Orosz gáz nélkül is jól meglennénk, de drágábban, és még súlyos számlát is kaphatunk

Egy év múlva már nem jöhet orosz gáz Magyarországra, ami mindenképpen új helyzetet jelent Magyarország gázellátásában. Ferencz I. Szabolcs, a magyarországi nagynyomású földgázvezeték-hálózatot üzemeltető FGSZ Földgázszállító Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint:

• ha egyáltalán nem jön orosz gáz, a horvát, a román és az osztrák vezeték-kapacitások is bőven képesek kiszolgálni a magyar igényeket.
• Ugyanakkor mivel az oroszok „ingyen” – vagyis szállítási költség nélkül – hozták el, az amúgy piaci áron értékesített földgázt a magyar határra, az ország gázszámlája összességében biztosan magasabb lesz.
• Van azonban egy komoly kockázat: ha a borítékolható jogi csatározások végén a nemzetközi bíróságok úgy döntenek, hogy Magyarországnak a 2036-ig szóló hosszú távú magyar–orosz gázszerződés alapján lekötött, de át nem vett gáz árát részben vagy egészben ki kell fizetnie, az is brutális cechet jelenthet.

Vagyis az orosz gázról való leválás nem azért jelent fenyegetést Magyarországnak, mert attól kellene tartanunk, hogy fázni fogunk: az ország ellátásbiztonsága nem kerül veszélybe. Sokkal inkább az adhat okot aggodalomra, hogy a jövőben biztosan drágább lesz a magyar gázellátás, ráadásul az sem egyértelmű, hogyan végződnének az orosz féllel folytatott jogi csatározások.

Ha a nemzetközi bíróságok úgy döntenek, hogy Magyarországnak a 2021 szeptemberében megkötött, 15 éves magyar–orosz gázszerződés alapján a le nem hívott gázmennyiség ellenértékét is ki kell fizetnie, akkor akár kilenc éven keresztül is kétszer fizethetünk a magyar gázfogyasztás jelentős részéért. A szerződés jelenleg évi 4,5 milliárd köbméter gázra szól, de a 10+5 éves konstrukció lehetővé teszi, hogy 2031-től évi egymilliárd köbméterrel csökkenjen a lekötött mennyiség.

Az európai gázpiac két évtized alatt jelentősen átalakult: míg korábban a legtöbb országban egy-egy nagy energiavállalat tartotta kézben a rendszert, Magyarországon például a Mol, Ausztriában az OMV, Franciaországban pedig a Gaz de France, az EU azóta szétválasztotta a korábban egy kézben összpontosuló feladatokat, mindenekelőtt a gázkereskedelmet és a szállítást. Magyarországon így ma az MVM-csoport a kereskedelem egyik meghatározó szereplője, a vezetékes szállításért pedig az FGSZ felel, amely ugyan továbbra is a Mol-csoporthoz tartozik, de attól szigorúan elkülönítve, úgynevezett kínai falak mögött működik.

Mennyi is az orosz gáz?

Az átalakulással Európa gázpiaca is egyre inkább összefüggő rendszerré vált, amelynek az elmúlt években az orosz szállítások visszaszorulásához is alkalmazkodnia kellett. Az orosz import helyét nagyrészt az amerikai LNG, valamint a norvég és észak-afrikai földgáz vette át, bár Magyarországra a jelenlegi szabályok szerint még egy évig érkezhet orosz gáz.

Közben a magyar gázhálózat is hatalmasat fejlődött: míg korábban szinte kizárólag az Ukrajna felől érkező Testvériség vezetéken keresztül jutottunk orosz földgázhoz, ma már Szlovénia kivételével valamennyi szomszédos országgal van vezetékes összeköttetésünk. A rendszer kapacitása ráadásul jóval meghaladja a hazai igényeket: miközben Magyarország éves gázfogyasztása már 9 milliárd köbméter alatt van, a beérkező vezetékek összesített éves kapacitása ennek mintegy ötszöröse.

A gyakran idézett adat, amely szerint a magyar gázfogyasztás közel 90 százaléka orosz eredetű, abból adódik, hogy valóban a hazai fogyasztás 90 százalékának megfelelő mennyiségű orosz gáz lép be az országba.

Csakhogy Magyarországra nem pusztán az évente elfogyasztott 8,5 milliárd köbméter földgáz érkezik, hanem ennek nagyjából a kétszerese, hiszen jelentős mennyiséget tovább is szállítunk, például Ukrajna és Szlovákia felé.

