Surányi György: Az euró bevezetése mellett is lehet pocsék gazdaságpolitikát folytatni

Szerdán egész napos konferenciát tartottak a Magyar Tudomány Akadémián, Számvetés és újratervezés – Magyar gazdaság 2026 címmel. Nyitó beszédében Halmai Péter, egyetemi tanár, az MTA IX. Osztályának elnöke, az MTA rendes tagja arról beszélt, hogy időszerű a mérleg és a számvetés elkészítése a magyar gazdaság állapotával kapcsolatban, és hogy eljött az ideje az újratervezés átgondolásának is. A konferencia előadásait e két témakör mentén állították össze.

Surányi György, az MNB volt elnöke előadásában a monetáris politika elmúlt 25 évét, és annak lehetőségeit tekintette át. „A monetáris politika lehetőségei korlátozottak, ennek ellenére az elmúlt évtizedekben ellentétes előjelekkel nagyon komoly illúziókat kergettek a monetáris politika irányítói” – mondta.

A konferencia egyik kiemelt témája volt az euróbevezetés, a monetáris unióhoz való csatlakozás kérdésköre. Surányi ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy „a 2020-as évek elejéig magányosan képviselte azt az álláspontot, hogy nincs szükség az európai monetáris unióhoz való csatlakozás erőltetett, gyorsított megvalósítására”. A szakmai érveket emellett a mai napig is fenntarthatónak, érvényesnek tartja, de megváltozott az álláspontja, és ma már azt gondolja, hogy

Magyarországnak érdemes csatlakoznia a monetáris unióhoz.

Álláspontjának megváltozását két okra vezette vissza a volt jegybankelnök. Az egyik, hogy „ha egyszer egy ország belépett a monetáris unióba, akkor többet nincs kiút az Európai Unióból”. Ezt a kijelentést Orbán Viktor volt miniszterelnök tette még néhány évvel korábban, Surányi azonban egyetért vele. Azonban míg Orbán pont ezzel érvelt a monetáris unióba történő belépés ellen, Surányi éppen ezzel érvel a belépés mellett. „Meg kéne szabadulni attól a lehetőségtől, hogy egyáltalán gondolatkísérletként arról ábrándozzon valaki vagy valakik, hogy kivezesse az országot az Unióból” – mondta Surányi.

A másik ok, hogy szerinte az elmúlt évtizedek nem bizonyították, hogy az önálló monetáris politika kedvező hatást gyakorolt volna a magyar gazdaságra. Szerinte „a monetáris politika nem élt, hanem visszaélt a lehetőségeivel”.

Ugyanakkor kiemelte, hogy az euró bevezetése még nem garancia a sikeres gazdaságpolitikára. „A monetáris unióban is lehet pocsék gazdaságpolitikát folytatni, és a monetáris unión kívül is lehet hatékony, felelős, helyes gazdaságpolitikát végrehajtani” – mondta. Szerinte a monetáris unió működésében súlyos ellentmondások vannak.

Surányi ezután áttért a 2001-2025 közötti időszak monetáris politikájának értékelésére. A 2001-2013 és a 2013-2025 közötti időszakokban a jegybank alapjaiban különböző felfogás szerint működött. Az első 12 évben, az ebben az időszakban kontinentális fősodor által is követett ortodox-ultraortodox, a második 12 évben unortodox monetáris politikát követett a jegybanki vezetés. A két irány közötti feszültség különösen szembetűnő az árfolyammal kapcsolatos felfogásukban.

Az ortodoxiában az árfolyamnak nincs szerepe a gazdaság növekedése szempontjából. Az árstabilitás céljának elérése érdekében bármeddig el lehet vinni az árfolyam felértékelődését, ennek nincs a növekedést, az exportot visszafogó hatása. Az unortodoxia ezzel ellentétben azt állítja, hogy az árfolyam folyamatos, tudatos reál leértékelődésével, egyensúlyi, fenntartható, és gyors növekedési pályára állítható a gazdaság. Surányi szerint „mindkét megközelítés hamis, mindkét megközelítés súlyos károkat okozott az elmúlt évtizedekben”.

„Az ortodoxia jelszava az erős gazdaság = erős árfolyam, míg az unortodoxia jelszava az erős gazdaság = gyenge árfolyam volt. Az eredője mindkét jelszónak a gyenge gazdaság és gyenge árfolyam. Ezt tapasztaltuk és ennek az árát fizethettük” – mondta a volt jegybankelnök.

Az elmúlt 25 évben két végletet vallott a magyar monetáris politika. Az egyik véglet szerint csak az infláció számít, a másik véglet szerint a laza monetáris, laza jövedelem és fiskális politika a feltétele a gazdaság fenntarthatóságának.

„Utóbbi az úgynevezett magasnyomású gazdaságpolitikának a blöffje, aminek láthattuk is az eredményét. Az elmúlt 16 évben a magyar gazdaság növekedési potenciálja 0-1 százalék körüli szintre süllyedt.”

Surányi szerint, mindkét véglet nagyon rossz hatással volt a gazdaságra. Közös pontjuk volt, hogy nem volt a jegybanknak árfolyam célja, ez azonban szerinte nem jelentheti azt, hogy a jegybank nem figyel az árfolyamra és annak a gazdaságra gyakorolt hatásaira.

