Kellemes meglepetés, hogy így pörög a visszaváltás, mert eddig sok rosszat hallottunk a magyarok környezettudatosságáról

Nemrég megvolt a százmilliomodik visszaváltás a MOHU REpont-automatáiban – a DRS-rendszer indulása utáni döccenőket sokan a saját bőrükön tapasztalhatták az utóbbi két hónapban, de a cég úgy értékeli, lassan túljutnak a gyerekbetegségek időszakán. „Mostanra 5 millió visszaváltás történik naponta, ami hatalmas eredmény ilyen rövid idő alatt” – mondta a Telexnek Pethő Zsolt, a MOHU vezérigazgatója, akivel a visszaváltásról, visszagyűjtésről és a hulladékkoncesszor pénzügyi számairól is beszélgettünk.

Számlára utalás vs. kártyázás

A visszaváltási rendszer legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy nyilvánosan egymásnak feszült a Sziget és a MOHU: míg a fesztivál ügyvezetője azt állította, lényegében a MOHU hibája, hogy nem lehetett palackokat visszaváltani a Szigeten, a MOHU szerint ők hónapokon keresztül egyeztettek a rendezvénnyel, felajánlottak opciókat, így például a kézi visszaváltás lehetőségét, csak ezekkel nem kívántak élni a rendezők. A Sziget olyan megoldásokat szeretett volna, ami a legkisebb emberi munka nélkül működött volna, a MOHU szerint viszont a modell alapvető tulajdonsága, hogy a helyi üzemeltetőnek mindenképpen kell minimális erőfeszítést tenniük. Az automaták bankkártyára utalási lehetősége a magyaroknak megfelelt volna, de a külföldi bankszámlával rendelkező Sziget-látogatóknak nem, hiszen ilyenkor az utalás költsége jellemzően a visszaváltási díj többszöröse.

És hogy miért nem eleve úgy szerelték fel a gépeket, hogy képesek legyenek a közvetlen kártyára utalásra, amit bárki használhatott volna nemcsak a Szigeten, de akár okostelefon nélkül élő, vagy magyar bankszámlával nem rendelkező emberként is? Pethő Zsolt elmondta, kisebb a szolgáltatási díja az applikáción keresztüli, közvetlenül a számlára történő visszautalási lehetőségnek, ami azért napi 300 ezer tranzakciónál már nem elhanyagolható.

A MOHU tehát meg szerette volna spórolni a nagy amerikai társaságok szolgáltatási díjait azáltal, hogy nem vezetett be ilyen lehetőséget. A vezérigazgató azt mondta, ezzel leginkább az 50 forintos díjakat eredetileg megfizető gyártóknak segítenek pénzügyileg: „végül minden megtakarítás a gyártóknál landol, az is, ha csökkentem a logisztikai költségeket”. A visszatérítésről egyébként megtudtuk, hogy a fogyasztók 85 százalékban kupont kérnek, amiért pénzt kaphatnak a kasszánál, vagy levásárolhatják a boltban, a jótékonykodás egyelőre minimális, de tervezik bővíteni a szervezetek körét, amelyeknek lehet utalni.

Sok helyet foglalnak az üres palackok, de nincs más út

A visszaváltási rendszerrel az első időszakban sokan futottak bele kellemetlenségekbe: nem működő vagy megtelt gép, szemét a boltok előcsarnokában, hosszú várakozási idő, a számlákra lassan érkező pénz. Pethő Zsolt erről azt mondta, a gépek kezelése a boltok feladata, és ezért minden egyes visszaváltott palack után kezelési díjat, 7,5 forintot kapnak, ami már a jelenlegi számok mellett is látható bevétel nekik, „a világon mindenhol az első 3-6 hónap a rendszer finomhangolásáról is szól, hiszen többen dolgoznak együtt”.

A kereskedő cseréli a nyomtatópapírt, kiüríti a zsákot, és ahol kevesebb a hely a raktárban, néha egyszerűbb kitenni, hogy az automata nem üzemel, pedig csak tele van a zsák. A fennakadások 90 százalékában kiderült, hogy normális üzemeltetéssel, ürítéssel, ajtóbezárással elkerülhető lett volna a probléma, mondta, hozzátéve, hogy valóban voltak típushibák is, ezért az Egyesült Államokból jöttek szakemberek, hogy ezeket minél hamarabb megoldják.

