Matolcsy György közleményben magyarázkodik, áll elébe a vizsgálatoknak

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi elnöke (2013–2025) részletes közleményt adott ki, amelyben, ahogy ő fogalmazott, reagált „az elmúlt időszakban őt és az MNB-t ért számos megalapozatlan vádra.”.

Aki régóta követi az MNB-ügyet, ismerheti Matolcsy György érveit. A volt jegybankelnök általában azzal érvel, hogy:

• Ő az MNB-t vezette, magukat az alapítványokat nem.
• Megvan, vagy meglesz az alapítványi vagyon, csak ne a tőzsdei értékeléseket kövessük.
• A székház felújítása értékbecslők által is indokoltan került ennyibe.
• Maga az MNB – az ő elnöksége alatt – nagyban segítette a magyar gazdaságot.

Az alábbiakban Matolcsy György érveit ismertetjük, de azokat egy-egy kiegészítéssel igyekszünk kontextusba is helyezni.

„Nem az én jogköröm volt”

Matolcsy György a közlemény elején először azt magyarázza, hogy az alapítványi vagyongazdálkodás nem az ő feladata és felelőssége volt, de azért van róla információja, és ez alapján elmagyarázza a helyes értékelést. Matolcsy szerint a Magyar Nemzeti Banknak nem volt semmilyen jogköre arra, hogy beavatkozzon az alapítványok gazdálkodásába. Nem gyakorolhatott irányítást a befektetéseik felett, és a befektetések értékelésére sem volt lehetősége. Az alapítványok önállóan, az MNB befolyásától mentesen, függetlenül működtek.

A Telex az elmúlt egy évben, amióta az Állami Számvevőszék (ÁSZ) riportjai megjelentek, sőt már korábban is számtalan cikket írt erről a témáról, a különböző korok döntéshozóit próbáltuk megszólaltatni. Természetesen formálisan mindig voltak vezetői a Pallas Athene Domus Meriti Alapítványnak (PADME), illetve az alapítványi vagyont kezelő Optima Zrt.-nek, akik lehet, hogy adott időszakban nem voltak formális beosztottjai Matolcsy Györgynek. A korábbi alá-fölérendeltségből, illetve a megszerzett bizalomból adódott nagyon szoros kapcsolat miatt mégis végig az elnököt fogadták el a „csoport fejének”. Erre példa Csizmadia Norbert, aki Matolcsy György nagy kedvence volt az MNB-ben, majd a PADME és a Kecskeméti Neumann János Egyetemet működtető alapítványnak is a vezetője volt (utóbbi adott át kezelésre gigantikus, 137 milliárd forintos vagyont az említett Optimának).

De az, hogy Matolcsy Ádám is jelentős informális hatalommal bírhatott a PADME ügyeire, szintén abból eredt, hogy a formális döntéshozók elfogadták, hogy a valós tisztséggel nem rendelkező fiatalember, a jegybankelnök fia amolyan „tulajdonosi képviselő”, így ha hívást kaptak, már mentek is a Pusztaszeri út 59-be „beszélgetni”.

Tőzsdei ár vagy ingatlanok értéke

Az ismert, sokszor hangoztatott Matolcsy-állítás szerint „az alapítványi vagyon nem tűnt el – az értékelési módszer a vita tárgya.”. Ismét Matolcsy Györgyöt idézzük: „A közbeszédben keringő 270 milliárd forintos »veszteség« névleges és egyedi értékelési módszer alkalmazásából ered, nem pedig valós vagyonvesztésből, amely átértékelési körülmények miatt évről évre szükségszerűen változik.”

Aki sokat foglalkozik az MNB-alapítványok ügyével, ezt az érvet nagyon gyakran hallhatja, mindig azoktól, akik korábban alapítványi, vagy vagyonkezelői vezetőként, ügyvédként, big fouros tanácsadóként részt vettek a befektetésekben és máig nem fogadták el az Állami Számvevőszék riportjait, vagy nem fogadják el a PADME és a vagyonkezelést végző Optima Zrt. friss mérlegeit, amiben feketén-fehéren benne vannak a veszteségek.

Matolcsy itt tehát elsősorban nem a sajtóval, hanem az ÁSZ-szal, a mérlegekkel, könyvvizsgálókkal veszekedik, de ismerjük meg, hogy mi ennek a vitának az alapja.

A PADME messze két legfontosabb vagyoneleme a lengyel Globe Trade Centre (GTC) S.A. 62,6 százalékos többségi részvénycsomagja, illetve a szintén tőzsdén jegyzett svájci Ultima SA kisebbségi pakettje. Mivel Matolcsy György a közleményében az előbbivel foglalkozik, kövessük először az ő gondolatmenetét!

