Megdöbbentő folyamatok zajlanak a világ rézpiacain. A réz ára már eddig is sokat emelkedett, 2025-ben dollárban nagyjából a másfélszeresére ugrott. Jelenleg akár 13 ezer dollár is lehet egy tonna réz jegyzése a nagy fémtőzsdéken, és az elemzők további tartós drágulást várnak. A piac egyensúlya ugyanis felborult: a kínálat, vagyis az évi 22-23 millió tonna kitermelés mindössze néhány országra korlátozódik, nehezen bővíthető, a kereslet viszont mára tartósan meghaladja ezt a szintet. Az olló pedig egyre nyílik.
Tavaly év végén 20 tanácsot gyűjtöttünk össze azoknak, akik azon gondolkoznak, mibe fektessék a pénzüket 2026-ban, nemrég pedig külön foglalkoztunk az aranyban rejlő lehetőségekkel. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, érdemes-e keresni a rezet 2026-ban.
Több millió tonna hiányzik
Az értékes nyersanyagok kitermelési helyszínei általában nem túl gazdag országok – Chile, Peru vagy Kongó –, míg a nagy gazdaságok közül az Egyesült Államok, Kanada és Kína termel sokat. A termelésből gazdagodó cégek szinte kivétel nélkül amerikai, kanadai, ausztrál óriásvállalatok. Ezek áremelkedése a tőzsdén elég impozáns volt mostanában, bár az elemzés kissé nehézkes, mert kevés a tisztán rézzel foglalkozó cég. Az olyan óriások, mint a Broken Hill Proprietary (BHP), a Glencore vagy a Freeport–McMoRan jellemzően több nyersanyaggal és árupiaci termékkel foglalkoznak, köztük például a rézzel.
A réz fontos alapanyag, ráadásul csupa olyan iparágban, ahol nő a felhasználás. Az anyagnak rengeteg előnye van, remek az elektromos vezetőképessége, könnyen alakítható, korrózióálló. A legtöbb nyelvben a réz elnevezés a latin cuprum, vagyis „Ciprus féme” kifejezésből jön: valaha Ciprus nagy lelőhely volt, az angol copper kifejezést is ide vezetik vissza. Nálunk a réz szó maradt meg tartósan, bár Kazinczy Ferenc nyelvújítási lendületében a fémeket átnevezte volna. A híg anyag lett a higany, a réz a rézany, a lítium a lavany, a bór a bűzeny és a ródium a rózsany. Ebből csak a higany honosodott meg, illetve a horganyzás (felületkezelés) kifejezésben részben fennmaradt a cink javasolt elnevezése, a horgany is.
A réz elsősorban a nagy energiaigényű mesterségesintelligencia-fejlesztések miatt került most fókuszba, ugyanis adatközpontok, távvezetékek fontos alapanyagaként minden ilyen beruházásnál lényeges inputelem. Újabban már arról nyilatkoznak az elemzők, hogy a réz áremelkedése akár vissza is foghatja a „túldráguló” MI-fejlesztéseket. A hadiipar, az építőipar, a közlekedés, az általános informatika és elektronika, valamint a robottechnológia területén is szükség van rézre.
Csakhogy a szakemberek szerint a kínálati oldal tele van problémával. A helyzet hasonló az olajéhoz vagy az aranyéhoz – igaz, előbbi mostanában egyáltalán nem drágul, utóbbi annál inkább. A jelenség oka, hogy a kitermelésben az alacsonyan függő gyümölcsöket már rég leszedtük, az újabb és újabb lelőhelyek kiaknázása viszont egyre problémásabb. Nehezebben megközelíthető helyeken vannak, nagyobb az országkockázat, rosszabb a minőség, mélyebbről kell felhozni az ércet, több a szeizmikus aktivitás, egyre nehezebb engedélyeket szerezni a kitermelésre.
Remény persze mindig van, például az, hogy a magasabb ár több fejlesztést, új bányanyitásokat eredményez, előrelépést hoz a mélytengeri bányászatban vagy épp az újrahasznosításban. Egyelőre azonban minden előrejelzés azt mutatja, hogy a következő években több millió tonnás szakadék marad az igények és a kitermelés között.
