Állami kommunikációt Balásy Gyulától? Bútort Matolcsy Ádámtól? Ennek hamar vége lesz a Tisza alatt
Balásy Gyula, a Lounge-csoport vezetője és cégei éveken át nyújthattak az állami szerveknek kommunikációs szolgáltatásokat, aztán a csoport számláit zárolták, a cégvezető pedig látványosan összeomlott. Egy másik nagy állami „beszerzőnél”, vagyis a Digitális Kormányzati Ügynökségnél (DKÜ) pedig távozni kényszerült Lenkei Mirtill eddigi cégvezető. Egy kevésbé ismert cégcsoport, a p2m – ami korábban kizárólagosan nyújthatott állami cégeknek szervezetfejlesztési, coachingszolgáltatásokat, szintén nincs jó bőrben. A választás után több forrásunk is adott jelzést a cégről, ezek alapján az állami cégek vezetői fellélegeztek, értesítést kaptak, hogy már nem feltétlenül ezzel a csoporttal lehet csak szerződni, ami persze a csoport oldaláról negatív fejlemény, el is indult gyorsan a dolgozók leépítése.
„A p2m Informatika Kft. gazdasági környezetében bekövetkezett és várható további változások, különösen a megrendelések volumenének csökkenése és a jövőbeni üzleti kilátások bizonytalansága, így a várható és üzleti célként megfogalmazott bevételek várható csökkenése miatt a munkáltató racionalizálásra, illetve az ennek okán meghozott döntés alapján a munkavállalói létszám csökkentésére kényszerül” – indokolta a lépést befelé a p2m vezetése.
Az elmúlt hetek eseményeit elnézve az állami megrendelésekből mostanáig szépen megélő cégeknél senki sem lehet nyugodt ebben a körben. Minden ágazatban felmerülhet ugyanis a kérdés, hogy meddig szeretnének az állam új irányítói egykori NER-es köröknek munkát adni, például Matolcsy Ádám Balaton Bútorjától bútorokat venni, a Liwo Grouptól (korábban B+N Referencia) kórházi takarítást vásárolni, vagy a Civil Biztonsági Szolgálatra bízni az állami cégek őrzés-védését.
Az viszont egyelőre nyitott kérdés, hogy csak az eddig kedvezményezett kört teszik-e ki az üzletekből, vagy érdemben hozzányúlnak magához a rendszerhez, és ha az utóbbi történik, akkor minden megy a levesbe, vagy szelektálnak majd az egyes koordinátorok között.
Az állami beszerzések hatalmas rendszere
Honnan is indul ez a történet? A magyar állam – hivatalosan méretgazdaságossági, minőségi, biztonsági szempontokkal magyarázva – rendre központosította az állami vállalatok közbeszerzéseit hatalmas tendereket kiírva és keretszerződéseket kötve kiválasztott cégcsoportokkal.
A Fidesz-kormány alatt fokozatosan egyre több területen jöttek létre olyan állami koordináló intézmények, amelyek az élet számtalan területén irányították azt, hogy ki szállíthat állami cégeknek kommunikációt, kórházi takarítást, ki végezhet energiabeszállítást vagy adhat el gázt, áramot, hol lehet tankolni, ki értékesíthet informatikát, gépkocsikat, projektmenedzsmentet, szervezetfejlesztést, coachingot, vagyonvédelmet, de akár bútor- vagy papírbeszerzést.
Így nyertek a csókosok, vagyis a bevezetőben említett Lounge-csoport, a B+N Referencia, a Civil Biztonsági Szolgálat, a Balaton Bútor, miközben egy-egy nagyobb területen (például informatika, járműbeszerzés) több szereplő, vagyis több konzorcium közül is lehetett választani. A nagy keretszerződések több tíz-, esetenként több százmilliárd forintos üzletet jelentettek. A Telex minderről öt éve írt egy összefoglalót.