Szerinte amúgy soha nem lesz 100 százalékos a rendelkezésre állás, de a cégekre jellemző 95 százalékos átlagot máris sikerült elérni, és az applikáció fejlesztése is folyamatos. „A boltoknak is az az érdeke, hogy működjön a rendszer, mert akkor nem megy máshova a vevő, sőt, ott fogja levásárolni a pénzt” – mondta. Automatából amúgy egyre több lesz: most 2200 helyszínen már 3100 garat (bedobólyuk) működik, illetve 1000 körüli kézi visszaváltási pont, de összesen 6000 gép van a keretszerződésben. A cég mostantól kezdi el nézni, hol mennyi a forgalom, és az alapján átszervezik a logisztikát.

Arra a kritikára, hogy sokak szerint nem jó az a rendszer, amelyben ilyen nagy helyigénnyel kell otthon tárolni az össze sem nyomható italos csomagolásokat, azt mondta,

„a korábbi tapossa-laposra rendszer az italcsomagolások mindössze 30-40 százalékát tudta összegyűjteni, és azokat sem funkciójukban hasznosították újra”.

„A DRS-rendszerben a cél az, hogy a palackból palack legyen, vagyis megvalósuljon a körforgás.” A MOHU azt a két automatagyártót választotta beszállítónak, amelyek együtt 70 százalékos világpiaci részesedéssel rendelkeznek, a falba épített, norvég TOMRA Pethő szerint „a visszaváltó automaták Rolls-Royce-a”, a különálló automatákat gyártó amerikai Envipco pedig a második.

Az összenyomhatóságban viszont sajnos nem lesz változás: „a visszaéléseket úgy lehet elkerülni, hogy a gép megtanulja, hogy néz ki a palack és ellenőrzi a vonalkódot”, mondta a cég vezérigazgatója, aki szerint „Szlovákiában is három hónap alatt mindenki hozzászokott a rendszerhez, viszik a szatyrot és a zsákot”.

Matricázással próbálkoznak a csalók

Pethő Zsolt kérdésünkre nem tagadta, hogy lehetnek visszaélések a rendszerrel, ezek mértéke azonban az eddigi tapasztalatok alapján minimális, nem volt még olyan szervezett csalás itthon, amit néhány külföldi országban már feljegyeztek. A legjellemzőbb próbálkozás a címkeátragasztás, szerb, román palackra ragasztottak rá vonalkódos matricaszerűséget. Ezekkel kapcsolatban már megtörténtek az első feljelentések is, mondta.

A MOHU vezetője szerint egyébként félreértés az a közkeletű vélekedés, hogy a vissza nem váltott csomagolások után járó 50 forintok a MOHU-t gazdagítják, sőt, azt mondta, nekik „csak rossz, ha nem váltják vissza a palackot”.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal eleve bekalkulálta, hogy lesznek ilyen vissza nem váltott palackok, és az ezek után maradt pénzt a MOHU-nak kötelező visszafordítania a rendszerbe. „A MOHU fedezi a visszaváltási rendszer működtetését és fejlesztését, csak az automaták előfinanszírozása eddig mintegy 50 milliárd forintjába került a cégnek. Ráadásul elvállaltuk, hogy az indulástól számított harmadik évre teljesül a minimum 90 százalékos visszaváltás.”

Azzal amúgy nem számolnak, hogy nagyon sok vissza nem váltott palack lesz: a cél, hogy tíz italos csomagolásból kilencet sikerüljön visszaszedni. „A terv, hogy idén elérjük a 70 százalékot, és három év múlva pedig a 90-et. 2024 annyiban csalóka lesz, hogy azzal, hogy a gyártók hosszabb türelmi időt kaptak, gyakorlatilag elment az első hat hónap. Vagyis az első félévben még alig gyűjtöttünk, így a másodikban hiába jött vissza mondjuk 70 százalék, az egész évre csak 35 százalékot ad ki” – mondta a MOHU vezérigazgatója.

Napi bontásban nem egyenletes a visszaváltás, így aki elkerülné a torlódást, az menjen inkább hétköznap, mert aktívabb a hétvége.

„Volt már 5 milliós napunk is, és stabilan hozzuk a napi 4 milliót, ami minden várakozásunkat felülmúlja. Nem azt szeretnénk mondani, hogy jaj, de jók vagyunk, de valószínűleg az 50 forintos visszaváltási díj megfelelő, és nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez csak a lakossággal együtt sikerülhet. Emiatt tehát az embereket dicsérhetjük, hogy ilyen tudatosan visszaváltanak. Ez kellemes meglepetés volt, mert eddig sok rosszat hallottunk a magyarok környezettudatosságáról” – mondta Pethő Zsolt.

