Ha nem ver át elég embert, megkínozzák – így vált világméretű iparággá az online átverések piaca, ahol sokszor a csalók is áldozatok
2025. március 23. – 05:51
Shan Hanest, egy kis Kansas állambeli bank vezérigazgatóját, egyben kisvárosi lelkipásztort több mint 24 év szabadságvesztésre ítélték, miután több tízmillió dollárt sikkasztott el és ezzel csődbe vitte az általa vezetett Heartland Tri-State Bankot. Hanes megtakarításai, valamint a lánya egyetemi tanulmányaira félretett pénz mellett az egyháza tartalékait és az általa vezetett bank mintegy 47 millió dollárját (több mint 17 milliárd forintját) fektette be kriptovalutás befektetési oldalakon. Ezeket, mint utóbb kiderült, online csalók üzemeltették, de megtévesztésig hasonlítottak valódi platformokra.
Hanest megfontolt, pénzügyileg tudatos, okos befektetőként ismerték, aki korábban jelentős összeget keresett kriptovaluták kereskedésével. 2023 nyarán a bank vezetői tanácsának a férfi azt mondta: valaki befagyasztotta a több millió dolláros kriptotartalékát, amit internetes ismerőseivel együtt szerzett. Egyikük – aki azt állította, Bellának hívják és a nagynénje kriptocéget vezet Ausztráliában – a közösségi médián keresztül kereste meg. Az ő segítségével Hanes először egy jó hírű amerikai kriptovalutás befektetési oldalra csatornázott nagyobb összegeket, elmondása szerint óriási nyereséggel.
A New York Timesnak a férfi egy barátja idézte fel Hanes verzióját: a probléma azután merült fel, hogy áthelyezték a pénzt egy hongkongi platformra, állítólag azért, mert az alacsonyabb illetéket számolt fel. A pénz aztán bennragadt, és Hanesszel elhitették, hogy csak úgy lehet hozzáférni, ha még több pénzt befektet. A férfi végül hat hónapon keresztül utalta át saját és bankja tartalékait beazonosíthatatlannak vélt kriptovaluta-számlákra, de utóbb kiderült: már az eredeti, kiszabadítani vágyott nyereség sem létezett soha, Hanest kifinomult módszerekkel dolgozó csalók verték át.
Hanes története adta az apropót az Economist tényfeltáró podcastjának: a Scam Inc. azt mutatja be, hogyan épült globális iparág az online átverések köré, és miért van az, hogy sokszor nemcsak a megtévesztett, pénzüket elvesztő emberek, hanem az átveréseket elkövető csalók is áldozatok. A nyolcrészes sorozat több, Haneshez hasonlóan járt áldozatot is megszólaltatott és az ő történetükön, valamint szakértőkön keresztül illusztrálja azt, ahogyan az online csalók kifinomult eszközökkel húznak ki éves szinten több mint 500 milliárd dollárt áldozataikból az úgynevezett „disznóvágás módszer” segítségével.
A Scam Inc. az átverések bemutatásánál azonban jóval mélyebbre megy. Nemcsak a WhatsApp beszélgetések másik végén ülő alkalmazottakat és az embertelen munkakörülményeket tárja fel, hanem végigköveti az ellopott pénz útját, ami ázsiai bűnszervezetek szövevényes hálójáig vezet.
Hónapokig puhíthatják az áldozatot
A disznóvágás – az áldozatok méltóságára való tekintettel az angol nyelvű sajtóban újabban már csak romantikus csalásként emlegetett – módszer Kínából indult, és annyira elterjedt, hogy 2023-ban még filmet is készítettek a témában, és a No More Bets azonnal kasszasiker lett. Az átverés több, egymástól élesen elkülöníthető fázisból áll:
- a csaló először kiválasztja az áldozatot és a bizalmába férkőzik,
- majd „kivérezteti”: hetekig, akár hónapokig puhítja őt, lehet ez baráti, üzleti partneri vagy akár romantikus viszony is, a lényeg az, hogy erős bizalmat építsen ki.
- Ezután a csaló a kiépült bizalmat arra használja, hogy „levágja a disznót”, azaz hamis befektetési tanácsokat ad neki vagy más módon csal ki pénzt.
- Végül az így megszerzett pénzzel a csaló lelép.
