Általában Magyarországon próbál világhírű lenni mindenki

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter április 9-én hirdette meg gazdaságpolitikai stratégiáját, amely szerint a kormány egyik célja lenne, hogy 2030-ra 24-ről 40-re növeljék a „nemzeti bajnokok”, vagyis az olyan nagy méretű vállalatok számát, amelyek a kifektetésre, külföldi terjeszkedésre is alkalmasak lennének.

Ezt a témát járták most körbe az esztergomi MCC fesztiválon, ahol „Stratégiánk a növekedés – a Kárpát-medence magyar bajnokai” néven szerveztek előadást. Világi Oszkár, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettese, Mátrai Károly, az MVM Csoport vezérigazgatója és Orbán Gábor, a Richter Gedeon vezérigazgatója beszélgetett az MCC Üzleti Ismeretek Műhely vezetőjével.

A három cég látszólag hasonlít, mégis egészen különböző feltételeknek és igényeknek kell megfelelniük. Míg a Richter esetében tíz, húsz vagy harminc szereplővel telített piacokon kell érvényesülniük, ahol Orbán Gábor szerint már a húszszázalékos piaci részesedés is rendkívülinek számít, addig az MVM egy, a magyar villamos fogyasztás negyven százalékát ellátó, száz százalékban állami tulajdonú cég, ami Mátrai Károly szerint sokszor segíti, sokszor pedig hátráltatja a vállalatot a regionális terjeszkedésben.

Mivel Orbán Gábor szerint a gyógyszeripari cégek alacsony piaci részesedése miatt „a Kárpát-medence kicsi lesz” a Richternek, minél több országban kell megjelenniük ahhoz, hogy méretgazdaságosan tudjanak működni. Szerinte az is fontos, hogy míg rengeteg cég Magyarországon gyártatja a termékeit, addig a Richter a kutatás-fejlesztését is itt végzi, ami jelentősebb előnyt jelent Magyarországnak. „Ahogy látható, mi azért egy magyar fajsúlyú vállalat vagyunk” – fogalmazott Orbán, aki szerint az MVM egy jóval fiatalabb vállalat, ami előtt az egyetlen út az elmúlt tíz év növekedés után a külföldi terjeszkedés.

A Mol ehhez képest Európában, Afrikában és Ázsiában is jelen van közel 27 ezer alkalmazottal, ahol az összes megtermelt áru 75 százalékát külföldre adják el. A cég 1990-ben hajtotta végre első jelentősebb külföldi akvizícióját, azóta pedig 12 európai országban jelent meg, közülük háromban lett piacvezető. Világi szerint jól jellemzi a fejlődésüket, hogy eleinte licenceket vásároltak az olajmezőkre, ahol maguk kutattak az olaj után, majd később más cégekkel társultak, ma pedig már olyan mezőkön is megjelennek, ahol korábban is aktívan zajlott a termelés. „Nem az a kérdés, hogy terjeszkedni vagy nem, hanem hogy milyen gyorsasággal, és milyen ütemben” – mondta Világi, aki szerint a Molnál olyan kötöttségek is vannak, hogy a kutak rentábilis üzemeltetéséhez 600-700 kilométeres körzetben kell lennie egy finomítónak, miközben különböző helyi szabályozások is kötik a Molt, hogy mekkora piaci részesedést szerezhet az adott országban.

A terjeszkedés feltételei

„Amikor mi beruházunk, tudatában kell lenni annak hogy ez nem lesz mindig harcmentes” – mondta Világi Oszkár, aki szerint fontos, hogy több száz vagy ezer vállalat épül általában azokra a cégekre, amelyekbe a Mol külföldön bevásárolja magát. Világi szerint „nem elég odamenni, hanem tudni kell kezelni ezeket a problémákat”, mivel az adott országnak is azt kell éreznie, hogy nemcsak elszenvedői a vállalatnak, de a cég értéket is hoz az országba. „Jobb gazdája kell legyünk annak a külföldi vagyonelemnek, amit megvettünk” – mondta Orbán Gábor, aki szerint a külföldi piacra lépésnél az is fontos, hogy legyen valamilyen előnyünk az adott ország piaci szereplőivel szemben. Vagy olcsóbban tudják előállítani az adott terméket, vagy drágábban tudják eladni azt.

„Minimális aktivitást látok, és általában Magyarországon próbál világhírű lenni mindenki” – fogalmazott Orbán Gábor, aki szerint nem igazán akadnak olyan magyar cégek, akiknek a nemzetközi vevőik mellett külföldi partnerei is lennének. Úgy gondolja, kevés cég próbálja meg megütni a nemzetközi sztenderdeket és normákat Magyarországon.

Mátrai Károly ehhez képest jóval pozitívabban látta a képet, nemrég Romániában is járt, ahol „megy ez a jól elvagyunk kategória, és meg se próbálnak a határokon kívül gondolkodni” – fogalmazott. Szerinte Magyarországon ehhez képest megvan az irány a fejlesztésre. Világi Oszkár szerint a fegyvergyártásban és energetikában is lehet olyan cégeket látni, amelyek már elkezdtek külföldi cégeket is vásárolni. „A magyar az olyan fajta, hogy fúrja-faragja, de mindig kiesik valami belőle” – fogalmazott Világi, aki szerint el fog jönni a nemzetközi terjeszkedés ideje, de lehet, hogy ehhez előtte egy generációváltásra is szükség lesz a vállalatok élén.

Korábban már a Telexen is kérdeztünk szakértőket a témában, akik elmondták, hogy a nyelvtudás, az exportképes termékek és szolgáltatások hiánya mellett az államilag bekötött óriáscégek hátrányos külföldi piacismerete mind olyan tényezőnek számít, amely nehezíti a terepet a nemzeti terjeszkedés előtt.