Jön az új gazdasági csúcsvezetés: Orbán nem akarja még egyszer megütni a bokáját egy túl önjáró MNB-elnökkel

A magyar gazdasági elit határozottan úgy értékelte, hogy Orbán Viktor kormányfő a hétvégén gyakorlatilag megnevezte a jövő vezető gazdaságpolitikusait. A kötcsei találkozó után kirakott Facebook-posztja alapján e vélemény szerint Nagy Márton lesz a gazdasági csúcsminiszter és Varga Mihály a jegybankelnök. Elvileg, ha elolvassuk a bejegyzést, azt lehetne akár fordítva is értelmezni, illetve akár a jegybankelnök-csúcsminiszter páros más nevekkel is elképzelhető lenne, de ennek senki nem ad reális esélyt. Orbán Viktor szó szerint ezt írta:

„Kell egy Erhard, aki korábban Matolcsy György volt, amíg el nem ment jegybankelnöknek, aki a gazdasági- és a költségvetési eszközöket egyszerre kézben tartó gazdasági csúcsminiszter, és ezt a cselekvési programot le tudja vezényelni. Ennek az embernek a személye összefügg azzal, hogy a március 1-jén sajnálatos módon bekövetkező jegybankelnöki szék megürülése milyen döntésekre sarkallja a kormányt. Nyilvánvaló, hogy aki odamegy, az nem lehet ez a csúcsminiszter, hogy egyenesen beszéljek. Az egyik gazdasági csúcsminiszter, a másik pedig jegybankelnök lesz.”

Érdekes gondolatként hallottuk, hogy a jelenlegi két kifejezetten gazdasági fókuszú miniszter (vagyis Nagy Márton nemzetgazdasági és Varga Mihály pénzügyminiszter) közül Vargában erősebb a kormányfői bizalom, mégis ő kap majd a jövőben kisebb feladatot.

A casting

Mindjárt rátérünk a befutónak látszó szereplők értékelésére, de előbb az előzményekről. Azt, hogy ki lesz Magyarországon a következő jegybankelnök (Matolcsy György mandátuma 2025 márciusában jár le), körülbelül másfél éve folyamatosan találgatják a gazdasági szereplők és a szakmai közeg, nincs olyan buli, konferencia, fogadás, ahol ne került volna ez szóba. Biztosan tudjuk, hogy a következő nevek között volt olyan, akiről érdemi egyeztetés is volt, de olyan is, aki inkább csak az MNB-stáb vágya vagy éppen találgatása volt. Tényleg nagyon sok név volt, mi már szűrtük a híreszteléseket, de felmerült

• Patai Mihály: az MNB alelnöke neve egy ideig erősen forgott, sokan ezzel magyarázták, hogy Matolcsy György hirtelen meg is orrolt rá, csökkentek az MNB-alelnökként vitt feladatai.
• Nagy Márton volt MNB-alelnök szakmai múltja miatt természetes választás lett volna, de egy idő után az lett a mondás, hogy Nagy Márton beleszeretett a reálgazdaságba, csak a monetáris politika már nem lett volna elég izgalmas neki.
• Varga Mihály: az ő neve szintén régóta népszerű tipp volt, mint látni fogjuk, aligha alaptalanul.
• Rogán Antal: erős és visszatérő pletyka lett, annyiban nem teljesen alaptalanul, hogy Rogán nagyon figyel a jegybankra, de azért ez sosem tűnt reálisnak, hiszen mint azt Rogán nemrég a 444-nek adott interjújában is kifejtette (vagy egy tucatszor), ő szeret a „back office”-ban maradni. A pletyka még valószínűtlenebb verziója volt, hogy Kandrács Csaba MNB-alelnök is esélyes, ezt azzal magyarázták, hogy Kandrácsnak jó a kapcsolata Rogánnal.
• Palotai Dániel: remek monetáris szakember, a jegybanki stáb örült volna neki, de azért kisebb ismertsége, politikai súlya miatt nem tűnt reálisnak, hogy valóban hazahívják ígéretes nemzetközi karrierjéből.
• Lantos Csaba: az energiaügyi miniszter neve jegybankelnökként ugyan nagyon furán cseng elsőre, de Lantos exbankár, pénzügyi szakember, és hetekig tartotta magát a híresztelés, hogy az ő neve is ott van a listán.

A friss sugalmazás

Orbán Viktor régóta nagyon szereti a csúcsminiszterség intézményét, korábban is hitt ebben a posztban, emlékezhetünk a Fellegi Tamás, Kásler Miklós, de akár Pintér Sándor betöltötte összetett pozíciókra.