Az ügyfelek és kisebb piaci szereplők sem szerették
Mindez legalább védhető lett volna azzal, ha tényleg olcsóbbá és hatékonyabbá tette volna a rendszert, de utólag, a szolgáltatások árát és az érintett szereplők vagyonosodását elnézve nem úgy tűnik, mintha ez történt volna. Ráadásul a papíron kkv-barát Fidesz-kormány ezzel a kisebb vállalatokat eléggé elzárta az állami üzletektől, mert egy óriási tenderen nehéz egy magyar kkv-nak elindulnia. Kevés olyan cég van ugyanis, amelyik képes azt vállalni, hogy mostantól ő véd minden minisztériumot, ő takarít minden kórházban, vagy ő közvetít munkaerőt minden nagy kormányzati megrendelőnek. A kisebbeknek így csak a beszállítói, alvállalkozói szerep maradt, ha maradt egyáltalán, miközben a zsíros profitokat a fővállalkozók aratták le ezekben a konstrukciókban.
A beszerzésre kötelezett állami szerveknek és vállalatoknak mint ügyfeleknek pedig sok volt a panaszuk a rendszerre. Volt, ami drága volt (mint az említett tanácsadói óradíj), de az is felháborított sokakat, hogy a méretgazdaságosság miatt megszervezett központi informatikai beszerzésekben drágábban jött ki egy laptop, mintha valaki magánemberként egyetlen darab gépet megvett volna egy kiskereskedelmi egységben.
Hallottunk olyan, 2026. márciusi NAV-os hardverbeszerzésről (mini-PC, monitor, laptop, notebook, ütésálló notebook), ahol a Delta Nyrt. vezette konzorcium nyert 1,88 milliárd forintos ajánlatával, a többi induló ennél is magasabb ajánlatot adott be. Itt egy eszköz átlagos ára 376 ezer forintra jött ki, a beérkezett ajánlatok valamennyien rendkívül magas árrést tartalmaztak, amit egy árlejtéses (fordított) licittel biztosan el lehetett volna kerülni. De a NAV közbeszerzői nem tudtak mit csinálni: a számukra elérhető kínálatban ez volt a legjobb ár.
Az ilyen eseteknél aztán az informatikai konzorciumok, ha kérdőre vonták őket, elkezdték magyarázni a védhetetlent, például hangsúlyozták, hogy „igen, de ehhez a géphez jár ám support is” (utókövető támogatás), csak éppen az semmivel nem jelentett többet, mint amit a kiskereskedőnél az egyedi vásárló is megkapott.
Máshol a bürokrácia okozott gondot, például nagyon lassú volt az adott állami cég egyedi igényeire a reakció. Az állami vállalatok mindenesetre innentől már csak ezektől tudták lehívni az adott tevékenység megrendelését.
Három fontos koordinátor
A nagy állami beszerzéseket több hivatal is koordinálta, a polgári világon belül (a katonai beszerzéseket szintén egy külön szerv intézte) három ilyen entitás jött létre az Orbán-kormányok alatt:
- a Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH), amely elvileg összhangba hozta az állami cégek kommunikációs és szervezetfejlesztési tevékenységét;
- a Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt., amely az informatikai beszerzések központja volt;
- a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF), amely a kormányzati intézmények működtetéséhez kötődő egyes feladatok integrált ellátását felügyelte, idetartoztak egyes tárgyi eszközök (az említett papír, illetve bútor).
A bevezetőben említettük a p2m-csoportot, amelynek egyik tulajdonosa, Szabad Tamás korábban Balásy Gyula Lounge nevű cégében volt beltag. Az állami cégek megdöbbentő (például 85 ezer forint) órabér mellett hívhatták le a szükséges szolgáltatásokat az állami webshopból, ahogy egyik forrásunk nevezte a központilag engedélyezett, vagy más néven „lekattintós” beszerzéseket.
Az NKOH egyik legbotrányosabb ügyében a hivatal kiírt egy évi nettó 30 milliárd forintos keretszerződést, amelyre csak két ajánlat érkezett, az egyiket közös ajánlattevőként a p2m Consulting Kft. és a p2m Informatika Kft. nyújtotta be, a másik érvénytelen lett.
A p2m Informatika, az említett Szabad Tamás cégének ekkor 2 munkavállalója volt az Opten szerint, a 2019-es forgalma 124 millió forint volt, 2024-ben már sokmilliárdos lett a cég és az Opten szerint 91 munkavállalója is lett. A 2019-ben szintén 2 főt alkalmazó p2m Consulting Patonai Ágnes és Szabad Tamás cége, 2019-ben 69 millió forint volt a forgalma. Azóta ez is milliárdos cég lett, már 28 fővel.
