Napelemes termelés kötelező mérése: valódi egyeztetést és legalább egy hónapos halasztást követelnek az érintettek

Rendkívüli mértékben fel vannak paprikázva a már sokat rángatott hazai napelemesek, a kormány legújabb energiaügyi tervezetébe ugyanis megint került pár olyan pont, amelyet nem tartanak szerencsésnek. Aggályaik egy részére már válaszolt ez Energiaügyi Minisztérium, de így is maradtak bőven kérdések azzal kapcsolatban, hogy a jövőben minden háztartási kiserőmű termelését mérni akarja az állam. Az érintett szervezetek szerint a szükséges adatokat nem a lakossági tulajdonban levő inverterből, hanem inkább a hálózatos cégek tulajdonában levő villanyórából kellene megtudni.

Ha már a napelemesek kiakadásáról írunk, érdemes azt is hozzátenni, hogy nem kevés emberről van szó: az E.ON egy augusztusi közleményében, amely egyébként örvendetes hálózati fejlesztésekről szólt – amelyek révén újabb naperőműveket és háztartási méretű kiserőműveket (HMKE) lehet a hálózatra csatlakoztatni –, azt írta, hogy 2020 óta megnégyszereződött a naperőművek száma az E.ON hálózatán.

De a cég egy összesített adatot is publikált, eszerint Magyarországon jelenleg 265 ezer háztartási méretű kiserőmű termel zöldenergiát. Az Energiaügyi Minisztérium októberben egy Facebook-bejegyzésben már még frissebb adatról, 283 ezer HMKE-ről írt.

Olyan magyarokról beszélünk, akik a nagyon kedvező rezsiárak idején is nappanelbe fektettek. Motivációjuk változatos lehetett: nagyon vonzó volt nekik egy korábbi támogatás vagy a remélt energiahasználati díjképlet, de lehet, hogy egyszerűen csak ökotudatos emberek, akik hisznek a zöld áramtermelésben, netán olyan óvatos állampolgárok, akik félnek a nagy rendszerleállásoktól, ezért legalább részben saját kezükbe vennék a sorsukat. Vagy egyszerűen olyanok, akik nem hisznek abban, hogy örökké tart majd a rezsicsökkentés.

A kormány sokáig minden szinten (lakosság, ipar, erőművek) támogatta ezt a szegmenst, hiszen a napos termelés valóban nem függ a külföldtől, így az oroszoktól sem, nincs károsanyag-kibocsátása, vagyis segíti a zéró kibocsátási céljainkat. Csak aztán az évek során egyre inkább felerősödtek a hátrányok is, elsősorban az, hogy a rendszer számára egyenetlen ez az energiaforrás, mert időjárásfüggő – ezután a felismerés után kezdtek jönni az olyan hirtelen és a napelemet tervezők illetve a napelemes piac számára sokkoló húzások, mint a betáplálás átmeneti tiltása.

Túlnőtt kapacitások, kiszámíthatatlan állam

Megvolt persze a maga oka a szigorításnak, az árampiacon ugyanis – a tárolási lehetőségek ellenére – nagyon fontos, hogy a termelés (illetve az export és import egyenlege) szinkronban legyen a fogyasztással. A magyar energiamixben van olyan áramforrás, amely

• egyenletesen termel, ilyen az atom;
• egyenetlenül termel, ráadásul az embertől függetlenül, az időjárás függvényében, ilyen a nap és a szél;
• egy kis rugalmassággal termel, de változtatható, csak nem olyan könnyű ki-bekapcsolgatni, ilyen a szénerőmű;
• könnyen szabályozható, a rugalmasságot valóban segítő termelési forma, ilyen a gázerőmű vagy a vízerőmű.

