A kisvállalkozásoknak fáj a legjobban, hogy a kormány szigorított a vendégmunkások szabályozásán

Aki szereti a valóban autentikus kínai konyhát, az elkeseredve olvasta augusztus végén Vang Csiang, ismertebb nevén Wang mester Facebook-bejegyzését, amely szerint könnyen lehet, hogy ősszel be kell majd zárnia egy-két éttermét. A tévés szakácsból étteremlánc-tulajdonossá vált kínai séf szerint ugyanis az, hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság január elsejével megszüntette a kínai állampolgárok munkavállalási engedélyeinek kiadását, azt eredményezte, hogy nem tud Kínából képzett szakácsokat hozni az éttermeibe, itthon pedig értelemszerűen nem talál olyan szakácsot, aki ennyire elmélyült a kínai konyhaművészetben.

Bár Wang mester esete elég speciális, azzal mégis sok magyar kis- és középvállalkozás tud azonosulni, mert a külföldi munkavállalók foglalkoztatásának szigorítása inkább a kisebb cégeket, családi gazdaságokat érinti negatívan. A januári szigorítás új helyzetet teremtett a vendégmunkások foglalkoztatásában: egyes cégek áldozatok árán még el tudnak lavírozni, de vannak olyanok, amelyek ebben az új világban nem tudják, hogyan oldják meg a még mindig feszítő munkaerőhiányt. Munkaerő-közvetítőkkel és vendégmunkásokat alkalmazó cégekkel beszélgettünk arról, mit hozott a szigorítás a magyar munkaerőpiacra.

Húzd meg, ereszd meg!

Az Orbán-kormány különböző interpretációi sok területen eltérnek a valóságtól, de talán nincs még egy olyan téma, amiben akkora a szakadék, mint a Magyarországon dolgozó külföldiek kérdése. A Fidesz már egy évtizede zászlajára tűzte a bevándorlásellenességet, milliárdos kampányokkal hangolva szavazótáborát és az egész magyar társadalmat az utcákon feltűnő, nem magyarnak (értsd, fehérnek) tűnő emberek ellen. Orbán Viktor az idei tusványosi beszédében is amellett kardoskodott, hogy Magyarországon nem bevándorlással, hanem családpolitikával kell megoldani az emberutánpótlást, hogy az ország hosszú távon sikeres legyen. Mindeközben viszont a magyar munkaerőpiacot évek óta munkaerőhiány jellemzi. Néhány éve a kormány is belátta, hogy ezt nem lehet máshogy megoldani, mint hogy külföldről hozunk embereket, akik dolgoznak a magyar gyárakban, kukoricaföldeken, tehenészetben és vendéglátóegységekben.

A liberális migrációs politika helyett a helyzet megoldására az évek során a kormány kiépített egy rendszert arra, milyen csatornákon keresztül lehet vendégmunkásokat behozni, elsősorban ázsiai országokból. Ez oldotta a munkaerőpiaci problémákat, miközben elvileg elkerülhető ezzel az a probléma – legalábbis a jobboldal szerint mindenképpen problémaként azonosított jelenség –, hogy nagyszámú bevándorló lakosság marad állandó jelleggel az országban. A munkaerő-közvetítőkön és -kölcsönzőkön keresztül érkező, főként ázsiai munkavállalók ugyanis idővel hazamennek, legalábbis papíron haza kellene menniük. A látványosan sok külföldi munkás megjelenése ennek ellenére érdekes morális pánikba lökte az idegenek ellen hangolt magyar társadalmat.

Amikor pedig már kezdett hozzászokni a társadalom ahhoz, hogy nemcsak Budapest, de kis falvak utcáin is Fülöp-szigeteki vagy vietnámi embereket lát, a cégek pedig ahhoz, hogy támaszkodhatnak a vendégmunkásokra, a kormány idén januártól ismét behúzta a féket, és jelentősen szigorította azt, hogy honnan érkezhetnek az országba vendégmunkások. Orbán Viktor december 22-én a Facebook-oldalán hosszú posztot közölt, amely szerint „Magyarország a magyaroké”. „Nem szeretném, ha Magyarország vendégmunkás országgá válna, mint ahogy migráns országgá sem.