A befektetési csalások során a csalók jellemzően azt ígérik áldozataiknak, hogy minimális kockázat mellett nagy hozamot érhetnek el. Tehát a széles körben elterjedt nigériai herceg típusú csalásoktól eltérően itt nem kérnek az áldozattól közvetlenül pénzt. Az Economist podcastjában bemutatott példában hivatalosnak tűnő kriptovalutás befektetési oldalakat ajánlanak az áldozatok figyelmébe. Ahogyan a csaló szépen lassan elnyeri az áldozata bizalmát, először pár száz dollár befektetésére, majd egyre nagyobb és nagyobb összeg átutalására veszi rá. A disznóvágás típusú átverések áldozatai jellemzően nem idős vagy alacsonyan iskolázott emberek: a Scam Inc. készítői találkoztak pórul járt pénzügyi tanácsadóval, rendőrtiszttel, pszichológussal és FBI-ügynökkel is.
Jól fizető, ügyfélszolgálatos munkára jelentkezett
A podcastban megszólaló egyik áldozat egy szoftvercégnél dolgozott, amikor 2022-ben egy üzenetküldési engedélykérést kapott a LinkedInen. Néhány hónap leforgása alatt a kanadai Edgartól csaknem 78 000 dollárt (28,4 millió forintot) csaltak ki a fent leírt módszer segítségével. Edgar esetében nem romantikus jellegű közeledésről volt szó, a csaló a közös emigráns tapasztalatukon keresztül, másfél hónap leforgása alatt férkőzött közel a férfihez. Edgart a magát egy New York-i tanácsadó cég Szingapúrból az Egyesült Államokba költöző marketingesének kiadó fiatal nő kereste fel, a férfi elmondása szerint jól esett neki, hogy valakivel megoszthatja az otthona elhagyásával járó nehézségeit, pár héttel később pedig már éjjel-nappal cseteltek.
Az üzenetváltások másik végén lévő Rita (akit a valóságban nem így hívnak) a valóságban harmincas, Fülöp-szigeteki egyedülálló anya. 2022-ben a Facebookon talált rá arra az álláshirdetésre, amiben jól fizető ügyfélszolgálatos munkára keresett többnyelven beszélő jelentkezőket egy bangkoki székhelyű, többek között arannyal is kereskedő techcég. Rita korábban óvónőként, majd ügyfélszolgálatosként dolgozott, így hamar megkapta az állást, és mivel a cég állta a Thaiföldre költözés minden költségét, aláírta a hat hónapra szóló szerződést. Miután átküldte a cégnek az útleveléről készített fotót, napokon belül átküldték neki a Bangkokba szóló repjegyét, és pár héten belül már meg is érkezett a thai fővárosba.
Ritán kívül több, hasonlóan járt egykori alkalmazott is megszólalt a podcastban, köztük vannak szegény országokból származó, többnyelven beszélő diplomások, akiket a jól fizető ügyfélszolgálatos munka ígérete csábított. Thaiföldi történetük ugyanúgy indult: megérkeztek Bangkokba, majd az értük küldött céges transzfer nem a városközpontba, hanem észak felé, egy kicsivel több mint egyórányi autóútra lévő országhatárhoz vitte őket, hogy onnan komppal vagy hajóval a polgárháborús Mianmarba érkezzenek meg.
Rémisztő módszerek az áldozatokkal és a csalást elkövetőkkel szemben
A „munka” végül a semmi közepén lévő óriási irodakomplexumokban folyt. Egy egykori alkalmazott beszámolója szerint az első munkanapján kapott egy számítógépet, tele olyan dokumentumokkal, amik a csalásokhoz használt, előre megírt párbeszédeket tartalmazták. Az ő kitalált profilja egy belarusz, frissen elvált, egyedülálló nő volt, aki nemrégiben az Egyesült Államokba követte a Wall Street-i bróker nagybátyját, tőle kapott befektetési tippeket, erre alapozva ígérte a csetpartnereinek, benne megbízhatnak, mivel a családtagjától tanult meg mindent a meggazdagodásról. Egy másik megszólaló vagyonos ázsiai nőnek adta ki magát, aki Kaliforniában él. Ehhez a csalónak apró részletekbe menően fel kellett építenie a karakterét: melyik szomszédságban él, melyik boltban intézi a heti nagybevásárlást, melyik kórház található a lakhelyéhez legközelebb.
A forgatókönyvön felül részletes útmutatót is kaptak az alkalmazottak arról, hogyan zajlik a csalás kivitelezése: konkrét kérdéseket kellett feltenniük a potenciális áldozatok pénzügyi hátterének feltérképezéséhez, rá kellett kérdezniük az egyetemi végzettségükre, de még a kocsijuk márkájára is. Segítséget kaptak az intimitás fenntartásához szükséges eszközökkel kapcsolatban, oda kellett figyelniük, hogy minden alkalommal „jó reggelt!”, majd „jó éjt!” üzenetekkel kezdjék és zárják a napot. Meghatározták, hogy nemcsak cseten, hanem telefon-, esetenként videóhívásban is tartaniuk kellett a kapcsolatot az áldozatokkal – utóbbihoz mesterséges intelligencia-alapú szoftverekkel készítettek hamis arcképet maguknak.
