
November 6-a és 14-e között a HUPX magyar áramtőzsdén 200 euró felett volt egy MWh zsinóráram, de sokszor inkább a 300–400 eurós sávban jártak a jegyzések – ez eszelősen magas ár. Lehetne persze azt mondani, hogy pár kiragadott nap extremitását mutatjuk be, de nem erről van szó: 2026 őszére az európai energiapiac a 2022-es energiaválság óta nem látott problémákkal és magas árakkal küszködik.
A HUPX magyar áramtőzsdén szeptemberben és októberben is 200 euró körül alakult egy megawattóra (MWh) villamos energia átlagára, vagyis kétszer annyiba került az áram, mint egy évvel korábban. A drágulás mögött több tényező áll, de a jelek szerint elsősorban nem a fogyasztás növekedése, hanem az energiaellátás szűkülése, azaz a kínálati problémák hajtották fel az árakat.
Magyarországon a lakosság az átlagfogyasztásig rezsicsökkentett áron kapja a gázt és az áramot, így a háztartásokat egyelőre kevésbé érdekli, mi történik az energiapiacon. A magyar vállalatok jelentős részének viszont nagyon fontos költségtényező az energia, más cégeknek pedig „csak” fontos.
A vállalkozások sokféle energiát használnak, de nem mindegy, hogyan és mikor fizetnek érte. Az üzemanyag annyiba kerül, amennyibe, a cégek is a kutakon tankolnak. A gáz- és az árampiacon viszont sokkal jellemzőbbek az éves szerződések: a földgáznál október 1-jén kezdődik a gázév, a cégek ezért jellemzően szeptemberben szerződnek a következő időszakra. Októbertől március végéig tart a kitárolási időszak, amikor a hazai gáztárolók is segítenek kielégíteni az igényeket, áprilistól szeptember végéig pedig újra feltöltik őket. A gázszerződések megkötésének időszakán tehát már túl vagyunk.
Az árampiacon azonban éppen most jön a neheze. Itt a szerződések jellemzően a naptári évhez igazodnak, és mivel a kereskedőváltásnak is vannak kötöttségei, a legtöbb megállapodást november második felében kötik meg. Csakhogy az idei november különösen magas árakat hozott, így a magyar vállalkozásoknak éppen a lehető legrosszabbkor kell dönteniük a következő évi áramvásárlásukról – mondta a Telexnek Nagy Zsuzsa, a Magyar Energiakereskedők Szövetségének (MEKSZ) elnökhelyettese.
Az energiapiacon sokféle szerződéstípus létezik, de alapvetően két nagy csoportot érdemes megkülönböztetni: a fix és a változó áras szerződéseket. A magyar vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások többsége az előbbit részesíti előnyben, mert így könnyebben tudnak tervezni: egész évben előre tudják, mennyit kell fizetniük az áramért.
Vannak ugyanakkor tudatosabb, vagy legalábbis nagyobb kockázatot vállaló cégek is, amelyek inkább a változó áras, úgynevezett indexált szerződéseket választják. Ebben az esetben az áram ára valamilyen piaci mutatóhoz, jellemzően az áramtőzsdei árakhoz igazodik, így év közben akár jelentősen is változhat, mennyit fizetnek az energiáért.
2026 novemberében több tényező is az egekbe hajtja az áramárakat. Bár a földgáz szerepe csökken az áramtermelésben, az árakat gyakran mégis a gázerőművek határozzák meg: ha a nap-, atom-, víz- és szélerőművek termelése nem fedezi a keresletet, a drágább gázerőműveket is be kell vonni.
A gázt pedig jelenleg két háború is drágítja. Nyolc hónapja tart az amerikai–iráni háború a Hormuzi-szoros térségében, amely akadályozza a katari és más Öböl menti országokból származó cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítását. Közben az orosz–ukrán háború miatt bevezetett szankciók, a kieső vezetékek és az energetikai létesítmények elleni támadások is felfelé hajtják az árakat.
Ezért mind a határidős, mind az azonnali piaci árak rendkívül magasak. A megawattóránként 300 euró körüli azonnali árak mellett a cégek várhatóan jóval drágábban tudnak szerződni, mint tavaly
– mondta Nagy Zsuzsa.