Másfél év múlva lesznek számok

Kérdeztünk a hulladékgazdálkodás általánosabb számairól és a cég pénzügyi helyzetéről is, miután a közelmúltban ezekkel kapcsolatban jelentek meg a sajtóban kritikák a koncesszor tevékenységével általában kritikus szakmai szervezetek részéről. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) nemrég kikérte az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer egyelőre nem auditált, 2023 második félévére vonatkozó adatait, és azok alapján több anyagáram terén messze nem állunk még úgy, ahogyan kellene. Pethő Zsolt a Telexnek azt mondta, kellemetlen helyzet ezen a ponton a konkrét adatokról beszélni, mert „a minisztérium és az energiahivatal azt mondja, hogy amíg nincsenek validált számok, addig erről ne beszéljünk, azok viszont csak nagyjából másfél év alatt készülnek el”.

„Addig is mindenki tud szerezni valami számot, amivel lehet minket gyalázni”

– mondta, a MOHU adatai alapján azonban „amikor kezdtünk, 32 százalék volt az újrahasznosítás és 51 százalék a lerakás aránya, és mi növelni tudtuk az újrahasználati arányt, miközben 2 százalékkal csökkentettük a lerakást”. Ugyanakkor szerinte „rengeteg minden befolyásolja a számokat, itt sem szeretném döngetni a mellünket, mert ez egy hosszú út. Attól természetesen nem történik csoda, hogy mi átvettük a hulladékkezelést. A hulladékudvarok, a hatezer textiles konténer, a bővített használt sütőolaj-átvétel, a szuperválogatók fejlesztése hozhatnak eredményeket. És eddig azt látjuk, hoznak is” – mondta.

Szuperválogatót, hulladékhasznosítót építenek

Sok szó volt arról is a hírekben, hogy mennyi nyereséget termel a MOHU, és aztán azzal mi lesz. A MOHU tavalyi pénzügyi beszámolója szerint 5,6 milliárd forint hasznot könyvelt, amire többen felhördültek azok után, hogy a 35 éves koncesszió szükségességét a megtérülési idő hosszúságával indokolta a kormány. A cég korábban közölte, hogy ez a pénz valójában messze nem úgy számít nyereségnek, ahogyan egy normál cégnél a profit lecsapódna, mivel a vállalatnak legalább 180 milliárd forintot kell a magyar rendszer fejlesztésére költenie – tehát nincs arról szó, hogy kivehetné a tulajdonos Mol, és szétoszthatná osztalékként a részvényeseknek. Megkérdeztük, hogyan értelmezhető egyáltalán a körforgásos gazdasági tevékenységeknél – ahova a MOHU is tartozik a Mol-csoporton belül – a jövedelmezőség kérdése, és hogyan alakultak a számok ebben a szegmensben.

„A Körforgásos Gazdasági Szolgáltatások EBITDA-szinten, 2024. első félévében veszteséges volt, ugyanis a két negyedév összesített eredménye mínusz 7,4 milliárd forint” – válaszolta a MOHU vezetője, aki szerint már most nagyon sok olyan lehetőséget látnak, ahol költséget lehetne csökkenteni, a másik oldalon pedig bevételt növelni, például azzal, hogy nagyobb arányban gyűjtenek be és hasznosítanak különböző anyagokat. „Ha az újrahasznosítási számok hosszú távon jobbak lesznek, akkor annak kéz a kézben kell járnia a profitabilitás növekedésével. De ezzel nem tudunk dicsekedni jelen pillanatban.”

„Folyamatosan megyek az ötleteimmel, hulladékhasznosítót kell például építenünk, ami szintén hatalmas beruházás” – mondta Pethő a készülő beruházásokról. Jövőre át fogják adni az első úgynevezett szuperválogatót. Ennek lényege, hogy mindent optikával fognak válogatni, ami növeli a hatékonyságot. „Most 6-7 anyagra válogatnak az emberek, az új rendszerben majd 40 különbözőre fognak” – mondta.

A MOHU vezetője arról is beszélt, az első pillanattól kezdve tudták, hogy „ez egy hosszú távon megtérülő üzlet”, de sikerként könyvelik el, hogy „zökkenőmentesen” átvették az ágazat működtetését. „Megindítottuk a fejlesztéseket, iszonyatosan jó programjaink és ötleteink vannak, amin következetesen megyünk tovább. Ez jó lesz az országnak, jó lesz mindenkinek és végül remélhetőleg a Molnak is. Jó úton haladunk, hogy előbb-utóbb egy olyan rendszert működtessünk, amely segít abban, hogy megóvjuk a környezetünket, elérjük az újrahasznosítási elvárásokat és minden rendben legyen a hulladékgazdálkodásban. Ez valóban nem megy egyik percről a másikra, de az eddigi számok alapján jogosan bizakodhatunk.” Pethő egyébként hat éven belül kizárt dolognak tartja, hogy elérje a zéró cash flow-t a MOHU, de nem is ez volt a fejükben, amikor belevágtak.