A gazdaságban ma már eleve valami ilyesmi Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, aki a kormányfő szempontjából nézve alkalmasnak tűnik egy még jobban kibővített ilyen posztra. Bár a klasszikus piaci szereplők még olykor elsuttogják, hogy a gazdaságnak a kiszámíthatóság és a stabil környezet tesz jót, a miniszterelnöknek tetszik a fáradhatatlan ötletelés, a kreatív aktivizmus. Ebben az esetben az, hogy Nagy Mártonnak végtelen mennyiségű területen naponta eszébe jut valami, egy új szabály, egy tranzakció, egy felelős. Orbán és Nagy is hisz abban, hogy állandó kezdeményezések kellenek, mindig mindenkit mozgásban kell tartani.

Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy Nagy Márton őszintén hisz-e minden kormányzati irányban, Kínában, az akkumulátorklaszterben, de az biztos, hogy soha meg nem kérdőjelezne egyetlenegyet sem Orbán Viktor víziói közül.

Varga Mihály máshogyan lojális

Varga Mihály a jelenlegi pénzügyminiszter viszont inkább jegybankelnöknek tűnik alkalmasnak. A piacok számára elfogadhatóbb jelölt lenne a Magyar Nemzeti Bank élén, és ez nagyon fontos a forint törékeny helyzetében, illetve a magas magyar államadósság idején. Ha a két nevezett gazdaságpolitikus között kellene pozíciókat osztani, akkor logikai alapon egyértelmű, hogy bár Nagy Mártonnak, mint korábbi MNB-alkalmazottnak, a jegybanki pályája végén MNB-alelnöknek több a monetáris tapasztalata, ő konfliktusosabb személyiség, nagyobb kockázatot jelentene.

Ugyanakkor a kérdés nem az, hogy a piacok mit szeretnének, hanem az, hogy Orbán Viktor mit szeretne.

Matolcsy György jegybankelnökségével Orbán Viktor azt is megtanulta, hogy amennyiben egy addig nagyon hű emberét kiengedi a közvetlen kontrollja alól, vagyis az illető már nem a kormány tagja, hanem a független jegybank vezetője, akkor még egy közvetlen szövetséges is túl függetlenné válhat. Matolcsy György hangos kritikáit nem soroljuk fel, erről sokat írtunk, a legutóbb éppen a napokban fogalmazott meg súlyos aggályokat a gazdasági kormányzat tevékenységével kapcsolatban.

Ami tehát elsőre úgy látszik, hogy az új szereposztásban Nagy Márton kapna több valódi lehetőséget, izgalmasabb munkát, abban az is benne van, hogy Orbánnak jobb, ha ő marad kormánytag, ha ő marad közvetlen kontroll alatt, Vargát talán jobban ki lehet engedni a független terepre, és akkor is lojális marad.

A független pozíciókban az utóbbi időben ugyanis talán még fontosabb lett ez a tulajdonság, gondolhatunk legfőbb ügyészre, ÁSZ-elnökre, GVH-vezetőre, köztársasági elnökre – a miniszterelnök egyszerűen nem szeretne hibázni, nem szeretne kritikusokat látni ilyen pozíciókban.

Varga Mihály évtizedek óta van Orbán mellett, Nagy Márton csak pár éve, ha azt kell mérlegelni, hogy melyiküknek nagyobb az egója, melyik válhat különutassá egy független pozícióban, Orbán szempontjából Varga jön ki győztesen, vagyis alacsonyabb kockázatként.

Kettős ráció

Ennek a szereposztásnak a kormányfő felől nézve ráadásul kettős értelme is lehet. Mostanában a gazdasági nehézségek és az átformálódó ellenzéki erők miatt a Fideszt meglegyinthette egy 2026-os vereség rémképe. Persze erre akár egy lelkes kormánypárti, akár egy sokszor csalódott ellenzéki is rávághatja, hogy hányszor hallottuk már ezt, aztán semmi nem változott. Mindenesetre talán tényleg lesz tétje a 2026-os parlamenti választásoknak, és a Fidesz oldaláról a vereség elkerülésének a legjobb eszköze a gazdasági siker lenne. Csakhogy ez most nem könnyű.

Az is erősen kétséges, hogy Nagy Márton aktivizmusa, az állandó hazai ötletelései elő tudják-e mozdítani a sikert akkor, amikor az amerikai, a kínai, de főleg az európai konjunktúra pocsék, és ez a hazai növekedési kilátásokat is beárnyékolja. De Nagy Mártonnal biztosan úgy fog tűnni, hogy történik valami, hogy a kormány próbálkozik.