Újonc befektetőnek jó kezdőpont lehet
2025-ben mindenféle nemesfém (arany, ezüst) és fém (platina, palládium) fantasztikusan teljesített, mindegyik többet drágult, mint a réz a maga másfélszeres növekedésével.
Ugyanakkor azoknak, akik csak most merészkednének a nyersanyagok piacára, a szakemberek leginkább az arany és a réz piacát javasolják.
Úgy tűnik, ezeken a piacokon még mindig sokkal több az árfelhajtó tényező, mint a korrekciót igazoló hatás.
A hazai elemzők további áremelkedést várnak. Kardos Zsolt, a VIG Asset Management senior portfóliómenedzsere szerint a réz 2026-ban az egyik legígéretesebb nyersanyag lehet. A mesterséges intelligencia rohamos térnyerése hatalmas adatközpont-építési hullámot indít el, amelyek energiaellátása jelentősen növeli az elektromos hálózatokra nehezedő terheket. A világ nagy gazdaságai jelenleg nincsenek felkészülve ekkora kapacitásigényre, így elkerülhetetlenné válik az energia-infrastruktúrák átfogó bővítése és modernizációja.
Hasonló próbatétellel szembesült az Egyesült Államok is a második világháború utáni években: akkor a háztartási gépek tömeges megjelenését még kezelni tudta az áramhálózat, az 1950-es évek elején mind jobban elterjedő légkondicionálók azonban már túlterhelték a rendszert, így kényszerű hálózatfejlesztésbe kellett kezdeni. A mesterséges intelligencia által generált új korszak ugyanezt a dinamikát idézheti elő – mindez pedig kifejezetten kedvező keresleti környezetet teremthet a réz számára.
Bukta Gábor, a Concorde Értékpapír-elemzési üzletágának vezetője azt emelte ki, hogy a réz elengedhetetlen az elektrifikációhoz, amely hosszú távon növelni fogja a keresletet iránta. Az elektromos járművek 3-4-szer több rezet igényelnek, mint a belső égésű motorral működő járművek, miközben a nap- és szélenergia megawattonként 2-4-szer több rezet használ, mint a gáz- vagy széntüzelésű energiatermelés.
A nagy nyugati elemzések szerint is az várható, hogy a rézárak magasak maradnak, miközben a termelési késedelmek egyre súlyosbodnak. A Bernstein befektetési cég elemzése szerint ugyanakkor a jelenlegi szintekhez képest azért némi konszolidáció is várható.
Korábban a réztermelés három egymás utáni évben a konszenzusos becslések alá esett, és jelenleg is mintegy egymillió tonna termelési késedelemről lehet tudni. A réz iránti kereslet folyamatosan megközelítőleg 3 százalékos éves összetett növekedési ütemet mutat, a kínálat növekedése azonban 1 százalék alatti az elmúlt években.
Ausztrál, chilei, indonéz cégek az élen
Említettük már, hogy a világtermelés nagyjából 22-23 millió tonna, a legnagyobb 4-5 cégnek önmagában 1-1 millió tonna feletti a termelése. A világ legnagyobb termelője ma az ausztrál Broken Hill Proprietary, a gigantikus cég sok mindennel foglalkozik, de Chilében, Ausztráliában és Peruban található rézbányáival a legnagyobb réztermelő is. Legjelentősebb rézvagyona az Escondida chilei bánya többsége, ma ez a világ legnagyobb rézbányája. Ezen kívül is van további chilei rézbányája, de ez a cég birtokolja az Olympic Damot, Ausztrália legnagyobb bányáját is. A tőkeerős cég folyamatosan vesz új projekteket is, legutóbb például Argentínában. Tőkeértéke 262 milliárd dollár, ezzel a BHP ma a világ legértékesebb bányavállalata.
A második számú kitermelő a Codelco, egy chilei állami vállalat. A Codelco nincs tőzsdén, ezért az értékét nehezebb megbecsülni. Legnagyobb vagyoneleme a Chile északi részén található Chuquicamata bánya, de ebből már romló minőségű és egyre kevesebb nyersanyagot tudott az állami cég felhozni. Érdekesség, hogy a bánya 2019-ben technológiát váltott, addig külszíni fejtést végeztek itt, azóta föld alatti kitermelést folytatnak.
