Az Aldi GVH-vizsgálata: a magyar húsipar aggódik, hogy a láncoknak nem lesz kedvük több magyar húst árulni

Versenyfelügyeleti vizsgálatot indított az Aldi ellen a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Az ügy miatt érdeklődni kezdtünk az érintetteknél, az Aldinál, hazai kereskedőknél, húsosoknál, versenyjogászoknál és a GVH-nál is, a háttérbeszélgetéseken rendkívül érdekes elemek kerültek elő. Kezdjük pár alapvető megállapítással:

• A vizsgálat elindítása még nem elmarasztalás, innen hosszú út vezet az ügy végéig, de az, hogy a GVH egyáltalán megkezdte az eljárást, már azt mutatja, hogy a vizsgálók szagot fogtak, alapos gyanút éreznek.
• A magyar húsosok most attól tartanak, hogy amennyiben az a lánc, amelyik egyedül érdemi vállalást tett a magyar tőkehúsokra – vagyis az állandó kínálatában kizárólag magyar húst tart –, ha éppen emiatt pórul jár, akkor visszaléphet a magyar termékek preferálásától.
• A GVH bejelentése egybeesett Lázár János építési és közlekedési miniszter az Aldit is ostorozó posztjával, de a GVH-tól azt közölték, hogy a kettő csak véletlen egybeesés, a hűtős ügy hónapokkal korábban kezdődött.
• Maga az eljárás elsősorban reklámüzenetek pontosságát fogja felmérni, de a háttérben az is felsejlik, hogy amióta a magyar embereknek rosszabbul megy, amióta a kiskereskedelem már nem hasít annyira, a láncok is jobban figyelik egymást és keményebb eszközökkel versenyeznek.

Az aktuális ügy, vagyis a GVH gyanújának lényege röviden: az Aldi Magyarország Bt. azzal követhette el a fogyasztókkal szemben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát, ahogyan az üzleteiben elhelyezett hűtőpultjaiban megtalálható magyar származású termékeit propagálta.

Három üzenetet nevesít a GVH, a „100 százalék friss és magyar hús állandó kínálatunkban”, „a 100 százalék friss és magyar”, valamint a „Hazait szeretettel” felirattal megjelölt hűtőpultjaiban valószínűsíthetően nem kizárólag magyar származású termékek voltak.

Hús az Aldiban

Az Aldi 2021-ben fontos lépést tett a magyar termékek kínálatban tartása terén. Előtte a láncok sok-sok vitát megéltek, amelyekben hol a kormányzattal, hol a gazdákkal, hol az ágazati szövetségekkel vívtak harcokat. Folyt a tej, repült a dinnye az áruházak parkolójában, majd az Aldi úgy döntött, hogy tesz egy fontos gesztust, és a magyar termékeket nagyobb arányban tartja, jobban támogatja majd.

Ekkor még a reáljövedelmek is felfelé mentek, a jobban élő fogyasztók nem csak az árat nézték, hanem a magyar jelzéseket, a kis nemzeti zászlócskákat is. Az Aldi mindenesetre 2021-ben 6 milliárd forintos beruházással megépített egy 8800 négyzetméteres hűtőraktárat Biatorbágyon, majd szép sorban önkéntes vállalásokat is tett:

• 2021 októberétől az állandó kínálatot jelentő tőkehúsok,
• 2021 novemberétől 65 kiemelt tejtermék
• és 2022 januárjától minden tojás tekintetében

csak magyar terméket fog kínálni.

Örültek a húsosok

Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének társadalmi elnöke a Telexnek azt mondta: a magyar húsiparnak nagyon pozitív az Aldi vállalása, ami alapján a tőkehúst és a csirkét magyar gyártóktól szerzi be. Ezt azóta is, akár nehezebb időszakokban is, betartotta, ami példaértékű a magyar húsipar szerint, bár más is követné ezt a gyakorlatot. Éder arról beszélt, nagyon nem szeretnénk, ha ennek a vizsgálatnak az lenne a következménye, hogy amennyiben a kereskedelmi láncot éppen a magyar vállalásával kapcsolatban megbüntetik, akkor inkább nem is tesz a jövőben ilyen vállalást, hiszen valójában a versenytársai sem tettek ilyet.

