Már készül a vendégbefektetői bizniszre ugyanaz a kör, amelyik a régi letelepedési programon is kaszált

Egyelőre csúszik, 2025. január 1-től azonban gyaníthatóan már tényleg beindul az újratöltött letelepedési program,

az üzlet körül pedig ugyanazok a kínai nevek bukkannak fel, akik egyszer már sokat kerestek

– tudtuk meg. Emlékeztetőül: a Rogán Antal ötlete nyomán bevezetett és 2017 tavaszán zárult korábbi programban összesen 7309 letelepedési vagy tartózkodási engedélyt adtak ki „nemzetgazdasági érdekből” (vagyis kötvényért cserébe), a vásárlók 87 százaléka kínai volt, a kötvények árát 5 év múlva kapták vissza az igénylők.

A program vége környékén a sajtó és az ellenzéki politikusok próbálták kiszámolni, mekkora bukta volt az államnak az egész, ekkoriban olyan adatok jelentek meg, hogy az állam csak az utolsó két évben 11,3 milliárd forintot bukott a kötvényforgalmazáson a piacinál drágább kamatok miatt. Ezzel párhuzamosan az Átlátszó akkori számításai szerint 3 év alatt a közvetítő cégek mintegy 100 milliárd forint nyereségre tettek szert. A friss vendégbefektetői program körül részben ugyanazokat a figurákat találjuk, akik ebből profitáltak, de olyan is van, aki más, nagy vihart kavart állami biznisz körül mozgott.

A mostani program egyik verziója az, hogy vendégbefektetőkké válhatnak, 10+10 éves tartózkodási engedélyt kaphatnak azok a külföldiek (kínaiak, indiaiak, vietnámiak), akik vesznek legalább 250 ezer euró összegben magyar ingatlanbefektetési jegyet.

Ennek a lehetőségnek részletes szabályai vannak, a jegyet kínáló alapkezelők a Magyar Nemzeti Bank (MNB) engedélye mellett a Rogán Antal alá tartozó Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági engedélyével is rendelkezniük kell, vagyis aki zöld lámpát kap, bekerül egy jegyzékbe és kínálhatja a jegyeit. Más vendégbefektetői lehetőségek is vannak, de ebben a cikkben most erre fókuszálunk, itt lehet ugyanis a legnagyobb szerepe a közvetítőknek. A részletes szabályokat is tartalmazó törvény itt érhető el.

Legutóbbi anyagunkban részletesen írtunk arról, hogy a védelmi és biztonsági célú beszerzésekről szóló törvény (Vbt.) szerinti szabályok alapján készülő jegyzékbe vétel lehet a leginkább a szűk keresztmetszet a jelentkezőknek. Talán vannak, akik emlékeznek még rá, hogy az első – igencsak sok vihart kiváltó – letelepedési ügyben a Hungarian State Special Debt Fund (HSSDF) nevű offshore cég volt a kulcsszereplő, mert ez a társaság értékesíthette Kínában és Vietnámban a magyar speciális kötvényeket, márpedig a kínai jelentkezők adták a program többségét.

Ebben a cégben egy magyar, Boros Attila, a Hajdú-Bét korábbi vezérigazgatója, valamint ázsiai pénzügyesek, Lian Wang, Simon Mu, Jonathan Chan és Lisa Wu voltak a haszonhúzók. Többekkel tudtunk korábban találkozni, akkor nagyjából az állt össze, hogy a Brüsszelben élő Boros Attila és több kínai menedzser is a kínai tulajdonban álló Borsodchem vegyi cég környékéről ismerték egymást. Nos, olvasóink segítségével most arra bukkantunk, hogy az egykori ügynökök alighanem megint készülődnek.

Idén márciusban alakult ugyanis egy magyar alapkezelő cég, a Sprint Asset Hungária Alapkezelő Zrt., amelynek nemrégiben az MNB megadta az engedélyt arra, hogy alternatív befektetési alapkezelőként működhessen.

Az engedélyből kiderül, hogy a cég alaptőkéje 300 ezer euró, a közvetlen tulajdonosa a Sprint Asset Holding Kft, amelynek az Opten szerin Lian Wang a tulajdonosa, ő volt anno a HSSDF vezetője. Az MNB engedélyezte a cég vezető állású személyeit is, összesen hat üzletembert, akik egy kivétellel szintén ismerős nevek. Az igazgatóságban Gerencsér Szilárd, Siba Ignác és Lian Wang, míg a felügyelőbizottságban Semsey Barna, Jonathan Chan és Gao Feng kapott helyet, nézzük sorjában, melyikükről mit lehet tudni.