A kormány, amely nem a széleskörű szakmai egyeztetések és konszenzuskeresés élharcosa, olyan keretrendszerben próbál játszani, ahol még mindig van egy csomó pozitív tényező a nap mellett, ilyen például a dekarbonizáció, az orosz energiafüggés és általában az importfüggés leépítése. De közben van egy csomó probléma is, ami az említett időjárásfüggésből és a megújuló mixen belül a napenergia túlzott részarányából ered. Márpedig a rendszerirányító (MAVIR) és a hálózatos cégek (MVM, E.ON, Opus) nehezen kezelik a túl sok változékonyságot.

Ebben a helyzetben sajnos évek óta nagyon kiszámíthatatlanul viselkedik az állam. A szólamok, a stratégia szintjén még mindig érkeznek a napenergia mellett elkötelezett hitvallások, sőt, újabb és újabb támogatási programok is. Csak közben negatív változásokat és stoptáblákat is egymás után kap a szektor, például mikor piros lámpát mutatnak a hálózathoz történő új erőművi csatlakozásoknak vagy korlátozzák annak lehetőségét, hogy a lakossági ügyfél a napelemmel termelt feles áramát a közüzemi rendszerbe táplálja.

A friss változások

Ennyit az előzményekről. Az elmúlt hetekben ismét sok változást lengettek be a hazai energiapiacon, és ebből elég sok érinti a lakossági napelemeseket is. A nyári szélsőséges ármozgások tapasztalatai, például Paks I. rendszeres leterhelése (termelés-visszafogása, amely akár az erőmű életidejére is negatívan hathat) és a mínusz 100 euró/MWh és a plusz 1200 euró/MWh közötti árkilengések nyomán az állam a következő szakmai, közpolitikai és társadalmi oldalról is indokolható irányokba indult el:

• a hazai termelés és fogyasztás minél jobb összefésülése,
• az import csökkentése,
• a nagy (erőművek), de a kicsi (HMKE) energiatermelők jobb menetrendezése.

Mindegyik jó iránynak tűnik, de az ördög természetesen a részletekben rejlik. Ebben az írásban mi elsősorban a napelemesek, vagyis a HMKE-tulajdonosok szempontjaira lövünk. Egyik szakmai szövetségük, a Napelem-felhasználók Érdekvédelmi Platformja (NÉP) Egyesület vázolta a Telexnek, hogy melyek is a fő észrevételeik, kifogásaik.

30 százalék mínusz

Mint hallottuk, a legújabb tervekkel a probléma alapja az, hogy amennyiben a jobb menetrendezés (a felesleg kialakulásának megelőzése) érdekében az invertereket központilag leszabályozzák, Magyarország a HMKE-tulajdonosok áramtermelésének – a NÉP becslése szerint – 30 százalékát elveszíti.

Azt, amikor a hálózat elegendő fogyasztó hiányában szoftveresen meggátolja azt, hogy a háztartási kiserőmű áramot termeljen a hálózatra, visszwattvédelemnek hívják. Ez egy olyan rendszer a napelemes háztartási méretű erőművekben, amely megakadályozza az elektromos energiának a hálózatba történő visszatáplálását. Ez különösen fontos a 2022-es magyarországi szabályozási változások fényében, amelyek ideiglenesen korlátozzák a lakossági felhasználók számára a visszatáplálást – vagyis amelyik területen a kitáplálás tiltott, de a lakossági nappaneles önfogyasztása kisebb, mint a termelése, ott a szoftver nem engedi tovább a termelést.

Az állam úgy szeretne javítani a helyzeten, hogy a jövőben mérni szeretné a napelemes rendszerek termelését, többet szeretne tudni a napelemesek rendszerekről. Ez eddig nagyon is oké. Csak a szakmai szövetségekben felmerült, hogy nem lehet-e a több információnak számukra kellemetlen következménye, például valamilyen adóztatás, illetve egyáltalán mekkora költség lenne a mérés technológiai követelményeinek előteremtése. Az Energiaügyi Minisztérium (EM) aztán igyekezett tisztázni egyes kérdéseket, a tárca válaszai a Villanyautósok portálon jelentek meg.

