mértékben eladósodtak”. A rendőrségi indoklás kitér arra is, hogy miért zárta le az ügyészség a maga eljárását: „a nyomozás adatai alapján nem lehet megállapítani”, hogy a három válságmenedzsernek eleve nem állt szándékában az általuk vállalt reorganizáció végrehajtása.
Galambos Ádám, a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke (MKÉSZ) a döntés után az Indexnek azt nyilatkozta, az, hogy a bíróságig sem jut el az ügy, „arculcsapása a könyvkiadóknak”. „Egy normális, demokratikus országban egy-két év alatt a bíróságra jut el egy ilyen ügy, nekünk meg a napi kemény munkánk mellett kell jogorvoslati lehetőségek után kutatnunk.”
Bár a piac összességében jobban jött ki a sokkból, mint arra előzetesen számítani lehetett, az Alexandra összeomlását így is súlyos csapásként tartják számon a szakmabeliek. Az Alexandra viszont nem süllyedt el véglegesen. Négy évvel azután, hogy a csődjével megrengette a könyvpiacot, és többmilliárdnyi tartozást hagyott maga után, visszatért. A honlapjuk szerint jelenleg hét kiadó tartozik a portfóliójukba, és ha az egykori, patinás könyvpalotákat nem is sikerült visszaszerezniük, az online terjesztés mellett országszerte négy outlet boltjuk működik. Az üzleteik többségét persze 2017 után átvették a versenytársak. Az új cég, családi kézben lévő Alexandra Könyvesház Kft. 2024-ben 2,5 milliárd forintos forgalommal és 226 milliós eredménnyel zárt.
„Nem akartam a könyvek révén senkit megváltani. Már akkor úgy ítéltem meg – és e véleményemet, ha érte sokan megszólnak is, mindmáig megtartom –, a könyvkereskedő ugyanazt teszi, amit a ruha vagy cipőkereskedő: kínálja áruját. Ha kelendő árut tesz ki a polcra s azt kellő emberismerettel és rátermettséggel kínálja, el is fogy, amit el akar adni” – mondta az Új Könyvpiacnak 2000-ben Matyi Dezső. Akinek előbb a könyvei, aztán a könyvpiaci részesedése fogyott el. De akárhogy is, az Pécsről indult Alexandra tündöklése és bukása nélkül elbeszélhetetlen a hazai könyvpiac története.
Cikkünkhöz kerestük Matyi Dezsőt és az új Alexandra vezetését, de nem válaszoltak a megkeresésünkre.
