Az áldozatok hülyének címkézik magukat, pedig csak annyi történt, hogy nyomás alatt rosszul döntöttek

2025. január 12. – 15:29

Illusztráció: Lerch Julcsi / Telex

„Nem is szoktam ennyi pénzt tartani a bankszámlámon, azért volt kivételesen ilyen sok pénz rajta, mert egy felújítás közepén voltunk. A lehúzás után jó néhány hétig kitartott a düh és a szomorúság, de az is necces volt, hogy miből fogjuk tudni kifizetni a nálunk dolgozó mesterembereket, és hogyan fogjuk kihúzni azt a hónapot.” Olvasónkat néhány hónapja 3,5 millió forintra húzták le a Vinteden működő csalók. Élete első eladására készült, amikor kapott egy rendszerüzenetnek tűnő értesítést, hogy a fizetési beállításai nem jók, frissíteni kell azokat. A link a netbankja bejelentkezési felületének tűnő oldalra vitte, a csalók viszont csak három héttel később utalták el maguknak a többmilliós összeget.

Jelenleg békéltető testület előtt áll az ügy, de olvasónk azt mondja, abból indul ki, hogy ez a pénz már elveszett. „Úgy gondolok rá, mint egy tőzsdei veszteségre. De ha már kialakult egy ilyen helyzet, megpróbálom belőle a lehető legtöbbet kihozni” – mondja. A bankjában az átverés és a későbbi ügyintézés miatt viszont elvesztette a bizalmát: bankot váltott, mellette pedig magánál és a családtagjainál is igyekszik felépíteni „egy kínai nagy falat” a bankszámlák köré.

Egy másik olvasónkat, Lászlót három éve 300 ezer forintra húzták le a magukat a Magyar Posta ügyintézőinek kiadó csalók. Az átverést megszervezőknek szerencséjük volt, László családja épp várt egy kiadással járó csomagot a postától, így nem volt gyanús az emailben érkező kérés, hogy fizessen be 1500 forintnak megfelelő összeget. A pénzt ebben az esetben is csak néhány héttel később emelték le – mint később kiderült, a csalók Spanyolországban egy tévét vásároltak belőle. László azóta soha semmilyen esetben nem ad ki kártyaadatot, közvetlenül a futárnak fizet, ha pedig másképp nem lehet megoldani egy vásárlást, „az akkor felejtős”, mondta.

Magukat másoknak kiadó csalók már évszázadok óta ügyködnek, a különbség csak annyi, hogy a levélpapírt időközben felváltotta az email, a cset és a közösségi média. Az online átverések ma már olyan sebességgel változnak, hogy a hatóságok és a bankok is alig tudják követni a legújabb technikákat. Két dolog viszont állandó: a csalás mögötti, érzelmileg manipulatív mechanizmusok és a megsemmisítő, semmihez sem hasonlítható érzés, amit az átverés után érez az áldozat.

Ebben a cikkben a csalások pszichés részével foglalkozunk: mire építenek a bűnözők, és hogyan segíthetjük magunkat abban, hogy túllépjünk azon, ha átvertek minket.

Évszázados sztori

Naiv vállalkozók afrikai csapdája – ezzel a címmel jelent meg cikk 1992-ben a szlovákiai Szabad Újságban, vélhetően ez az első olyan magyar nyelvű cikk, ami a magukat nigériai hercegeknek kiadó csalókról szól.

„Először váratlanul egy udvarias levél érkezik Nigériából. A címzett rendszerint egy magánvállalat, de néha magánszemély is. A levél feladója minden esetben diplomás, sokszor azonban nemesi címet visel. A levél bevezetőjében írója hangsúlyozza a kérés bizalmas jellegét, és tiszteletteljesen kéri a vállalkozót, hogy legyen olyan szíves, és engedje meg, hogy esetleg nagyobb pénzösszeget, 10, 15, esetleg 20 millió amerikai dollárt Nigériából az ő számlájára utaljanak át. Egyetértés esetén a nigériai herceg 30-35 százalékos részesedést ígér az átutalt összegből. A nemes férfiú azonban egy feltételt szab. Leendő partnerétől azt kéri, hogy aláírt, cégjelzéssel ellátott papirost küldjön számára, valamint cégjelzéses borítékokat, továbbá bankszámlájának számát, a cég telefon-, telex- és telefaxszámait, s természetesen jelölje meg a bankot és azon személyek neveit, akik számlával rendelkeznek.”

