„Igen, logikus, hogy választások lesznek hamarosan, és amikor azt mondom, hamarosan, akkor a következő három-négy hónapot értem ezen” – mondta Aleksandar Vučić szerb elnök múlt hétfőn egy sajtótájékoztatón. Előtte egy nagygyűlésen bejelentette: „Csak pár hétig leszek már elnök. Aztán le fogok mondani… A közelgő választásokon pedig, ha a párt veletek együtt azt szeretné és megkér rá, segíteni fogok elnyerni az emberek bizalmát.”
Jó ideje foglalkoztatja országa közvéleményét, hogy vajon Vučić távozik-e az államfői székből, mielőtt 2027 májusában lejárna a második ciklusa is, amely után az alkotmány értelmében nem választható újra. Az is találgatások tárgya, hogy a Szerbiát az amúgy papíron protokolláris államfői pozícióból vasmarokkal vezető Vučić nem azt tervezi-e, hogy egyszerűen átül a miniszterelnöki székbe, akár egy előrehozott választást kikényszerítve.
A szerb elnök távozását azóta követelik a tüntetők, hogy 2024 novemberében leszakadt az újvidéki vasútállomás előtetője, a balesetben 16-an meghaltak. A tiltakozók szerint a mindent átszövő korrupció vezetett a tragédiához. Vučić bejelentésének egyrészről örültek egy másnap tartott tüntetésen, másrészt viszont a többség pont a fenti forgatókönyvtől tart, hogy nem a hatalomátadásról, hanem éppen annak más formában történő megtartásáról szól ez az egész.
Közben új politikai vezető nem tudott az országot átható elégedetlenségi hullám élére állni, Vučić ellenzéke még mindig széttöredezett, és sokan tartanak attól is, hogy olyan rendszert épített ki, amiben erősen a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) felé lejt a pálya.
Ezekkel számolhat
Június 20-án az N1 még arról írt saját beszélgetős műsora alapján, hogy az 56 éves Vučić és a kormánypártok nem akarnak előrehozott választást, mert egyszerűen gyengék, és benne lenne a pakliban a Szerb Haladó Párt veresége. Az elnök viszont nem sokkal korábban így latolgatta pártja ellenzékkel szembeni esélyeit a TV Prván: „Ők is tudják, hogy az emberek akarata vitathatatlanul más, mint egy évvel ezelőtt. Még egy éve sem lett volna könnyű dolguk a választásokon. Ma sokkal nehezebb a dolguk. Nekünk sem könnyű, de nekik sokkal nehezebb.”
Đorđe Vukadinović, az Új Szerb Politikai Gondolat lap szerkesztője szerint persze politikai megfontolások állnak az ilyen kijelentések mögött. Szerinte Vučić és rendszere egy-másfél éve sokkal rosszabb helyzetben volt, most valamelyest konszolidálta a helyzetét, de nem elégségesen. Vukadinović akkor még azt mondta, az a tény, hogy Vučić mindeddig nem írta ki a választásokat, azt mutatja, hogy „mennyi kétsége és problémája van”.
Abból profitálhat ugyanakkor, hogy viták vannak a tüntető diákok, a parlamenti és a parlamenten kívüli ellenzék között is.
Közben pedig noha a kormány munkáját ellenzők aránya 10 százalékkal magasabb, mint az azt támogatóké, Vučićék fogyatkozó bázisa alapvetően stabil tudott maradni. Aleksandar Ivković politológus szoros választásra számítana, és szerinte sok fog múlni azon, hogy a különböző ellenzéki szereplők hogyan viszonyulnak majd egymáshoz.
Az ellenzék és független szereplők által elfogultnak tartott felmérésekben az SNS biztos előnyét jelzik a több részre szakadt ellenzéki mozgalmakkal szemben. Ugyanakkor így is jelentős támogatottságot mérnek a még csak szerveződő diáklistának, ami valóban testet öltve a legnagyobb eséllyel hívhatja ki az SNS-t.
Forgatókönyvek, forgatókönyvek mindenhol
Dušan Spasojević, a Belgrádi Politikatudományi Kar (FPN) professzora egyértelműen azt mondta a Szabad Európa szerb kiadásának, hogy Vučić lemondási szándéka az államfői posztról úgy értelmezhető, hogy át akar ülni a miniszterelnöki székbe. „Az esetleges megérkezése a miniszterelnöki posztra alkotmányosan csak oda tenné, ahol már van – kulcsfontosságú politikai személyiség, minden döntést ő hoz meg az országban” – mondta Spasojević. Maga Vučić nem zárta ki nyilatkozataiban, hogy újra kormányfő akarna lenni, korábban 2014–2017 között, Tomislav Nikolić elnöksége idején már betöltötte a posztot.