A volt jegybankelnök kitért az Orbán-kormány és a Matolcsy György volt jegybankelnök által is hatalmas sikerként elkönyvelt aranyvásárlásra is. Szerinte amíg az arany áll a trezorban, még ha nő is az értéke (márciushoz képest egyébként hosszú áremelkedés után 20 százalékkal esett az arany ára), ameddig nem adják azt el, addig ez nem jelent többletjövedelmet az országnak. A tartási költsége viszont nagyon magas, miután az arany nem kamatozik, így az aranyra költött, az abban álló pénz nem tud kamatot sem termelni. „Ennek az a következménye, hogy az elmúlt 8-10 évben, amikor jegybank aranyat vásárolt, akkor körülbelül 800 milliárd forintos elmaradt hozamról beszélhetünk” – mondta Surányi.

Egyik monetáris politika sem tudott eredményt elérni Surányi György szerint. „A levonható tanulság: óvakodni kéne a divatoktól és a szélsőségektől is. Fontos lenne, hogy az MNB mai vezetése megtalálja a középutat mindaddig, amíg be nem lépünk az európai monetáris unióba” – zárta előadását.

László Csaba, címzetes egyetemi tanár, volt pénzügyminiszter a fiskális politika előtt álló kihívásokról beszélt előadásában.

A jelenlegi költségvetési helyzettel kapcsolatban László arról beszélt, hogy nem mindegy, hogy milyen gazdasági környezetben kell a költségvetést menedzselni. Az elmúlt években szerinte a költségvetés hitelességi válságban szenvedett, a kormány által kitűzött célok soha nem valósultak meg. Az előző év júniusában elfogadott „koraszülötti költségvetést” szerinte nem lehetett komolyan venni, miután azt év közben 40-50-szer módosították. A makrogazdasági előrejelzésekben sem lehetett bízni, utólag mindig kiderült, hogy a valósághoz semmi köze nem volt a kormány által bemondott számoknak.

„Az a gyanúm, hogy az előző kormány felelős vezetői sem voltak tisztában a költségvetés helyzetével” – mondta László.

Az új vezetés sokat segíthet a tisztánlátásban, de a költségvetés helyzete ettől nem lesz jobb László szerint. Lassan valószínűleg kezd tisztán látni a pénzügyminisztérium, de nem kizárt, hogy még fogják meglepetések érni az új kormányt, ahogy az például történt az Építési és Közlekedési Minisztériumnál előkerült 286 milliárdos kiadási tétel.

Különösen veszélyesnek tartja a „NER-holdudvar aknáit”. Nem lehet tudni, hogy „például a Magyar Bankholdingban van-e olyan potenciális veszteségi forrás, amit később az adófizetőknek kell majd kifizetni” – mondta László.

A volt pénzügyminiszter szerint a prioritásokat nagyon pontosan meg kell majd állapítania az új kormánynak. „Az biztos, hogy mindenre nem fog jutni, irgalmatlan mennyiségű elmaradt fejlesztési igény, társadalmi feszültség van, biztos hogy nem fogjuk tudni ezeket a következő 4 évben, de még lehet a következő 14 évben se kielégíteni” – mondta.

Az eurózónához való csatlakozás feltételeit viszont mindenképp szem előtt kell tartani, hiszen László szerint így is legkorábban 2032 körül lesz reális az euró bevezetése.

A Költségvetési Tanács szerepét kifejezetten problémásnak, kockázatosnak nevezte, amelynek a jelenlegi összetétele szerinte nem felel meg egy ilyen intézménnyel szemben támasztott elvárásoknak. „Az MNB feladata, hogy az árstabilitás felett őrködjön. Nem normális, hogy a jegybank elnökének két sapkája van, és ez független attól, hogy ki éppen a jegybank elnöke. Az ÁSZ elnöke is egy más típusú funkció, egy másik kompetenciát igényel.”

Azt kifejezetten üdvözlendő fejleménynek nevezte a volt pénzügyminiszter, hogy az új kormányban ismét önálló Pénzügyminisztérium van, de az szerinte nem ideális, hogy a gazdaságpolitikai tervezés az új kormányzati struktúrában nem ehhez a minisztériumhoz tartozik.

A Pénzügyminisztériumnak László szerint hosszú távú költségvetési kérdésekkel is foglalkoznia kell majd, ilyen például a nyugdíjrendszer. A demográfiai előrejelzések szerint 50 év múlva nagyjából 7 millió 800 ezren leszünk az országban, ennek pedig lesznek az adórendszerre, az ingatlanpiacra, oktatásra, egészségügyre; a munkaképes korú lakosság aránya pedig sokkal kisebb lesz a nyugdíjaskorú lakossághoz képest, mint manapság. „A nyugdíjrendszerrel nem jövő héten vagy a jövő évben lesz probléma, de az adók szintjén ezzel kezdeni kell majd valamit” – mondta.

A költségvetés azonban nem önmagában áll, László szerint ha nem sikerül elérni érdemi gazdasági növekedést, akkor nagyon nehéz lesz elérni a fiskális politika céljait, és teljesíteni az eurózónához történő csatlakozás kritériumait.

„Sokkal nehezebb összerakni egy költségvetést annál, minthogy kihúzunk 5-6 tételt, 3 tételt emelünk az adóknál, és kész a költségvetés” – mondta László a költségvetés tervezésével kapcsolatban. Szerinte ez egy hetekig-hónapokig tartó folyamat, aminek az összetettségét nem lehet kívülről látni.

„Remélhetőleg a pénzügyminiszternek már kezd alapos képe lenni a költségvetés helyzetéről, és az biztos, hogy egy alapos rendrakásra lesz szükség. Ez egy többéves nagyon kemény feladat lesz. Nagyon nagy a lelkesedés és az illúzió, de remélem, hogy a következő években a költségvetés nem az illúzióról fog szólni” – zárta előadását László Csaba.