Ezért nem engedjük be a migránsokat, és vendégmunkásokból is csak annyit, amennyire szükségünk van.”

A miniszterelnök többek között azt is írta, hogy „a vendégmunkások esetében is látunk nyugaton rossz példákat. Ahova általában be akarnak hozni vendégmunkásokat, azt ellenzem egészen addig, amíg csak egy magyar ember is van, aki azt a munkát hajlandó megcsinálni”. Másnap, december 23-án pedig kijött egy kormányrendelet és egy minisztériumi rendelet a Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM), ezek jogilag is végrehajtják a szigorítást.

1. Az NGM rendelete 35 ezerben maximalizálja a 2025-ben vendégmunkásoknak kiadható tartózkodási engedélyeket, vagyis ennyi új vendégmunkás jöhet az országba.
2. A kormányrendelet pedig azt mondja ki, hogy csak olyan EU-n kívüli országból jöhetnek vendégmunkások, amely országokkal az EU vagy Magyarország visszafogadási megállapodást kötött, vagy amelyeknek van Magyarországon olyan államilag elismert szervezete, amely kötelezettséget vállal arra, hogy az adott országból érkező vendégmunkások betartják a beutazásra vonatkozó magyar jogszabályokat.

Ezek a második szabály az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság magyarázó közleménye szerint a magas képzettséghez nem kötött munkavállalás esetén kérelmezhető vendégmunkás-tartózkodási engedélyekre, és az egyéb foglalkoztatási célú tartózkodási engedélyekre is érvényes. Így ugyanúgy vonatkoznak a vietnámi betanított munkásokra és Wang mester szakácsaira is.

A kormány listát is kiadott az egyes pontoknak megfelelő országokról, amin két ország szerepel, Grúzia és Örményország. Ez alapján elterjedt a magyar sajtóban, hogy csak ebből a két országból jöhetnek majd új vendégmunkások, ami azért is furcsa volt, mert korábban nem nagyon jöttek grúzok vagy örmények Magyarországra dolgozni. Jegyezzük meg, azóta sem sokan jöttek, állítólag még az örmény közvetítők is meglepődtek, hogy Magyarországról keresik őket, mert az eddig nem volt célország az örmény munkavállalóknak. Grúziából sem sokan jöttek, egyik munkaerő-kölcsönző forrásunk szerint pedig akik jöttek, azok nem nagyon váltak be.

A rendelet alapján azonban nemcsak ebből a két országból jöhetnek vendégmunkások, hanem a Fülöp-szigetekről is. Sőt, a szigorítás óta lényegében csak innen jönnek dolgozók.

A Fülöp-szigetek kormánya ugyanis rendelkezik egy kifejezetten vendégmunkásokkal foglalkozó szervezettel (Department of Migrant Workers), amelynek sok más ország mellett Magyarországon is van irodája (ezek a Migrant Worker Office-ok, vagy MWO-k, a munkaerő-kölcsönző és -közvetítő forrásaink is így hivatkoztak rájuk). A 115 milliós lakosságú Fülöp-szigetek gazdaságának fontos eleme a munkásexport, olyannyira, hogy a külföldi, például magyarországi munkát az állami tévé is hirdeti. A DMW adatai szerint 2024-ben 1,97 millió állampolgárukat küldték külföldre dolgozni, közülük több mint egymillióan a Közel-Keletre, 730 ezren pedig más ázsiai országokba mentek, és körülbelül 100 ezer ember érkezett Európába. Mindez azért is fontos az országnak, mert a vendégmunkások nagyon sok pénzt küldenek haza: 2022-ben ez az összeg nagyjából 36 milliárd amerikai dollárt tett ki, ami az ország GDP-jének 9 százalékának felelt meg. A Fülöp-szigeteki kormánynak így érdeke szabályozni, felügyelni és segíteni a külföldre tartó munkásokat. A DMW otthon segíti a közvetítő cégeket, hogy megtalálják a nekik megfelelő dolgozókat, a fogadó országban pedig felügyeli, hogy a vendégmunkások betartsák a szerződéses feltételeket.