A harmadik nagy szereplő a 84 milliárd dollár tőkeértékű Freeport–McMoRan, a termeléshez legnagyobb mértékben az indonéziai Grasberg réz- és aranybánya járul hozzá, amit az indonéz állammal közösen működtetnek. A bánya tavaly egy ideig leállt egy hét munkavállaló halálával járó súlyos baleset – iszapbetörés – miatt, most újra működik. A cégnek vannak perui és amerikai bányái is.
A további nagy játékosokat inkább csak említésszerűen mutatjuk be. A Glencore-t igen sok árupiacról ismerhetjük, Peruban, Kongóban és Ausztráliában termelnek. Nagyon hasít, tavaly konkrétan duplázott a tőzsdén a Southern Copper, amely amerikai központú, de döntően mexikói tulajdonú cég. A befektetők azért szeretik, mert a piaci átlagnál jobban tudja növelni a kitermelését és Peruban, Mexikóban, Argentínában, Chilében, Ecuadorban is termel ki rezet, vagy legalábbis van jövőbeli kutatási és kitermelési engedélye. A cég profitmarzsa impozáns, 31 százalék, és bár ma még kisebb a kitermelése, mint az említett óriáscégeknek, mégis 140 milliárd dollár a piaci kapitalizációja.
Természetesen ezen a piacon is van nagy kínai szereplő, a Zijin Mining, amely elsősorban Kínában és Kongóban termel. Ugyanakkor érdemes megnézni a cég honlapjának nyitóoldalán a térképet: részben azért, mert európai szemmel elég furcsa egy olyan térkép, ahol Dél-Amerika a jobb oldalon szerepel, és azért is, mert a térkép jól ábrázolja Kína nyersanyagéhségét.
A cégnek Eritreában, Ghánában, Tádzsikisztánban, Kazahsztánban és Szerbiában is van érdekeltsége, utóbbiban több is, ez a cég működteti ma azt a bori rézbányát, ahova Radnóti Miklóst is elhurcolták 1944-ben munkaszolgálatra. A bányából a réz mellett bányásztak aranyat, ezüstöt, mangánt és nikkelt is. A rézpiaci top 10-ben a régiónkból is van egy cég, a lengyel KGHM Polska Miedź, amelynek legnagyobb üzeme a nyugat-lengyelországi Polkowice-Sieroszowice bánya.
A kisebb cégek közül a kanadai Hudbay Minerals főleg Peruban dolgozik, tavaly két és félszeresére drágult a tőzsdén úgy, hogy az eredménye még ennél is jobban nőtt (343 százalékkal gyarapodott a legutóbbi pénzügyi beszámoló alapján).
A brazil Vale pedig azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy 18,9 százalékos osztalékhozamot kínál, vagyis akinek van ilyen részvénye, a részvényre költött ár közel 20 százalékát megkapta osztalékként. Ez a cég amúgy elsősorban vasérctermelő, a réz és a nikkel csak amolyan „melléküzletág”. Ugyanakkor elképesztő méretű brazil multiról van szó, a részvényeket a São Pauló-i, a New York-i, a jakartai, a párizsi és a madridi tőzsdéken is jegyzik. A vállalatnak Brazíliában, Kanadában, Chilében és Zambiában vannak rézbányái, és 213 milliárd dollár volt a tavalyi bevétele.
Nem egyirányú utca
A rézpiaci trend tehát mindenképpen ígéretes, a rézfogyasztás várhatóan sokszorosára fog gyorsulni a következő években, miközben a csökkenő ércminőségek és az új bányák üzembe helyezésének hosszadalmas átfutása még mindig kínálati aggodalmakat igazol.
Ha befektetői oldalról nézzük, a réz, a rézbányászati vállalatok és a rezes ETF-ek (tőzsdén kereskedett alapok) egyaránt nagyon jó befektetést jelenthetnek. A réz – ellentétben az arannyal – egyáltalán nem volt egyirányú utca az utóbbi években. A Macrotrends grafikonján jól látható, hogy az évtizedes grafikon alapvetően felfelé tart, de jó nagy leszúrások is voltak benne. Aki hosszabb ideje árupiaci befektető, emlékezhet, hogy Kína hatalmas nyersanyagéhsége idején egyszer már lejátszódott egy nagy rali, amit elég éles kijózanodás követett, amikor már nem volt akkora az építési lendület.
