Az Orbán-kormány utolsó éveiben hatalmas összegekből építettek vízvezetékeket. Az akkugyáraknak

Június 30-án, kedden a lehető legszigorúbb, harmadfokú vízkorlátozást rendelték el több Pest megyei településen, ami azt jelenti, hogy többek között Veresegyházon, Piliscsabán, Őrbottyánban, Erdőkertesen és Szadán tilos minden tömlős mosás és locsolás, autók mosása, és minden egyéb, a háztartás működéséhez szorosan nem szükséges vízfogyasztás. A döntésre azért volt szükség, mert a nagy hőség miatt hétfőn akadozni kezdett az ivóvízellátás a budapesti agglomeráció egy részén, ahova így lajtos kocsikat kellett kirendelni.

A probléma egyik oka, hogy a ma is használt ivóvízhálózat nagy részét akkor építették ki, amikor a budapesti – és más nagyvárosok körül kialakult – agglomerációban még a mostaninál jóval kevesebben éltek. Ezekben a régiókban tehát a víziközmű-infrastruktúra kapacitásának jelentős bővítésére lenne szükség – amire az előző kormány nem szánt elég pénzt.

A probléma másik oka, hogy az ivóvízhálózat rendkívül elöregedett, így abból a víz körülbelül 22-25 százaléka egyszerűen elfolyik, de vannak olyan helyek, ahol a veszteség ennél is jóval nagyobb. Ennek kijavításához pénzre lenne szükség, csak Budapesten 120 milliárd forint kellene legalább, hogy a legégetőbb problémákat, amik a rendszer elöregedéséből adódnak, kezelni lehessen. Az Orbán-kormányok azonban 2012-ben befagyasztották a lakossági vízdíjat, a kieső összeget pedig nem pótolták a szolgáltatóknak, akiket később kétféle különadóval sújtottak. Nekik így nemhogy fejlesztésekre, de az amortizáció megakadályozására, tehát a hálózat működésének szinten tartására sem maradt pénzük.

A lakosság igényeit kiszolgáló vízvezetékrendszert így csak az állam tudná fejleszteni – ha lenne rá szándéka. Az előző két Orbán-kormánynak márpedig volt szándéka az országos víziközműrendszer fejlesztésére, csak éppen nem a lakosság, hanem az akkumulátorgyárak igényeinek kielégítésére.

Az elmúlt 9 évben egymás után jelentették be Magyarországon az akkumulátorgyárak, illetve akkumulátoripari beszállítóüzemek – például katódgyárak, és szeparátorfólia-gyárak – építését. Ezek rendkívül sok vizet igényelnek a gyártáshoz, az Átlátszó tavaly készített egy összesítést, amelyben arra jutott, hogy a jelenleg működő és építés alatt álló akkuipari üzemek teljes kapacitáson összesen napi 100 ezer köbméter vizet használnak el. Ez annyi, mint a közel félmillió fős Pozsony vízfogyasztása.

Ezeknek az akkuipari üzemeknek az Orbán-kormányok Szijjártó Péter bábáskodása alatt több mint 500 milliárd forintnyi közvetlen támogatást adtak, de ennél is nagyobb összeggel támogatták a gyárak működéséhez szükség infrastruktúra kiépítését. Ezen belül pedig az egyik legtöbb pénz az akkugyárakat ellátó új vízvezetékekre, az üzemek használt vizét tisztító szennyvíztisztítókra és a szennyvízelvezető csatornákra ment.

Ezeket a fejlesztéseket nem mindig lehet teljes egészében elválasztani a lakosságnak szóló fejlesztésektől, Debrecen víziközmű-hálózatát például úgy fejlesztik 109 milliárd forintból, hogy az új hálózat egyszerre szolgálja majd az akkuipari üzemeket és a városban élőket. Bizonyos esetekben azonban a lakosságtól teljesen elkülönülő, saját csatornákat kapnak az akkugyáraknak otthont adó ipari parkok – ez történt például Nyíregyházán, Gödön és Iváncsán.

Az alábbiakban egy nem teljes körű gyűjtés következik az elmúlt években bejelentett, a magyarországi akkugyárakhoz kapcsolódó, államilag finanszírozott víziközmű-fejlesztésekről:

A táblázatból kiolvasható, hogy az előző két Orbán-kormány minden, az elmúlt napokban megfogalmazott kritika ellenére bőven költött a víziközmű-hálózat fejlesztésére, csak éppen nem a lakosság, hanem az akkuüzemek igényét vették figyelembe. 48 milliárd forintot költenek például csak a nyíregyházi ipari park víziközmű-ellátására, ahol a kínai Sunwoda épít akkumulátorgyárat és a dél-koreai W-Scope szeparátorfólia-gyárat.

Azoknak a veresegyházi, szadai és erdőkertesi családoknak, akiknél az elmúlt napokban akadozott, vagy teljesen elfogyott az ivóvíz, jó hír lehetne, hogy az állam 35,5 milliárdot költ egy a közvetlen közelükben, Gödön megvalósuló víziközmű-fejlesztésre. De az újonnan kiépített vezeték a Duna-menti kutaktól nem Veresegyház környékére, hanem az akkumulátorgyárhoz vezeti a vizet.

A táblázatban feltűnhet még egy érdekesség: az itt felsorolt fejlesztéseket egyetlen kivételével minden helyszínen ugyanaz a cég végzi, néha egyedül, néha konzorciumban. Az említett cég, a Mészáros és Mészáros Zrt. a tavalyi üzleti évet 20,9 milliárd forintos nyereséggel zárta, amiből 16,9 milliárd forint osztalékot vettek ki. Ez több mint a fele a Mészáros Lőrincék által használt Rose d’Or luxusjacht 27 milliárd forintosra becsült árának.

Arról, hogy a NER-es milliárdosok hogyan gazdagodnak az akkugyárak működéséhez szükséges infrastruktúra építésén, itt írtunk bővebben.