Egy éve van még az orosz gáznak Magyarországon. De van még egy éve?

Orbán Anita magyar külügyminiszter szeptember 8-án jelentette be, hogy kiutasítja az orosz nagykövetség tíz munkatársát arra hivatkozva, hogy a magyar hatóságok értékelése szerint olyan tevékenységet folytattak Magyarországon, amely a diplomatáktól nem elfogadható.

A kiutasítást Oroszország barátságtalan lépésnek nevezte, és azonnal megígérte, hogy nem marad válasz nélkül. Az energiapiac azonnal találgatni kezdte, hogy ez a válasz csak valami hasonló diplomáciai lépés lesz-e, vagy esetleg üzleti, például a gáz- vagy olajszállítások lecsavarása, adott esetben teljes elzárása.

Másnap, szeptember 9-én már csak feleannyi orosz gáz érkezett Magyarországra, a megszokott 22 millió köbméter helyett 11 millió köbméter, de gyorsan nyomatékosítsuk: ezt a mennyiségi mérséklést nem az orosz, hanem a magyar fél kezdeményezte.

A szállításokért felelős FGSZ már a nyáron bejelentette, hogy 2026. szeptember 9-e reggel 6 óra és szeptember 12-e reggel 6 óra között a szerbiai betáplálás (Kiskundorozsma 2) kapacitása csak 50 százalékban fog rendelkezésre állni. Voltak más javítások is, ezek a magyar–horvát kapcsolatot (Drávaszerdahely) érintették. A karbantartási terv szerint tehát már régóta betervezett görényezés, vezetéktisztítás indult, és úgy zajlott, hogy a nap felében jött a gáz, a nap felében nem, mert munkavégzés zajlott. Szeptember 12-én aztán visszaállt a normál működés.

Az üzengetés folytatódik

Orbán Anita a kiutasítás utáni napon, szeptember 9-én Lettországba utazott, ahol Baiba Braze lett külügyminiszter meghívására egy biztonság- és külpolitikai fórumon vett részt. Erről elhangzott, hogy energetikai (elsősorban tárolási) kérdésekről is egyeztettek a felek, mire a magyarországi orosz nagykövetség sértődötten reagált. Arról posztolt, hogy amennyiben a magyar kormány éppen Rigában véli felfedezni új stratégiai energetikai partnerét, úgy kizárólag sok sikert kívánhatunk mindkét államnak ezen a téren: „Reméljük, hogy gyümölcsöző kooperációjuk eredményeképpen első osztályú balti kőolaj és földgáz áramlik majd Magyarországra a szabadság és a liberális demokrácia páratlan illatával fűszerezve.”

Vagyis a szénhidrogén-szállítások már konkrétan is megjelentek az orosz kommunikációban. Az energiaszakma azért abban bízott, hogy mivel olyan hangok is jöttek Moszkvából, hogy Oroszország továbbra is nyitott az orosz–magyar kapcsolatok fejlesztésére, van esély a folytatásra.

Most a gázpiacról terjedt el (tévesen), hogy máris van negatív következménye az oroszokkal való keménykedésnek, de a Barátság kőolajvezeték idei akadozása során azt is láttuk, hogy az is gondot okozhat Magyarországnak, ha az orosz olaj nem jön. Ráadásul az olajpiacon Oroszország talán könnyebben csoportosít át szállításokat más vevőkhöz, de mégis a gázcsapok elzárásával szokott inkább a politikai balhékra reagálni (a tél előtt ez fenyegetőbben is hangzik), ráadásul a gázpiacon már hivatalosan eleve nagyon közel van a kereskedelmi kapcsolat vége.

Az uniós szankciós szabályok szerint, vagyis a RePower rendelet értelmében legkésőbb 2027 őszétől, a betárolási időszak végétől tilos lesz az orosz vezetékes földgáz és a cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatala az egész Európai Unióban, így már Magyarországra és Szlovákiába is, ahová eddig vezetékes gáz is érkezhetett.

Jön a tiltás, célkeresztben a kereskedők

A hazai földgáz-kereskedelmi szakma képviselői szerint abban lehet bízni, hogy az oroszok azért nem korlátoznak szállításokat, mert véletlenül sem szeretnék magukat nehezebb helyzetbe hozni a földgázpiacon, mint ahová már eddig is eljutottak.