Az EM rögzítette, hogy az adatok segítséget nyújtanak a rendszerirányító számára abban, hogy a valós naperőművi termeléssel számolhasson, amely információ segíti az egyensúly-teremtést, a hálózat üzembiztonságát. Az adatokból hitelesebb képet lehet nyerni a hálózat állapotáról, a tényleges igényekről, könnyebben tervezhetők a fejlesztési igények, de abban is segíthetnek, hogy a nem szabályosan üzemeltetett erőműveket ki lehessen szűrni.

„A tervezett intézkedés a zöldenergia-termelés további növekedését, hatékonyabb rendszerbe illesztését is szolgálja, megerősítve Magyarország energiaszuverenitását és a hazai ellátás biztonságát”

– áll a közleményben. Az állam eszerint 10 évig kezelheti az adatokat, és a minisztérium egyértelműen cáfolta azt a rémhír, amely a mérés mögött valamilyen adóztatási szándékot feltételez.

A költségekről az EM elmondta, hogy 2023 óta már csak online kommunikációra képes inverter telepíthető. Természetesen nagy számban vannak üzemben olyan készülékek, amelyek semmilyen módon nem okosíthatók fel. Ebben az esetben a háztartási méretű kiserőmű üzemeltetője mentesülni fog a kötelezettség alól, invertercserére nem lesz szükség.

Vagyis az új eszköz csak adatszolgáltatásra képes eszköz lehet, az internet biztosítása az üzemeltető feladata és költsége, de cserékre nem lesz szükség.

Mindez nem tűnik túl nagy követelménynek, mert a legtöbb lakott háztartásban ma már természetes, hogy van internetes kapcsolat, esetleg a vidéki nyaralóknál, tanyáknál lehet ezzel pótlólagos költség és feladat.

Maradtak kérdések

Tapasztalatunk szerint a szakmai szövetségek azért még nem nyugodtak meg. Az első panasz, amit hallottunk, hogy a szakmai szervezeteket az utóbbi időben azzal alázta meg az állam, hogy például az erkélyre helyezett nappanelek betiltása előtt is meghirdetett egy minimális társadalmi egyeztetést, de a beadványok beadási határidejének napján már ki is hirdette az előzetes anyaggal megegyező szabályrendszert. Vagyis a látszatra sem adott, nem tett úgy, mintha valóban átnézte volna a szakmai szervezetek javaslatait. A mostani egyeztetés is hasonló fügefalevélnek tűnt, a beadás nemzeti ünnepre esett (vagyis október 23-ra), de a civilek azt kérték, hogy legalább november 30-ig nyíljon idő egy érdemi szakmai eszmecserére.

A mérési kötelezettségek esetén pedig az a fő vita, hogy hogyan és kinek is kellene mérnie. A NÉP Egyesület azt magyarázza, hogy annak lehet értelme, ha az állam megkérdezi valakitől, hogy mennyit fogyaszt a jégszekrénye, de annak nem, ha azt kérdezik, hogy abba mennyi sört és mennyi tojást pakolt.

Az állam ugyanis a szabályrendszer szerint az inverter adatait szeretné felhasználni, nem pedig a villanyórák, a mérők adatait.

A magyar áramrendszerben kialakult speciális és teljesen torz árképzés alapján ha egy cég visszatermel a közcélú hálózatra, 1 forint jár neki kWh-ként, ha egy lakossági HMKE-tulajdonos teszi ugyanezt, akkor 5 forintot kap kWh-nként, miközben ők maguk ennek 7-100-szorosát fizetik a vételezett áram mennyiségért.

Ha a lakosság áramot vásárol, akkor 2523 kWh/év fogyasztásig 36 forint/kWh-t, felette 70 forint/kWh árat fizet, ez az 5 forintos kitáplálási árhoz képet 7-14-szeres összeg. Ha pedig egy cég 60-100 forintért vásárol, akkor neki az 1 forintos kitáplálási árhoz képest 60-100-szoros a vásárlási ár. Nem véletlen, hogy a különböző FB-csoportokban már teljesen szabálytalan ügyletek is megjelennek, ilyen szövegekkel:

„Gyere hozzám, töltsd fel itt az autódat, nem akarom az államnak ajándékozni az áramomat”.

