Mit lehet tudni a jó esetben 2026-tól várható, új áramárakról?

Izgalmas hír látott napvilágot a Portfolio cikke nyomán, amit sokan úgy értelmeztek, hogy megbolydul a rezsicsökkentett árak hazai rendszere. A cikk a bevezető gondolataiban amúgy pontosan fogalmazott, azt írta, hogy a változás

„kinyitja majd az ajtót a merev lakossági rezsicsökkentési rendszer átalakítása előtt”.

Vagyis gyorsan szögezzük le, bár nagyon sokan felpezsdültek, érdeklődtek az új rendszerről, illetve arról, hogy milyenek is lesznek az új tarifák, valójában nincsenek még új tarifák, csak van egy kifejezetten racionálisnak tűnő ötlet, amely azonban a szükséges politikai viták után is vélhetően legkorábban 2026-ban válhat gyakorlattá.

Értelmesebb árak kellenének

Röviden arról van szó, hogy olyan hazai tarifarendszerre lenne szükség, amely elkezdi értelmesen terelni a hazai fogyasztók áramfelhasználási szokásait. Magyarország ugyanis amikor süt a nap, sok áramot termel, és azt részben kényszerexportálja, amikor meg nem süt a nap, akkor sok áramot használ és részben kényszerimportál. A rezsiárat fizető magyar emberek azonban tudatosan nem könnyítenek a rendszerirányító kiegyenlítési nehézségein, mert nekik édes mindegy, hogy nappal vagy este mosnak, főznek, töltenek elektromos autót.

Vagyis a cél az lenne, hogy a hazai termeléshez jobban illeszkedjen a hazai fogyasztás, ne legyen annyi export, ne legyen annyi import.

De ez csak akkor működik, ha a magyar lakosság ösztönzést kap a fogyasztási szokásainak átalakítására, és a magyar politikai vezetés is megérti, hogy mindez nem feltétlenül a csodálatos politikai sikerterméknek tartott rezsicsökkentés ellen megy, hanem a fennálló rezsirendszeren belül is lehetne javítani.

Közgazdasági kifejezéssel: ha van olyan lehetőség, hogy haladjunk a Pareto-optimum felé, vagyis lehet olyat lépni, amivel a rendszer szereplői (a rendszert irányító Mavir, a számláit fizető lakosság és a politikai népszerűséget hajszoló kormánypárt) közül valaki jobban járhat, de senki nem jár rosszabbul, akkor átmehet a kezdeményezés.

Lehet-e átcsoportosítani?

Sokakkal beszélgettünk a témáról, volt, aki szerint a differenciált árhoz nehéz lenne érdemi fogyasztást igazítani, más szerint lennének lehetőségek. Optimalizált fogyasztást tesz lehetővé például,

• ha egy home office-os napközben tölti az elektromos autót, végzi a mosást, mosogatást, sütést.
• De akár az is, ha a távolról programozható fűtését vagy légkondiját, mosogatógépét nem csak a hazaérkezéskor (6-7 körül), hanem már 3-4 körül beindítja valaki.

Korlátozza az optimalizáció lehetőségét viszont, hogy

• hétköznap sokan nincsenek otthon az olcsó időszakban, a sütőt úgy nem érdemes programozni, ha aztán nincs, aki kivegye a sütőből a svéd mandulatortát, mert az kiszárad, vagy nincs aki kivegye a programozott mosás után a fehérneműket, és azok berohadnak a gépbe.
• A sok napelemes pedig, aki nappal termelt magának eddig olcsó áramot, vélhetően már eddig is mindent megtett a nappalra optimalizálásért, így lehet, hogy kevesebb pótlólagos igazodási lehetőség van.

Mindenesetre a KIF (kisfeszültségű) 4 munkacímen futó jövőbeli tarifának ideális esetben még az a hatása is meglehetne, ha nagyon sikeres lenne a fogyasztásátcsoportosítás, hogy a most a rendszerbe táplálásról letiltott háztartási méretű kiserőművek (vagyis a nappanelek) akár többet is termelhetnének a hálózatba, mert most gyakran kényszerűen vannak leszabályozva. Ettől persze most elég messze vagyunk, de merjünk nagyot álmodni.