Az olajpiacon akár meg is tehetnék, de nem feltétlenül érdekük a másik szállítási útvonal (vagyis az orosz Barátság vezeték mellett Magyarországot még ellátni képes Adria-vezeték) felfejlesztése, míg az európai irányú orosz gázszállítások utolsó bástyái, vagyis a magyar és a szlovák szállítások lezárása végképp nem érdekük, hiszen a gázt nem olyan könnyű más relációba átirányítani, és az oroszok nagyon bíznak abban, hogy az orosz–európai gázkapcsolatok majd felfejlődnek újra. Például a német tartományi választásokon elért AfD-győzelmet Szász-Anhalt tartományban is így értékelték.

Igen ám, de az említett uniós szabály szerint alapesetben jövő október 1-jétől, vagy legfeljebb pár héttel azután (a betárolás végén) már tényleg tilos lesz orosz gázt importálni. Innentől aztán már eltérnek a vélemények: háttérbeszélgetéseink során volt, aki azt mesélte, hogy az oroszok valahogyan majd úgyis megoldják a kérdést, kicselezik az uniót, de többen is úgy vélekedtek, hogy bár erre szokott példa lenni, most mégsem ez várható. Akik így érvelnek, azok szerint

• a mostani magyar kormány már nem mutyizik olyan szívesen az oroszokkal, együttműködőbb az EU-val;
• a rendelet hatékony szabály, lezárja a kiskapukat;
• a legális kereskedők nem próbálják meg majd megkerülni a rendeletet, mert sokat kockáztatnának.

Utóbbi pont azért lehet igaz, mert őket meszelnék el, hiszen nem államok vagy szállítók vannak első körben célkeresztben, hanem azok a kereskedők, amelyek megpróbálnák lejelenteni, hogy az adott gázmolekula nem orosz, pedig valójában orosz. Az ellenőrzést ugyanakkor nehezíti, hogy miközben egy olajszállítmánynak inkább van „ujjlenyomata” (jobban beazonosítható az eredete), a gázmolekuláknál nehezebb lehet a beazonosítás.

Az anyagok eredetének álcázására egyébként sok példa van. A belarusz–lengyel határon volt olyan történet, hogy a kazahnak mondott olaj valójában hígított orosz olaj volt, illetve az orosz tulajdonban álló német finomítónál is felmerült, hogy bár hivatalosan átállították kazah, azeri olajra, de az mégis orosz volt. Később aztán úgy tűnt, hogy az oroszoknak valóban sérelmeik vannak a kazah–német energetikai kapcsolat miatt, emiatt Moszkva szabotálta a Berlin mellett található, így a főváros ellátásában is kulcsszerepet játszó PCK Schwedt finomító ellátását.

Felértékelődik a törökök szerepe

De egyáltalán mit jelentene az, ha Oroszország elzárná a gázcsapokat? E sorok írásakor, szeptember 14-e délelőtt Magyarország kapott földgázt Szerbia felől, messze ez a legfontosabb importútvonal, de jött Románia, Horvátország, illetve Ausztria felől is valamennyi, Magyarország pedig Szlovákia felé szállította tovább az orosz gázt. Magyar–ukrán viszonylatban nem volt éppen szállítás, magyar–szlovén viszonylatban pedig nincs is jelenleg vezeték.

A Szerbia felől érkező vezeték orosz, a Török Áramlat balkáni leágazása. Az oroszok rafináltságára alapozók azt mondják, hogy legfeljebb a törökök, akik üzletelhetnek Oroszországgal, majd továbbra is hozzák az orosz gázt, csak azt mondják, hogy az török. Igen ám, de ez nem ilyen egyszerű, hiszen az orosz gázt töröknek láttatni nem könnyű. A Török Áramlat csak átmegy Törökország alatt, nincsen törökországi betáplálási pontja, előbb össze kellene kötni a török belső rendszert a Török Áramlat felénk jövő ágával.

