- Az országgyűlési választás, 2026. április 12-e után sok szektor szabályozását kell újragondolni, így az éppen átalakulóban lévő pénztárgépes piacét is.
- Az egykori online pénztárgép (OPG) piac helyett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) újfajta rendszert vezetne be: az e-pénztárgépeket (EPG).
- Az új rendszer vélhetően nem a korábban Garancsi István, jelenleg a 4iG Nyrt. tulajdonában álló és a rendszernek SIM-eket adó Mobil Adat Kft.-vel vagy a kiberbiztonsági auditot végző Hunguard Kft.-vel fog felállni. Utóbbi cég tulajdonosai azok, akik Rogán Antalnak fizettek eddig gigantikus szabadalmi díjakat.
- A szakma képviselőinek segítségével igyekszünk áttekinteni ennek a piacnak a múltját, aktuális kihívásait.
A hazai pénztárgéppiac története a rendszerváltással fonódik össze, 1991-ben kezdődött az úgynevezett fiskalizálás, vagyis ekkor jelentek meg azok a pénztárgépek, amelyek valamilyen módon rögzítettek adatokat az adóhivatalnak is. 1998-tól lehetővé vált az elektronikus naplózás. Ekkor már nem pusztán egy könnyen kijátszható másolatos megoldáson rögzültek az adatok, hanem elektronikus – bár még offline – megoldást írtak elő a szabályok.
A következő nagy lépcső 2013-ban érkezett meg, ekkor Magyarország elhatározta, hogy bevezeti a NAV-val online módon összekötött pénztárgépek rendszerét. Ha a teljes képet nézzük, ez nagyon jó lépés volt, rengeteget tisztult a kiskereskedelem, érezhetően nagyobb lett a hazai GDP, több a költségvetési bevétel, visszaszorult az adómentes szürkegazdaság. Ha 2013-ban nem volt is kimagasló a GDP növekedése, 2014-ben már 3,6 százalékos volt a bővülés, ami részben ennek a lépésnek is tulajdonítható. A rendszer lényege az lett, hogy a NAV szinte azonnal látta áfakulcsonként gyűjtve, hogy a kiskereskedelmi egységben milyen forgalom keletkezett.
Erős lobbi működött
Szakmabeliek szerint több hibája is volt a megoldásnak. Ilyen volt például a kötelezően előírt kommunikációs platform: indokolatlannak tűnt, hogy a szabályok egy zárt hálózaton működő, külön SIM-kártyás rendszert írtak elő. A környező országokban inkább azt fogadták el, hogy ha a legnagyobb fizetési rendszerek is biztonságosan működnek a nyílt interneten, akkor nincs szükség külön pénztárgépes SIM-alapú kommunikációra.
2013-ban azonban már javában működött a NER, és a pénztárgépes reform is egy olyan reform volt, amin sokan tudtak sokat keresni. Például az, aki az említett SIM-es bizniszben volt benne – azaz távközlési szolgáltatóként megteremthette a kapcsolatot a kereskedelmi egység és az adóhivatal között –, de az is, aki a szabályozók által elfogadott hardvereket nagykereskedőként behozhatta, aki kiskereskedőként teríthette, vagy aki a karbantartásért, informatikáért felelt.
Mint egyik forrásunk erről az időszakról mondta: ha valaki úgy képzeli el a NER gazdasági rendszerét, hogy abban minden szervezett keretek között, valamilyen munkamegosztás szerint zajlik, akkor nagyon téved. Nem volt ilyen strukturált a rendszer kiépítése, a működése sokkal inkább hasonló volt a történelemből tanult hűbéres rendszerhez. Mindig vannak adott területhez értő üzletemberek, akik valamilyen kapcsolati háló, magas rangú hivatkozási pont révén az adott területen kiemelkedő szerephez jutnak, szereznek egy politikai támogatót, patrónust, később közbeszerzésekhez jutnak, esetleg előbb értesülnek a szabályozói változásokról, mint a többiek, sőt adott esetben akár ők maguk is képesek a szabályokat befolyásolni, így akár hosszabb időtávra is konzerválják magukat bizonyos üzletekben.
A rendszerben egy üzletember helyzete annál stabilabb és kedvezőbb, minél magasabb szinten kapcsolódik ehhez a részben hierarchikusan szerveződő oligarchikus struktúrához. A pénztárgépes piacon is lényegében ismert volt a szereplők között, hogy kinek melyik hatalmi körhöz van kapcsolata.
