Donald Trump amerikai elnök több súlyos problémával is küzd a vészesen közeledő amerikai midterm election, vagyis a november legelején tartandó félidős választás előtt. Elszálltak az üzemanyagárak, de a magas élelmiszerárakra is van lakossági panasz, így összességében a választások szempontjából mindig oly fontos infláció is nagyobb a kelleténél. Ráadásul az amerikai költségvetést is igen magas kamatszint mellett lehet csak finanszírozni, ez az egyik nagy problémahalmaz, amit aligha jutalmaznak a választók.
A másik pedig az amerikai gazdaság legdinamikusabb részlegéhez, vagyis a mesterséges intelligenciához kapcsolódik. Az MI-terjeszkedéshez szükséges hatalmas adatközpontok ugyanis amolyan nemzeti ellenségek lettek a lakosság körében, valahogy úgy, mint nálunk az akkumulátorgyárak – mondta Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. befektetési igazgatója a Telexnek.
Az elszállt árak
Az egyik alapvető probléma tehát az, hogy viszonylag magas az amerikai infláció. A 3,4 százalékos aktuális szint nem tűnik elviselhetetlennek, volt ennél magasabb, 4 százalék feletti is a közelmúltban, de elsősorban az üzemanyagok intenzív drágulása miatt mintha a lakosság ennél dinamikusabb pénzromlást észlelne.
A Hormuzi-szoros újabb és újabb összecsapásai miatt viszont tényleg nagyon elszálltak az üzemanyagárak, de az élelmiszerek is drágák, részben Donald Trump olykor felerősödő vámkivetési hullámai miatt. Az üzemanyagárakon elnöki erővel nehéz változtatni, a vámokon már könnyebb, és mintha olykor tenne is erre kísérletet a Trump-adminisztráció.
Az elnök augusztus végén például engedélyezte 300 ezer tonna darált marhahús vámmentes behozatalát. A 90 napig érvényes lehetőséggel rövid távon Argentína és Brazília jár jól, de ez egy lakossági népszerűséget, vagyis akár szavazatokat is generáló intézkedésnek tűnik, hiszen így az amerikaiaknak oly fontos termék végfogyasztói ára csökken, aminek a fogyasztók tényleg örülhetnek. Nincs új a nap alatt, a politikus más országokban is minden fehérről be tudja bizonyítani, hogy fekete.
A marhahússal kapcsolatos szlogen például úgy szólt, hogy mindez nem a belföldi rancherek ellen irányul (ők is hagyományosan nagyobbrészt republikánus szavazók), az amerikai farmereknek egyáltalán nem kedvező intézkedést úgy próbálták keretezni, hogy az segít felkészülni az amerikai gazdáknak a vámok miatt megnövekedett ellátási feladatukra. Vagyis jól fognak járni a vámokkal, de még nincsenek teljesen készen az ország ellátására.
A magyar krumpli- és konzervosztás amerikai megfelelője aligha értékelhető másként, mint úgy, hogy a választási finisben az Egyesült Államokban eddig soha nem látott, nagyon aktivista (akár azt is mondhatnánk, hogy populista) időszak várható. Sőt, Trump ennél is direktebb osztogatást ígért be a Dallasban tartott félidős választási nagygyűlésén, ahol azt ígérte:
ha a republikánusok megőrzik a többségüket a képviselőházban és a szenátusban, az elnök minden szavazókorban lévő amerikainak küld egy 5000 dolláros csekket!
Ez nem lenne kis összeg, nagyjából 240 millió amerikai választópolgárnak fejenként 5000 dollár összesen 1200 milliárd dolláros költséget jelentene az amerikai államnak. Trump erről osztalékként beszél, amit az állítása szerint elképesztő sikeres Amerikai úgy fizet ki a polgárainak, mint egy sikeres cég a részvényeseinek. Mások szerint ez inkább kenőpénznek tűnik, a Reuters cikke szerint viszont valószínűleg nincs jogi akadálya az ilyen ígérgetésnek. Sőt, Joe Biden is tett hasonló ígéretet a 2021-es Georgia-i időközi választások előtt, újabb stimulus csekkeket ígérve, ha a demokrata jelölt nyer, sőt, Trump maga is ígért már adókedvezményeket, amiket aztán meg is adott, miután megnyerte a választást 2024-ben.