Ha azt gondolnánk, hogy a nigériai herceges csalás és társai már rég elavultak, íme egy friss hír: a magyar rendőrség épp néhány hónapja fogta el története első „nigériai” típusú csalóját,

Egy négytagú bandát kapcsoltak le, akik világszerte szedték az áldozataikat. A jegybank oldala azt írja, a csalástípus kezdetben hagyományos, postai úton és faxon terjedt, később átkerült az online térbe.

Az ilyen bandák által bedobott csali nem mindig üzletet ajánl. Van, hogy a hamis levelekben segítséget kérnek menekültek vagyonának vagy jogtalanul elvett örökség visszaszerzéséhez, esetleg átmenetileg nem hozzáférhető összeg megszerzéséhez. De a csalástípus előfordul társkereső oldalakon is, ahol előbb romantikus kapcsolatot építenek fel az áldozatokkal, mielőtt pénzt kérnének tőle. Az a csoport, akiket ősszel elfogott a rendőrség, utóbbiban utazott: az egyik áldozat még a kihallgatása során sem ismerte fel, hogy csalás áldozata, úgy érezte, hogy az ismeretlen férfi szereti őt, és nincs szó megtévesztésről – annak ellenére, hogy a rendőrség által őrizetbe vett férfi részben beismerő vallomást tett.

A nigériai herceges csalást 419-es átverés néven is szokták emlegetni, a nigériai büntető törvénykönyv átveréssel foglalkozó passzusa miatt. Elődjeként szokták említeni a „spanyol fogolyról” elnevezett csalást, ami szintén sokkal régebbi, mint gondolnánk, már a 16. században is feljegyezték: az eredeti verzióban a szélhámos azt állítja, hogy kapcsolatban van egy spanyol nemessel, akit fogságban tartanak, de némi pénzzel ki lehet szabadítani, amit a spanyol nemes persze majd visszafizet.

Itthon az „internetes csalás” kifejezésre rákeresve az Arcanumban egy 1997-es Magyar Nemzet-cikk ugrik fel a legkorábbi találatként. A cikk azt írja, Magyarországon ez a típusú csalás még nem elterjedt, „de ami késik, nem múlik”, az Egyesült Államokban addigra már a fogyasztóvédelmi szervezetek is foglalkoztak az ilyen ügyekkel.

A National Consumers League (NCL) létrehozott egy internet-csalásmegfigyelő részleget, és folyamatosan igyekezték edukálni az embereket a leggyakoribb módszerekről. „Az internetes és online szolgáltatás, az általános kereskedelem, a piramisjáték és a többszintű marketing-, az üzleti és franchise-lehetőségek, a bedolgozás, a fogadás, a hitelkártyaszámot kérő szolgáltatás, a könyveladás és a képesújság-előfizetés egyaránt veszélyes lehet.” Amerikában 1996-ban a veszteségek tíztől tízezer dollárig terjedtek. Körülbelül 2000-től aztán egyre gyakrabban került elő a kifejezés a magyar lapokban, 2001 áprilisában a Világgazdaság arról írt, az ORFK internetes akciócsoportot alakít a netes csalások visszaszorítása céljából.

Hogy az elmúlt évtizedekben mennyit fejlődtek az online csalások, jól tükrözi a Magyar Nemzeti Bank egyik legfrissebb összesítése, mely alapján 2024-ben április és június között, azaz három hónap alatt összesen közel 9 milliárd forintos kárt okoztak online visszaélések, ami 22,3 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál.

Nagy érzelmi nyomás, szoros határidők

Köztudott, de éles helyzetben könnyen elfelejthető tény, hogy az online csalások lényege az érzelmekkel való játék, manipuláció. Ez ellen kutatások szerint sem az iskolai végzettség, sem a pénzügyek ismerete nem nyújt nagy védelmet, sőt, egy idősek érdekeit képviselő lobbicsoport, az AARP 2011-es jelentése egyenesen azt írja, hogy a hamis befektetésekkel átvert emberek általában képzettebbek és tehetősebbek az átlagnál.

