Durván hangzik a 7,5 százalékos hiány, de mit szólnak ehhez a nemzetközi befektetők?

A héten kiderült, a kormány 2026-os költségvetése szerint marad 7,5 százalék a tervezett hiány. Ebben a cikkben a költségvetési helyzet részleteit nem elemezzük (ezek itt olvashatók), inkább azt néztük, hogy ebből mi következik a jövőre nézve, hogyan fogadták a számokat a piacon.

A Telex által megkérdezett elemzők szerint a nemzetközi befektetőknek ez talán egy kicsit csalódás lehetett, mert olyan, mintha hamar elfogyott volna a kiigazítási lendület, vagyis a kormány egyelőre nem tudta tovább mérsékelni a várható idei deficitet, de azért a bejelentésekben volt sok pozitívum is.

• A tervezésben több konzervatív elem is felbukkant.
• Ez a kormány láthatóan szakítani szeretne azzal a gyakorlattal, hogy a pillanatot megnyeri valami optimista bejelentéssel (repülőrajt), de aztán a valóság sokkal rosszabb lesz.
• A piac elfogadta azt, hogy az október végén napvilágra kerülő 2027-es költségvetésben elég lesz visszatükröződnie a fenntartható pályának.

Nézzük a részleteket! „Az határozottan pozitívum, hogy a kormány innen már nem szeretne csalódást okozni, vagyis abban lehet bízni, hogy amennyiben az év hátralevő részében lesz változás, az inkább lefelé viszi, 7,2-7,4 százalékra lehozhatja a hiányt” – vélte Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője.

A külföldiek szerinte vélhetően eleve megértőbbek azzal a 2026-os számmal, ami javarészt még a Fidesz által determinált adat, hiszen az év eleji választási osztogatást mutatja, ám ahhoz, hogy 2030-ra reális közelségbe kerüljön az euróbevezetés előszobája, innen már tényleg intenzív hiánycsökkentés kell, aminek a csíráit már a 2027-es (október második felére várható) költségvetésben látni kell majd.

Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza szerint a potenciális idei hiánynak volt egy ígéretesebb időszaka, vagyis

a nyár elején úgy tűnt, hogy a magyar gazdaság képes lehet 2 százalékos 2026-os gazdasági növekedésre, jól alakult a hozamkörnyezet is. És bár Kármán András pénzügyminiszter és csapata már akkor is a 7,5 százalékos hiányból indult ki, úgy tűnhetett, hogy ha minden jól alakul, akkor a hiány 6,5-7 százalékos szintre is leszorítható.

Aztán jöttek az energiapiaci problémák, a Hormuzi-szoros, az aszály és a magyar energiaválság, így létre kellett hozni egy Havária Alapot, így ezzel az 500 milliárdos tétellel (ami a GDP 0,5-0,6 százaléka), vagyis a negatív költségvetési folyamatok révén valóban újra inkább a 7,5 százalék lett a realitás.

Ez azért tényleg elég sok

Itt azért abban lehet bízni, hogy ebben van némi pozitívan értékelhető politikai számítás. Senki nem szeretné úgy kezdeni a kormányzását, vagy a pénzügyminiszterségét, hogy nagyon benézi az első hiánycélját, vagyis talán inkább kicsit tényleg magasra van belőve ez a 7,5 százalék.

Egyrészt lehet, hogy nem kell majd teljesen felhasználni a Havária Alapot, másrészt, ahogy eddig is ki lehetett húzni százmilliárdokat, talán még lehet az államigazgatásban a korábbi pazarlások, túlárazások után megtakarítási lehetőségeket találni.

Azt azonban be kell ismerni, hogy a külföldi befektetők azért annyira nem voltak boldogok az augusztus 24-i, illetve az augusztus 25-i bejelentések után: arról érdeklődtek a hazai elemzőknél, hogy a kormány máris feladta-e a hiánycsökkentési intézkedéseit. Ráadásul 2027-től jön még a nyugdíjminimum emelése 120 ezer forintra (igaz, ez csak 0,1 százalékos GDP-arányos elem). Az is felmerült, hogy nem túl optimista-e az a 2026-os pálya, ami 2 százalékos növekedéssel számol, vagy az az árfolyam-előrejelzés, ami 357,5 forintos euróval kalkulált.

Virovácz Péter szerint lehet, hogy a növekedés végül valóban közelebb lesz a 1,5 százalékhoz, de ez azért nem az a gyakorlat, mint amikor Nagy Márton 2025-re bemondott egy 4 százalék körüli növekedést, amiből aztán végül 0,3-0,4 százalék lett.