Az íratlan szabályok része volt, hogy a szereplők lehetőség szerint ne sértsék egymás gazdasági érdekeit és bevételi területeit.
Ez a status quo azonban nagyjából egy évvel ezelőtt kezdett felbomlani, amikor már érzékelhetővé vált, hogy a Fidesz választási győzelme korántsem tekinthető magától értődőnek. Ekkor a szereplők egyre inkább átlépték ezeket a korábbi íratlan határokat: már nem kizárólag a közpénzek megszerzésére koncentráltak, hanem egymás gazdasági territóriumaira is elkezdtek betörni.
A rajt nyertesei
Na de ne szaladjunk ennyire előre! Mint forrásaink mesélték, a pénztárgépek hazai bevezetésében a NAV oldaláról – különféle pozíciókban – elsősorban Vágújhelyi Ferencnek volt meghatározó szerepe. Mellette a NAV egy visszatérő beszállítója, a Sagemcom volt kulcsszereplő a rendszer kialakításában. Bár a vállalat francia tulajdonban van, a Dubi Zoltán vezette magyar érdekeltséget a hazai sajtó korábban számos tendergyőzelme kapcsán Rogán Antal és Tiborcz István köreihez is sorolta (erről korábban a Népszava és a 24.hu is írt). Vágújhelyi azonban a Tisza-kormány érkezésével távozott a NAV éléről, így nagy kérdés, hogy ezt a kevésbé ismert, de jövedelmező ágazatot a jövőben ki felügyeli és hogyan fut neki az újraszabályozásnak.
Amikor az online pénztárgépek világa elindult, azzal lehetett kalkulálni, hogy 250 ezer pénztárgépet kell beszerezni, illetve megteremteni a kommunikációt a NAV-val. A korabeli cikkek szerint ennek az egyik nagy nyertese a részben Garancsi István tulajdonában álló Mobil Adat Kft. volt, a céget később felvásárolta a 4iG-csoport. A vállalat olyan SIM-kártyákat, SIM-csipeket és kapcsolódó távközlési szolgáltatásokat értékesíthetett, amelyek megfeleltek az akkori Nemzetgazdasági Minisztérium előírásainak. A rendelet szerint a pénztárgépekbe csak beépített, onnan el nem távolítható SIM-ek kerülhettek, amelyek forgalmazásában a Mobil Adat Kft. kiemelt szerepet kapott. Piaci versenytársai szerint a cég mindezt jelentős haszonkulccsal tette.
Beszéltünk olyan távközlési szakemberrel, aki szerint a szolgáltatás igénybevétele jogszabály alapján kötelező volt. A havi, hatóságilag meghatározott díj 1500–2500 forint volt, miközben a szolgáltató tényleges költsége ehhez képest csupán néhány száz forint körül mozgott. Ez a konstrukció a több százezer érintett kereskedő révén éves szinten többmilliárd forint bevételt termelt.
Mindez jól látszott az eredményességen is. Az Opten alapján a Mobil Adat 2024-ben 3 milliárd forintos forgalom mellett 663 milliós eredményt ért el, 2025-ben a 3,3 milliárdos árbevételből 1 milliárd (963 millió forint) profitot tett el. Minderről a K-Monitor részletesen is gyűjtött adatokat.
Az OPG (online pénztárgép) rendszer másik nagy üzlete maga a hardver volt. 250 ezer géppel és 100 ezer forintos gépenkénti árral számolva ez 25 milliárd forintos üzlet lehetett, ami most sem kevés, több mint tíz éve pedig még sokkal nagyobb összegnek számított.
Ebben az időszakban a piac egyik meghatározó és széles körben ismert szereplője a koreai Sam4S – és hazai forgalmazója, az Alt Cash – volt. A nagy online-pénztárgép-átállás hardverpiaci előnyeiből azonban végül nem ez a szereplő profitált igazán, mások váltak a folyamat nyerteseivé. Közvetlenül az átállás előtt, a versenytársak számára kifejezetten kedvező időpontban visszavonták a Sam4S pénztárgépek engedélyét, úgy tudjuk, hogy az emiatt elszenvedett károk kapcsán a mai napig jogi eljárások folynak.