Ha viszont a Magyarországra érkező teljes gázmennyiséget nézzük, beleértve a később továbbexportált földgázt is, az orosz import aránya már csak 45 százalék körül alakul. Ebből azonban nem lehet pontosan megállapítani, hogy a hazai fogyasztás mekkora részét fedezi orosz gáz, hiszen a miolekuilákat nem lehet megkülönböztetni.

Mi marad és mennyiért?

Az orosz gáz helyettesítésére számos lehetőség kínálkozik: Lengyelország, Litvánia, Németország vagy Görögország LNG-termináljain keresztül is érkezhet hozzánk földgáz, de fontos szerepet kaphat a romániai Neptun Deep fekete-tengeri gázmező is, ahol 2027-ben indulhat a kitermelés, és akár már őszre elérhetik a tervezett csúcskapacitást.

Az viszont kérdéses, hogy az orosz import kivezetése után mi lesz az ukrán és a szerb irányból érkező vezetékek sorsa. Ferencz I. Szabolcs szerint azonban ezek kiesése sem veszélyeztetné a magyar ellátást: a horvát, a román és az osztrák összeköttetés önmagában is elegendő lenne, a többi irány pedig már csak hab a tortán.

A nemzetközi gáziparban az ellátásbiztonság egyik fontos mércéje az importkapacitás és a fogyasztás aránya: 1,2 alatt egy ország sebezhetőnek számít, 1,4-nél már kedvezőbb a helyzet, kétszeres kapacitás felett pedig kifejezetten biztonságos az ellátás. Magyarországon ez az arány jelenleg közel ötszörös, de még kizárólag a horvát, a román és az osztrák iránnyal számolva is elérné az 1,5-öt, bizonyos hazai fejlesztésekkel pedig akár a kétszeresére nőhetne. Vagyis elméletben nincs okunk aggodalomra, bár a szerb vezeték megmaradása tovább javítaná a helyzetet.

Ennek jövője azonban több szempontból is bizonytalan. Szerbia és Bosznia-Hercegovina nem tagja az Európai Uniónak, így nekik nem kell lemondaniuk az orosz földgázról. Kérdés viszont, hogy a Gazpromnak megéri-e hosszú távon fenntartani a Török Áramlat balkáni ágát pusztán azért, hogy ezt a két országot összesen évi 2,6 milliárd köbméter gázzal lássa el.

Elvileg a kihasználatlan vezetékekre alkalmazható lenne az úgynevezett „használd, vagy elveszíted” elv is, amelynek alapján a lekötött, de ki nem használt kapacitásokat más szereplők számára is hozzáférhetővé tehetik. Csakhogy nehéz elképzelni, hogy a szerb energiahatóság egyszer csak keményen fellépjen a Gazprommal szemben, és megpróbálja megrendszabályozni a nagy orosz medvét.

Vezeték tehát van, és a jövőben is lesz elegendő, csakhogy nem mindegy, milyen útvonalon érkezik a földgáz Magyarországra, a szállítás költségei ugyanis jelentősen eltérhetnek.

Az oroszok – minden ezzel ellentétes, sokszor politikai indíttatású állítással szemben – eddig sem különösebben olcsón, sem kiugróan drágán nem adták a gázt. Az árakat ők is a holland TTF gáztőzsde jegyzéseihez igazították, volt azonban egy komoly előnyük: saját költségükön szállították a földgázt a magyar határig.

A szállítási díjak ráadásul nehezen tervezhetők előre, mivel az árképzés nemzeti hatáskörben marad, így a költségek a jövőben is bizonytalanságot jelenthetnek. Ferencz egy szemléletes hasonlattal érzékeltette a helyzetet: bár a magyar–szerb határon nincsenek zsúfolt strandok és tengerparti szállodák, a gázpiacon Kiskundorozsma mégis olyan előnyös helyzetben volt, mint egy kikötőváros. Az orosz földgáz ugyanis úgy érkezett ide, hogy a magyar vevőnek már nem kellett fizetnie a határig tartó szárazföldi szállításért.

A többi útvonalon viszont már számolni kell a szállítás költségével, amely megawattóránként 2–6 euró között mozoghat, miközben maga a földgáz az utóbbi időben 20–60 euróba került. Románia felől viszonylag olcsón, Horvátország irányából drágábban, egy görög LNG-terminálon keresztül pedig már kifejezetten magas költséggel érkezhet hozzánk a gáz.