Hogy miből fizetnék ezt ki? J. D. Vance alelnök szerint Trump vámháborúi elég sok bevételt generálnak az államnak, ebből jutna a 1200 milliárdos osztogatásra. A kongresszusban működő Congressional Budget Office adatai szerint viszont a vámokból szeptember végéig 167 milliárd dollár bevétele lesz a központi költségvetésnek, ami nem kevés, de messze nem elég. Mindeközben viszont a szövetségi állam elég nagy deficitben van, 2100 milliárd dollárral több kiadása lesz idén, mint bevétele.
Trump mindeközben nem tud leállni az ígérgetésben, egy nappal az 5000 dolláros osztalék után újabb ígérettel állt elő, eszerint az Obamacare egészségbiztosítási program résztvevőinek a választás után (nyilván republikánus győzelem esetén) fejenként 500 dollárt ígért, ami szerinte azért jár, mert a Biden-kormány túlárazta az állami biztosításokat.
Központban a mesterséges intelligencia
A közelgő választás másik érdekes tanulsága, hogy az Egyesült Államokban az adatközpont a lakosság egyik fő témája lett. Móró Tamás szerint a MI-kapcsolt nagy adatközpontok beruházásai ellen ugyanis hatalmas ellenállás van. Ez is egy klasszikus NIMBY (not in my backyard, azaz „csak az én kertemben ne”) helyzet, vagyis miközben az MI az amerikai gazdaság legdinamikusabb ágazata, az emberek a saját államaikban azt várják a politikusoktól, hogy tartsák tőlük távol a zajos, nagy vízigényű, energiazabáló monstrumokat.
Mindez a választások előtt úgy fordítható le, hogy amennyiben a demokraták nyernek, akkor vélhetően esnek majd az MI-kapcsolt papírok, ha a republikánusok futnak be, akkor pedig inkább felpattannak az ilyen cégek részvénykurzusai. A választók ugyanis sokszor úgy értelmezik maguknak az esélyeket, hogy inkább a demokraták azok, akik akár ideiglenes tiltásokat is bevezetnének.
Az MI térnyerésével kapcsolatban valójában nemcsak az adatközpontok fizikai problémái, de morális kifogások is vannak, például erősen megosztotta az amerikai társadalmat az elmúlt hetekben a Flock nevű cég szolgáltatása, amely nemcsak bekamerázná az országot, de intelligensen, MI-vezérelten dolgozná fel az emberek személyes mozgását – mint arról a BBC is írt.
Ugyanakkor Ács Zoltán, a Magyar Fintech Szövetség elnöke szerint az is igaz, hogy az amerikai állam, a cégek és a lakosság nagyjából egységesen ellenfélként kezeli Kínát és az ellenséggel szembeni versenyfutás egyik fő területe éppen az MI. Mindkét állam olyan vezető technológiát szeretne építeni, amit a másik nélkül tud működtetni, de jó esetben az egész világnak el tud adni.
Abban vannak inkább különbségek, hogy mi az üdvözítő stratégia, teljesen elzárkózni a másiktól, vagy – a nagy cégek inkább ezt szeretnék – kooperálni, de úgy, hogy a tőkeerős amerikai cégek, részben az olcsó kínai alkatrészek segítségével örökké versenyhátrányban tudják tartani Kínát. Ez lehet sikeres stratégia, csak, ha Kína desztillál, vagyis éppen az amerikai MI-technológián fejleszti a saját technológiáját, akkor az a kínai stratégia is sikeres lehet, hogy a kínai MI mindig le lesz maradva, de annyival olcsóbb lesz, hogy az mégis világpiaci sikerhez vezethet.
A finomítók keresnek, a választók mérgesek
Ahogy Magyarországon, úgy természetesen az Egyesült Államokban is erős választási téma az üzemanyagár. Jelenleg olyan magasak a finomítói árrések, vagyis az a különbség, ami a nyersolaj és a késztermékek (benzin, dízel, kerozin) között feszül, hogy a finomítással foglalkozó cégek a tőzsde legnagyobb sztárjai lettek, a részvényárfolyamok elszálltak. A nagy finomítói kapacitásokkal rendelkező társaságok, vagyis a Marathon Petroleum, ami idén eddig 145 százalékot drágult, a Valero Energy 133 százalékot. (Ugyanezen okok miatt a magyar Mol is nagy pluszban van az idén, de itt csak 70 százalékos volt a drágulás az év eleje óta.)