Megan McCoy, a Kansasi Állami Egyetem személyes pénzügyekkel foglalkozó adjunktusa szerint mindenki azt gondolja, hogy őt soha nem verhetik át, de ez valójában csak egy kognitív torzítás, ami növeli a sebezhetőséget, írja a Time cikke. A csalók rendszerint a vágyainkra és a félelmeinkre játszanak rá. Előbbire példák a szerelmi átverések – amikor egy friss, online kapcsolatban az áldozat akár milliókat is átutal az új „párjának” –, a gyors meggazdagodást ígérő csalások, de az is a vágyakra apellál, ha gyorsan el akarunk adni egy használt bútort, és a meghirdetés után szinte azonnal jelentkezik egy potenciális vevő. A félelmekkel való visszaélések szintén sokfélék lehetnek, a legközismertebbek azok, ahol a csalók hivatalos intézmények képviselőinek – bankok, energiaszolgáltatók – vagy családtagoknak adják ki magukat (például az unokázós csalások).

A csalók gyakran helyeznek az áldozatra nagy érzelmi nyomást, időnként szoros határidővel megspékelve. Ennek célja, hogy átgondolatlan cselekvésre ösztönözzék az embert, olyan döntéseket hozva, amelyek normális esetben nem lennének rá jellemzők. McCoy szerint a csalók tulajdonképpen pszichológiai hadviselést folytatnak, hiszen könnyebben sebezhető az, aki aggódik egy családtagjáért, a bankszámláján lévő pénzért, esetleg érzelmi intimitást keres.

Az Egyesült Államokban 2023-ban több mint 10 milliárd dollárt vesztettek amerikaiak csalások miatt, ennek a nagy része befektetésekkel kapcsolatos átverés, vagy olyan, amikor a csaló egy megbízható személynek, egy intézmény egyik alkalmazottjának vagy társat keresőnek adja ki magát. A Time tippje az, hogy ha felmerül a gyanú, hogy átverésbe keveredtünk, érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy lassítsunk. Például elképzelhetetlen egy olyan szituáció, hogy egy számlát ne lehetne egy-két óra elteltével is befizetni – ezt az időt érdemes arra kihasználni, hogy rákeressünk az adott problémára vagy a minket felkereső telefonszámra, email címre, esetleg kikérjük egy barát vagy családtag véleményét.

Ne legyünk magunkkal túl kemények

Jánosi Zoltán pszichológus és közgazdász, volt bankár két oldalról, pszichológiai és pénzügyi oldalról is foglalkozik az online csalások jelenségével. Szerinte a csalók alapvetően egyszerű módot választanak az átverésre: megpróbálnak időnyomást helyezni ránk, esetleg veszélyérzetet kelteni bennünk. „A lényeg nekik az, hogy ne racionális, hanem érzelmi szintű döntést hozzunk. Veszélyhelyzet generálása például az, amikor azzal hívnak fel, hogy épp most rabolja le valaki a bankszámládat, de ha megadod az adataidat, meg lehet akadályozni. Beletolnak egy vészhelyzetbe, és időnyomást helyeznek rád, az ember pedig ilyenkor igyekszik minél gyorsabban elhárítani a veszélyt. A csalónak nem az kell, hogy tízből tíz embert átverjen, elég, ha százból egyet sikerül.”

A szakértő szerint hasonló módszer az is, amikor a szálláshirdető oldalak számlálót tesznek közzé arról, hogy hányan nézik épp az adott szállást – nem véletlen, hogy a versenyhivatal is komoly bírságokat szab ki azokra a cégekre, amik hasonló pszichés nyomást alkalmaznak a fogyasztókkal szemben.

Kiemeli azt is, hogy a csalók gyakran a kisebb sikerélményre is rájátszanak, ilyenek az apróhirdetési oldalakon jellemző átverések is, ahol a csaló a pozitív irányba terel. Például azzal kezd, hogy nagyon tetszik neki a termékünk, rögtön meg is venné, áll minden költséget, ehhez csak néhány kattintásra lesz szükség a részünkről, majd átküld egy linket, ami látszólag a Foxpost vagy a Packeta oldalára visz. „Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mi a sürgető. Pedig ez is egy érzelmileg felfokozott helyzet, hiszen sikerül valamit eladnunk. Különösen akkor euforikus az érzés, ha új vagy a Marketplace-en – amit a csalók szintén figyelnek.”