A Telex a dolgozók által jelzett elbocsátásokra rákérdezett a társaságnál, de nem kaptunk választ. A cég állítólag az alvállalkozóival amúgy nem végzett rossz munkát, jó szakembereket küldött a társaságoknak, de a vezetői trénerek 85 ezer forintos, vagy az úgynevezett medior trénerek 50 ezer forintos óradíja annyira magas volt, hogy az még a legmenőbb piaci cégeknél is sok lett volna. Az állami cégeknek azonban nem volt választási lehetőségük.
Érdekesség, hogy amúgy maguk a döntések, szerződések meglehetősen transzparensek voltak, az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben (EKR) erről az ügyről is minden nyomon követhető volt és maradt.
Mi lesz ezekkel?
Az úgynevezett köztulajdonban álló társaságok, amelyeknek saját bevételük és költségvetésük van, de nem költségvetési szervek, most biztosan változások elé néznek. Mint említettük, már hallottunk olyan NKOH-határozatról, hogy az adott állami cégek saját hatáskörben folytathatnak le közbeszerzési eljárást például szervezetfejlesztésre.
Mindez speciális helyzetben éri ezeket a cégeket, hiszen 2025 áprilisában megjelent egy általános beszerzési stop, amely vonatkozott minden beruházás jellegű beszerzésre. Ezek után az összes beszerzést egyedileg kellett indokolni és engedélyeztetni. Például minden informatikai beszerzés – legyen az hardver, szoftver, informatikai szolgáltatás – DKÜ-engedélyezést igényelt, de még az informatikai oktatások egy részére is ez a szabály vonatkozott. A DKÜ sokáig Rogán Antal felségterülete volt, de tavaly átkerült a Lantos Csaba vezette Energiaügyi Minisztériumhoz.
Ha egy állami cég informatikai beszerzést kívánt indítani, akkor azt
- a DKÜ vagy visszaadta az adott szervezethez, itt feszesebb határidőket lehetett megadni, gyorsítani lehetett az eljáráson;
- de volt, hogy a DKÜ saját hatáskörben folytatta le az eljárásokat (fix eljárási határidőkkel, lassabb folyamattal);
- illetve voltak azok a beszerzések, amelyek nem igényeltek eljárást, hanem a meglévő keretmegállapodásból lehetett lekattintani.
A társaságok nagyon nem kedvelték, hogy gyakorlatilag minden fontos tanácsadói feladatra (projektmenedzsment, szervezetfejlesztés, emberierőforrás-feladatok, oktatás, rendezvényszervezés, arculat, külső kommunikáció, stratégiaalkotás) az NKOH-hoz kellett fordulni. Itt a beszerzési folyamat nem volt olyan hosszú és bonyolult, mint a DKÜ-nél, de sok cégvezetőt zavart, hogy az árak bőven piaci ár felett (olykor annak sokszorosán) alakultak.
A tárgyi eszközöknél pedig a cégek az egyedi közbeszerzést megkerülve be tudtak szerezni a KEF-en keresztül (Központosított Közbeszerzési Portál) bútort, autót, papírt. Itt állítólag mérsékeltebben áraztak, sokszor inkább az okozott problémát, hogy a konfigurációk fixek voltak (például a bútoroknál adott katalógusból lehet rendelni), ami olykor túlzott kötöttséget jelentett a megrendelőknek.
Úgy tudjuk, a Tisza Párt nem szeretné teljesen megszüntetni a régi rendszert: az NKOH lehet, hogy megy a levesbe, mert az állam a kommunikációs tevékenységét biztosan jelentősen átalakítja. Ugyanakkor jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a DKÜ talán inkább fennmarad, pedig azért hallottunk olyan véleményt is, hogy „minek fenntartani ennyi szervezetet, elég lenne egy katonai és egy civil beszerző ügynökség”.
Forrásaink szerint a propagandagépezet közreműködőit kiválasztó NKOH mellett a DKÜ volt az állami beszerzések másik állatorvosi lova, a maga hatalmas keretmegállapodásaival. Itt a konzorciális rendszerben mindig összeálltak a szabad helyekre a partnerek, de a 4iG-csoportnak volt rendkívül erős informális hatalma a konzorciumok kialakításában. Háttérbeszélgetéseink alapján ez az állami vevői kör most abban bízik, hogy a drága és csókos szereplőket lecserélik, és a jövőben értelmesen különböztetik meg a valóban szabványosítható beszerzéseket és az egyedi vásárlásokat, a sajátos fejlesztési igényeket.