Az Aldi a Telexnek azt írta, megnézték, mennyivel nőtt a frisshús-rendelések értéke a magyar beszállítók felé a vállalás óta eltelt időben: a bevezetése előtti 32 hónapban leadott rendelésállománya és a bevezetést követő 32 hónap rendelésállománya között 28 milliárd forint volt a növekmény. Ennek volt ár- és volumen összetevője is,

de a 28 milliárd forint teljes egészében a magyar agrárium és húsipar többlete.

Úgy tudjuk, hogy a hús esetében az állandó kínálatban a sertés, a csirke, illetve a marha is magyar, de volt kereskedő, aki megemlítette, hogy utóbbiban kicsit összetettebb a helyzet, mert itt nincs elég magyar kapacitás. Az Aldi feltételrendszere alapján a magyar termékeknek három kritériumnak kell megfelelni: magyar tartású, magyar vágású, magyar feldolgozású legyen a termék.

Vagyis az sem jó, ha a szerb vagy a szlovák sertés átjön, és Magyarországon csak levágják, az sem, ha magyar sertést Németországban dolgoznak fel. Mindenesetre amikor ezeket az Aldi bejelentette, megjelent Nagy István agrárminiszter, a kamara, a szakszövetségek (tejesek, húsosok) vezetői, mindenki nagyon örült.

Hogy a fogyasztók szempontjából jó volt-e ez a csak magyar vállalás? Ez vitatható. Abban lehet bízni, hogy a magyar hús jó minőségű, rövidebb a szállítás útvonal, hogy akár 24 órán belül a polcokra kerül a vágás után a termék, nem pedig valami utolsó pillanatban kiszórt külföldi maradékról van szó. De azért az is felvethető, hogy egy olyan hatalmas cégcsoport, mint a német Aldi Süd , vélhetően globális partneri kapcsolatokkal el tudna alacsonyabb áron kínált termékeket is érni. Vagyis az nem biztos, hogy a fogyasztó a legjobb ár-érték arányt kapta, de az Aldi tényleg kitartott a vállalása mellett, pedig eléggé sok pofont kaptak, adókat, más szabályozást, visszatérő beszólásokat a politikától.

Az álló hűtők

Mindaz, amit eddig leírtunk a sztori szép része, a magyar termékek preferálása – a GVH nem is ebbe kötött bele. A vállalások után az Aldi még egy nagy reformba belekezdett, a boltokba (jelenleg 176 van belőlük) olyan állóhűtőket telepített, amelyben friss hús, kolbász, szalonna, hal és más állati eredetű termékek érhetők el. Ez egy 3 milliárd forintos beruházás volt, a nagy, átlátszó, üveges ajtóval rendelkező masinák vannak a most induló vizsgálat középpontjában. Ezek fölé kerültek fel ugyanis a „100% friss és magyar hús állandó kínálatunkban” feliratok.

A GVH természetesen nem a magyar termékek tartását támadja, de végső soron mégis innen fúj a szél. A hivatal ugyanis azt sejti, hogy amennyiben a nevezett hűtők felett voltak az említett feliratok, akkor, ha a hűtőben volt egyéb, nem magyar áru is, azzal megtéveszthette a lánc a fogyasztóit. Márpedig azt senki nem tagadja, hogy volt ilyen áru. A hűtőkben ugyanis volt

• magyar beszállítótól származó magyar friss hús termék (sertéscomb, csirkemell);
• magyar beszállítótól érkező magyar nem hús (például afrikai harcsa);
• magyar beszállítótól származó hazai feldolgozott termék (szalámi, kolbász, szalonna);
• magyar beszállítótól származó külföldi termék (pisztráng);
• illetve külföldi beszállítótól származó külföldi termék (tengeri sügér, füstölt lazac).

A GVH gyanúja szerint pedig ez így megtévesztés lehetett.

Az Aldi szerint a fogyasztók láttak

Az Aldi szerint ő nem azt állította, hogy a hűtőben csak magyar áru van és/vagy csak friss hús. Ha a vásárló ránéz egy termékre, látja a csomagoláson, hogy friss hús, vagy nem friss hús. Az ígéret annyi volt, hogy a cég állandó kínálatában található valamennyi friss hús magyar forrásból érkezik. A vásárlók meg tudják ítélni, hogy a húshűtőben mi minősül friss húsnak, és mi nem – vélekedik a cég. A fogyasztóknak még annyiban is segítettek (bár ez itt kevésbé releváns), hogy színkódokat alkalmaztak, a szárnyasok sárga, a sertések kék, a marhák pedig piros jelölést kaptak.