És milyen lehetne majd ez a rendszer? A jövőben akkor többet kell fizetnie a lakosságnak? Vélhetően nem erről van szó, sőt, ha megvalósul a terv, még az is lehet, hogy majd lesznek, akiknek lejjebb megy az átlagos ára, de nagyon leegyszerűsítve az a lényeg, hogy legalább valami ösztönző épüljön már be a lakossági fogyasztásba. Ilyen árak mellett cinikusan azt mondhatjuk, hogy pazaroljunk továbbra is, fogyasszunk olcsón rezsiáramot, de azért tökéletesen ne szívassuk már meg magunkat állandóan: amikor van hazai termelés, akkor legyen több a hazai fogyasztás. A Telex a tervezett új szabályozásról, de voltaképpen annak mozgatórugóiról is írt már. Ugyanakkor a történet hátteréről is érdemes pár gondolatot összeszedni.

Gúzsba kötve

A gúzsba köt kifejezés az értelmező szótár szerint azt jelenti (részben átvitt értelemben is), hogy valaki az intézkedésével vagy a magatartásával mozgási, cselekvési szabadságától, fejlődési lehetőségeitől megfoszt valakit. Nyilván az egykori katonai kifejezés, amely a jobb láb és a bal kéz összebilincselését jelentette, nem a magyar energiahelyzetre lett kitalálva, de aligha lehetne jobb leírást adni a hazai áramrendszerről. Itt ugyanis van három olyan alappillér, ami a kormány szemszögéből megkérdőjelezhetetlennek tűnik:

• az alacsonyan tartott végfogyasztói ár (rezsiár),
• a megújuló energiaforrások között a napenergia preferálása, végtelen fejlesztése,
• illetve az a jogi kötelezettség, amely biztosítja az elosztócégek költségeinek elismerésérét és nyereségének garantálását.

Séf legyen a talpán, aki ezekből az alapanyagokból tud valami finomat (értelmeset) főzni, aki ilyen kötöttségekkel is tud táncolni.

Régi ügy, ahol végre megmozdul valami

Az egész keretrendszer egy nagyon régi probléma. A termelés és a fogyasztás eltérése miatt felbillen a kereslet és a kínálat, és olyan szélsőségek alakulnak ki, hogy a HUPX hazai áramtőzsdén lehet mínusz 72,85 euró/MWh, de lehet plusz 999,01 euró/Mwh is az áram ára. Mindkettő júliusi adat, a linkelt jelentés második oldalán olvasható.

A kiegyenlítés nulladik feltétele az lenne, hogy a 4 millió háztartásból elégben legyen okosmérő. Most nagyjából 600 ezer van, vagyis 15 százalék, de azt hallottuk, hogy legalább 60 százalék, 2,4 millió kellene a sikeres beavatkozáshoz a fogyasztók oldalán (keresletoldali menedzsment).

Vagyis, ahogy egy szkeptikusabb forrásunk mondta, be lehet nevezni a Forma–1-es versenyre, de ha otthon csak egy lepukkant Škodánk van, akkor még nincsenek meg az alapvető feltételek. Itt pedig már nehéz nem politizálni, mert minden a politika felé vezet.

• A nagy okosmérő-telepítés egy betervezett projekt volt, csak politikai különutasságunk, jogállami problémáink miatt nem jön az uniós RRF-forrás, így egyelőre nem valósult meg.
• De nem is kerültünk volna ebbe a helyzetbe, ha nincs a meghatározott rezsiár, mert akkor az árral lehet jobban szabályozni.
• De akkor sem, ha a megújuló termelés belső struktúrája nem ennyire torz, nem ennyire napközpontú.

Csakhogy ezek, mint írtuk, most már adottságok. Az elosztók (hálózatos cégek) esetleg meg tudnák venni az eszközöket, de ők szeretnék az igazolt költségeiket elszámolni, erre jogi lehetőségük is van, az pedig már nehezen férne bele a rezsicsökkentés teljesen piacidegen feltételrendszerébe.

Mára ugyanis egy teljesen őrült helyzet alakult ki a piacon. Az áram szinte ingyen van, de a rendszerhasználati díj nagyon magas.

