Anne Carson kapta az irodalmi Nobel-díjat

„Merész és invenciózus életművéért, amely a klasszikus hagyománnyal folytatott játékos párbeszéd révén új formákat teremtett a kortárs irodalom számára” a kanadai Anne Carson kapta az irodalmi Nobel-díjat, jelentette be csütörtök kora délután a Svéd Akadémia.

Szabálytalan, öntörvényű és klasszikus tudást mozgat

Anne Carson költő, kritikus, esszéista, műfordító 1950-ben született Torontóban, és több mint harminc éven át tanított klasszika-filológiát. Kritikusai és az olvasók egyaránt a legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költők között tartják számon. Díjai és elismerései közé tartozik a T. S. Eliot-díj, a Lannan-díj, a Pushcart-díj, a kétszer is elnyert Griffin-díj, a Guggenheim- és a MacArthur-alapítvány ösztöndíja, valamint a 2020-as Asztúria Hercegnője-díj, amelyet irodalom kategóriában ítéltek neki.

Hazai kiadója, a Magvető főszerkesztője, Turi Tímea a következő szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe Carson költészetét: „Szabálytalan is, öntörvényű is, klasszikus tudást is mozgat, de ha egyszer elkapja az olvasót a lendület, nem tudja letenni. Többek között azért is ajánlott olvasmány, mert egy csomó vélt költészeti újítást relativizál:

olvassunk Anne Carsont, egyrészt mert gyönyörű, másrészt pedig hogy ne találjuk fel utána a spanyolviaszt.”

Carson fordítóját, Fenyvesi Orsolyát a Frankfurti Könyvvásáron értük utol. Azt írta: „Carson olyan bátran, szeretettel bánik a nyelvvel, hogy nem hiszem, hogy létezik olyan gondolata, benyomása, amit ne tudna kifejezni. Egyetlen képbe képes belesűríteni a képalkotó elme összes fénytöréseit. Teszi mindezt olyan higgadt érzékenységgel, mint aki már valamikor az őskorban feleszmélt. Érzékisége már-már embertelen.”

Az ókor bűvkörében

„Carson, aki középosztálybeli hivatalnokcsaládban nőtt föl (apja banktisztviselő volt, anyja egy biztosítótársaság titkárnője), és gyerekkorát Ontario állam kisvárosaiban töltötte (apja munkája miatt gyakran költöztek), szinte véletlenül találkozott az antikvitás költészetével – írta Carson Vörös önéletrajza című, Fenyvesi Orsolya által magyarra fordított kötetének utószavában Krusovszky Dénes. – 1965-ben egy hamiltoni bevásárlóközpont könyvesboltjában akadt a kezébe egy kétnyelvű Szapphó-kötet, melyet végiglapozva azonnal az ókori költőnő bűvkörébe került. Egy évvel később pedig végképp megpecsételődött a sorsa, amikor új lakóhelye, Port Hope középiskolájának latintanáráról kiderült, hogy ógörögül is tud, és hajlandó diákjának különórákat adni az ebédszünetben.” Carsont a legtöbben a Vörös önéletrajzáról ismerik. Arról a laza szerkezetű verses regényről, amelyben a költő görög mitológiai történeteket parafrazeál, azon belül is Gérüón és Héraklész történetét dolgozza fel.

Carson, ahogy Krusovszky is írta, a középiskolai latintanára ösztönzésére kezdett görögül tanulni, majd némi kitérő után a Torontói Egyetemen szerzett klasszika-filológiából alap- (1974), mester- (1975) és doktori (1981) fokozatot. Tanult a skóciai St. Andrews-i Egyetemen is, ahol görög versmértékek tanulmányozásával foglalkozott.

Humorral és szellemességgel az unalom ellen

Hosszú ideig élt Montréalban és az Egyesült Államok több városában, többek között New Yorkban és Princetonban. Pályafutása a vágy természetrajzát vizsgáló Eros the Bittersweet című 1986-ban megjelent kötettel kezdődött, amely mesterien ötvözi a fordítást, az irodalomtörténetet és a filozófiát. Szélesebb körben verses regénye, a Vörös önéletrajza (1998), majd a The Beauty of the Husband: A Fictional Essay in 29 Tangos (2001) tette ismertté, írta róla a Litera.

A The Beauty of the Husband: A Fictional Essay in 29 Tangos egy csalfa férjjel folytatott, maró gúnnyal teli veszekedés történetét beszéli el. A kötet huszonkilenc epizódjának mindegyike John Keats soraival kezdődik. A romantikus költő a szépség és az igazság azonosságáról szóló fennkölt szavai Carsonnál éles kontrasztba kerülnek a párkapcsolati drámával.

Saját bevallása szerint a szavak etimológiájának vizsgálata jelenti munkásságának kiindulópontját, olvassuk a Svéd Akadémia Carsonról írt méltatásában. És hozzáteszik, hogy az ógörögből készült fordításai (például Szapphó verstöredékeinek tolmácsolása vagy Szophoklész Élektrájának, valamint Antigonéjának, illetve Euripidész Bakkhánsnők című drámájának fordítása) önálló műként is megállják a helyüket.