Az SNS 2012 óta van hatalmon Szerbiában, és ez idő alatt Vučić hatalmát egyre kevesebb dolog korlátozta. Spasojević szerint ez a hatalom-összpontosulás nem sokat változna, ha Vučić átülne a miniszterelnöki székbe. Felidézte, hogy Vlagyimir Putyin is váltott már az elnöki és miniszterelnöki poszt között, közelebbi példának pedig ott van Montenegró egykori erős embere, Milo Đukanović. „Azt hiszem, ez még mindig része egy szerb–montenegrói–orosz hagyománynak, miszerint a hatalom a vezetővel jár, nem a funkcióval” – mondta erről Spasojević.
A Balkan Insight két korábbi, szintén lemondott szerb államfőt emelt ki. A voltaképp egy forradalom miatt 2000-ben megbukott Slobodan Miloševićet, illetve a 2012-ben lemondott Boris Tadićot. Utóbbi második ciklusa lejárta után is el akart indulni egy előrehozott választáson, de jogi trükközése nem sikerült, szorosan ugyan, de kikapott a Vučić pártjába tartozó Nikolićtól.
Vučić mindenesetre parlamenti választás nélkül is átülhetne a kormányfői székbe.
Ugyanis a hatalmon lévő államfő nevezi ki a miniszterelnököt, akit persze a parlamentnek meg kell szavaznia. Ehhez az SNS-nek és partnereinek megvan a parlamenti többségük. Tehát ha a sokak által bábnak tartott Đuro Macut miniszterelnök lemondana, vagy a parlament megvonná tőle a bizalmat, Vučić katapultálhatna a székébe. A parlament elnöke, a korábbi miniszterelnök Ana Brnabić Vučić lemondásával átmeneti államfővé válna maximum három hónapra.
Miroslav Đorđević alkotmányjogász és az Ügyészek Főtanácsának elnöke azt mondta az Euronews Serbiának, a lemondástól számítva leghamarabb 30, legkésőbb 60 napon belül elnökválasztást kell tartani. Ha a parlamentet is fel akarnák oszlatni – megágyazva egy előrehozott választásnak a 2027 végén esedékes voksolás előtt –, akkor azt az elnök kezdeményezheti a kormányfő javaslatára.
Viszont a köztársasági elnököt átmenetileg helyettesítő házelnök nem oszlathatja fel a parlamentet, tehát ez nehezebben kivitelezhető. Persze Vučić akár át is vághatja a gordiuszi csomót azzal, hogy előbb feloszlatja a parlamentet, és csak azután mond le. Így akár egyszerre is lehetne parlamenti és elnökválasztást tartani. Az is opció, hogy a megválasztott új elnök ereszti szélnek a képviselőket. Đorđević megjegyezte, az ideiglenes államfői szerepet betöltő házelnök a meglévő parlament keretein belül is felkérhet új miniszterelnököt kormányalakításra.
A Balkan Insight többek között arra a szcenárióra is lát esélyt, hogy Macut miniszterelnök lemondása után az elnökségről lemondó Vučićot választaná kormányfővé a régi parlament – ez azonban csak a 2027-es választásokig szóló mandátum lehetne. Viszont ez azt jelentené, hogy a parlamenti cikluson belül már a harmadik kormányfőt adja az SNS, ami nem a stabilitást sugározza. Valószínűbb, hogy Vučić egyszerre tartana előrehozott parlamenti és elnökválasztást, egyszerre próbálva bebiztosítani mindkét pozíciót a pártjának.
Vučić omlása
Abban, ahogy eljutottunk idáig, fontos szerepe volt egy tragédiának. 2024 novemberében leszakadt az újvidéki állomás előteteje, ami miatt tizenhatan meghaltak és több mint harmincan megsebesültek. Hamar tüntetések kezdődtek, mivel a tiltakozók szerint az állam hanyagsága és a korrupció vezetett az előtető életveszélyes állapotához – főképp azért, mert nem sokkal korábban újították fel az épületet a Budapest–Belgrád-vasút fejlesztéséhez kapcsolódóan.
A tüntetések egyre nagyobbra híztak, ezek vezetését a középiskolás és egyetemi diákság vette át, de mellettük a társadalom széles rétegei – földművesek, tanárok, ügyvédek – csatlakoztak a zömmel békés megmozdulásokhoz. A hatalom vagy az ahhoz kötődő (verő)emberek azonban többször erőszakosan reagáltak, ami csak tovább szította az elégedetlenséget, ebbe még egy miniszterelnök is belebukott. Az omlás évfordulóján hatalmas, százezres méretű megemlékezés zajlott le Újvidéken, amiről a Telex is tudósított.
