Megfizethető lakhatásról beszél a kormány, de az eddig bejelentett intézkedésekkel ehhez nem kerülünk közelebb

Október közepén jelentette be Gulyás Gergely a kormány új 21 pontos gazdaságpolitikai akciótervét. A három nagy csoportra bontott intézkedéscsomagban a megfizethető lakhatás biztosítását is célul tűzte ki a kormány, miután elkezdték érzékelni, hogy a lakhatás drágulása komoly probléma sok választónak.

A legtöbb intézkedés gyakorlati megvalósításáról még nem lehet sokat tudni, szó van például arról, egyelőre részletek nélkül, hogy 20-30 millárd forintból kollégiumokat és lakásokat építenének. Néhány dolog azonban már biztos, ilyen például a kétéves moratórium az új Airbnb-k engedélyezésére, a vidékre visszatérő otthonfelújítási program, a bankok által vállalt önkéntes 5 százalékos lakáshitel-kamatplafon, illetve a legfrissebben bejelentett, a munkáltatók által a munkavállalónak nyújtható 150 ezres lakhatási támogatás.

A kamatplafonnal kapcsolatban a bankok jelezték, hogy nem mindenkinek szeretnének 5 százalékos kamattal lakáshiteleket kiadni, mert az ilyen konstrukciókon nem tudnak pénzt keresni. November közepén derült ki, hogy milyen feltételek mentén lehet majd élni a kedvezményes hitel lehetőségével, ezek alapján pedig kijelenthető, hogy az csak a lakásvásárlások nagyon kis részére vonatkozik majd; a jegybank számításai szerint a lakáskínálat kevesebb mint 1 százalékára lesz érvényesíthető a konstrukció.

Ebben a cikkben azt nézzük meg, a Habitat for Humanity lakhatási jelentésének frissen publikált fejezetei alapján, hogy mekkora probléma jelenleg itthon a lakhatás megfizethetősége, illetve hogy a lakhatási csomagon belül bejelentett legfrissebb intézkedés, a januártól a munkavállalóknak nyújtható támogatás mennyire jelenthet majd valós segítséget a megfelelő lakhatás biztosításában.

Érdemes és érdemtelen családok

Az elmúlt években folyamatosan romlott Magyarországon mind a lakástulajdonhoz, mind a lakásbérlethez jutás lehetősége a Habitat for Humanity 2024-es lakhatási jelentése szerint.

A KSH 2024 első negyedéves adatai alapján az újépítésű lakások árai 4,6 százalékkal, a használt lakások árai 5,3 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. A lakásárak egész Európában nőttek az elmúlt években, de még

az EU-ban 2015-höz képest 149 százalékkal, addig Magyarországon közel 300 százalékkal emelkedtek az árak.

A jelentés szerint az EU-s átlagnál jóval nagyobb áremelkedéshez nagyban hozzájárultak a kormány lakáspolitikai intézkedései, például az államilag támogatott hitelprogramok (csok, babaváró, újabban a csok plusz). A hitelfelvételhez ezek a programok olyan feltételeket írtak elő, amelyeket jellemzően azok tudtak teljesíteni, akik a kedvezményes hitel nélkül is lakástulajdonhoz tudtak volna jutni. Ezzel párhuzamosan, a kedvezményes hitelek keltette áremelkedés miatt tovább romlott azoknak az embereknek a lakástulajdonhoz való hozzáférése, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel.

Az albérletárak is tovább emelkedtek 2024-ben, országosan 9,6 százalékkal, Budapesten pedig 9,8 százalékkal nőtt a lakások átlagos bérleti díja, ezzel 2015-höz képest országosan országosan 112 százalékkal, a fővárosban 102 százalékkal nőttek az árak. A jelentés szerint továbbra is hiányzik egy olyan állami stratégia, ami a lakásbérlés megfizethetőségét célozná, és ami valódi segítséget jelentene az alacsony jövedelmű háztartásoknak abban, hogy hosszú távra önálló lakhatáshoz jussanak.

A Habitat kutatásából az is kiderül, hogy minél alacsonyabb egy háztartás jövedelme, bevételeinek annál nagyobb részét költi lakhatásra. A legkisebb jövedelmű háztartások közel harmada költi a jövedelmének több mint 40 százalékát lakhatásra. Ennek a csoportnak az elszálló albérletárak miatt a meglévő lakhatás fenntartása is problémát jelent, emiatt pedig nagyon magas náluk az eladósodás, a lakásvesztés és az elszegényedés kockázata.