Gerencsér Szilárd a Magyar Postánál, a DHL-nél, illetve a Nokiánál volt korábban vezető. Lian Wang többször is nyilatkozott korábban a sajtóban, a pénzügyi háttérrel a program legfontosabb cége élére érkező bankár Budapesten, Pekingben és Hongongban működtetett anno irodát, de nagyon sok olyan alügynökkel is dolgozott, akik felhajtották a klienseket.

Siba Ignác ismert közgazdász, dolgozott a Citibanknál, majd fontos állami funkciója is volt, vezette a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyik irányító hatóságát. Emellett változatos cégekben vállalt funkciót, a legmeglepőbb a már kényszertörölt Magyar Elhízástudományi Központ Kft. volt számunkra.

A felügyelőbizottságban helyet kapó Semsey Barnának is szívügye lehet az elhízás és az egészségtelen táplálkozás elleni küzdelem, nála ugyanis az Opten a hernádkaki Koleszterin Stop Bt. nevű vállalkozást is kidobta érdekeltségként. Semsey ugyanakkor nem erről ismert elsősorban: a Szingapúrban élő befektetési bankár mindenféle ázsiai kapcsolódású tőkepiaci struktúra létrehozásában aktív. Korábban neves bankházakban, a Barclaysnél illetve a Goldman Sachsnál pallérozódott, és kulcsszerepe volt egy már némileg feledésbe merült, de egykoron joggal nagy vihart kavaró tranzakcióban.

Miután a magyar állam megvette a német Bayerische Landesbanktól a magyar MKB-t, az államra várt a bank feljavítása, majd újbóli eladása. Az egész folyamatot végig erős mutyigyanú lengte körül, mindenki arról suttogott, hogy a bank végül Orbán Viktor és Matolcsy György baráti körénél fog landolni.

Végül így is lett, de előtte Semsey Barna, a JP Morgan munkatársai (elsősorban a cseh Jiri Svarc és az orosz Szergej Galperin) összeraktak egy olyan struktúrát, amelyben egy indiai-szingapúri exbankár került előtérbe. Rakesh Kumar Aggarwal a Blue Robin nevű szingapúri hátterű, de luxemburgi vevőjelölt színeiben el is jött Budapestre párszor, mesélt a terveiről, beült testületekbe, de aztán elég hamar levonult a színről.

Semsey a Blue Robin befektetőinek összeboronálásában járt el, a szingapúri csapat állítólag azért alapított Luxemburgban céget, mert ez a helyszín a befektetési alapkezelés egyik legjelentősebb globális központja, valamint nagymértékben leegyszerűsíti a hivatalos papírokkal kapcsolatos adminisztrációt.

Aztán az MKB mögött később mindenféle tranzakció végén kisebb-nagyobb tulajdonosi szereppel ideig-óráig, vagy tartósan Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Balog Ádám, Szemerey Tamás és Száraz István bukkantak fel, és ma már talán nem is nagyon emlékszünk arra az időszakra, amikor úgy tűnt, hogy ázsiai kézbe került az MKB.

Végül Jonathan Chan, a hongkongi auditor, pénzügyi vezető és bankár leginkább azzal került be a magyar sajtóba, hogy a 444 egykori cikke szerint ő volt az, aki Habony Árpádot és akkori párját, Nagy Boglárkát befizette egy akkori áron közel egymillió forintba kerülő hongkongi helikopteres városnézésre. Az ő neve szerepelt HSSDF egy hivatalos dokumentumán, és Rogán Antal, az első letelepedési kötvényprogram legfontosabb kormányzati támogatója korábban őt nevezte meg a Kajmán-szigetekre bejegyzett cég egyik tulajdonosaként. Habony Árpád neve nem csak ekkor bukkant fel letelepedési üzlet környékén, hanem például akkor is, amikor a letelepedési programban kulcsszerepet kapott Kosik Kristóf ügyvéd, aki Habony Árpád jogi képviselőjeként lépett fel a 888.hu megvásárlásában. De Habony kzvetítői szerepét emlegették akkor is, amikor a kínai kötvényesek a TV2 megvásárlásába is majdnem beszálltak

Próbáltunk kapcsolatba lépni a Sprint Asset vezetőivel, ez egyelőre nem sikerült, de mivel mind a nevek, mind a cégtípus mind az időzítés nagyon beleillik a vendégbefektetői program rendszerébe, abban egészen biztosak lehetünk, hogy a Sprint Asset megalapítása nem független az új letelepedési programtól.