Természetesen az igaz, hogy a tervezéshez képest különféle belső és külső, előre kevébé látható okok mindig voltak akkor is (az orosz–ukrán háborús eszkaláció, a német gazdaság gyengélkedése, valamelyik energiakrízis), de azért elég trendszerű volt a kezdeti felültervezés, majd a későbbi alulteljesítés gyakorlata.

Ha pedig a külföldi befektetőknek nem tetszett a túl optimista nominális GDP, vagy a túl optimista forintárfolyam, mint tervezési elem, akkor azért azt is érdemes tudni, hogy a nominális GDP tényleg alakulhat jól, hiszen a 4 százalékos GDP-deflátor és a 2 százalékos volumennövekedés kihoz egy 6 százalékos nominális GDP-növekedést. (A GDP-deflátor a GDP-t alkotó elemek összesített árhatása, ami újabban rendre magasabb, mint az infláció).

Végül az árfolyamról kiemelhető, hogy az erős forint az adósságtörlesztésnél valóban túlzott optimizmust jelenthet, de a Magyarországra befolyó 9-10 milliárd eurónyi uniós támogatás éppen akkor lesz nagyobb forintösszeg, ha gyengébb lesz a forint. Igaz, korábban ennek számbavételétől már elszoktunk, mert Magyarország a jogállami deficitjei miatt rendre forrásokat bukott.

Hogyan tovább a nagy intézkedésekkel?

Németh Dávid szerint a 2026-os költségvetésben még nem, de a 2027-esben már jobban elvárható, hogy lássuk azt a makropályát, ami 2030-re 3 százalékig viheti le a hiányt (ez kell az euróbevezetéshez). Ehhez tartósan kelleni fog legalább évi 700 milliárd forintos kiadáscsökkentés.

Annál is inkább, mert van még pár olyan intézkedés, amit a piac nagyon szeretne (rezsicsökkentés átgondolása, az árrésstopok fokozatos, vagy akár egyszeri kivezetése, illetve a különadók rendezése). Ezek egyelőre politikailag nem igazán reálisak, de például a különadó egyszer mindenképpen meglépendő, mégha ma egy igen masszív bevételi eleme is a költségvetésnek.

Ezek ráadásul részben olyan jellegű intézkedések, amiket a kormánynak is érdemes lenne a mostani politikai ciklus elején meghúznia. Vagy azért, mert népszerűség-csökkenéssel járhatnak (mint a rezsicsökkentés átalakítása), vagy azért, az erős forint, és így az alacsony infláció miatt most eleve jó lehetőség lenne rá (mint az árrésstopok eltörlésére). De olyan lépések is akadnak, amelyek nemzetközi megítélésünk miatt egyszer rendezendők, hiszen nem elég majd az objektív paramétereknek megfelelni 2030-ra, de az EU-val fennálló vitákat, a kifogásolt költségvetési elemeket is rendezni kell. Legalábbis Virovácz Péter szerint 2027-ben muszáj lesz elindulni valamilyen pályamódosításokkal, adóintézkedésekkel, ha 2030-ra szeretnék teljesíteni az objektív kritériumokat. De a szoft feltételeket is kezelni kell, vagyis mindent rendezni kell, ami nem összeegyeztethető az uniós szabályokkal.

Ugyanakkor mi a háttérben kormányzati forrásból azt hallottuk, hogy a kormány jelenlegi értékelése szerint nemcsak 2026-ban, de 2027-ben sem lesz még lehetőség a különadók rendezésére.

Legfeljebb valamilyen kisebb kiigazítás képzelhető el, de a GDP 2 százalékát nem fogja tudni kiengedni a költségvetés bevételeiből a kormány.

Az infláció eközben egyértelműen sikerterület, gyakorlatilag már mindenki 2 százalék alatti 2026-os értéket vár. Csak az a baj, hogy egyelőre azért olyan nagyon nagy gazdasági lendület még nem látszik, A Központi Statisztikai Hivatal a második negyedévben a nyers adatok szerint 9,1 százalékkal, a szezonálisan kiigazított adatok alapján 7,1 százalékkal visszaeső beruházásokról számolt be. Ez nem jó hír a kormánynak, ami biztosan szeretne combosabb növekedést is felmutatni. Most úgy néz ki, ez inkább jövőre, mint az idén lesz lehetséges, amit a beérkező uniós források is segíthetnek majd.

Kiindulópontunkra, a költségvetésre visszautalva pedig sajnos minden évben nem fog kiesni több százmilliárd védelmi beruházás, Mohácsi híd, köztévés spórolási lehetőség, propaganda-visszavágás, túlárazott informatikai szerződés. Ha azt akarjuk, hogy a 7,5 százalékból 4 év alatt 3 százalék legyen csak a hiány, akkor szerkezetátalakítás is kell, amiből rövid távon népszerűségvesztés, hosszabb távon stabilizáció és nagy eredmények következhetnek.