A politikai megmozdulások mind a kormány ellen, mind mellette továbbra is folytatódnak Szerbiában. Május 23-án zavargásokká fajult egy belgrádi kormányellenes tüntetés. Június 28-án a diákok is tartottak egy tüntetést a közép-szerbiai Kraljevóban, egy nappal azután, hogy a kormányzó SNS Szerbia egy család néven nagygyűlést rendezett Belgrádban. Itt helyezte kilátásba közeljövőbeni lemondását Vučić.
Közben még áprilisban az Európai Unió jelezte, a demokrácia visszaszorulása és az orosz kapcsolatok miatt Szerbia elveszthet 1,5 milliárd euró támogatást. „Ezt nem nevezném testvéri viszonynak. Vučić elnökünk kapcsolatot tart fenn Putyin elnökkel, de egyes uniós tagállamok vezetői is kapcsolatban vannak a kormányával” – reagált a májusi prágai Globsec konferencián Brnabić házelnök az orosz kapcsolatok vádjára.
Vučić renoméjának a maffiával összejátszó, június elején őrizetbe vett belgrádi rendőrfőkapitány, Veselin Milić ügye sem tett jót. Vučić azért gyorsan reagált, bejelentette, hogy benyújtanak egy olyan törvényt, amely alapján minden rendőrt és katonát, akik bűnözőket védenek, elbocsátanak a szolgálatból.
A Szabad Európa megjegyezte, hogy Szerbiában a köztársasági elnöki intézmény hiába inkább protokolláris és jelentős részben a magyar államfőéhez hasonló, Vučić a tiltakozók szerint többször is túllépte ezeket a hatásköröket.
A diáklista lehet a legnagyobb ellenfele
Vučić teljes háttérbe vonulása már csak azért sem reális a Balkan Insight szerint, mert jövőre rendezik a neki különösen fontos világkiállítást, a Belgrádi Expót. Ha ezt nem ő nyitná meg, borzasztó megaláztatásnak vélné a lap szerint, szóval igyekszik majd úgy keverni a lapokat, hogy legyen valamiféle pozíciója a megnyitókor.
A Balkan Insight arról is írt, hogy nem igazán van reális utódja Vučićnak, annyira az ő személye köré épül az SNS párt. Akárkit választ is ki utódjának az államfői poszton, az illetőnek nem lesz mozgástere és függetlensége. Már csak azért sem, mert az SNS megszállta az állami intézményeket. A lap szerint nem igaz a pletyka, hogy az SNS-nek nem fontos az államfői pozíció, és inkább a kormány megtartása lényeges. Ugyanis Vučić nem szeret együtt létezni rivális politikussal, főleg ha az államfő az, ráadásul a pártja rossz szájízzel menne bele egy előrehozott parlamenti választásba egy elnökválasztási vereség után.
És itt jön be újra a képbe a diáklázadás. Ugyanis nem tudni biztosan, hogy a csendes többség – amin a Balkan Insight szerint többek közt Vučić hatalma is alapul – mennyire fordult el az SNS-től és az elnöktől. Még ha győzne is, könnyen lehet, hogy egy új választás után a parlamentben csak egy nagyon vékony kormánytöbbség tudna mögé állni, amit folyamatos alkudozással tudna csak egyben tartani.
Az egyetemeket blokád alá vonó diákság kiábrándult a meglévő ellenzéki pártokból is, és
jó ideje önmaga szervezkedik, hogy egy ütőképes választási jelöltlistát állítson össze.
A közvélemény-kutatók már számolnak a diáklistával is, Aleksandar Ivković politológus azt mondta az N1-nek, a népszerűsége még a kormányközeli kutatóintézetek felmérései szerint sem csökken. Maga Vučić is többször beszélt már arról, hogy csökken az ellenfél népszerűsége, még ha a számok mást mutatnak is – bár Ivković kiemelte, hogy az elnök sose mond konkrét számokat.
Azért lehet még az is csavar, ha a belengetett távozása is csak ígéret marad. Helena Ivanov, a londoni Henry Jackson Társaság kutatója is emlékeztetett a Financial Times cikkében, hogy Vučić újra meg újra bedobja a távozása ötletét, de nem történik semmi. Fontosnak tartja, hogy a hatalom nála van, és ha lemondana, azt nem azért tenné, mert úgy tűnne, enged a diákok követelésének. A lapnak egy belgrádi bennfentes név nélkül azt mondta, az egyszerre tartott parlamenti és elnökválasztás nagyon rizikós lenne, „Vučić pedig nem szerencsejátékos”. Szerinte reálisabb, hogy előbb bebiztosítják az SNS parlamenti többségét, Vučić pedig elnök marad 2027-ig.