A speciális helyzet így a piac újrafelosztásával járt. A piacra régóta rálátó szakemberek szerint három igazán sikeres céget, cégcsoportot lehet kiemelni a pénztárgépüzlet hardveres vonalán. Ilyen volt:
- a 2013 júliusában a L. A. C. Holding által alapított, de 2014 elejétől Várkonyi Gábor által vezetett LA Pénztárgép;
- a már 2001-ben megalapított, a kecskeméti Vörös család, elsősorban Vörös Áron fémjelezte Prior Cash;
- illetve valamivel később bekapcsolódott a jelenlegi piacvezető, a nagyoknak szolgáltató, Hódosi Norbert meghatározta, gyakorlatilag a rendszerváltás óta működő BBOX.
Azóta sok átalakulás volt, Várkonyi Gábor és Vörös Áron továbbra is a piacon vannak, sőt immár közös cégük is van CMO24 néven. A BBOX továbbra is önálló szereplő, de vannak kisebb játékosok is. Mint a HVG egykori cikke írja, a feltételeknek eleinte az LA Pénztárgép felelt meg, amely a Temesfői Zsolt által birtokolt Tekinvest nevű céggel dolgozott együtt. Ez a társaság maga is gyártott kiskasszákat.
A piac egy idő után megnyílt, más is beléphetett, így az elsősorban a nagyobb láncokat kiszolgáló, Kecskeméten saját hardvert gyártó BBOX, amelynek vezetője, Hódosi Norbert névvel is nyilatkozott a Telexnek. Sokakat megkerestünk, a NAV is válaszolt, de mások vagy nem fogadták megkeresésünket, vagy csak anonim segítették a munkánkat.
A fenti három szereplő igen domináns szeletet hasított ki a piacból. Azt, hogy az adott gép engedélyezhető-e, jól kapcsolódik-e az adóhivatal rendszeréhez, Budapest Főváros Kormányhivatala (BFKH) bírálta el. A szereplőkről, a szektor belső vitáiról indult is egy portál, a Pénztárgépfórum, itt sokat lehet olvasni a részletekről.
A versenyhivatal is lecsapott
A nagy értékesítési hullám szép pénzt hozott, de mivel egyszeri eladásról volt szó, hosszú távon a pénztárgépüzletből elapadt volna a bevétel. Ám jöttek az újabb ötletek, hogy mivel lehet fenntartani a kiskereskedőktől érkező pénzáramot, ilyen volt a szintén kötelezővé tett éves felülvizsgálati díj, ami a jogszabálykövetést vagy a kötelező éves fizikai vizsgálatot jelentette. Utóbbinak a piac szerint nem sok értelme volt, hiszen ha egy pénztárgép nem működött vagy megbontották, azt úgyis észlelte a NAV, a készülék pedig automatikusan letiltott, de az éves pecsét kiadásáért el lehetett kérni 15–25 ezer forint díjat a kereskedőktől.
Akadt egy versenyhivatali botrány is: a piac szereplői összehangolták a magatartásukat, amire a Gazdasági Versenyhivatal 2019-ben le is csapott. Ahogy az gyakran lenni szokott, egy együttműködő szereplő mentesült a büntetés alól, de „számos forgalmazó és szervizelő cég jogsértő magatartást tanúsított, amikor egyeztetett árakat és forgalmazói díjakat vezettek be a pénztárgépek éves felülvizsgálatára, valamint ezekre vonatkozó ajánlásokat is közzétettek”.
A piacon viszonylag sokan megéltek, a pénztárgépeket importáló és a magyar szabályokhoz igazító nagykereskedők mellett azok a kiskereskedők is, akik közvetlen kapcsolatban voltak a közértekkel, patyolatokkal, fodrászokkal vagy bármilyen bolttal. Ezek a kiskereskedők dolgoztak az ügyfeleknél, ők telepítettek, és a felülvizsgálat matricáit is ők adták ki.
Az is felmerült több piaci szereplőben, hogy a nagykereskedelmi tevékenység valamiképpen kiterjeszthető a kiskereskedőkre is: a nagyok is szerettek volna szoftverfrissítést, jogszabályi megfelelést, javítást, karbantartást eladni, hiszen látták, hogy mindez folyamatos bevételt termel. A piac mindig arra törekedett, hogy ne csak egyszeri bevételei legyenek, folyamatosan legyenek passzív bevételei is.
Felmerült, hogy a kiskereskedelem gigantikus bankkártyás forgalmából jó lenne valamiképpen forgalomarányosan is részesülni.
