Magyarországon újra itt van a piaci viszonyokat torzító, de a magyarokat, magánembereket és cégeket is a magasabb üzemanyagáraktól megóvó „védett ár” (leánykori nevén benzinárstop, vagy ársapka) intézménye. Orbán Viktor március 9-én jelentette be, hogy visszavezeti az ársapkát, aminek eredményeként keddtől a benzinnél literenként 595, míg a dízelnél 615 forint lett a fix ár.
Aki mostanában tankol, az két árral találkozhat: a töltőállomások úgynevezett totemoszlopain az árstop utáni árak jelennek meg, vagyis a magyar fogyasztóknak releváns 595 forintos literenkénti benzinár, illetve a 615 forint/literes dízelár. A kútoszlopoknál, azok kijelzőin viszont a piaci árak láthatók. Aki tankol, az némi pluszadminisztrációval is találkozhat: a benzinkutasok kötelesek a forgalmi engedélyen lévő vonalkód leolvasására vagy a gépjármű rendszámának feljegyzésére. Ezeket a számítógépes rendszerekben a hozzá tartozó bizonylattal együtt visszakereshető módon tárolni kell, és továbbítani kell a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV). Felmerülhet a kérdés, hogy miért.
Készletből csak a magyaroknak
Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj-szövetség főtitkára a Telexnek azt mondta, a megjelent szabályozásokból jól látszik az a jogalkotói szándék, hogy
az állam felszabadított készleteket a stratégiai benzin- és dízeltartalékból, de ez az anyagmennyiség csakis a „védett áron” történő értékesítést szolgálja, azt nem lehet a külföldieknek piaci áron eladni.
A készlettől a magyar fogyasztóig tartó útvonalon minden szabályozott az értékesítési láncban, vagyis meg van adva, hogy a készletező mennyiért adja oda a nagykereskedőnek a benzint és a dízelt, a nagykereskedő mennyiért adhatja oda a töltőállomás-üzemeltetőnek, és végül a benzinkút mennyiért adhatja el a fogyasztónak.
Az árstopos értékesítést azért kell dokumentálni, megőrizni, továbbítani, hogy a piaci szereplők össze tudják párosítani a készletből történő értékesítésüket a magyaroknak szóló értékesítéssel.
Akkor nem is lehet csalni?
Az adminisztratív adatrögzítésnek tehát nem az a célja, hogy a Nagy Testvér minél többet megtudjon rólunk és a mozgásunkról, mint a kínai iparikamera-rendszernek. Ha pedig valaki tart attól, hogy kiderül, hogy éppen Aszód környékén autózik, pedig a feleségének azt mondta, hogy Kőszegen van dolga, megteheti, hogy készpénzzel fizet, piaci áron vásárol és semmilyen adatát nem rögzítik. Természetesen semmilyen rögzített adat nem válna amúgy sem nyilvánossá – vélte egyik forrásunk.
A szabályozó tehát egyelőre ezt az intézkedést találta ki a csencselés ellen. Ahol arbitrázslehetőség van – mert egy az egyben váltják a keletnémet és a nyugatnémet márkát, vagy egyszerre van feketepiaci és hivatalos dollárárfolyam, esetleg olcsó az ikon és a szamovár, de nem lehet Trapper farmert kapni –, ott természetesen mindig megindul az üzletelés. Ha nagyon nagy lesz az árkülönbözet, akkor itthon is jöhetnek a trükközések.
A puding próbája az evés
A piaci szereplők arról beszéltek nekünk, az állam nagyon sokat tanult a 2021 novemberében elindított, 480 forintos rögzített üzemanyagárak rendszerének hibáiból. Az egyik cég munkatársa azt mondta, legalább az első öt hibát – olyanokat, amiket később korrigáltak a szabályozásban – már előre ki akarta kerülni az állam, más kérdés, hogy az első szabályok megjelenése után most is rögtön kiegészítő szabályokat kellett hozni másnap.
A puding próbája az evés: ha elindul egy szabályozási rezsim, azt olykor valóban módosítgatni kell a gyakorlati tapasztalatok alapján, bár az előzetes szakmai egyeztetés is kiküszöbölhet gyermekbetegségeket. Összességében kedvezőbb, ha az állam gyorsan belátja, hogy rossz a szabályozás, esetleg kiegészítésre szorul, mint az, ha nem lép idejében.
A módosításoknak sok eleme volt, leginkább az ellenőrzésre vonatkoztak: automata kútnál például nincs árstopos tankolás, hiszen nincs, aki megfelelően ellenőrizni tudná a jogosultságot. A többi kútnál pedig rögzíteni kell a jogosultságot bizonyító információkat, az államnak ugyanis az a célja, hogy megmaradjon Magyarországon az ellátásbiztonság, maradjon valamennyi import, és ne a külföldi autósok és kamionosok szívják le a magyar készletet.
Valóban ellenőrzik majd?
Azt természetesen nem tudjuk, hogy pontosan milyen ellenőrzést, informatikai megoldást tud a NAV ráengedni a rendszerre. Az adatrögzítésnek az a célja, hogy ha egy kút kimutatja, hogy 80 százalékban árstopos áron adott el üzemanyagot a magyar stratégiai terméktartalékok rovására, azzal szemben valóban álljon 80 százaléknyi magyar ügyféladat, ne csúszhassanak át a valóságban vagy papíron külföldiek is a kedvezményes rendszerbe.
Ha nem lenne adatrögzítés és elszámolási kötelezettség, akkor egy kamionos a piaci ár emelkedése esetén megtehetné azt, hogy 100 forinttal olcsóbban megtölti az ezerliteres tankját, és a 100 ezer forint „nyerő” egy részét, mondjuk, 20–40 ezer forintot odaad a kutasnak, amiért éppen nem megfelelően ellenőrizte a jogosultságot.
Vagyis az adatrögzítés célja elsősorban a benzinkutak, és nem a magánszemélyek ellenőrzése.
Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy korábban megszerzett adatokat felhasználhatnak-e a csalárd kutasok (például egy magyar autó adatait két nap múlva „felhasználja” a benzinkutas egy külföldi autó tankolásának rögzítésekor), de ilyenekre kevés az esély, hiszen a NAV és a rendőrség ellenőrzése mellett ez a bűncselekmény valódi kockázatot jelenthet.
A stratégiai készlet
A fő cél tehát az, hogy a töltőállomás-hálózatok a stratégiai készletből ne a külföldi kamionokat töltsék meg. A rendszer úgy néz ki, hogy a tartalékokat kezelő Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) felszabadított 352 millió liter benzint és 610 millió liter gázolajat (dízelt). A felajánlott készletek már megvehetők és legkésőbb 2026. május 15-ig állnak rendelkezésre. A tagok egyfajta allokáció útján jogosultak vásárolni, a 2026. januári havi tagi hozzájárulás-nyilatkozatukban bevallott forgalmuk arányában jogosultak a felszabadított készletből előre fizetéssel vásárolni. Az MSZKSZ kőolajszekciójának 52 tagja van, természetesen az ismert nagy cégek (Mol, OMV, Shell és Orlen) benne vannak a körben, de sok kisebb-nagyobb töltőállomás-üzemeltető is.
A kiosztást pontosan szabályozzák, a cégeknek 1,5 napon belül jelenteniük kellett az igényeiket. A szövetség egy mintaszerződés alapján szerződik, minőségi kérdésekben pedig a Hexum Laboratóriumok cég illetékes dönteni. Mi úgy értesültünk, hogy a tárolókból még nem kezdődött meg a fizikai kitárolás.
Maradhat egy kicsi import is
A magyar dízelpiac azért van nagyon veszélyes helyzetben, mert bár a Mol Dunai Finomítója igyekszik az országot termékkel ellátni, jelenleg csak korlátozott kapacitással működik, nem tudja kiszolgálni az egész országot. A szabályozó azt szeretné, hogy a benzinkút-üzemeltetők legalább arra a mennyiségre szerezzenek be piaci dízelt, amellyel a külföldi vevőket szolgálják ki. Ma még nem tartunk itt, de álljon itt erre egy kitalált példa!
A kiskereskedő modellje úgy néz ki, hogy 615 forintért tudja eladni a dízelt, de ennél olcsóbban tud venni a stratégiai készletből (nettó 315 forint/liter áron). Az importár legyen a példánkban 630 forinton, veszteséggel senki nem szeretne dolgozni, vagyis nem venne 630 forintos üzemanyagot, hogy aztán 615 forintért eladja. Igen ám, de ha a töltőállomás meg tudja tippelni, hogy arányaiban mekkora lesz a nemzetközi forgalma, és ha már 700 forint lesz a piaci dízelár, akkor arra a volumenre érdemes lehet importálnia. Legalábbis ebben reménykedik az állam.
Ez még kicsit messzebb van, de máris kialakult a kettős ár: vagyis mindenki főleg a stratégiai készletből szeretne a magyar fogyasztóknak eladni, kivéve a nagyobb kutakat, amik vesznek azért piaci dízelt is. Nyilván egy kis faluba ritkábban téved be egy osztrák kamion, az autópályák mellett nagyobb lehet az arányuk a forgalomban.
Nyitott kérdés lehet még, hogy mi lesz az allokáció után megmaradó (le nem hívott) készletekkel: újra piacra dobják-e a többi tagnak ezeket a mennyiségeket. Kérdés az is, hogy milyen mértékben tűnik el vagy mennyire marad meg a most nagyon fontos import a dízelpiacon. Itt a piaci szereplők nem túl derűlátók, hiszen ahogyan mi védjük a készleteinket egy kockázatos időszak elején, félő, hogy a környező országok is védik majd a sajátjukat.