Ezek közül a magyar kormánynak az a legfontosabb, hogy a DMW gondoskodik róla, hogy a dolgozók a kétéves szerződésük után hazamenjenek. A cégek felé pedig azt garantálják, hogy nem fognak eltűnni, hogy mondjuk nyugati országokban lévő rokonaikhoz csatlakozzanak, és ott dolgozzanak (ilyen esetekről például a vietnámi dolgozókkal kapcsolatban lehetett hallani, de forrásaink szerint már mongol hálózatok is kezdenek kialakulni). Ezért a szervezésért cserébe viszont a Fülöp-szigetek kormánya feltételeket is szab az állampolgárai foglalkoztatásához, például a Fülöp-szigetekről érkező munkások kétéves foglalkoztatását garantálni kell, ugyanazon a munkahelyen.

Vagy jönnek a vendégmunkások, vagy nem tudunk dolgozni

Hogy mi áll a szigorítás hátterében, azt nem lehet pontosan tudni, de voltak olyan elméletek a piacon, melyek szerint a kormány azért húzta be a féket a vendégmunkás-vonaton, mert a Nemzetgazdasági Minisztériumban is látták, hogy nem teljesít fényesen a magyar gazdaság, és attól tartottak, hogy 2025 elején romlani fognak a munkanélküliségi adatok. És bár valóban sok mutató szerint gyenge a magyar gazdaság – nem jött el az Orbán által várt repülőrajt és a fantasztikus év, sok nagy cégtől, köztük a figyelem középpontjában lévő akkugyáraktól is érkeztek hírek csendes leépítésekről –, a KSH adatain nem nagyon látszik a negatív trend. A munkanélküliségi ráta az év elején 4,5, júliusban 4,3 százalékon állt, a foglalkoztatási ráta pedig egész évben 75 százalék körül mozgott, egyik mutató sem tért el jelentősen a 2024-es átlagtól.

Mindeközben viszont a szigorítás ellenére egyre több külföldi dolgozik az országban. 2024 júliusában a KSH adatai szerint 78 900 uniós kívüli országokból érkező ember dolgozott Magyarországon, ez a szám 2025 júniusára 83 300-ra nőtt, vagyis szigorítás ide vagy oda, 4400 fővel többen jöttek harmadik országokból Magyarországra.

Mindezek ellenére munkaerő-közvetítő forrásaink szerint a szigorítás nagy űrt hagy a piacon, mert ugyan valóban nem dübörög a gazdaság, munkaerőre továbbra is szükség lenne, megfelelő magyar munkaerőből pedig továbbra is hiány van. Ezt pedig forrásaink szerint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szenvedik meg a leginkább.

Az ázsiai vendégmunkások tehát nem tűntek el teljesen, de míg korábban Vietnámból, Indonéziából, Mongóliából és Indiából jöttek, most lényegében csak a Fülöp-szigetekre szűkült a választék. Ez már önmagában szigorítást jelent a vendégmunkások alkalmazásában. Egyrészt azért, mert ha csak egy országból jöhetnek dolgozók, ráadásul egy állami bürokratikus szerv bevonásával, az jelentősen lelassítja, hogy hány munkás érkezik egyszerre, így nem lehet egyik pillanatról a másikra leváltani az összes mongol és vietnámi munkást Fülöp-szigetekire. Másrészt az a céget, amelyik nem tudja garantálni, hogy két évig folyamatosan munkát ad egy Fülöp-szigeteki dolgozónak, komolyan bünteti a megkötött szerződés.

Ez önmagában nagyon komoly szigorítás abban, hogy milyen munkákra, milyen körülmények között lehet vendégmunkásokat alkalmazni az országban.

