Orbán Viktor elárulta, hogy bolgár finomítóra pályázik a Mol, de ettől még nem tuti az üzlet

Orbán Viktor miniszterelnök az év végi sajtótájékoztatóján – kérdésre válaszolva – beszélt arról, hogy Bulgáriában egy izgalmas magántranzakció készül. Az orosz Lukoil kiírt egy nyílt tendert a Burgasz Neftochim olajfinomítóra, az egyik pályázó cég a magyar Mol, aki Orbán szerint az egyetlen uniós cég az indulók között.

Regionális nagyhatalom lehet vele a Mol

A Balkán egyik legnagyobb és legmodernebb finomítója, a burgaszi Lukoil Neftochim 1964-ben kezdte meg működését, a Lukoil 1999-ben vette meg. Az oroszok azóta sok fejlesztésbe belefogtak, a gyár évi hétmillió tonna kőolaj feldolgozására képes, az olaj többsége tengeri úton érkezik tankereken, a fekete-tengeri Burgasz Rosenetz kikötőbe.

Ha Orbán Viktor szóba hozta, aligha rosszak a Mol esélyei, márpedig ha sikerülne befutni a tenderen, akkor a Mol igazi regionális finomítói nagyhatalom lehetne, hiszen a magyar, szlovák és horvát finomítói érdekeltségei mellé húzná be a bolgár Burgasz Neftochimet.

A bolgár sajtóban megjelent értékelések alapján persze még korántsem biztos, hogy az uniós vevő az esélyes, hiszen korábban a sajtó már azt valószínűsítette, hogy egy katari–brit csoport lehet a befutó. Akkor, a 2022-es katari foci-vb előtti katari korrupcióban súlyosan érintett Ganim Bin Szaád al-Szaád katari üzletember által irányított Oryx Global és a londoni székhelyű DL Hudson árupiaci csoport konzorciumát valószínűsítette a sajtó, igaz, a Lukoil cáfolta, hogy tárgyalna velük.

Folyamatos belpolitikai válság

A szövevényes magyar–bolgár energetikai kapcsolatokról korábban mi is írtunk. Most a nemzetközi elemzőket idéző bolgár sajtó annak a kételyének is hangot adott, hogy amennyiben Orbán Viktor beszél egy potenciális orosz hátterű bulgáriai tranzakcióról, az nem feltétlenül azt vetíti előre, hogy Moszkva befolyása csökken a balkáni térségben.

A magyar miniszterelnök mindenesetre a napokban lelkesen üdvözölte, hogy Bulgária és Románia is belépett a schengeni övezetbe, mindkét országot meglátogatta. Bulgáriában a baloldali Rumen Radev köztársasági elnökkel és Bojko Boriszovval, a legnagyobb parlamenti párt, a jobboldali GERB-SDS vezetőjével is tárgyalt. Radev most a legfontosabb politikus, mert a régóta tartó belpolitikai válságban ő nevez ki ügyvezető miniszterelnököket. Boriszov pedig többször volt már Bulgária miniszterelnöke, jóban van Orbánnal, csak amíg Orbán inkább kokettál az oroszokkal, addig Boriszov szereti magát nyugatbarát politikusnak láttatni.

Dimitar Glavcsev ügyvezető miniszterelnök és Boriszov, a legerősebb párt vezetője között nincs béke, Glavcsev kénytelen volt az utolsó pillanatban elállni az Ukrajnával kötendő biztonsági megállapodástól, így Bulgária továbbra is olyan uniós ország, mint Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Málta és Ciprus, amelynek nincs ilyen megállapodása Kijevvel. A bolgár politikai szappanoperában mindenesetre vélhetően ismét előrehozott választás lesz, az elmúlt két évben nem nagyon volt magabiztos parlamenti többséggel rendelkező kormányzat.

Bulgáriával sokat kardozott Magyarország energetikai témában, részben azért, mert Szófia az országon áthaladó orosz–magyar gázforgalomra hatalmas adót szeretett volna kivetni, ezt sikerült az uniónak megakadályoznia.