Egy online pénztárgéphez kapcsolódó terminálnak többféle fizetést is tudnia kell kezelni, jelenleg ezek a készpénz, a bankkártya, illetve a SZÉP-kártya. Amikor egy ügyfél fizet a kiskereskedelmi egységben, neki azzal nincs költsége, de az elfogadóhely fizet a saját bankjának, a vásárló bankkártyáját kibocsátó banknak és a terminál kihelyezőjének. Az online pénztárgépes szereplők ebből a bankkártyás bevételi forrásból is részesedni kívántak, ezért a pénztárgép-engedélyeztetési folyamatba igyekeztek beépíteni a fizetéselfogadási funkciót, hogy ezzel olyan helyzetet teremtsenek, amelyben a fizetési szolgáltatók a pénztárgép-forgalmazóktól függenek a piacra lépés és a működés során. Törekvésük végül eredményesnek bizonyult, hiszen az új e-pénztárgép-szabályozás már intézményesíti ezt a kapcsolódást, ráadásul a kötelezően támogatandó fizetési módok közé az úgynevezett qviket is beemeli.
A qvik kötelező támogatásának beemelése azért is érzékeny kérdés, mert a hazai digitális fizetési ökoszisztémában az Innopay Zrt. is központi szereplőként jelent meg, amely aktív szerepet tölt be a qvik technológiában. A Telex írt korábban arról, hogy az Innopay Shabtai Michaeli grúz–izraeli üzletember 51 százalékos tulajdonában áll, ami ismét azt jelzi, hogy a szabályozás bizonyos, politikailag jól kapcsolt szereplők számára teremthet kedvező piaci pozíciókat.
Jön az EPG
2026. december 31. után már nem lehet hagyományos online pénztárgépet telepíteni, 2028 közepére mindenkinek át kellene állnia az új e-pénztárgépekre (EPG). Erről a NAV is adott tájékoztatást, és az üzletben érdekelt cégek is hirdettek.
Ennek az újabb körnek hivatalosan az lett volna az előnye, hogy a pénztárgépek alkalmasak lettek volna mindenféle készpénzmentes fizetésre, a NAV közvetlen tájékoztatása mellett elektronikus nyugtákat kibocsátani, illetve az akkor a vendéglátóipari egységeket nyomasztó új adatszolgáltatást is kezelni tudták volna. Az elképzelés az volt, hogy a büféknek, éttermeknek, cukrászdáknak, kávézóknak, italboltoknak, bároknak, szórakozóhelyeknek, gyorséttermeknek valós időben kell adatokat szolgáltatniuk arról, miből mennyit adtak el. Az adatok a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központhoz (NTAK) kerülnek, de látja azokat az adóhatóság és a statisztikai hivatal is. A rendszert sok kritika érte, mert személyes adatok is eljutnak így az említett hivatalokhoz.
Az újabb reformelképzelés nem lenne kis csere, hiszen immár 300–350 ezer pénztárgépről beszélünk. Egy új gép nagyjából 400-500 euróba kerülne, vagyis az újabb csere durva becsléssel 150 millió eurós (52,5 milliárd forint) üzlet lenne azoknak, akik megnyerik. Valójában azonban most eléggé megállt minden. Erről a NAV annyit mondott a Telexnek, hogy engedélyező hatóságként „a honlapján folyamatosan nyilvánosságra hozza az érvényes forgalmazási engedéllyel rendelkező e-pénztárgépek, valamint vevői alkalmazások megnevezését, engedélyszámát és az engedélyező határozat véglegessé válásának napját, valamint a forgalmazó nevét és címét”. Igen ám, de a megfelelő helyen csak a NAV saját megoldása szerepel, vagyis még nincs engedélyezett piaci EPG-masina.
A piaci szereplők véleményei eltérnek egymástól abban, hogy ez jó irány-e. Hódosi Norbert szerint a hardveralapú felhős megoldások biztonságosabbak, mint a szoftveralapú felhősök. Más szerint a jelenlegi szabályozás továbbra is alkalmatlan a valóban modern, szoftveres felhőalapú megoldások támogatására, mivel a gyakorlatban a hardverközpontú megközelítést erőlteti. E forrásunk szerint bár a szabályozás korai változataiban még megjelent a felhős modell lehetősége, ez a pénztárgép-forgalmazók lobbitevékenysége nyomán a „társadalmi egyeztetés” során a végleges szabályozásban gyakorlatilag súlytalanná vált. Igaz, a beszélgetőpartnereink szerint a társadalmi egyeztetés inkább csak formailag valósult meg.