Az augusztusi aszály Magyarországon is éreztette a hatását: az alacsony dunai vízállás miatt a paksi atomerőmű termelését is korlátozni kellett. Pakson később helyreállt a termelés, a csapadékhiány azonban szeptemberben és októberben is gondot okozott Európa több részén. A nyugat-európai, különösen a francia atomerőművek termelését továbbra is nehezítették a kedvezőtlen körülmények, térségünkben pedig még nagyobb problémát jelentett, hogy az aszály miatt a balkáni vízerőművek is kevesebb áramot tudtak termelni.
Magyarországon időközben háttérbe szorult az aszály problémája, Európa más részein azonban továbbra is éreztette a hatását. Az összekapcsolt energiapiacokon pedig a környező országok áramhiánya a magyar árakat is felhajtja: ha valahol kevés a villamos energia, az ottani magasabb árak a mi térségünkből is elszívhatják a kínálatot, így Magyarországon is drágábbá válik az áram. Az összekapcsolt piacok persze kedvező hatással is járhatnak, a jelenlegi helyzetben azonban inkább a hiány és a drágulás gyűrűzik tovább.
Majd jött a hideg
A nagy meleg és a hideg egyaránt gondot okoz az energiapiacon: előbbi a légkondicionálók, utóbbi a fűtés miatt növeli a fogyasztást, miközben a csapadékhiány a vízerőművek termelését és a hőerőművek – köztük az atomerőművek – hűtését is megnehezíti.
November közepére megérkezett ugyan az eső és a hidegebb idő, a magyar naperőművek viszont ilyenkor már jóval kevesebbet termelnek, miközben a fűtési igény is megugrik – vagyis a csökkenő kínálat növekvő kereslettel találkozik, így a november eleve nem a legszerencsésebb időszak az éves áramszerződések megkötésére.
A gázpiacon még látványosabb a drágulás: míg az áram ára egy év alatt nagyjából megduplázódott, a földgázé megháromszorozódott.
Az európai irányadónak számító holland TTF gáztőzsdén a tavalyi 30 euró helyett most 90 euró körül alakul egy megawattóra ára. Ráadásul az uniós gáztárolók töltöttsége az évnek ebben a szakaszában rekordalacsony szinten áll.
A drágulás hátterében elsősorban az említett két háború áll: az orosz energiahordozókat érintő szankciók után a katari gázszállítások kiesése is megrázta az európai piacot – emelte ki Tunkli Dániel, az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója a Hormuzi-szorossal is foglalkozó podcastunkban.
Szegény embert az ág is húzza: októberben a délnyugat-norvégiai Bokna-fjord partján működő Kårstø, Európa egyik legnagyobb földgázfeldolgozó üzeme is váratlan leállásra kényszerült. Bár a hibát kijavították, a fennakadás tovább hajtotta az európai gázárakat, amelyek a 2026-os csúcsukra emelkedtek. A kiesés különösen érzékenyen érintette a piacot, mivel Norvégia az Egyesült Államok mellett az európai gázellátás egyik legfontosabb szereplőjévé vált.
Piaci csábítás
„A rendkívül magas árak a kereskedőknek is nagy kockázatot jelentenek” – mondta Balogh József energiakereskedő, aki szerint a piaci szereplők többsége igyekszik biztosra menni: ha például 50 euróért vesznek egy megawattóra áramot, azt már eleve úgy teszik, hogy van rá vevőjük 52 euróért.
Csakhogy amikor az árak a mostanihoz hasonlóan elszállnak, az eredeti eladónak már sokkal jobban megérné a korábban lekötött energiát a tőzsdén, jóval magasabb áron értékesíteni.
Azt, hogy mekkora lehet a csábítás, jól mutatja egy példa: aki három éve megawattóránként 40 euróért kötött le 2027-re 10 megawattnyi folyamatos áramellátást, az nagyjából 3,5 millió eurós üzletet kötött. Ugyanez az árammennyiség a jelenlegi, 170 eurós piaci áron már csaknem 15 millió eurót érne, vagyis több mint négyszer annyit.