A pozitív oldalon viszont felhozható, hogy amikor Ukrajna a Lukoil ellen szankciót vezetett be, Bulgária felajánlotta a segítségét. A Gazprombank elleni szankcióra is közös megoldást talált a két ország. Közvetlen kőolajszállítási vagy termékszállítási összeköttetés, vagyis csővezeték ugyan nincs Magyarország és Bulgária között, de különböző számítási módokkal valamennyi terméket el lehetett volna juttatni Magyarországra. Erre végül nem került sor, mert a Mol rendezte a Lukoil-ügyet.

Régóta húzódik az oroszok kiszorítása

A Lukoil egy svájci entitáson keresztül volt tulajdonosa a finomítónak, és valahogy kicselezte Bulgáriát: elérte, hogy évekig egyetlen leva adót sem fizetett, pedig Magyarországhoz hasonlóan Bulgária is próbálkozott a Brent és az Urál olajak közötti árrés megadóztatásával. A Lukoil viszont mindig azt mutatta ki, hogy a Neftochim nem nyereséges, csak a svájci tulajdonosa, miközben a Neftochim valójában nagyon jól keresett azzal, hogy olcsó orosz olajból készített az uniós és unión kívüli piacokra üzemanyagot.

A cég sok üzemanyagot adott el Ukrajnába, Szerbiába és Észak-Macedóniába, és miközben Szófiába és Plovdivba volt termékvezeték Burgaszból, addig az exportpiacokra nagyon sokszor közúton szállítottak, mert a Balkánon még viszonylag jellemző a közúti (tartályos) kamionforgalom.

Aztán, amikor nagyon elromlott az orosz–bolgár kapcsolat, a Lukoil mindenféle súlyos adókat kapott, és a bolgárok nyíltan bejelentették, hogy szeretnék elkergetni a céget. Állítólag ekkor a magyar és a brit–katari érdeklődő előtt azeri és amerikai befektetők is jelentkeztek volna, hogy átvegyék a szerepét, az oroszok pedig már hajlottak arra, hogy kiszálljanak, de ez eddig nem történt meg.

Bolgár forrásunk szerint a bolgár közvéleményt annyira nem zavarná egy magyar vevő. A választók átlaga eléggé felszínesen ismeri a magyar viszonyokat, Orbán Viktorról van olyan vélemény is, hogy szimpatikusan harcol az unió főárama ellen. És bár az oroszokkal nagyon megromlott a bolgárok viszonya, azt már kevesen lövik be, hogy a magyar–orosz viszony érdemben más, mint ami az unió többi országára jellemző. A témára rálátó források azt emelik ki, hogy a magyaroknak az unió vagy az Egyesült Államok azért keresztbe feküdhet, de olyan régóta húzódik a Lukoil kiszorítása, hogy azért mindenki szeretne már valamilyen eredményt. Az érdeklődőknek mindenesetre (mivel Bulgáriában nincs egyértelmű politikai erő) most többekkel kell tárgyalniuk – igaz, hogy ez egy magántranzakció lesz, de azért a bolgár hatóságoknak jóvá kell majd hagyniuk.

Lukoil és a bolgárok: jó idők után pofonok

A Lukoilnak korábban nagyon jó dolga volt Bulgáriában, mert 2011-ben 35 éves koncessziót is kapott a kikötői olajkapacitásokra, és folyamatosan hozhatta a szintén a Fekete-tenger partján található Novorosszijszkból az orosz olajat.

Bulgária később kijelentette, hogy a Neftochim kizárólag orosz Ural (vagy más néven REBCO) olajkeverékkel tud működni, ő nem mondhat le az orosz nyersanyagról, és kapott is derogációt 2024. december 31-ig. Az ország cserében azt vállalta, hogy nem szállít tovább orosz kőolajat az EU-ba, illetve nem exportál orosz olajból finomított termékeket sem (a korábban felsorolt piacokra, így Ukrajnára ez a tiltás nem vonatkozott). Csak aztán ezt Bulgária nem tartotta be, súlyos szankciósértés történt, oknyomozók feltárták, hogy 2023 augusztusában a görög üzemeltetésű Seaexpress hajó 40 ezer tonna orosz olajból Burgaszban finomított terméket szállított Rotterdamba.

A Lukoil ezután egyre több pofont kapott. Már korábban is fizetnie kellett egy 100 millió eurós bírságot Bulgáriában, mert visszaélt az erőfölényével, de a szankciósértés után egy héttel, 2023. augusztus 15-én Bulgária felmondta a Lukoil kikötői koncessziós szerződését is. Majd 2023 októberében egy testre szabott adóintézkedést is hozott az aktuális kormány: a Lukoil kapott egy gigantikus büntetőadót, de Bulgária megfogalmazta, hogy ha új tulajdonosa lesz a finomítónak, akkor az adó mértéke a negyedére olvad.

Jövőbeli álmok

2023. december 5-én Bulgária bejelentette, hogy 2024. január 1-jével teljesen beszünteti az orosz feldolgozott olaj exportját, vállalja a burgaszi finomító 500 millió eurós beruházást igénylő átalakítását. Azt is közölték, 2024. március 1-jén, vagyis jóval a derogáció lejárta előtt leállítja az orosz nyersolaj importját. Ez elvileg meg is történt, igaz, Burgasz továbbra is az orosz Novorosszijszkból kap olajat, de a bolgárok nagyon határozottan azt állítják, hogy ez már kazah olaj. A kazah olaj nagyon hasonló, mint az orosz exportkeverék.

A Kazahsztánból vett nagy mennyiségű olaj (ez a felhasználás 50 százaléka) mellett Burgasz vásárolt még Irakból, Szaúd-Arábiából és Tunéziából is. Természetesen azért a gyanú gyakran felmerül, hogy az a kazah olaj nem is annyira kazah, de erre bizonyíték jelenleg nem ismert.

A szakembereknek sok ötletük van, ha a bolgár kapcsolatokról van szó: talán lehetne egy bolgár–szerb–magyar olaj- vagy termékvezetéket is építeni, hiszen mindenféle kezdeményezés már van erre (például az Algyő–Újvidék magyar–szerb olajvezeték). Ha a Molnak új tengeri kikötője lenne, az nagy segítség lehetne a magyar vállalatnak, ami biztosan örülne egy újabb alternatív szállítási útvonalnak.

Nyilván ez azért hatalmas projekt lenne, nem érdemes ennyire előreszaladni, ráadásul botorság lenne azt hinni, hogy akinek van kikötője, annak könnyű dolga van. Bulgária azért vásárol nehezen nem orosz olajat, mert bár a Kaukázusból elvileg tud venni a Fekete-tengeren keresztül, ha az ismert arab exportőröktől venne, akkor a tankereknek át kellene haladniuk a Boszporusz-szoroson, Törökország pedig nagyon nem szeretné, hogy Isztambulon keresztül tankerek közlekedjenek.

Korábban volt erre is egy alternatív ötlet, de sajátos módon az nem segített volna Bulgárián. Oroszország és Bulgária szeretett volna egy Burgasz–Alekszandropolisz vezetéket építeni, a görög város az Égei-tenger partján fekszik, és a vezetékkel ki lehetett volna kerülni a Boszporuszt. De ez nem Bulgárián segített volna, hanem Oroszországon, amely így az olajával – Burgaszon keresztül – kijutott volna a Földközi-tengerre.

Mindenesetre Orbán Viktor szavai után sem érdemes még előre inni a medve bőrére. Erre jó példa az, hogy Romániában is van egy Lukoil-finomító, és a Mol állítólag korábban tárgyalt az orosz Lukoil társasággal arról is, hogy a Ploiesti mellett található Petrotel olajfinomítóban részesedést szerez. Ekkor azonban állítólag a román állam képviselői elbátortalanították a feleket, vagyis jelezték, hogy nem üdvözölnék a magyar vásárlást.