Most valahogy az energiarendszerünk irányítói arra szeretnék majd rávenni a fogyasztókat, hogy amikor a közcélú hálózatban sok áram van, és a hálózat nem tudja elfogyasztatni azt, akkor, azokban az órákban emelkedjen meg a lakossági fogyasztás. Azért a lakosságot kell kiemelni, mert a vállalati fogyasztók piaci áron vásárolnak, ők nyilván eddig is mindent megtettek azért, hogy akkor fogyasszanak, amikor olcsó az áram.

Nyilván az komoly gond, hogy amennyiben az áram ára alacsony, akkor az optimalizációval nem lehet sokat nyerni, nem fogjuk kihúzni a hűtőket a csúcsidőben, nem fogjuk szombat este helyett másnap délben felvételről megnézni az X-Faktort, vagy nem optimalizáljuk a telefontöltéseinket (a világért sem szeretnénk a racionális energiafelhasználás ellen beszélni, de ezeknek az áldozatoknak nem is lenne sok anyagi jutalma). Konkrét számításainkat a cikk végére hagytuk.

Az is biztos, hogy makroszinten is készülnek kiegyenlítő projektek, jön a Paks II. (ha jön), készülnek a csúcsidőben is bekapcsolható CCGT-gázerőművek, Mátrai Károly MVM-vezér, Téma podcastunk legutóbbi vendége ígért pár szabályozható vízerőművet, van geotermikus stratégia, állítólag ígéretes a tárolásra alkalmas szivattyús-tározós vízerőmű előkészítése.

Csak közben a keresleti oldal nő, és igazán nem is lehet tudni, hogy minek drukkoljunk: hogy berobbanjon a víz-, áram- és munkaerőigényes ázsiai akkuklaszter, mert akkor nőni fog a magyar GDP, vagy annak, hogy inkább ne, mert akkor nem lesz akkora kihívás az energiaellátás.

A torz árszerkezet

Végül annak, akit igazán érdekel a téma, egy kis matek mindarról, amit leírtunk. Ma a lakosság az átlagfogyasztásig (évi 2523 kWh)

• kilowattóránként 5 forint energiadíjat +23,4 forint rendszerhasználati díjat (RHD) +27 százalék áfát, összesen 36 forintot fizet, vagyis az átlagos fogyasztó egész évben 90 828 forintot fizet villamos energiára, havi 7569 forintos (tényleg nagyon alacsony) számlatételen belül kellene még az embereket optimalizációra bírni.
• az átlagfogyasztás felett 32 forint az energiadíj +23,4 forint a rendszerhasználati díj +áfa, vagyis itt már 70 forint felett van a díj kWh-nként.

Magyarországon az MVM-csoport mint állami áramkereskedő cég szolgáltatja az áramot, míg a különböző vezetékes hálózatokat az MVM, az E.ON és az Opus cégcsoportok társaságai működtetik.

Mint láttuk, az árnak két összetevője van, az áramkereskedő kapja az áram árát (a nettó 5 forint / kWh-t) és a hálózatos cégek kapják a rendszerhasználati díjat (nettó 23,4 forint / kWh). Az árakat energiahivatali határozatok determinálják. Mivel a lakossági rezsicsökkentett árak (végfogyasztói árak) kőbe vésettek, az áramdíj plusz rendszerhasználati díj összege is fix. Ha tehát jogszabály miatt nő a rendszerhasználati díj, azzal mindig csökken az energiadíj, ezt ma már csak egyetlen cég, az állami áramkereskedő nyeli le, akit a vonatkozó alapból kárpótolnak.

Ha mindezt értelmezzük, akkor az a döbbenetesen furcsa helyzet alakul ki, hogy a piaci áramár nem a mai 5 forint lenne kWh-nként, hanem ha csak 100 euró az ár MWh-nként, ami most 40 ezer forintot jelent, akkor is 40 forint kWh-nként.

Vagyis mi magát az áramot (nem a rendszerhasználatot) nyolcadáron kapjuk.

Most képzeljük el, hogy az állam 100 eurós beszerzési ára úgy jön ki, hogy egy napon belül 12 óráig 40 euró az ár, 12 óráig pedig 160 euró az ár. És ezek után gondoljunk bele, hogy az állam mennyit spórol azon, ha a 160 eurós áram dotálása helyett csak a 40 eurós áramot kell dotálnia. A rezsirendszer így is pazarlásra ösztönöz, de talán egy kicsit kisebb pazarlásra.