Az sem mindegy, hogy a szállítás díja mekkora gázárra rakódik rá: 20 eurós ár mellett a 6 eurós szállítás 30 százalékos többletet jelent, míg 60 eurós gázárnál a 2 eurós díj mindössze 3,3 százalékot. Ferencz I. Szabolcs szerint ezért is fontos lenne megőrizni Magyarország tranzitszerepét, a nagyobb átmenő forgalom ugyanis alacsonyan tarthatja a hazai tarifákat. Egy gázfolyosó azonban csak akkor jelent valódi alternatívát, ha versenyképes az ára, nincsenek kapacitásszűkületek, és a vezeték végén stabil földgázforrás áll rendelkezésre.

Ferencz I. Szabolcs a közelgő tél kilátásairól is beszélt, hangsúlyozva, hogy a gázellátást csak regionális szinten érdemes vizsgálni. Hiába rendelkezik Magyarország jelentős tárolókapacitással és kiterjedt vezetékhálózattal, a földgáznak el is kell jutnia hozzánk, miközben a térségben több, nálunk kiszolgáltatottabb ország is található, például Moldova, Szerbia vagy Szlovákia. Ha például leállna a Török Áramlat, Észak-Szerbia gyakorlatilag csak Magyarország felől kaphatna földgázt.

A tél alakulása így nemcsak az időjárástól és az esetleges orosz lépésektől függ, hanem az európai országok együttműködésétől is. Ha megmarad a szolidaritás, az ellátás stabil lehet, ha viszont pánik tör ki, és mindenki kizárólag a saját érdekeit nézi, Magyarország is nehéz helyzetbe kerülhet. A hazai fogyasztásnak ugyanis mindössze 15 százalékát fedezi a belföldi kitermelés, a fennmaradó 85 százalékot importálni kell, bár a kereskedelmi és stratégiai gáztárolók fontos biztonsági tartalékot jelentenek.

Mi lesz a tengerpart nélküli országokkal?

A Hormuzi-szoros válsága közben a globális gázpiacon is kínálathiányt okozott: Katarban és más öböl menti államokban csaknem évi 60 milliárd köbméternyi gáz esett ki a világpiacról. Az árak megugrottak, komoly ellátási zavarok azonban egyelőre nem alakultak ki, részben az ipari fogyasztás visszaesésének és a készletek felszabadításának köszönhetően. Ázsiában ugyanakkor több ország ismét a széntüzelés felé fordult. A helyzetet hosszabb távon enyhítheti, hogy a bombázások miatt késlekedő beruházások ellenére 2032-ig jelentős új LNG-kapacitások léphetnek be a piacra.

Ferencz I. Szabolcs szerint a világ és Magyarország eddig viszonylag jól alkalmazkodott a nehézségekhez, hosszabb távon azonban kérdéses, hogy a tengerparttal nem rendelkező országok képesek lesznek-e versenyképes áron földgázhoz jutni. Magyarország eddig az oroszok által fizetett szállításnak köszönhetően szinte egy kikötőváros előnyeit élvezhette, ennek megszűnésével azonban ismét szembesülhet földrajzi hátrányával. Ennek ellensúlyozására az EU egyelőre nem tervez külön mechanizmust, bár a kelet-közép-európai országok közös fellépése változtathatna ezen.

A kérdés azért sem mellékes, mert a földgáz az energiaátmenet ellenére sem tűnik el egyhamar: részesedése az európai energiamixben az elmúlt évtizedekben még nőtt is, jelenleg 21 százalék körül alakul.

A földgáz ugyan jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár, így használata hosszabb távon ellentétes a klímavédelmi célokkal, rövid távon mégis fontos szerepe lehet a kibocsátás csökkentésében, hiszen a szénerőművek gáztüzelésű erőművekre cserélésével viszonylag gyorsan jelentős eredmény érhető el.

Ráadásul a földgázt nem is olyan könnyű nélkülözni, különösen az iparban. Magyarországon évente mintegy 8,5 milliárd köbméter fogy belőle, nagyjából egyenlő arányban megosztva a lakosság, az ipar és az áramtermelés között. Míg a fűtés és az áramtermelés más módon is megoldható, a műtrágyagyártásban a földgáz fontos alapanyag, az acél-, a cement- és az üvegiparban pedig a nagy hőigényű folyamatok kiváltása jelent komoly kihívást.

A földgáz mellett szól az is, hogy a villamos energiánál jóval könnyebben tárolható és olcsóbban szállítható: azonos energiamennyiséget alapul véve az áram szállítása több mint háromszor annyiba kerül, mint a földgázé.