Nincs euró
Többen kiemelték azt a problémát is, hogy a rendelet az euró bevezetése esetén sem tűnik alkalmasnak, mivel nem képes a tört összegek megfelelő kezelésére: míg Magyarországon a fillér megszűnése miatt ez nem jelent problémát, euró esetén az eurócent kezelése alapvető követelmény lenne.
Az új kormánynak fontos az euróátállás, a jelenlegi pénztárgépek ezt tudják is kezelni, de az új EPG-rendeletből ez már kimaradt. „Mivel még úgysem adtak ki engedélyt, ezt vissza kellene tenni a szabályozásba” – véli Hódosi Norbert. Technikailag ez nem bonyolult, annyi kellene, hogy a felkészülési, az átmeneti és a kivezetési időszakot is tudják kezelni a gépek, hiszen lenne olyan időszak, amikor forintot, majd forintot és eurót párhuzamosan, végül csak eurót kell kezelniük.
Merre tovább?
A szakmai álláspontok szerint a politikai változás és a technikai nehézségek miatt az alábbi forgatókönyvek jöhetnek most szóba:
- A jelenlegi jogszabály visszavonása vagy újragondolása, amely átmenetileg az OPG rendszerek fenntartását jelentené. Ez a legegyszerűbb rövid távú megoldás, ugyanakkor változatlanul fenntartaná az eddigi szereplők piaci dominanciáját ezen a területen.
- Egy valóban korszerű, szoftveres felhőalapú modell előírása, amely a meglévő jogszabályba valós, gyakorlati alternatívaként visszakerülne, és technológiailag is megfelelne a mai elvárásoknak.
- Hibrid megoldás kialakítása, amely nem veti el teljesen az új EPG-törvény által megteremtett hardveres keretrendszert, hanem annak műszaki modernizálásával ötvözi a felhőalapú megközelítést. Ennek része lehetne az eurókezelés hiányának rendezése, a fizetési szolgáltatás leválasztása a pénztárgép-engedélyezésről, valamint a pénztárgép-engedélyezési rendszer és a forgalmazói monopólium NER-től való függetlenítése, valódi piaci verseny megteremtésével.
Piaci mozgások
A piacon közben változtak a szereplők is. Mint hallottuk, kialakult egy új erőközpont, ez a CMO24 Zrt., amelyben elég sokan benne vannak, az aktuális Opten alapján tulajdonos volt a cikkünkben már említett – tavaly már kiszállt – Várkonyi Gábor és Vörös Áron, a szakma három nagy korábbi pénztárgépes nyertese közül kettő, és a Szervita tér 3. szám alá bejegyzett Vespucci Capital is, amelyet alapvetően Komonczi Zsolt (Tiborcz István és Szivek Norbert barátja, üzlettársa) menedzsel. Benne van Horváth László (L. A. C. Holding) karcagi vállalkozó, volt kazah tiszteletbeli konzul is, aki rengeteg szektorban, például vasúti szállításban ismert vállalkozó. Cikkünk írása közben olyan jelzést is kaptunk, hogy a szereplők már nem ebben a formában működnek együtt, de ennek még nincs nyilvános nyoma.
Úgy látszik, ebben a világban mindenki versenyez mindenkivel, és párhuzamosan össze is fog mindenkivel, hiszen az Opten szerint a BBOX tulajdonosának, vagyis Hódosi Norbertnek is van közös cége az említett Várkonyi Gáborral, ez a Paynance Kft., ami fizetéselfogadással foglalkozik.
Külön fáj a szakmának, hogy az EPG-knél már kiberbiztonsági tesztet is kérnek, amit a NER elképzelése elsősorban az a Hunguard végezhetett volna el, amelynek sokféle kizárólagos joga van a hazai informatikai auditokban, és amelyet azok tulajdonolnak, akiknek a cége Rogán Antalnak fizeti a mesés szabadalmi díjakat.
A szakma szerint az lenne a minimum, hogy az új szabályozásból kivezessék a kizárólagos vagy megkerülhetetlen pozíciójú NER-es cégeket. Vagyis töröljék el, illetve tegyék piaci alapúvá a kiberbiztonsági auditot, tegyék platformsemlegessé vagy ne kizárólagossá a kommunikációs szolgáltatásokat, ne szűkítsék le a hardverpiacot, valamint engedjék meg a felhőszolgáltatások megjelenését, és tegyék ismét lehetővé az euró kezelését a rendszerben.