Jánosi szerint nincs általános recept arra, hogyan lehet túllépni azon, ha átvertek minket. Úgy látja, jellemző, hogy az online csalások áldozatai elkezdik címkézni magukat (hülye vagyok, béna vagyok, szerencsétlen vagyok), általánosítanak, pedig valójában annyi történt, hogy egy adott helyzetben rossz döntést hoztak. A szakértő szerint ezt az érzést befolyásolhatja, hogy milyen reakciókat kap az áldozat a rendőrségtől vagy egy banki ügyintézőtől. „Banki szempontból bevett gyakorlat, az áldozatok számára viszont kevésbé kedvező, hogy a banki ügyintézők kimondatják, az ügyfél hibázott, így egy jogvita esetén lehet erre hivatkozni. De nagyon nem mindegy, hogy ezt hányszor kell átélnie az áldozatnak” – mondja, hozzátéve, van már olyan bank, ami külön centert hozott részre az áldozatok támogatására.

Az átverés után gyakori a szégyenérzet, a csökkent önértékelés, a mások iránti bizalom visszaesése, de Jánosi azt mondja, nagyon fontos kérdés az is, hogy mennyivel húzzák le az embert. Emiatt nagyon eltérő lehet, ki hogyan dolgozza fel, hogy átverték. „Ha egy összetettebb személyiségű embert nem túl nagy összeggel átvernek, elképzelhető, hogy hamar túllendül rajta, mondván, ez tanulópénz volt, rosszul kezeltem a helyzetet. De például ha egy idősebb, egyedülálló embert vernek át, aki a saját temetésére vagy az öröksége gyarapítására gyűjti a pénzt, az már komoly trauma tud lenni.” Az átverés bizonyos esetekben komoly pszichés tüneteket, akár depressziót is okozhatnak, előfordulhat, hogy az áldozat hosszabb távon is mindenkivel bizalmatlan, nem mer senkivel szóba állni.

A volt bankár úgy gondolja, a csalások kezelésében fontos lépés lenne tisztázni a bankok felelősségét, és megerősíteni a védelmi vonalakat. „A bankkártyák esetében már régóta megvannak az erős mechanizmusok, már évtizedekkel ezelőtt is volt arra példa, hogy ha külföldön költesz pénzt, felhív a bank, hogy tényleg te használod-e a kártyát. Az azonnali utalást viszont öt másodpercen belül jóváírják, utána már esélyed nincs megfogni a csalókat.

Ezt a kérdést ki lehetne nyitni: mekkora felelőssége van a bankoknak abban, hogy zokszó nélkül teljesítenek deviáns utalásokat?

Az ilyen utalások nem illenek bele a havi tranzakciós profilunkba, például ha olyan számlára utalunk, ahová korábban még soha, esetleg limitmódosítás után elutaljuk a számlán lévő összes pénzünket. Nem lehet mindig azt mondani, hogy az ügyfél volt a hülye, már csak amiatt sem, mert nagyon magas díjakat fizetünk a bankoknak ügyfélként.”

Jánosi szerint fontos tudatosítani, hogy a telefon túloldalán ülő csalók gyakran komolyan kiképzett, hidegvérű profik, akik maszkolt számokat használnak, hitelesen adják ki magukat valaki másnak, és általában egy professzionális, racionálisan induló felütés után kezdik el bevonni az embert az átverés érzelmi részébe – ilyen profikkal pedig nehéz felvenni a versenyt. Hasonlót nyilatkozik Megan McCoy is a már említett Time-cikkben: ha már megtörtént a baj, fontos, hogy legyünk elnézőek magunkkal szemben. „A csalóknak pont az a dolga, hogy az emberek bedőljenek nekik.”

A Telexen több körben foglalkoztunk azzal, hogyan tudjuk minimalizálni annak az esélyét, hogy online átverés áldozataivá váljunk:

Kedvenceink

Partnereinktől

Kövess minket Facebookon is!