Csomó előnye van, ha egy munkahely megengedi a napközbeni alvást, de nagyrészt csak a vezetők szoktak

A munkahelyi sziesztáról publikáltak közös tanulmányt a Budapesti Corvinus Egyetem, az amerikai Appalachian State University és a brit University of Dundee School of Business kutatói. A szakirodalmi összefoglaló kutatás célja az volt, hogy megállapítsák, mit nyerhetnek a szieszta bevezetésével a vállalatok, és hogyan érdemes alkalmazniuk a HR-eseknek, írja a BCE közleménye.

A kutatók szerint a munkahelyi alvás koncepciója jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, világszerte számos cég alkalmazza a munkavállalók mentális jólléte érdekében, a Google, a Nike, a Procter & Gamble és a Facebook főhadiszállásain például már évek óta vannak alvókabinok. A témával kapcsolatos orvosi kutatások szerint az irodai kávézáshoz és zenehallgatáshoz hasonlóan a munkahelyi szieszta jelentősen csökkenti az alkalmazottak stressz-szintjét, fokozza a koncentrációt.

Amitabh Anand, a Corvinus és a franciaországi Excelia Business School kutatója, a tanulmány első szerzője szerint már egy húszperces, gyors szundikálás (power nap) is jelentősen javítja a nap hátralévő részében a dolgozók hangulatát, memóriáját, kognitív teljesítményét és kreativitását, ráadásul több pozitív egészségügyi hatása is van. A kutató szerint arról megoszlanak a vélemények, hogy napi hány perc munkahelyi sziesztával lehet a legjobb eredményt elérni, mert az időtartam eltérően befolyásolja az éberséget és a kognitív képességeket. Az orvostudományi kutatások arra utalnak, hogy nem jó, ha a munkahelyi alvás meghaladja a 30 percet, mert a szervezet ezután hosszabban tartó pihenésbe kezd, és a mély alvásból való felébredés elhúzódó fáradtságot eredményezhet Anand szerint.

Mindezek valószínűleg köztudott dolgok, az viszont talán már kevésbé, hogy a kutatók szakirodalmi összefoglalója szerint a munkahelyi szieszta nemcsak a cégek termelékenységének kedvez, a munkavállalók számára is kézzelfogható előnyökkel jár:

kevesebb munkahelyi hibázással és munkából való hiányzással, illetve gyakoribb előléptetéssel.

Egy közelmúltban készült amerikai jelentés szerint 18 százalékkal nagyobb valószínűséggel számoltak be előléptetésről az elmúlt egy évben azok, akiknek engedélyezték a munkahelyi sziesztát azokhoz képest, akik nem alszanak. A tanulmány szerzői a témában megjelent kutatásokat összegezve azt is megjegyzik, hogy a munkahelyi alváshoz a magasabb státuszban dolgozók férnek hozzá jobban: egy, a témában készült felmérés szerint a munkahelyükön alvók 55 százaléka dolgozik vezető pozícióban, szemben a nem szundikálók 41 százalékával.

A Corvinus áttekintő elemzése kitér az iparági különbségekre is, az egyik idézett, 2018-as tanulmány szerint a technológiai szektorban dolgozók 25 százaléka mondta azt, hogy a menedzsereik megengedik nekik a power napet, és a művészeti és szórakoztatóiparban közel 19 százalékuk. Tiltják viszont a lehetőséget az informatikai dolgozók 62 százalékánál, az állami tisztségviselők, valamint a pénzügyi és biztosítási szakemberek 57-57 százalékánál.

A cikk konklúziója, hogy a munkahelyi sziesztát a termelékenység növelésének egy módjaként kellene felfogni, miközben az alvásra való lehetőség fokozza a pszichológiai jóllétet is. A tanulmány szerzői szerint a rugalmas munkarend elengedhetetlen a modern vállalatok számára, és a cégek számára előnyös lenne normalizálni a sziesztát.

A kutatók a tanulmányban néhány olyan kérdést is összegyűjtöttek, amit érdemes átgondolniuk a munkahelyi alvást már bevezető vagy az azt fontolgató szervezeteknek. Például azt, hogy:

• milyen további előnyei vannak (például toleránsabb-e az, aki alhat a munkahelyén?);
• kihasználják-e vajon a lehetőséget azokon a helyeken, ahol megengedett az alvás, és ha igen, milyen mértékben;
• visszaélnek-e a lehetőséggel az alkalmazottak, és ha igen, hogyan kell ezt kezelnie a munkahelynek;
• milyen iparágban a leghatékonyabbak az alvókapszulák;
• milyen mértékben befolyásolja a szieszta a szervezet teljesítményét;
• illetve ha a kabinok elég nagyok ahhoz, hogy egyszerre több ember is elférjen bennük, vajon megnövekednek-e „a tipikusan nem szankcionált munkahelyi viselkedések”, például „a munkahelyi romantika”,

teszik fel a kérdést a kutatás szerzői.