A vendégmunkások nagy része munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül dolgozik Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatója a kölcsönző cég, amely kölcsön adja őket a cégeknek, ahol dolgoznak. Sok cég lényegében állandó jelleggel is foglalkoztat ilyen kölcsönzött munkaerőt, ami sok szempontból aggályos, mert őket például nem illetik meg ugyanazok a jogok, amiket a vállalat saját állományon belüli dolgozóinak a kollektív szerződésben garantál. De arra nagyon alkalmas az ilyen fajta foglalkoztatás, hogy szezonális munkaerőigényeket kielégítsen. Jött egy nagy megrendelés a gyárba, amit nem tudnak a jelenlegi létszámmal teljesíteni? Ilyen esetben a gyár a munkaerő-kölcsönzőhöz fordulhat, pár hónapig nagyobb létszámmal dolgozik, utána pedig nem kell kirúgnia dolgozókat, csak elküldi a kölcsönzött munkaerőt, akiknek a kölcsönző cég (remélhetőleg) talál más munkát. Például ha egy agárvállalkozásnak szüksége van szüret, aratás, kukoricacímerezés alatt idénymunkásokra, fordulhat a kölcsönző céghez.

Na, az ilyen fajta foglalkoztatást lényegében kizárja az, hogy csak Fülöp-szigeteki vendégmunkások jöhetnek az országba, akiket két évig foglalkoztatni kell. És ez a foglalkoztatás nem a dolgozókat valójában, de jure foglalkoztató munkaerő-kölcsönző cégre vonatkozik, hanem a végső foglalkoztatóra. Azok a cégek tehát, amelyek nem tudják garantálni a két éves foglalkoztatást, kiesnek. Aki pedig elkezd alkalmazni Fülöp-szigeteki dolgozókat, de mégsem tudja velük kitölteni a szerződésben vállalt két évet, annak így is ki kell fizetni a két év teljes költségét büntetésképpen. Úgy tudjuk, a Fülöp-szigeteki vendégmunkások behozatala ráadásul többe is kerül, mint amennyiért más ázsiai országokból be lehetett hozni dolgozókat, ami részben az állami közvetítés következménye.

Forrásaink szerint mindez a kis- és közepes vállalkozásokat érinti a legrosszabbul, amelyek az elmúlt években szintén hozzászoktak ahhoz, hogy vendégmunkásokat alkalmazzanak.

Több olyan vállalkozással is beszéltünk az elmúlt napokban, amelyek rá vannak kényszerülve az ázsiai vendégmunkások foglalkoztatására, mert nem találnak megfelelő magyar dolgozókat, és amelyek vezetői közül többen azt mondták, ha nem tudnak vendégmunkásokkal dolgozni, akkor lényegében nem tudnak majd dolgozni.

A vállalkozások között, amelyekkel beszéltünk, van faüzem, hulladékfeldolgozó, mezőgazdasági vállalkozás és élelmiszeripari üzem is. Lényegében mindegyik cég vezetője arról számolt be, hogy ha meghirdetnek állásokat, arra alig jelentkeznek magyarok, akik pedig jelentkeznek, azokról hamar kiderül, hogy nem akarnak huzamosabb ideig ott dolgozni, vagy nem alkalmasak a feladatra. A kormány által kiépített rendszerben csak akkor lehet vendégmunkásokat hozni egy munkahelyre, ha előtte az állásokat magyaroknak is meghirdették, és a cég igazolni tudja, hogy itthon nem talált megfelelő munkaerőt. Az egyik Telexnek nyilatkozó cégvezető elmondása szerint amikor egy új üzemet akartak nyitni, és meghirdették az állásokat, 100 fő jelentkezett, akikből a szűrések után 20–30 fő maradt, közülük viszont a cégvezető elmondása szerint már sokakat ismertek, és tudták, hogy megbízhatatlanok, rosszul végzik a munkát, így 100 főből végül egyet sem vettek föl. Többen beszámoltak arról, hogy sok jelentkező csak egy pecsétért jön az állásinterjúra, hogy papírja legyen róla, hogy keresett munkát, és olyanok is vannak, akik nem sokkal a munkakezdés után felmondanak, vagy egyszerűen eltűnnek.