A Poetry Foundation szerint Carsonra a görög irodalom mellett legfőbb hatással Szapphó, Simone Weil, Homérosz, Virginia Woolf, Emily Brontë és Thuküdidész hatott. Carson egyszer az unalmat nevezte meg legfőbb ellenségeként. Olyan állapotként jellemezte, amellyel szemben humorral és szellemességgel veszi fel a harcot. Versei a VersumOnline-on olvashatók magyarul.

Egyelőre nem tervezik újból kiadni magyarul

„Idén is, mint már évek óta mindig, a kiadó igazgatói irodájában közösen vártuk a bejelentést – ezúttal azzal a különbséggel, hogy most a Frankfurti Könyvvásáron lévő kollégáink online tartottak velünk – írta kérdésünkre Árvai Judit, a Magvető sajtókapcsolatokért felelős munkatársa. – Egyrészt természetesen hatalmas örömmel és óriási büszkeséggel fogadtuk, hogy Anne Carson nyerte el ezt az elismerést, másrészt a boldogságunkba vegyült némi szomorúság is: a Vörös önéletrajza című kötetet ugyanis még 2017-ben adtuk ki, és ez a mű ma már kereskedelmi forgalomban nem kapható.”

Árvai Judit hozzátette: „A bejelentés óta eltelt időben természetesen azonnal elkezdtük vizsgálni a lehetőségeinket. Arra jutottunk, hogy egyelőre nem adjuk ki újra a Vörös önéletrajzát, de figyeljük a vásárlói igényeket, és igyekszünk rugalmasan reagálni az olvasói elvárásokra. Felelős ígéretet jelen pillanatban viszont semmiképp nem tehetünk.”

125 év irodalmi Nobel-díjai

1901 óta összesen 122 személy kapott irodalmi Nobel-díjat (hét alkalommal nem osztották ki, négyszer pedig megosztva ítélték oda a kitüntetést), köztük két magyar alkotó: 2002-ben a Kossuth-díjas író és műfordító, Kertész Imre, majd tavaly a szintén Kossuth-díjas Krasznahorkai László. A kiválasztás folyamatáról itt írtunk hosszabban, és erre a cikkre kattintson akkor is, ha kíváncsi kollégánk előzetes esélylatolgatására.

A 2021-es irodalmi Nobel-díjat a zanzibári születésű Abdulrazak Gurnah regényírónak ítélték oda, aki a hivatalos indoklás szerint „kompromisszum nélkül és együttérző belátással foglalkozik a kolonializmus hatásával és a kultúrák és kontinensek közötti határok menekültjével”. 2022-ben a francia Annie Ernaux-t díjazták „azért a bátorságért és klinikai élességért, ahogyan meg tudja mutatni a személyes emlékezés gyökereit, furcsaságait és kollektív korlátait”. 2023-ban a norvég Jon Fosse részesült az elismerésben, aki „innovatív prózáiban és színdarabjaiban a kimondhatatlannak tűnő dolgokat jeleníti meg”. 2024-ben a dél-koreai Han Kang nyerte az irodalmi Nobelt a történelmi traumákkal szembenéző, az emberi élet törékenységét feltáró intenzív költői prózájáért.

2025-ben a Svéd Akadémia Krasznahorkai Lászlónak ítélte az irodalmi Nobel-díjat. A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai látnoki erejű műveiért részesült az elismerésben, amelyek az apokaliptikus terror közepette is képesek megmutatni a művészet erejét.

Még két Nobel-díj vár gazdára

A hagyományoknak megfelelően a 2026-os Nobel-szezon a fiziológiai és orvostudományi díjazottak bejelentésével vette kezdetét hétfőn: Karl Deisseroth, Peter Hegemann és Georg Nagel „a fény által vezérelt ioncsatornákkal és az optogenetikával kapcsolatos felfedezéseikért” kapták meg az elismerést. Kedden kiderült, hogy Francis Halzen, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatója lett az idei fizikai Nobel-díjas, méghozzá az IceCube Neutrínóobszervatóriumban és a nagy energiájú neutrínók felfedezéséért végzett munkájáért. Szerdán a kémiai Nobel-díjasokat nevezték meg: Henri B. Kagan és Szoai Kenzó annak a rejtélynek a megfejtéséért kapták meg a tudományos világ legnagyobb elismerését, hogy hogyan jöhet létre aszimmetria az emberi szervezet egyes molekulái között.

A napokban még két kategória díjazottjait hirdetik ki. Pénteken a Nobel-békedíj nyertesére derül fény Oslóban, jövő hétfőn pedig azt tudjuk meg, ki kapja a svéd központi bank által 1968-ban alapított közgazdasági Nobel-díjat.

A díjakat hagyományosan december 10-én adják át, a kitüntetést alapító Alfred Nobel 1896-ban bekövetkezett halálának évfordulóján. Az igazoló okmányon és az aranyérmén kívül minden díj mellé 12 millió svéd korona (kb. 390 millió forint) jár, ami 1 millió koronával több, mint a tavalyi pénzösszeg.

Alfred Nobel tehetős svéd nagyiparos, a dinamit feltalálója 1895-ben írt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a tudomány és az irodalom kiválóságai, valamint azok, akik a legtöbb erőfeszítést teszik a békéért.