Emellett a kormányfő szeretne végre egy lojálisabb jegybankelnököt is. A valóságban persze nincs rosszabb, mint egy, a szakmai szempontokat mindig a lojalitás alá rendelő MNB-elnök, ugyanis a kormány és a jegybank eltérő célrendszeréből adódóan érték, ha a felek nem túl simulékonyak egymással. De az is biztos, hogy a kormánynak jól jönne egy kis béke, kevesebb veszekedés. Szerencsére Magyarországon eddig volt még olyan jegybankelnökünk, aki csak kiszolgálta a mindenkori kormányt – bármennyire is volt jobb és rosszabb kormány-jegybank viszony vagy fiskális-monetáris összehangolás, a jegybankelnöki pozíció felelőssége, a poszt ethosza mindig megjelent.

Varga a kormányban

De vajon milyen jegybankelnök lenne Varga Mihály? A mai pénzügyminiszter évtizedes politikai szereplése alapján amolyan tökéletes bürokrata. Ezt nem ironikusan mondjuk: ő tényleg olyan miniszter, aki a közmegítélés szerint színvonalas politikus, nem szokott provokatív butaságokat mondani, a fideszesek közül soha nem ő az, aki ócska szlogeneket fröcsög, ki lehet állítani nemzetközi eseményekre, tárgyalásokra.

Ugyanakkor azokon a területeken, amelyeket pénzügyminiszterként visz, mostanában nem volt, talán nem is lehetett sikeres. A kormányzat gazdasági előrejelzéseit – legyen szó növekedésről vagy költségvetési deficitről – az élet alaposan megcáfolta, ennek részleteiben most nem merülünk el, de talán nem árulunk el meglepetést, ha elmondjuk, hogy a bemondott hiánycélok felfelé, a remélt növekedési prognózisok lefelé változtak.

Ráadásul olykor úgy tűnt, hogy a miniszter nem volt képes a saját területén sem maga meghatározni a kívánatos irányt, előfordult, hogy mást gondolt helyes útnak, mint ami aztán történt.

A kata hirtelen kivezetésének ötlete például állítólag nem a PM-től mint szakmailag felelős műhelytől érkezett. Ennek aztán meg is lett az eredménye, a gazdaság vélhetően visszaszürkült, amire abból is következtethetünk, hogy jelentősen elmaradtak a forgalmiadó-bevételek a következő évben, pedig az infláció nagyot ugrott.

Az ilyen esetek alapján úgy tűnik, mintha Varga Mihály azt is végrehajtaná, amivel nem ért egyet, és ha nem az ő irányvonalát fogadja el a miniszterelnök, akkor sem mond soha semmi negatívat nyilvánosan. Nyílt kritikát nem is szokott kapni, de azért valójában nagyon sokszor járt úgy, hogy ő ott volt stabilan, de jött az ügyeletes vátesz (Matolcsy György vagy Nagy Márton), akik íveltek felfelé, miközben neki csak csökkentek a kompetenciái.

Ma már aligha emlékszünk rá, de volt olyan, 2012 júniusa és 2013 márciusa között, hogy Varga csak úgy volt kormánytag, hogy ő volt Magyarország egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküli minisztere. Hogy ez mit jelentett? Ő tárgyalt (valójában ő nem tárgyalt) az IMF-fel, mielőtt a kormány kiebrudalta a szupranacionális szervezetet.

De voltak olyan helyzetek is, mint a Covid, amikor rendre kiderült, hogy amikor adósságfinanszírozásról, a devizatartalékok megfelelő szintjéről vagy a reális növekedési előrejelzésről kell vitázni, akkor a szürke eminenciásra figyel a miniszterelnök.

Kiből lesz jó elnök?

De vajon van-e Vargának megfelelő képessége, háttere a jegybankelnöki pozícióhoz? Hogy ki a jó jegybankelnök, azt elég nehéz kívülről megítélni. Ha visszatekintünk az elmúlt időszak magyar jegybankelnökeire, eltérő alkatú emberek voltak eltérő szakmai háttérrel. Nem tisztünk ítéletet mondani a pozíciót eddig betöltőkről, de ki-ki visszaemlékezhet és végiggondolhatja, neki melyik attitűd a legszimpatikusabb:

• Lehet, hogy az a jó elnök, akinek nagy küldetéstudata, víziói vannak (Matolcsy György)?
• Lehet, hogy az, aki ugyan befektetési szakemberként (értsd: nem bankárként és nem is makrogazdasági háttérrel) érkezett, de nagyon jó menedzser volt, és remek csapatot épített (Simor András)?
• Vagy az, akinek ugyan banki és makrogazdasági háttere is volt, de mégsem akarta nagyon erősen rányomni a személyiségét az intézményre, hanem inkább jó menedzserként vezette az intézményt (Járai Zsigmond)?
• Vagy az, aki kimagaslóan képzett, nagyon erős monetáris és makrogazdasági háttérrel jött, viszont legalábbis eleinte még egy kevésbé nívós, örökölt stábbal dolgozott (Surányi György)?