A cégvezetők tapasztalata szerint nagyon nehéz a kkv-knak megfelelő munkaerőt találniuk. A nyugat-magyarországi cégek arról számoltak be, hogy aki teheti, onnan Ausztriába megy inkább dolgozni, egy Hajdú-Bihar megyei vállalkozás szerint pedig a Debrecen környékén mostanában a sok állást hirdető nagy multik szívják el a munkaerőt. De az is általános tapasztalat, hogy sok munkakör egyszerűen nem vonzó. Műanyaghulladékot szortírozni, halakat belezni vagy aprítani, 30 fokos hőségben a kukoricásban dolgozni kevesen akarnak, ha arra kellene várni, hogy magyarokkal töltsék fel a munkaköröket, akár le is állhatnának a cégek. Hogy miért lehet vonzó sok cégnek vendégmunkásokat alkalmazni, és föl lehetne-e tölteni a munkahelyeket magyar dolgozókkal, arról is írtunk bővebben.

Az általunk elért vállalkozásoknál nincsenek többségben a vendégmunkások, de nélkülük a cégek működése kerülne veszélybe. Egy hulladékfeldolgozó üzem vezetője azt mondta a Telexnek, hogy náluk 15 mongol munkás dolgozott, ők viszont a kormány szigorítása után elszivárogtak, egy ember maradt közülük. Jelenleg várják, hogy a Fülöp-szigetekről megérkezzen ugyanennyi vendégmunkás, addig viszont nehéz lesz minden munkát elvégezni, a nyáron szabadságolások és betegségek, sérülések miatt olyan kevesen voltak az üzemben, hogy lényegében leállt a termelés. A cégvezető azt mondta, annyi Fülöp-szigeteki munkást kért, amennyit szerinte tud két évig foglalkoztatni, de nem is akar belegondolni abba, mi történik, ha ez nem sikerül. Mint mondta, költséges ez a fajta foglalkoztatás, de nincs más opciója, vagy vendégmunkásokkal dolgozik a cég, vagy sehogy.

Hasonló helyzetről számolt be egy halfeldolgozó üzem vezetője. Ő indonéz munkásokat alkalmaz, akik még két évet lehetnek az országban, vagyis még két karácsonyi szezonra biztosított a munkaerő, de ha utána nem tud majd vendégmunkásokat dolgoztatni, akkor kilátástalan lesz a helyzete, mert szerinte a magyar munkaerőpiaci helyzet csak rosszabb lesz. Nem ennyire szerencsés az a Győr-Moson-Sopron megyei gazdálkodó, akivel beszéltünk, ő ugyanis csak idénymunkára, kukoricacímerezésre alkalmazott eddig vendégmunkásokat, miután – különösen az ország nyugati csücskében –, nem talált elég magyar munkaerőt erre a nagyon speciális, időérzékeny feladatra. Mint mondta, régebben diákmunkásokat dolgoztattak, de ez már egyre kevésbé opció, sokkal kiszámíthatóbb a munkaerő-kölcsönzőkhöz fordulni.

A megkérdezett cégvezetők nem éreznek javulást a magyar munkaerőpiacon, továbbra is úgy látják, hogy munkaerőhiány van, így nagyon remélik, hogy a kormány nem szigorít tovább a vendégmunkások foglalkoztatásán. Többen is kifejezték, hogy egyetértenek a kormány politikájával, hogy ne engedjen be kontroll nélkül bevándorlókat, de úgy látják, a jelenlegi rendszer fenntartása fontos ahhoz, hogy mindenki hosszú távra tudjon tervezni, és ne kelljen azon aggódni, ki fogja a cégnél elvégezni a munkát pár év múlva.