Mit szeretne a szakma?

A HMKE-tulajdonosok szerint mindenesetre az inverteres adatok elkérése alapjogokba ütközik – ez alatt adatvédelmi szempontokat, illetve a kötelezően előírt internetbevezetést értik. Vagyis nem azt mondják a szakmai szövetségek, hogy a MAVIR-nak ne lenne érdemes felmérni, hogy mekkora az az energiamennyiség, amit ki kell egyenlíteni. De az adatokat szerintük nem a lakossági tulajdonban levő inverterből, hanem inkább a hálózatos cégek tulajdonában levő villanyórából kellene megtudni. Ilyenből sokfajta van, biztos nem olyan egyszerű az adatokat konzisztensen integrálni.

Sokáig a lőtéri kutya sem volt kíváncsi az adatainkra

– fogalmazott a NÉP Egyesület, – egy dolog azonban biztos volt, az áramszámlázás alapja a POD (mérési pont azonosító) által megjelölt, szabványnak megfelelően működő villamosmérő berendezés. Vagyis az energiacégeknek lenne a kötelessége, hogy amennyiben számláznak valamilyen adatok alapján, akkor a szabályozó követelményeinek megfelelő, szabványosított eszközöket telepítsenek, karbantartsanak, ha kell, cseréljenek villamosmérő berendezéseket és/vagy okosmérőket. Vagyis a HMKE-tulajdonosok szerint őket hagyják békén, aki számlázik, az számlázzon szabályosan, de közben adjon menetrendi információkat is a MAVIR-nak.

Pozitív változás az energiaközösségeknél

A nemzetközi gyakorlatban mindenre van példa. Van olyan megoldás, ahol a villanyóra mellett okosmérőket telepítenek, amely minden információt nagyon pontosan tárol és továbbít. Csak éppen nem egyszerű hirtelen több százezer, több millió ilyen eszközt telepíteni. Van ráadásul némi kiberbiztonsági kockázata is annak, ha az eszközök távolról lekapcsolhatók.

Ettől függetlenül vannak erre is példák, csak azokban a nyugati országokban, ahol ilyesmit bevezettek, a HMKE-tulajdonosokat anyagilag érdekeltté tették a rendszerben. Az üzlet leegyszerűsítve az, hogy ha szabályozható egységként ők hol lekapcsolhatók, hol visszakapcsolhatók, azért nekik pénz is jár.

Természetesen az ideális az lenne, ha akár kisebb körökben, gridekben, energiaközösségekben hasznosulna az itthon olcsón megtermelhető zöld áram. Ez nem egyszerű feladat, hiányoznak az aggregátorok (ezek szabályozása nem régen pozitívan változott), az energiaközösségek, ahol valahogy elérhető lenne, hogy a lakossági túltermelők árama ne 5 forintos, hanem jobb áron hasznosuljon.

Mint a legfrissebb energiaügyi törvénytervezetből kiderül, 2025. január 1-től ebben is lesz változás, mégpedig pozitív irányú, vagyis például a társasházakban már nem kell száz százalékos támogatottság (aminek megszerzése lehetetlen, mert mindig van valaki, aki nem érti, aki fél a változástól), elég a minősített többség.

Ráadásul a társasház maga úgy oszthatná szét az egyes mérési azonosítók között az áramot a házon belül, hogy azért nem kellene rendszerhasználati díjat fizetni közben.

A napelemesek mindenesetre a sokféle szabályozási változtatás után elég bizalmatlanok, és ahogyan tapasztaltuk, szakmai szervezeteik – így az említett NÉP Egyesület, amely a HMKE-tulajdonosok érdekvédelmi egyesülete, a MANAP Iparági Egyesület és a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség (MNNSZ) – is igyekszik most megszólítani az érintetteket, törekedve az egységes iparági álláspont kialakítására és a közös fellépésre.