Szerinte „a GTC S.A ingatlancég mögött valós, nagy értékű és tömegű bérbe adott ingatlanportfólió áll. Miért nem helyes a tőzsdei árfolyam alapján megítélni ezt a befektetést? A GTC S.A. részvényeinek pillanatnyi tőzsdei árfolyama nem tükrözi az alapítvány befektetésének valós értékét.”

Ennek szerinte több szakmai oka van:

• Először: a tőzsdei ár egy adott pillanat keresleti-kínálati egyensúlyát mutatja, amelyet rövid távú piaci hangulat, likviditási viszonyok és makrogazdasági félelmek mozgatnak – nem pedig az ingatlanportfólió mögöttes, fundamentális értéke.
• Másodszor: az ingatlanszektorra kidolgozott EPRA NTA (Net Tangible Assets) módszer pontosan azért létezik, mert a tőzsdén forgó ingatlancégek árai tartósan és jelentősen eltérhetnek a valós és tényleges eszközértéktől. A módszer az ingatlanok piaci értékéből kivonja az ingatlanokat terhelő tartozásokat- ez az ingatlanbefektetések szakmailag elfogadott, nemzetközileg alkalmazott értékelési standardja, A GTC által közzétett részvényenkénti adatok alapján egy részvény EPRA NTA értéke 2025. szeptember végén 2,19 euró (9,36 zloty) volt, amely 787 millió euró (mintegy 308 milliárd forint) értéknek felelt meg.
• Harmadszor: a befektetés 2020-ban történt, hosszú távú „buy-and-hold” stratégia keretében.

Matolcsy itt tehát az ÁSZ érvelésével szemben azzal érvel, hogy a tőzsde rosszul ítéli meg a GTC valós értékét, és amúgy is egy tőzsdei cég árfolyama majd még felmehet, vagyis bebizonyosodhat, hogy jó a befektetés, hiszen például az MNB saját aranybefektetése is hosszabb távon bizonyított. Az egész érvelés morálisan úgyis lefordítható, hogy itt lopás biztosan nem volt, legfeljebb rossz tőzsdei befektetés, de szerinte idővel majd kiderül, hogy tényleg rossz vagy esetleg jó volt ez a befektetés.

Hamisan csengő érvek

Ha egy bróker vesz az ügyfelének 9 ezer forintért egy papírt, ami hat évvel később 2,7 ezret ér, megpróbálhatja elmagyarázni a kliensnek, hogy a papírok vélhetően később jó befektetések lesznek, a tőzsde nem ért hozzá, de azért ez elég hiteltelenül cseng. Természetesen a befektetők összessége, vagyis a vevők és eladók találkozása hozhat fals értékeléseket, mindig vannak alul- és túlértékelt papírok. Ám a GTC SA, amelyet az MNB-alapítványok 9 złotys áron vettek nem véletlenül érnek ma 2,7 zlotyt csak.

Biztosan vannak a portfólióban olyan ingatlanok, amelyeket jól el lehet majd adni, akár a könyv szerinti érték felett is, de a GTC története hibák és rossz döntések sorozata, és a cég nagyon sokszor éppen a Matolcsy Ádám, Száraz István, Somlai Bálint körrel üzletelt, hozzájuk köthető magántőkealapokkal kötött adásvételi szerződéseket, Somlai Bálint építőipari cégével végezte a felújításokat, vagy szervezett ki az említett Pusztaszeri útra rengeteg szolgáltatást. A befektetők ezt is értékelik, mint ahogy a teljességgel érthetetlen német lakásvásárlásokat, és azt is, hogy a korábbi rendkívül kedvező finanszírozást csak nagyon drágán sikerült megújítani.

Ha az MNB-alapítványok a GTC egészét vagy a portfólió egyes elemeit később jó áron tudják eladni, akkor természetesen Matolcsy Györgynek részben igaza lehet, ugyanakkor tapasztalatunk szerint a nevesebb ingatlanbefektetők, akiktől korábban kérdeztük, hogy vevők lennének-e ilyen csomagra, éppen azt mondták, hogy ez a sok problémával övezett „toxikus” eszköz igenis megfelelően van értékelve a tőzsdén, még akkor is, ha a 2,7 zlotys tőzsdei és a Matolcsy György szerint reálisnak tartott 9,36 zlotys reális ár között három és félszeres differencia van.

Matolcsy György felveti az időhorizontot is, vagyis szerinte az alapítvány céljai hosszú távúak, a célokat hosszú távú befektetések szolgálják. Lehet, de akkor mi indokolja azt, hogy az MNB-alapítvány legnagyobb befektetései, a GTC és az Ultima nem csak hullámzik, de rendre erodálódik? Sőt, annyira nem maradt pénz az MNB-alapítvány közgazdasági céljaira, hogy ezekkel valójában nem is nagyon foglalkozik senki, az egyetlen feladatok újabban már csak a vagyonmentéssel kapcsolatos kísérletek.

Az MNB sikerei

Matolcsy György kitér az MNB 12 éves működésének a mérlegére is, az elnök sikerként említi, hogy:

• Történelmi mélypontra, 0,6 százalékra csökkentették az alapkamatot, amely példátlan mértékben segítette a magyar gazdaság növekedését, a beruházásokat és a vállalkozások versenyképességét.
• Az NHP (Növekedési Hitelprogram) és kapcsolódó konstrukciói keretében több ezer milliárd forint értékben nyújtottak közvetlen, kedvezményes hitelforrást a magyar vállalkozásoknak.
• A Covid-válság idején extra forrásokkal és gyors, hatékony intézkedésekkel segítették a gazdaságot, megvédve a munkahelyeket és a vállalkozásokat a legsúlyosabb sokktól.
• Az aranytartalék stratégiai növelése pedig az egyik legbüszkébb eredményük: az MNB összesen mintegy 5,8 milliárd dollárért vásárolt aranyat, amely ma 17 milliárd dollárt ér.

Mindezek összetett intézkedések, természetesen az alacsony kamat, illetve a jó időpontban megvásárolt arany öröm volt. Azért meg lehet említeni, hogy a kamatcsökkentést nagyban segítette a nemzetközi kamatkörnyezet is, vagy azt, hogy az NHP valóban pumpált likviditást a tőkeszegény magyar gazdaságba, de a jegybank szempontjából kamatmentes kibocsátás miközben eleinte valóban segített berúgni a magyar gazdaság motorját, de aztán magasabb kamatkörnyezetben óriási jegybanki veszteségeket okozott.

Ráadásul az MNB első számú feladata azért mégiscsak az infláció kordában tartása lett volna, a magyar pénzpumpa, a high-pressure economy odáig vezetett, hogy az infláció a legnehezebb időszakban Magyarországon kiugró lett. 2022-ben 14,5 százalékos volt az átlagos infláció, 2023-ban pedig 17,6 százalékos. Nagyjából ezeket foglalja össze a Telex új filmje is az elmúlt 16 év gazdasági helyzetéről.

Székház

Végül Matolcsy György foglalkozik az MNB-szélház felújításával is. Azzal igyekezett megvédeni a rendkívül költséges, ráadásul a fia barátja, vagyis Somlai Bálint cége, a Raw Development által irányított felújítást, hogy a Magyar Nemzeti Bank épülete a magyar pénzügyi rendszer szimbolikus és funkcionális sarokköve – kívülről és belülről egyaránt. A beruházás célja a súlyosan leromlott állapotú épület szükségszerű felújítása volt.

Egy ilyen léptékű, több évtizedes életciklusra tervezett intézményi infrastrukturális beruházás igazságügyi szakértők által megerősített arányos értékét nem helyes a kivitelezési költség alapján megítélni.

– mondja Matolcsy György. Itt azért fontos megjegyezni, hogy természetesen más lehet egy műemlék épület felújításnak a költsége egy átlagos épülethez képest, de ez az érv mégsem olyan, hogy általánosan indokolhassa az × költséget, a 2× költséget vagy akár a 10× költséget is, ráadásul a székházzal kapcsolatos minőségi panaszokról, felesleges luxusról is sok hír jelent meg.

És közben az egész MNB-s világ, alapítványok, felújítások, kommunikációs feladatok körül ott van az a féktelen gazdagodás, a Matolcsy Ádám, Száraz István, Somlai Bálint körre jellemző hivalkodó tételek, a Ferrari, a Porsche-gyűjtemény, a dubaji, New York-i, londoni luxusingatlanok. Matolcsy György azzal zárja sorait, hogy „ha bármely hatóság transzparens módon vizsgálni kívánná az MNB 2013–2025 közötti munkáját, ahhoz fenntartások nélkül teljes körűen hozzájárulok”. Korábban Matolcsy Ádám, a jegybankelnök fia is így nyilatkozott, ő így érvelt.

Vizsgálatok vannak, épp a minap jelent meg, hogy ügyészségi hatáskörbe rendelték az egyik nyomozást.

Hozzátehetjük, ha végre lesznek arról hírek, hogy a hatóságok mire jutottak az MNB-székház, vagy az MNB-alapítványok vagyonvesztése, esetleg a kecskeméti egyetemi befektetésének ügyében, az is nagyban segítheti a társadalom igazságérzetét, hiszen ezek az ügyek alighanem a legemblematikusabbak az elmúlt évtized pazarlásai, vagyonvesztései, de a féktelen gazdagodások történetében is.

A Telex ebben a nemrég bemutatott filmben foglalta össze az elmúlt időszak fontosabb történéseit az MNB-alapítványok ügyében: