Aki lakhatási szegénységbe született, nagy valószínűséggel ott is marad

Több mint 2,5 millió ember él ma lakhatási szegénységben a Habitat for Humanity Magyarország 2024-es lakhatási jelentése szerint. A Habitat azt vizsgálta, pontosan hányan élnek ma lakhatási szegénységben Magyarországon, és hogyan alakultak a trendek az elmúlt években.

A Habitat négy indikátorral vizsgálta itthon a lakhatási szegénységet:

• a megfelelő lakhatási infrastruktúra részleges vagy teljes hiánya;
• a nem megfelelő fűtés lehetősége;
• a túlzsúfoltság;
• a 40 százalék feletti lakásfenntartási költségek.

A felsorolt indikátorok természetesen nem függetlenek egymástól, sőt, erősíthetik egymás negatív hatásait. Ennek megfelelően a lakhatási szegénységben élők sem alkotnak homogén csoportot, különböző fokozatok vannak – mondta Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa a jelentés szerdai bemutatóján.

Az elmúlt időszakban a legjelentősebben a komfort nélküli ingatlanok (olyan ingatlan, ahol nincs fürdő/zuhany és/vagy vécé) száma csökkent itthon. A 2022-es népszámlálás adatai alapján 230 ezer ember (88 500 háztartás) él komfort nélküli ingatlanban. A 2011-es 660 ezres számhoz képest ez jelentős csökkenés, de Lukács szerint ez még mindig borzasztóan magas szám. A 2020-ban mért 90 ezres számmal összevetve pedig azt is láthatjuk, hogy az elmúlt három évben nem javult jelentősen a helyzet. Egy 2020-as adatok alapján végzett kutatásból az is kiderült, hogy minél alacsonyabb jövedelmű valaki, annál nagyobb az esélye, hogy még az alapvető ellátottsággal sem felszerelt ingatlanban tud lakni.

Ezek a társadalmi csoportok pedig alacsony jövedelmi
helyzetük miatt ezen a helyzeten önerőből nem tudnak változtatni.

Lukács szerint ezen a számon kívül sajnos nem történt jelentős pozitív változás az elmúlt évtizedekben, a lakhatási szegénység csökkentésében nem sikerült előrelépést elérni. 2023-ban körülbelül 1,2 millióan éltek olyan lakásban, aminek a tetőszerkezete beázik, vagy falazata/padlója/alapja nedvesedik, esetleg a nyílászárók vagy a padló rothad. Az infrastrukturális problémák mellett a lakások megfelelő fűtése is gyakori probléma. Körülbelül 680 ezer ember nem engedheti meg magának, hogy megfelelően fűtse ingatlanát.

Lakhatási kiadások tekintetében azokat a háztartásokat jelölték a lakhatási
szegénység által érintettnek, ahol a háztartás teljes felhasználható bevételének minimum 40 százalékát lakhatással kapcsolatos költségekre fordítják. A Habitat jelentéséből kiderül, hogy a háztartások átlagosan bevételeik 24,6 százalékát költik lakásfenntartási költségekre, a legtöbb háztartás 17,7 százalékot (mediánérték), és közel 60 százalék azok aránya, akik bevételeik kevesebb mint 20 százalékát fordítják erre a célra. Ezek a számok részben annak tulajdoníthatók, hogy a körülbelül 4 millió hazai háztartás 90 százaléka saját tulajdonú lakásban él, így például lakbért nem kell fizetnie.

Azonban még így is körülbelül 106 ezer olyan háztartás (250 ezer ember) van, ahol a háztartás bevételeinek legalább 40 százalékát lakhatási kiadásokra kell fordítani.

Az alsó társadalmi csoportok bizonyos részei lakhatásának megfizethetőségét mindenképp javította a rezsicsökkentés, de itt sem mindenkinek. A tűzifával fűtött lakásokban élőknek például ez egyáltalán nem segített. Az minden indikátornál elmondható, hogy a szegénységben élők az átlagos háztartásoknál jóval kiszolgáltatottabbak. Mivel mindegyik kategóriában az alacsony jövedelmű háztartások vannak túlsúlyban, nem igazán várható, hogy ez a lakhatási hátrány jelentősen csökkenni tudna külső beavatkozás nélkül.

A Habitat által készített, a fent említett négy indikátort felhasználó index alapján kijelenthető, hogy Magyarországon körülbelül 1 millió háztartás, vagyis több mint 2 és fél millió embert érinti a lakhatási szegénység legalább egyik formája. A jelentés azt is megállapítja, hogy a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó, munka nélküli vagy egyéb inaktív háztartásfővel bíró háztartások tartoznak a legnagyobb valószínűséggel a lakhatási szegénységben érintettek közé, illetve a 25 év alattiakból álló háztartások is jelentősen veszélyeztettek.

Lukács György szerint a magyar társadalomban jelenleg nagyon korlátozott a mobilitás, így kijelenthető, hogy aki lakhatási szegénységbe született, az az elmúlt 10 évben nagy valószínűséggel ott is maradt. A kormányzati lakhatási politika a felső középosztályt tudta valamelyest segíteni, csakhogy az idetartozók erre nem szorultak rá.

A lakhatási válságot már felismerték, a lakhatási szegénységről még nem akarnak tudomást venni

A magyarországi lakáspolitikai eszköztár a rendszerváltás óta nélkülözi a hosszú távú kiszámíthatóságot, nem szerveződik egységes rendszerbe – írja Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont kutatója a lakhatási jelentés második fejezetében. A lakhatáspolitika rövid távú gazdasági ciklusoknak van alárendelve. Ezen a Fidesz a 2023–2024-es időszakban sem változtatott, most éppen az építőipar és a gazdasági növekedés felpörgetését próbálják a lakáspolitikán keresztül elérni. 2024 októberére viszont legalább eljutottak oda, hogy felismerjék: lakhatási válság van az országban, a kormánynak pedig tennie kell a megfizethető lakhatás elősegítéséért. A Habitat ezt pozitív fordulatként értékeli, viszont az egyelőre ismert kormányzati intézkedések nem reagálnak megfelelően a lakhatási szegénységre.

A szakemberek már hosszú ideje mondják, hogy az ország jelentős része küszködik lakhatási gondokkal, a kormány lakáspolitikája eddig ezzel nem foglalkozott érdemben, és elsősorban demográfiai megfontolások alapján hozott döntéseket, indított lakhatási programokat. Czirfusz szerint ezek az intézkedések és a lakáspolitikai eszköztár 2023–2024-es átalakításai nem szolgálták a lakhatási szegénységben élőkre való pontosabb célzást, és inkább rontották a lakhatási szegénységben élők helyzetét.

A kormány által használt lakáspolitikai eszközöket a lakhatási szegénységben érintett csoportok jellemzően csak korlátozottan vagy egyáltalán nem tudják igénybe venni. Az ebbe a csoportba tartozó családok például nem vagy nem a maximális összegig hitelképesek, így a csok plusz programon keresztül igényelhető lakáshitelt is csak korlátozottan tudták igénybe venni. A lakásfinanszírozáshoz kapcsolódó további beavatkozások, mint a kamatstop vagy a kedvezményes 5 százalékos lakásáfa sem könnyítik érdemben a kevésbé tehetősek lakásvásárlását. Emellett pedig a lakhatási szegénységben élők egy része számára az otthonfelújítási és a (lakosság) energetikai programok sem hozzáférhetők.

A kiemelt kormányzati beruházásokhoz kapcsolódóan felerősödtek a lakossági kiszorítási folyamatok, amikor a beruházások megvalósítása során háztartások veszítik el a lakhatásukat, vagy a beruházó nem gondoskodik a kiszoruló háztartások megfelelő elhelyezéséről.

A költségvetésben az látszik, hogy a kormány lakhatási célú költségvetési kiadásainak több mint 90 százaléka szociálisan nem célzott.

A szociálisan rászorulókra egyre kevesebbet költ az állam, szociálisan célzott kiadások már alig vannak.

Köztulajdonú lakásokra alig költ az állam, sőt ezen a területen forráskivonás történik. A költségvetésben a lakástulajdonhoz kapcsolódó szociálisan nem célzott támogatások a meghatározók (csok, otthonfelújítási program, energetikai korszerűsítés). Ez egyébként nem csak a Fidesz-kormányokra jellemző, a rendszerváltás óta minden kormánynál ez volt a leghangsúlyosabb tétel.

Czirfusz szerint rendszerszinten kellene foglalkozni a lakhatási válsággal, és a szociálisan célzott, elsősorban a lakhatási szegénységre koncentráló kiadások súlyát kellene növelni.

A Habitat for Humanity Magyarország a jelentés alapján javaslatokat is megfogalmazott a lakhatási szegénység csökkentésére:

• az új, magántulajdonú házak, lakóparkok helyett bérházfejlesztést kell megvalósítani, beleértve ebbe a piaci alapú és közösségi, szociális bérlakások fejlesztését is;
• az utóbbi évek – alapvetően bankhiteleken keresztül történő – támogatásai helyett szociálisan célzott támogatásokat kell nyújtani, akár a lakbértámogatást, akár a fenntartást illetően;
• a lakásbérleti piac kifehérítését szabályozással, regiszterrel, adótámogatással előmozdítani;
• épületek energetikai felújításához minél több hazai és EU-s forrást elérhetővé tenni, ezeket támogatni.

Október közepén Gulyás Gergely 21 pontból álló gazdaságpolitikai intézkedést jelentett be. Az intézkedéseket három nagy csoportra bontották, ezek közül lett egy a megfizethető lakhatás. Orbán Viktor 2021-ben még évi 40 ezer lakás építését tartotta kívánatosnak, a nemzetgazdasági miniszter, Nagy Márton évi 25 ezer új lakásról szóló terve már jóval visszafogottabb (a miniszter legutóbb a Budapest Economic Forumon, a Portfolio makrogazdasági konferenciáján említette ezt a számot). A hazai lakhatási válság okairól itt, a bérlakásrendszer problémáiról itt írtunk hosszabban.