A kapott leírás bemutatta a potenciális áldozatok jellemzőit is: olyan 40 és 60 év közötti fehér amerikaiakat kellett keresniük, akik sebezhetőek, magányosak, például betegek vagy nemrég ért véget a házasságuk, akik arra vágynak, hogy valaki kapcsolatba lépjen velük, végre valaki észrevegye és meghallgassa őket. Az útmutató arra kötelezte őket, hogy derítsék ki, mi hiányzik az áldozat életéből, mi az az érzelmi űr, amit a csaló be tud tölteni. Az ideális áldozat gazdag, de nem jóképű. „Az ilyen típusú férfi nagyon figyelmes lesz, amikor egy nővel találkozik” – állt az utasításban. Az áldozatokat a csalóknak kell kiválasztaniuk, különböző közösségimédia-platformokon vagy randiappokon válogattak.
A mianmari irodákban szigorú fegyelem uralkodott, az épületeket magas kerítéssel, szögesdróttal, térfigyelő kamerákkal és fegyveres őrökkel védték. A felettesek folyamatosan ellenőrizték, hogyan dolgoznak, sőt, fegyveresek jártak fel-alá a sorok között.
Aki pedig nem csalt ki elég pénzt az áldozatoktól, súlyos következményekre számíthatott. Egy, a csalóközpontból szabadult ugandai megszólaló arról beszélt, akinek nem sikerült elérnie a kitűzött célszámokat, azzal szemben elektrosokkot alkalmaztak, míg egy másik volt alkalmazottat azzal fenyegettek, hogy az elvárt számok hiányában az épület második emeletére küldik, ahol szexmunkára kényszerítették az alulteljesítő munkavállalókat.
Rita egyik munkatársa, egy etiópiai nő azt állította a podcast készítőinek, hogy még rosszabbul járt: mivel nem teljesítette a kitűzött számokat, büntetésből az egyik veséjét eltávolították. Az exdolgozók beszámolója szerint aki ott akarja hagyni az egészet, annak több tízezer dolláros váltságdíjat kell fizetnie, amire a legtöbb kihasznált csalónak nincs fedezete.
A szálak egészen felső körökig vezetnek
A csalóközpontos alkalmazottak csak a közvetlen feletteseiket ismerték, akik az elmondásuk alapján szinte kizárólag kínai állampolgárok voltak. Hogy pontosan kik állnak a csalások mögött, nehezen beazonosítható, az viszont biztos, hogy különböző ázsiai bűnhálózatokról van szó. Az online átverések mélyen beágyazódtak ázsiai országok, úgy mint Kambodzsa, Laosz vagy Mianmar gazdaságába és politikai rendszerébe, ami megnehezíti az iparág felszámolását. Kambodzsában az online csalások becslések szerint évente 12,5 milliárd dollárt termelnek – ez az ország hivatalos GDP-jének közel felét jelenti.
Mivel az iparág működésére nem vonatkoznak fizikai korlátok, a bűnhálózatok lényegében egy olyan területen tevékenykednek, ahol a belépési küszöb alacsony, a hozamok pedig magasak. Ez pedig lehetővé teszi a bűnözők számára, hogy együttműködjenek a hatóságokkal, különösen a szegény országokban.
„Nincs bűnüldözői jelenlét, lényegében ők a törvény, ők a kormány”
– mondta az Economistnak Chris Urben, aki 25 évet töltött az amerikai kábítószer-ellenes hatóságnál, ahol nemzetközi pénzmosással kapcsolatos nyomozásokat vezetett.
Az Economist végül Shan Hanes esetén keresztül eredt a pénz nyomába. A feltárásból kiderült, hogy a férfit átverő bűnszövetkezet a Huione Guarantee nevű platformon keresztül szervezte ki a pénzmosást. A Huione Guarantee egy Telegram-alapú, kínai online piactér, amit 2021-ben hoztak létre. Az Elliptic blokkláncelemző cég vizsgálata szerint a platform évente legalább 24 milliárd dolláros forgalmat bonyolít és a Huione Group nevű kambodzsai konglomerátum tulajdonában van, ami kapcsolatban áll a Kambodzsát vezető Hun családdal. A platform a hagyományosabb termékek mellett olyan termékeket és szolgáltatásokat kínál, mint webdomainek új weboldalakhoz, mesterséges intelligencia alapú arcváltoztató szoftverek videóhívásokhoz, de árulnak elektromos sokkolót is.
A kambodzsai központi bank március közepén vonta vissza a kambodzsai konglomerátum banki ága, a Huione Pay engedélyét. A nemzeti bank azzal indokolta a döntést, hogy nem feleltek meg „a meglévő szabályozásoknak és a szabályozó hatóságok által tett ajánlásoknak”. A Huione Pay három igazgatójának egyike Hun To, a kambodzsai miniszterelnök, Hun Manet unokatestvére. A Huione Group tagadja az illegális tevékenységre vonatkozó vádakat.
Egyre kifinomultabb eszközökhöz nyúlnak
A csalóközpontok a mai napig működnek, de fellépések akadnak ellenük: egy pár héttel ezelőtti, több ország együttműködésében lezajló akció során hétezer csalóközpontos munkavállalóra csaptak le a hatóságok, de a thai rendőrség közlése szerint a thai-mianmari határ mentén fekvő csalóközpontokban akár százezernél is több ember is dolgozhat. Az Egyesült Államok Béke Intézete (USIP) nevű agytröszt szerint a konzervatív becslések alapján ötszázezer ember dolgozik csalóként világszerte, a tágabb értelemben vett iparág 1,5 millió embert foglalkoztathat. Bár a kényszermunka hagyományosan gyakori az ilyen csalásokban, sokan csatlakoznak önként is a gazdasági kilátástalanság miatt.
Az austini székhelyű Texasi Egyetem 2024-es tanulmánya szerint a „disznóvágás módszerrel” 2020 januárja és 2024 februárja között világszerte több mint 75 milliárd dollárt csaltak ki áldozatoktól, ami jóval meghaladta a korábbi becsléseket. A Chainanalysis amerikai blokklánc-elemző cég szerint 2024-ben viszont jelentősen gyarapodott az online csalásokból befolyó összeg, csak a tavalyi évben 12,4 milliárd dollárra nőtt, ebből hozzávetőlegesen 9,9 milliárd dollár származott a „disznóvágás módszerrel” folytatott esetekből – ez 40 százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest.
Az FBI jelentése szerint a befektetéses csalások áldozatai gyakran hatalmas adósságot halmoznak fel, hogy fedezzék az átverés miatti befektetésekből származó veszteségeiket, ez történt Hanes esetében is. Míg a 30-49 év közötti áldozatok tették a legtöbb panaszt a befektetési csalásokkal kapcsolatban, addig a 60 év feletti áldozatok jelentették a legtöbb veszteséget – csak 2023-ban több mint 1,24 milliárd dollárnyit.
Az FBI internetes csalásokkal foglalkozó részlege – ami amerikai és külföldi állampolgároktól egyaránt fogad panaszokat – arról számolt be, hogy a 2023-ban beérkezett, kamu kriptobefektetésekről szóló összes bejelentés 83 százalékát amerikaiak tették. Köztük a kaliforniai lakosok álltak az első helyen mind a panaszok számát (9522), mind a veszteségek összegét (1,2 milliárd dollár) tekintve. Ennél pedig vélhetően több áldozata is lehet a csalóknak, mivel sokan annyira szégyellik, amiért bedőltek az átverésnek, hogy nem jelentik a hatóságoknak.
A csalók módszerei finomodtak, egyre gyakrabban használnak generatív mesterséges intelligenciát, hogy még megtévesztőbb platformokat és még valósághűbb profilokat hozzanak létre, minél gyorsabban. Az MI teszi lehetővé, hogy a csalóprofilokon használt fotókkal már ne tudjanak egy szimpla Google-keresés után lebukni, nem válik teljesen egyértelművé az áldozatok számára, hogy nem valós profillal beszélgetnek. Az MI az angol nyelvi hiányosságok áthidalását is könnyebbé teszi, valamint automatizálja a beszélgetéseket is, így a jövőben egyre kevesebb munkavállalóra lehet szükség.
A Telexen korábban részletesen foglalkoztunk az online átverések különböző módjaival:
- Az áldozatok hülyének címkézik magukat, pedig csak annyi történt, hogy nyomás alatt rosszul döntöttek
- A darkneten már komplett csalási módszertanokat adnak-vesznek a szervezett banki csalók
- Egy különösen trükkös netes csalás krónikája
- Brutálisan sok embert vernek át a netes csalásokkal, itt vannak a fejlettebb módszerek a védekezésre
- Egy online szállásfoglalás vagy egy apróhirdetés feladása is kitehet minket a netes banki csalók támadásának