Több beszélgetőpartnerünk is kiemelte a vezetői képességek és a csapat fontosságát, és ebben nem rossz Varga Mihály megítélése. A bankárként korábban még nem dolgozó, de régóta makrogazdasági posztokat betöltő és intézményvezetői tapasztalatokkal rendelkező Varga Mihály ebben a paraméterrendszerben semmiképpen sem rossz jelölt, de az nagy kérdés, hogy milyen csapatot tud majd építeni, és mennyire szeretne szuverén szereplő lenni a fideszes háttérrel.

Mint egy forrásunk fogalmazott, nem kell nagyon előretolnia magát, a legfontosabb az, hogy értse, hogy mi a probléma és hozzon olyan embereket, akik segítenek a feladatokban. Márpedig Varga Mihálynak az egy erős pontja, hogy miközben a jobban fizető MNB egy időben sokkal, de sokkal erősebb csapattal rendelkezett, mint a Pénzügyminisztérium, az utóbbi években erős volt a nivelláció.

Matolcsy György az MNB-ben nagyon jó csapatot örökölt, modern stábja volt. Amikor nyitott volt a stáb gondolataira, akkor remekül tudta az embereit használni, de voltak konfliktusai, kirúgásai is, elég sok jó embere elment. Aki pedig közülük továbbra is állami intézménynél szeretett volna maradni, olykor éppen a Pénzügyminisztériumba, később részben a Nemzetgazdasági Minisztériumba ment (hol máshol dolgozzon például egy makromodellező?).

A baj csak az, hogy Orbán Viktor nem feltétlenül a jó menedzsereket, hanem inkább az ügyeletes zseniket szereti, akik nagyokat ígérnek, akik amolyan modern Münchausen báróként azt mondják, hogy az egész világgal szemben is kirángatják Magyarországot a trutyiból. Eredetileg így került a posztra Matolcsy György volt nemzetgazdasági miniszter is 11,5 éve, 2013. március 4-én. Az első hét-nyolc évben merhetett nagyokat álmodni, olyan alacsony volt a globális infláció, hogy magyar jegybankelnökként nem is nagyon tudott volna hibázni, belefért a rendkívül költséges NHP-, illetve NKP-program, még az sem dobta meg az inflációt.

Aztán a Covid, majd az azt követő visszaépülés ebben törést hozott, beütött a magas infláció, és lehet, hogy majd egy évtized kellett hozzá, de végül Matolcsy is elkezdett az infláció ellen klasszikus eszközökkel harcoló, konzervatív jegybankárként viselkedni és nyilatkozni. Szerencsére ma már csak emlék, de volt, hogy 18 százalék volt Magyarországon az irányadó kamat, aminek természetesen jelentős növekedési áldozata volt (ezt nem szeretik a kormányok), de ez is segített letörni a vészes inflációt.

A jövő kérdései

Elemzésünkben annak adtunk nagy valószínűséget, hogy Nagy Márton csúcsminiszter, Varga Mihály pedig jegybankelnök lesz fél év múlva – de nincs kizárva, hogy hamarosan ki lehet dobni mindezt, mert Orbán Viktor megint húz egy váratlant. De ha valóban bejön az itt tárgyalt forgatókönyv, akkor sem lesz unalmas a 2025 márciusa utáni időszak, beszélgetőpartnereink számtalan izgalmas jövőbeli kérdést fogalmaznak meg, ezekből válogattunk zárásként:

• Nagy Márton már régóta intenzív területszerzésben van. Ha a fejlesztések, a biztosítók, a bankok, a hadiipar, a légi forgalmi irányítás, a kiskereskedelem és a fogyasztóvédelem mellé újabb, ma még a PM-ben kezelt területek is bejönnének, mennyire lehet hatékony a sok terület egyszemélyes politikai irányítása?
• A magyar gazdaság szempontjából létfontosságú PM-es területek, adó, költségvetés, adósságkezelés több kiváló, a magánpiacról átcsábított szakemberei vajon tud-e majd Nagy Mártonnal együtt dolgozni?
• Mennyire folytatja Orbán Viktor azt a politikát, hogy a magyar külpolitika és a gazdaságpolitika területén elválik egymástól a valóság és a láttatás? Ugyanis jelenleg mintha a kormányfő olykor nem is annyira a sikerre hajtana, hanem arra, hogy belföldön a szavazóknak el tudja adni, hogy Magyarország valójában sokkal fontosabb tényező annál, mint amilyennek látszik.
• És végül: mit szeretne Varga Mihály, megelégszik egy amolyan kiszolgáló, báb jellegű szereppel, vagy őt is elkapja a független jegybankelnöki szereppel járó szakmai felelősség, és MNB-elnökként majd érdemi ellenpólusa lehet annak a fiskális politikának, amely már nagyon élénkítene?