Igen ám, de Donald Trump nem ezen részvények tulajdonosainak drukkol, nem velük szeretne a választásokon jól szerepelni, hanem alacsonyabb üzemanyagárakat szeretne.
Az iráni helyzet foglyaként viszont ebben nem nagyon bízhat, mert a befektetők lassan felfogták, hogy tartósan drága lesz az olaj. Az olajipari elemzők amúgy mostanában általában inkább azon szoktak csodálkozni, hogy jelen világgazdasági helyzetben miért „csak” ennyi az olajár, hiszen olyan vészesen apadnak a tartályokban pihenő globális tárolói tartalékok, és annyira megoldhatatlannak tűnik az amerikai – iráni konfliktus tartós lezárása, hogy az sokkal rosszabb olajárakat is feltételezne. Igaz, azt Irán is tudja, hogy a túl magas ár sosem jó a kitermelőknek, mert felerősíti a globális olajkiváltási trendeket.
Babarészvény és globális védelmi pénz
Ebben a helyzetben az amerikai költségvetést nehéz finanszírozni, nagyon magasak a kötvénypiaci hozamok, már egyre furcsább, vagy egyre agresszívabb ötletek is kellenének a lyukak betömködésére, például az amerikaiak pénzt kérnének a védelemért, Dél-Korea, Tajvan, Japán elég gazdag, fizessenek azért, hogy az USA védi őket a Hormuzi-szorosban, vagy finanszírozza az ukrán védekezést, esetleg távol tartja tőlük Kínát.
Az ideológia elég nehezen eladható, de valami olyan lenne a magyarázat, hogy ezeknek az országoknak rengeteget fizet az Egyesült Államok a csipekért, ezeket a dollárokat vissza kell csalogatni az Egyesült Államokba a hozamok leszorítása érdekében, és a hozamok a magas költségvetési hiány miatt ugrottak fel, a hiány pedig részben azért magas, mert az USA annyit költ a hadseregére, vagyis a szövetségesei védelmére. Az állampapírok hosszú távú hozamai világszerte évtizedes rekordokat döntenek, ez az amerikai államnak is fáj, de a magyar euróbevezetést is nehezítheti.
Ács Zoltán szerint Donald Trumpnak mindenesetre arra is reagálnia kellett, hogy a gyenge kötvénypiaci és a kiemelkedő részvénypiaci teljesítmények mellett valahogy megtartsa a jövő generációinak a jövedelmi helyzetét.
Donald Trump elnök bejelentette, hogy a kormány befizette az első ezer dollárt több mint 500 ezer „Trump-számlára”, egy olyan programra, amelynek célja, hogy az újszülött amerikaiak részesedést kapjanak a tőzsdén, és így építsenek értékálló portfóliót.
Ha ennek a filozófiai hátterét nézzük, a gondolat arról szól, hogy a munkaerőpiacra nagy hatással lesz az MI, nem lesz szükség annyi munkaerőre, a tőkejövedelmek pedig majd jobban nőnek, mint a munkajövedelmek. Az új világot építő cégek nagyon mennek a tőzsdén, ha babakötvény lenne, az nem sokat érne, de ha babarészvénye van a gyerekeknek, azzal lépést lehet tartani a dráguló világgal.
Donald Trump elnök helyzete összességében azért eléggé ingatag, az ellenfelei már dörzsölhetik a tenyerüket. A sok belső és külső probléma, a magas árakban, így elsősorban az üzemanyagárakban is megnyilvánuló amerikai megélhetési krízis, a külpolitikai feszültségek (sem Irán, sem Ukrajna frontja nem javul amerikai megközelítésben) miatt akár egy komolyabb vereség is fenyegeti a republikánusokat.
Az elnök támogatottsága nem erős, így a republikánusok elveszíthetik a képviselőházi többségüket, de akár az eddig biztosnak hitt szenátusi pozíciójuk is veszélybe kerülhet. Az persze más kérdés, hogy egy esetleges óvatosabb amerikai Irán-politika, a hadműveletek kisebb politikai támogatása, vagy az adatközpontok szigorúbb szabályozása mennyire segít majd az amerikai költségvetésen, kamatszinten és mennyire segít majd az amerikai embereken.