Mivel védekezik tehát az Aldi? Egy profán példával: ha ki van írva egy hűtőre, hogy olcsó garnéla, és ott valóban kapható olcsó garnéla, de a hűtőben amúgy van drága polip is, az tolerálható.

Igaz, azt is hallottuk, hogy a nem állandó húskínálatban is lehettek külföldi termékek. Akár idényjellegű áru, például grillhúsok vagy egyedi beszerzésű termékek is voltak, amelyek nem az állandó kínálatba tartoztak, hanem kikerültek a polcokra és a készlet erejéig elérhetők voltak. Volt olyan forrásunk, aki szerint itt már könnyebb összezavarodni, mert ha az állandó kínálatban van például fél kilós magyar sertéskaraj, míg egy egyedi akcióban egy 2 kilós kiszerelésű német sertéskaraj, akkor már több figyelem kell a vásárlótól a megkülönböztetésre. Ugyanakkor az Aldiban az egyedi akciós termékek 90 százaléka magyar volt, vagyis nem arról van szó, hogy csurig voltak a polcok argentin bélszínnel.

A származási hely és a húsosok félelmei

Mint egy az ügyben nem érintett versenyjogásztól tudjuk, azért az ügy megítélése nem egyszerű, nem lesz könnyű dolga az Aldi jogászainak. Az uniós jogban ugyanis a származási hely feltüntetése kritikus. Ráadásul a magyar fogyasztóvédelmi szabályok – érdekes módon az olasszal és az izraelivel együtt – világon a legszigorúbbak, az unió szinte csak felzárkózik a magyar szabályok keménységéhez.

Mindenesetre az Aldi álláspontját ismerő forrásunk szerint az Aldi úgy érzi, hogy ő nem tévesztett meg senkit, de nem lehet minden termékre külön hűtőt fenntartani, gazdaságosabb a hűtőket különféle árukkal feltölteni.

A magyar húsipar szereplői fájlalják, hogy sajnos a hazai láncokban sok a német, a spanyol darált hús, tőkehús. Kevesebb, de előfordul a szlovák és a lengyel áru is. A magyar húsosok szerint pedig éppen az Aldi példája mutatja, hogy a magyar húsipar kiszámíthatóan és jó minőségben tudja, illetve tudná nagyobb mértékben ellátni a láncokat. Így a magyar beszállítók csak bíznak abban, hogy nehogy az legyen, hogy ezután inkább az Aldi is elkezd tőkehúst importálni, ha már a magyar áru eddigi marketingelésével az üzletekben úgyis fel kéne hagynia egy esetleges GVH-bírság miatt.

Az állandó és az időszakos

Ugyanakkor egy kereskedőtől azt hallottuk, hogy az Aldi nem fog kapkodni, megvárja a vizsgálat menetét. A szakemberek ugyanis kiemelte az állandó kapcsolatok fontosságát. Szerinte a láncokban – ez nyilván nem pontos, csak becsült adat – 80 százalékban állandó, 20 százalék egyéb, szezonális, vagy akciós beszerzésű termékek érhetők el. Azt nem lehet megtiltani a láncoknak, hogy amennyiben kapnak egy jó ajánlatot, azzal éljenek.

A szezonálisan, vagy valamilyen téma (olasz, görög, spanyol napok) szerint megjelenő termékek jellemzően a készlet erejéig maradnak a boltok polcain, de az ilyen, szaknyelven in-out termékek kifejezetten jövedelmezőek, és jellemzően az állandó terméktől jól elkülönítve jelennek meg. Ilyen in-out termékre jellemző példa a bor. A láncokban általában van egy stabil kínálat, amit megszoknak a vevők, de vannak olykor egyedi tételek, sajnos főleg külföldiek, amelyek pár hónapig elérhetők, majd elfogynak, és aztán már nem lesznek a polcokon.

A húsnál is van ilyen. Ha egy német gyártó nyakán marad egy nagyobb tétel, kétségbeesetten keres vevőt, de általában nem a saját piacát akarja tönkrevágni és ott levinni az árakat, inkább elsózza Kelet-Európába a maradékot, vagyis ott próbál kényszerértékesíteni. De a húsosok azt szeretnék, ha az állandó szortiment megmaradna magyarnak, mert amúgy a láncok, ha akarnak, könnyen tudnak találni tartós, érdemben olcsóbb külföldi partnert. Ennek a versenyben eleve nem könnyű ellenállni, de ha még baj is van a hazai áru tartásával, akkor még nehezebb.