A koncepció nélküli, tűzoltás jellegű szociális segítségnyújtás a rendszerváltás óta jellemző a magyar szociálpolitikára, különösen lakhatási kérdésekben – írják a jelentésben. Az állam szinte egyáltalán nem koordinálja a szolgáltatásokat, nincsen tudatos, hosszú távú lakhatási stratégia. Jó példa erre a jelenleg is működő hajléktalan-ellátási rendszer, amit elsősorban civil, egyházi és részben önkormányzati szervezetek tartanak fenn már az 1990-es évek óta, anélkül, hogy az állam bármit tett volna érdemben a megfizethető lakhatás támogatásáért.

A Fidesz-kormányok lakhatási szemlélete, a lakhatási támogatásra érdemes és érdemtelen családok éles politikai szétválasztása azonban még tovább rontotta a legkiszolgáltatottabb rétegek lakhatási kilátásait. Ennek a szemléletnek megfelelően, a megfizethető lakásbérletet egyáltalán nem, a családok lakástulajdonhoz jutását viszont rászorultságtól függetlenül támogatja a kormány, így az állam legnagyobbrészt a jobb módú családok lakhatására költ. Összességében tehát kijelenthető, hogy jelenleg Magyarországon aki nem tudja önállóan vagy munkaadója, civil, egyházi szervezetek korlátozottan elérhető lakásbérleti támogatásából megoldani a lakhatását, az szállókba vagy sok esetben kizsákmányoló munka- és lakáskörülmények közé szorul.

A Habitat for Humanity Magyarország javaslatokat is megfogalmazott a minél szélesebb rétegnek megfizethető lakhatás biztosítására:

• megfizethető lakhatást célzó állami lakáspolitikai koncepció kidolgozása és finanszírozása a központi költségvetésből, amely széleskörű, egymással összekapcsolódó megoldásokat kínál a különböző társadalmi-gazdasági csoportok lakhatási, és azokkal szorosan összefüggő szükségleteire;
• az önálló lakhatás megteremtésének kiemelt célként kezelése, a szállós elhelyezés csak átmeneti megoldásként jelenjen meg;
• civil, egyházi és önkormányzati szervezetek bevonása a megfizethető lakhatási koncepció kidolgozásába;
• szakítás azzal a szemlélettel, amely a lakhatási segítségre szorulókat érdemes és érdemtelen csoportokra osztja.

Erre sem szán pénzt a kormány

A kormány eddigi leginkább kézzelfogható és potenciálisan több embert érintő intézkedési terve a 2025. január 1-én bevezetésre kerülő lakhatási támogatással, amit a munkáltatók adhatnak majd a munkavállalóknak. Ezzel kapcsolatban kértük ki több lakhatással foglalkozó civil szervezet, szakértői csapat véleményét, beszéltünk az Utcáról Lakásba Egyesülettel, a Habitat for Humanity Magyarországgal, A Város Mindenkié csoporttal és a Periféria Közpolitikai és Kutatóközponttal.

Szinte mindegyik szervezet azzal a kritikával kezdte az új intézkedés értékelését, hogy rendkívül félrevezető a kormányzati kommunikáció a támogatással kapcsolatban. Szerintük a kormány nem hangsúlyozza ki, hogy

az állam nem biztosít semmilyen költségvetési forrást ennek megvalósításához a 2025-ös költségvetésben, csupán a munkáltatók által a támogatások után fizetendő szja összegét engedik el.

Arról sem beszél a kormány, hogy ez a támogatás nem alanyi jogon fog járni mindenkinek, hanem a munkáltatóknak lesz egy lehetőség, hogy béren kívüli juttatásként nyújtsák ezt a munkavállalóiknak. A támogatás összegét pedig nem is munkavállaló fogja megkapni, hanem azt a munkáltató vagy a lakáshitelt folyósító banknak, vagy a főbérlőnek fogja elutalni.

Ez a támogatási forma több okból sem megfelelő, állítják. Az egyik probléma az, hogy folyamatos, bejelentett munkaviszonyhoz van kötve a támogatás, így a lakhatási nehézségekkel nagyobb arányban szembesülő munkavállalói csoportok, a határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezők, a szezonális dolgozók, az egyszerű foglalkoztatásban alkalmazottak és hasonló, bizonytalanabb foglalkozásúak számára nem lesz hozzáférhető. A másik probléma, hogy ez a forma csak azoknak lesz kedvező, akinek vagy lakáshitele vagy hivatalos, jogilag is rendben lévő albérlete van, ami általában inkább a jobb anyagi helyzetben lévő csoportokra jellemző. Akinek nincs hivatalos szerződése a bérleményéről, az tehát nem fogja tudni igénybe venni a támogatást.

Mi lesz a 35 év felettiekkel és a kis cégek dolgozóival?

A civil szervezetek szerint az is rossz döntés, hogy a támogatás csak a 35 éven aluliakra korlátozzák, hiszen nem igaz, hogy csak a fiatalok szembesülnek lakhatási problémákkal, így aztán nemcsak ennek a korosztálynak lenne szüksége támogatásra.

A civil szervezetek szerint ez az eszköz rosszul céloz a dolgozói lakhatási szegénység szempontjából, és éppen azoknak nem segít, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.

Az is tovább fogja szűkíteni a lakhatási támogatásban részesülők körét, hogy milyen cégek fognak végül élni ezzel a lehetőséggel. A lakhatási szervezetek elemzőinek egyezett a véleménye abban, hogy valószínűleg főként a nagy multinacionális cégek fogják tudni alkalmazni a támogatást, ezzel kedvezőbb feltételeket nyújtva munkavállalóiknak.

De még ezek közül a cégek sem közül biztos, hogy mindegyik igénybe fogja venni ezt a lehetőséget. A béren kívüli juttatások jelenleg is csak a munkahelyek egy részén érhetőek el, és gyakran ezeken a munkahelyeken sem osztják ki azt az évi 450 ezer forintot, amit már a jelenlegi szabályok szerint is kedvező adózás mellett adhatnának. A lakhatási támogatást ezen felül lehetne biztosítani, havonta maximum 150 ezer, éves szinten 1,8 millió forint értékben. A mikrovállalkozások és a kkv-k szinte biztosan nem fognak tudni plusz forrásokat biztosítani egy ilyen támogatáshoz, a meglévő bérezési struktúrát pedig nem biztos, hogy megéri nekik átszervezni. Ezeknél a vállalkozásoknál ugyanis nincs is feltétlenül minden jövedelem bejelentve, így nem is járnának feltétlenül jobban a kormány által bevezetett szja-mentes juttatással.

Ilyen körülmények között tehát valószínűtlen, hogy a cégek tömegesen kezdenének el ilyen jellegű juttatást adni a munkavállalóiknak

– vélte A Város Mindenkié. A civil szervezetek azt is megfogalmazták a Telexnek, hogy a munkavállalóknak sem feltétlen előnyös ez a támogatási rendszer. Nekik sem érdekük ugyanis, hogy az állam vagy az önkormányzat helyett a munkáltatójuktól kapjanak lakhatási támogatást, hiszen a munkáltatói támogatások fokozzák a munkavállalók kiszolgáltatottságát: ha elveszítik a munkahelyüket, vagy csak munkahelyet váltanak, akkor a lakhatási támogatásukat, és akár a lakhatásukat is elveszíthetik.

Egyelőre nincs nyoma új szemléletnek

A magyar kormányok lakhatási programjai általában keresletoldali támogatások formájában valósulnak meg. Noha a Telexhez eljutott olyan, minisztériumi szintet megjárt szakértői anyag, amelyben sokkal bátrabb lépéseket sürgettek a készítők, egyelőre úgy néz ki, ezekből nagyon keveset ültet át a gyakorlatba az Orbán-kormány. Pedig egy jobban a kínálat bővítésére, megfizethető, új lakások építésére fókuszáló lakáspolitikával lehetne korrigálni azokat az állami hibákat, amelyek számottevően drágították a lakhatást Magyarországon.

Az egyetlen ebbe az irányba mutató intézkedés az egyelőre csak belengetett kollégium- és bérlakásépítésre elkülönítendő, egyébként nemzetgazdasági szinten nézve nem túl nagy összeg, de erről jelenleg nem tudunk többet. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a januártól bevezetésre kerülő céges lakhatási támogatás megint nem a legfontosabb pontokon avatkozik be, és nem fog igazán sokaknak segíteni. Abban sincsen változás, hogy a támogatás feltételei miatt, ahhoz elsősorban a magasabban iskolázott, magasabb jövedelmű, vagyonosabb vagy több megtakarítással rendelkező, illetve biztosabb munkaerőpiaci pozíciójú háztartások férnek majd hozzá.

Ennek következménye ugyanaz lehet majd, mint amit a többi keresletoldali lakástámogatásnál láttunk, vagyis az, hogy csak még tovább növelheti a lakásárakat és a lakbéreket. A mostani és a korábbi kormányok lakhatási szemléletéről, a nem elég átgondolt lakáspolitikai intézkedésekről és ezek összefüggéséről a lakásdrágulással szól a Telexikon egy korábbi epizódja: