Megszorongatná a Molt az állam, szigorodhat az orosz olajon szerzett extraprofit adója

Egy júniusi törvényjavaslat alapján az új kormány átalakítaná a Molt terhelő Ural-brent árkülönbözet adóját. A javaslat szerint amennyiben az orosz olaj (Ural vagy Russian Export Blend Crude Oil, azaz REBCO) és a brent olaj ára között hordónként 2 dolláros árkülönbözet (spread) alakul ki, az árrés 50 százaléka adókötelezettség, ha pedig 5 dollárnál nagyobb a különbözet, az 5 dollár feletti részre 95 százalékos adókulcs vonatkozik. A Molnak az sem lehetett öröm, hogy a javaslat a jelenlegi formában az adónemet 2027-re is kiterjesztené.

Amikor a Fidesz-kormány különadókat vezetett be az orosz–ukrán háború alatt keletkező extraprofitokra, több más adónemmel ellentétben erre az adóra lehetett azt mondani, hogy igazságos, vagy legalábbis van alapja. A szankciók miatt ugyanis az oroszok nehezebben adták el az olajukat, jelentős diszkontra kényszerültek azok felé, akik továbbra is vettek, vehettek orosz keveréket. Ilyen volt India, Kína, Indonézia és Magyarország is.

Így a Molnál, amely orosz alapanyagból európai minőségű végtermékeket készít, extra nyereség keletkezett.

A versenytársak talán kicsit zúgolódtak is, mondván, a magyarok nemcsak hogy nem partnerek az oroszok elszigetelésében, de még jól is keresnek ezen. Erre mondta azt a lapunknak nyilatkozó Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója februárban, hogy „imádom az európai szolidaritást, magyarul pusztuljon a szomszéd tehene is”.

Természetesen a Mol érvelhetett volna úgy, hogy amikor a helyzet megfordult, senki nem adott neki visszatérítést. Amikor az USA tavasszal intenzíven bombázta Iránt, a globális olajhiány miatt visszaengedte a piacra az orosz olajat, így egy időre az Ural olaj drágább lett, mint a brent. Ekkor senki nem fizetett a Molnak azért, mert drágább alapanyagot használ – nyilván ez fel sem merült –, összességében viszont a lényeg az, hogy ebben az árrésben tényleg volt némi háborús extraprofit.

A jelenlegi rendszerben a különadó alapját a brent és az orosz olaj beszerzési ára közötti pozitív különbség hordónként 5 dollárral csökkentett összege adja. Vagyis 5 dollár árkülönbözetig nincs adó, afelett 95 százalék. A tervezett új rendszerben azonban, ha az adóváltozást megszavazzák, csupán 2 dollár különbözetig nincs adó, 2 és 5 dollár között 50 százalékos, 5 dollár felett 95 százalékos adó terheli az árkülönbözetet. A magyar költségvetés helyzete siralmas: bár nem a különadó kibővítése lesz a legnagyobb adóbevételi elem, a Pénzügyminisztérium idén 6,25 milliárd forintos, jövőre pedig 15 milliárd forintos adóbevétellel kalkulál erről az oldalról. (Ez természetesen csak becslés, hiszen nehéz lenne előre megmondani, hogyan alakulnak majd az egyes olajárak, illetve az árkülönbözetek.)

Az adónem eddig is többször változott, 2022 elején a brent és az Ural közötti árkülönbség 25 százalékát, majd 2022 augusztusától 40 százalékát, 2022 decemberétől pedig a 95 százalékát kellett megfizetni. 2023 áprilisától az árkülönbségből hordónként 7,5 dollár levonható lett, majd 2024 augusztusától ez a levonható küszöb 5 dollárra csökkent.

A tervezett módosítás úgy is értelmezhető, hogy a Mol ösztönzőt kap arra, hogy növelje a nem orosz olaj beszerzését, de úgy is, hogy csökken az érdekeltsége a jó üzletek megkötésére, hiszen az állam fokozott mértékben elvonja azok nyereségét. Az adót nagyjából úgy számolták ki, hogy gyakorlatilag a Molnál hagyja a hosszabb távú Ural–brent-differencia átlagát, felette adóztat.

Az adó tehát viszonylag korrekt, bár természetesen a Mol ezt aligha látja így.

Azt hallottuk, a Mol inkább 8-10 dolláros spread felett alkalmazta volna csak a 95 százalékos kulcsot, mert ez jobban ösztönzi a magasabb marzs elérését és a határozottabb ártárgyalásokat. A több adósáv szintén erősebb ösztönzőt jelentene a jobb üzletek megkötésére. Az új rendszer összességében így is elfogadható, de nehéz elképzelni, hogy valaki teljes erőbedobással tárgyaljon azért, hogy az államnak kaparja ki a gesztenyéből a plusznyereség 95 százalékát.

A NIS-deal

Mindez azért is nagyon izgalmas a Mol szempontjából, mert továbbra is zajlik egy fontos nemzetközi tárgyalás, amely meghatározhatja a jövő fejlesztési igényeit. Ez a szerb NIS olajcég megvétele, amiről egy hónapja állapodott meg a magyar és a szerb fél. A tranzakció összesen négy ország politikai jóváhagyását is igényli: a vevő magyar, az eladó orosz, az üzlet tárgya szerb, míg a szankciókat kiosztó legerősebb fél az Egyesült Államok.

Az eladásra rálátó forrásainktól úgy tudjuk, az ügyön Magyar Péter miniszterelnök is rajta tartja a szemét, előzetes briefeket kér. A helyzet nem csak az áprilisi magyar országgyűlési választáshoz, de a szerb belpolitikához is kapcsolódik: Aleksandar Vučić elnök taktikailag hátrébb vonult, és inkább két népszerű politikustársát tolja előre. Az egyik Dubravka Đedović Handanović bánya- és energiaügyi miniszter, a másik Siniša Mali miniszterelnök-helyettes.

Dubravka Đedović Handanović Bostonban végzett közgazdász, aki korábban haditudósító is volt a CNN-nél, később bankárként dolgozott az Európai Beruházási Banknál (EIB), rengeteg nyelven beszél, öt gyereke van. Siniša Mali miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter is négygyermekes, az ő megítélése kicsit vegyesebb, volt ugyanis egy súlyos plágiumbotránya, amit a belgrádi diákok nagyon kritizáltak. Egyébként ő is az Egyesült Államokban végzett, a Deloitte-nál és a CSFB-nél is dolgozott.

A szerb választást Vučić néhány nappal ezelőtti bejelentése alapján pár hónapon belül megtarthatják. A Mollal ügyesen tárgyalt a szerb fél, a megállapodást sikerként tudta eladni. A Mol valójában nem engedett semmiből, az eredeti deal elemeit ígérte meg, de nem bánta, ha azt a szerbek marketingköntösbe csomagolva sikerként adják el. A tranzakció véglegesítése még folyamatban van, de a szektoron belül úgy tudni, hogy az amerikaiak is pozitívak, újabb hosszabbítást adtak a tárgyalásokra és a NIS működésére. Egyszer azonban elfogyhat a türelmük: ha nincs deal, akkor az orosz tulajdonú NIS-sel a szerbek megint szankciókat kaphatnak.

Problémás lehet az is, hogy az eladó esetében nem pusztán a racionális Gazpromnyefty-vezérrel, Alekszandr Gyukovval kellene megállapodni: mivel állami cégről van szó, Vlagyimir Putyin orosz elnöknek is rá kellene bólintania az ügyletre. Ez pedig nem olyan könnyű. Legutóbb július legelején Szentpéterváron volt egy tárgyalási kör, de igazán akkor lenne sikeres a tárgyalás, ha be lehetne jelenteni a végső dealt.

A szerb ellátásbiztonság mindenesetre továbbra is veszélyben van: ha nincs deal, megint életbe lépnek a szankciók.

Az oroszok valószínűleg nem akarják bántani a baráti Szerbiát, de elképzelhető, hogy az üzletben kivárásra játszanak, hátha az USA haladékot ad. Az amerikaiak azonban könnyen ráunhatnak az állandó hosszabbításokra. Ha gond lesz, nem biztos, hogy Oroszországnak jól jön, ha a szerb lakosság őket okolja az időhúzással: Szerbia a világ azon kevés részének egyike, ahol egyszerre van jelen uniós, orosz, arab, kínai érdek, így senkinek nem érdemes rossz színben feltűnni. Putyint viszont politikai okokból is kivárásra játszhat, mert érezhetően zavarja, hogy Magyarországon és Szerbiában is leszedték vagy leszedhetik a szövetségeseit.

Összességében tehát mondhatjuk azt, hogy üzletileg rendben van a deal, a felek sok-sok tárgyalás után megtalálták a közös nevezőt. Donald Trump amerikai elnöknek és Vlagyimir Putyinnak azonban még a politikai érdekeiket követve, vagy azt hátrahagyva, de rá kellene bólintaniuk a megállapodásra.