A verseny lehet lanyha, egészséges, de elkeseredett is

Az ügy egyik legizgalmasabb aspektusa, amiről mindenki csak suttog és sejtet, hogy a GVH-vizsgálat kinek a bejelentésére indult. Többen is jelezték, hogy nem egy hétköznapi vásárló írt panaszt a vásárlása után, hanem egy szakmabeli lehetett.

Egy piacon a verseny nagyon sokféle lehet. Ha egy hármas osztályozást használunk, akkor egyrészt van olyan helyzet, hogy a szereplők nem versenyeznek, sőt, összehangolják az áraikat, az biztosan nem jó a fogyasztónak. Újabban már nem is kell körbemennie a próbavásárlóknak és felírni az árakat, hivatalos ár-összehasonlító oldalon láthatja mindenki a versenytársa árazását.

Másrészt lehet olyan, hogy a piaci szereplők a fogyasztók hasznára egészségesen küzdenek, ez az üdvözítő állapot.

Harmadrészt azonban van egy olyan, elkeseredett válfaja is versenynek, amikor a felek folyamatosan feljelentgetik egymást, fotózzák a másik árcímkéit, reklámjait, majd végül az így kierőszakolt büntetések, bírságok és az ellenségeskedésre felvett jogászok költsége mindenkinek árt.

Jogász forrásunk szerint a távközlési piacra már ez utóbbi a jellemző, és mostanában a kiskereskedelmi láncok versenyében is kezdenek megjelenni a kölcsönös feljelentgetések. Ugyanakkor arról, hogy a mostani, alapos bejelentés mögött ki áll, a GVH semmit nem árulhat el. Mint hallottuk, évente 2000 panasz, illetve bejelentés érkezik a hivatalhoz, részben a lakosságtól, részben a versenytársaktól, de a piacokat monitorozó GVH-s kollégáknak is vannak saját észleléseik.

A panasz és a bejelentés közül az utóbbi a komolyabb, az egy űrlapos, kötöttebb forma, ráadásul ha elutasítja a GVH, akkor bírósághoz is lehet fordulni, amely kötelezheti a versenyhivatalt, hogy mégis vizsgálódjon. Ez történt például, amikor Tóth Bertalan MSZP-s képviselő megtámadta azt, hogy a GVH nem akarta vizsgálni az MVM számláit. A panaszoknál nincsen ilyen felülvizsgálati lehetőség. Mindenesetre a bejelentőt mindig védeni kell, nem adható ki a bejelentő személye. Olyan persze akad, amikor maga a bejelentő teszi közzé, hogy a GVH-hoz fordult, de ez az információ soha nem a hivataltól érkezik.

Mi következik most?

Az Aldi nem a hírekből, vagy a sajtóközleményből tudta meg a vizsgálat tényét. Azt hallottuk, hogy a GVH már a hét elején átadta az ügyindító végzést, amellyel hivatalosan is elindult az ügy. A most induló eljárás lefolytatására három hónap áll rendelkezésre, amely indokolt esetben két alkalommal, egyenként legfeljebb két hónappal meghosszabbítható.

A GVH most azt fogja vizsgálni, hogy az Aldi megtévesztette-e a magyar fogyasztókat. A magyar húsipar szempontjait felvető kérdéseinkről azt hallottuk, hogy a GVH nem mérlegelhet a hazai termelői érdekek mentén, a GVH ugyanis egy jogalkalmazó szervezet, de forrásunk azt is megjegyezte, hogy amennyiben nem magyar termékre hihette azt a fogyasztó, hogy magyar, az szerinte a magyar termelőknek is hátrány lehetett.

A GVH most minden egyes esetet megvizsgál, adatkéréssel fordul a céghez, illetve kérdéseket tesz fel, az Aldinak meg indokolnia kell, hogy mivel támasztja alá a véleményét.

Ha majd a vizsgálat végén elkészül egy jelentés, az felkerül a versenytanácshoz, ahol tárgyalás jön. A felek majd ügyvédekkel felszerelkezve fejtik ki a jogi álláspontjukat, végül a tanács döntést hoz, amit még a bíróság előtt meg lehet támadni. Abban biztosak vagyunk, hogy ezt a hosszú folyamatot ezúttal nem csak a láncok, de a magyar húsipar is feszült figyelemmel fogja követni.