Ha ilyen helyzetben egy beszállító csődbe megy, vagy más okból nem teljesíti a szerződését, a tőle vásárló, de a reputációjára sokat adó kereskedő kerülhet bajba: az ügyfelének továbbra is az eredeti áron kell szállítania, miközben a kieső energiát már csak sokkal drágábban tudja pótolni. Ezt nevezik helyettesítési kockázatnak (replacement risk), amely szélsőséges esetben akár láncreakciót is elindíthat az energiapiacon, ahogyan arra az Enron egykori csődje is figyelmeztetett.
A nagy kérdés persze az, hogy a mostani, kiugró energiaárak csak átmeneti csúcsot jelentenek, vagy tartósan ilyen drága energiával kell számolni. A következő hónapokban sok múlik azon, hogy enyhülnek-e a háborús feszültségek, újraindulhatnak-e a Perzsa-öbölből érkező gázszállítások, és mennyire lesz kemény a tél.
Utóbbi különösen fontos, mert az Európai Gázinfrastruktúra-szövetség (GIE) adatai szerint az uniós gáztárolók november 17-én mindössze 70 százalékos töltöttségen álltak, csaknem 18 százalékponttal elmaradva az elmúlt öt év azonos időszakának átlagától.
Hosszabb távon már kedvezőbbek a kilátások. Az Egyesült Államokban és Kanadában bővülnek az LNG-kapacitások, és a közel-keleti helyzet rendeződése a katari gázszállítások helyreállását is lehetővé teheti, később Mozambik is jelentős új forrásokkal léphet be a piacra. Ez pedig előbb a gáz-, majd az árampiacon is enyhítheti a drágulást. Az alacsonyabb határidős árak arra utalnak, hogy a piaci szereplők sem számítanak a jelenlegi árszintek tartós fennmaradására, de hogy mikor jön el a megnyugvás, az továbbra is bizonytalan. A magyar cégeknek pedig addig is ki kell gazdálkodniuk a magas energiaköltségeket.
A mi térségünkben különösen sok múlik a balkáni vízerőművek termelésén, az európai árampiacon a német–cseh határ gyakran egyfajta választóvonal: Nyugat-Európában általában kedvezőbbek az árak, míg a magyar és a délkelet-európai piacokon gyakrabban alakul ki kínálati szűkösség. Ezen már valamelyest enyhítenek a térségben, különösen Bulgáriában kiépült nagy akkumulátoros energiatárolók, a magyar áramár azonban továbbra is rendszeresen meghaladja a németet, és időnként a környező országok árszintjét is.
Az időjárás szintén sok bizonytalanságot tartogat. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint az erős El Niño miatt 2026 a valaha mért négy legmelegebb év egyike lehet, a jelenség pedig várhatóan 2027 elején is kitart. Egy enyhébb tél mérsékelhetné az európai gázfogyasztást, ám ebből egyelőre nem következik, hogy Európában valóban kevesebbet kell majd fűteni. Ha pedig tartós hideg érkezik, a szokásosnál alacsonyabb gáztartalékok mellett ismét komoly árnyomás alakulhat ki.
A mostani helyzetben a magyar cégeknek azt kell eldönteniük, hogy a rendkívül magas árakon kössék-e le az áramot 2027 végéig, vagy inkább vállalják a változó árakkal járó kockázatot. Utóbbi esetben egy későbbi árcsökkenéssel jól járhatnak, de ha tovább drágul az energia, annak a következményeit is viselniük kell.
Nagy Zsuzsa szerint elmúltak azok az idők, amikor a vállalkozások egyszerűen beírták a naptárukba, hogy „november vége: áramszerződés”. Ma már folyamatosan figyelni kell a piacot, és az energiakereskedőkkel egyeztetve megkeresni a legkedvezőbb konstrukciót. Ráadásul nincs mindenkire érvényes recept: nem mindegy, hogy egy cégnek van-e saját napeleme vagy energiatárolója, és az sem, hogy egy vagy három műszakban dolgozik. Aki most egyetlen novemberi napon, a jelenlegi magas árakon szerződik az egész következő évre, könnyen rosszul járhat.