Iparági információk szerint erre volt tárgyalási kísérlet, az orosz és a török fél próbált megegyezni, de abban nem tudtak megállapodni, hogy kinek milyen jövedelme származna abból, hogy a Törökországba érkező orosz gázzal a törökök sajátjukként rendelkeznének. Maga a feladat amúgy nem is olyan egyszerű, mert az orosz és a török rendszer eltérő nyomású, vagyis egy ilyen összekötés azért nagyobb beruházás, mint csövek összeillesztése, ehhez kompresszorállomás is kellene. De a fő gond a politikai megegyezés hiánya.

Törökország egyébként valóban rendelkezik saját gázzal és nagyon fontos hubbá kezd válni, ahol jelen van török, amerikai, orosz, iráni, türkmén gáz is.

Ha egyszer ezek a gázmolekulák összekeverednek, akkor mégoly profi uniós ellenőrzés mellett is nehéz bebizonyítani, hogy egy adott gázmennyiség orosz eredetű.

A másik orosz csel az lehet, hogy ő, mint korábban a német finomítók olajellátásánál, azt mondja, hogy a vezeték Oroszországból jön, de abban nem orosz, hanem kazah vagy türkmén gáz van. Ezt nem tiltja a RePower, vagyis egy magyar–türkmén kapcsolatban Oroszország tranzitállam szabályosan is lehetne, de erre sincsen semmi előkészület. Ha azonban ezek a trükkök nehezen kivitelezhetőnek bizonyulnak, akkor ma úgy néz ki, hogy az orosz gáz és a szerb tranzit nagyjából egy éven belül ellehetetlenül, okafogyottá válik.

Mi jöhet most?

A fő kérdések mindennek ismeretében így alakulnak:

• Amennyiben úgyis vége az orosz szállításoknak, miért ne vetnének ennek előbb véget az oroszok?
• Mennyit bukna Magyarország egy ilyen változással?
• Van-e ellátásbiztonsági kihívás?

A lehetséges válaszok az „igen is, meg nem is” tengelyen mozognak, vagyis: az oroszok léphetnek ilyet, de nem nagyon érdekük, ha pedig meglépnék, azzal a magyarok buknának ugyan, de nem olyan sokat. Rövid távon nem könnyen, de az orosz anyag pótolható.

Oroszországban a háború finanszírozásának van alárendelve a gazdaságpolitika, ilyen körülmények között aligha mondanának le a magyarok által fizetett összegről, még akkor sem, ha a Hormuzi-szoros válsága miatt most elég sok pénzt kapnak az exportjukért. Magyarországnak sem könnyű teljesen elengednie az orosz gázt, mert a költségvetésnek nagy a hiánya, és a leválásból lenne veszteség.

Amit korábban Orbán Viktorék mondtak, hogy orosz gáz nélkül nincs élet, az nem igaz, de tény, hogy az oroszokkal érte meg üzletelni, mert jó áron adtak gázt, ahogy korábban lehetett hallani, a „csövön érkező orosz gáznál nincs olcsóbb Magyarország számára”. Az ár a holland jegyzéshez, a TTF-hez kötődik, de a szállítási költséget az oroszok benyelték, mert az átvételi pont a határ volt (Kiskundorozsma). TTF-áron mástól is lehet gázt venni, de el kell hozni a gázt Magyarországra, és a szállítási költség a gáz árának 5-10 százaléka is lehet.

Ami pedig az ellátást illeti: ha nem lesz orosz gáz, akkor a román és a horvát kapacitás nőhet, abban lehet bízni, hogy az ellátásbiztonsági probléma nem lesz súlyos, mert román, horvát és osztrák irányból sikerülhet a pótlás.

Ez tehát a helyzet, és beszélgetőpartnereink zöme szerint nagyon úgy tűnik, hogy a magyar politika már elfogadta, hogy jövő ősztől nem jöhet több orosz gáz – legalábbis nem tudunk arról, hogy lenne bármilyen hivatalos kezdeményezés arra, hogy a Bizottság adjon még több időt az átállásra. Ha pedig így lesz, nagyjából egy év múlva kiderülhet, hogy van-e még bármi esélye – például a kereskedők esetleges trükközése, az orosz gázmolekulák álcázása révén – az orosz gáznak Magyarországon, és van-e még egyáltalán szükség a déli vezetékre.