„Nincs összhangban a realitásokkal” – nekiment az MNB a kormány gazdaságfejlesztési stratégiájának

Súlyos kritikákkal teli elemzést közölt a Magyar Nemzeti Bank a magyar kormány 2024 és 2030 közötti időszakra vonatkozó Versenyképességi Stratégiájáról. A stratégiát még áprilisban mutatta be Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, aszerint Magyarország a következő hat évben főként további iparosításon keresztül fog nagyot fejlődni.

Nem lelkesedik viszont az ötletért a Magyar Nemzeti Bank, amely évek óta rendszeresen kritizálja a kormány gazdaságpolitikáját. Matolcsy György jegybankelnök és volt helyettese, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter között a személyes viszony is elég feszült volt az utóbbi években, bár legutóbb mintha már tettek volna egy lépést a békülés felé. Az MNB mindenesetre most egy mélyelemzés nevű dokumentumában többek között a következőket „fő üzeneteket” írta az anyagról:

• A stratégiában vázolt célrendszer elsődlegesen a gazdasági növekedés mennyiségi tényezőire fókuszál, a versenyképesség minőségi tényezőire jóval kevesebb hangsúlyt fektet.
• A makrogazdasági pálya nincs összhangban a gazdaságtörténeti realitásokkal és a hazánk előtt álló gazdasági kihívások jellegével.
• A stratégiában felvázolt fejlesztési célok általános hívószavak szintjén kívánnak változást elérni, a magyar gazdaság 21. századi versenyképességének javulását támogató strukturális reformok kevéssé azonosíthatók.
• A stratégia nem tekinthető átfogó, a versenyképességi fordulatot komplexen támogató gazdaságpolitikai programnak. A jegybank által vizsgált versenyképességi keretrendszer kulcsterületeinek 80 százaléka nem, vagy csak érintőlegesen jelenik meg.
• A megvalósítási terv és a hozzá rendelt finanszírozási terv nem kerül bemutatásra az anyagban.

Sorban haladva: az MNB fő kritikája az, hogy a kormány versenyképességi stratégiája elsősorban a gazdasági növekedés mennyiségi tényezőire fókuszál, a minőségiekre kevésbé.

Ennek megfelelően az MNB szerint inkább a következőkre lenne szükség:

1. A foglalkoztatás mennyiségi növelése helyett a munkaerő-kínálat minőségi javítása. Magyarul: nem egyre több embernek kellene dolgoznia, hanem minél jobban dolgozni képes embereket kellene képezni.
2. Az export volumen növelése helyett a hazai hozzáadott érték növelésén kellene dolgozni. Vagyis ne az legyen a cél, hogy külföldi tulajdonú cégek minél több dolgot legyártsanak Magyarország területén, hanem az, hogy olyan termékeket tudjunk exportálni, amelyeknek minél nagyobb részét a magyar gazdaság állítja elő, például azzal, hogy itt fejlesztik ki őket.
3. A beruházások mennyiségi növelése helyett a beruházások minőségi szerkezetén kellene változtatni. Magyarul nem olyan cégeket kellene Magyarországra csábítani, amelyek jellemzően betanított gyártósori munkásokat foglalkoztatnak, hanem olyanokat, amelyek minél bonyolultabb folyamatokat hoznak az országba.
4. A feldolgozóipar gazdasági súlyának növelése helyett a tudásalapú szolgáltatószektort kellene támogatni. Vagyis a jegybank szerint nem az akkugyárak és az autógyárakra lenne szükség, hanem összetett tudást igénylő szolgáltató cégekre.

Az MNB felhívja a figyelmet arra, hogy 2019 és 2023 között Magyarországnak a legtöbb versenyképességi rangsorban nem javult, hanem romlott a helyezése, a 27 uniós tagállam közül ma valahol a 19-24. helyezésnél vagyunk. Az anyagot olvasva az a kép rajzolódik ki, hogy az MNB szerint ezután sem várható az ország amúgy sem rózsás versenyképességének javulása, ha a kormány stratégiája szerint megyünk tovább.

A 2024-30-as versenyképességi stratégia 6 kulcságazatot jelölt ki (járműipar, élelmiszeripar, egészségipar, alapanyaggyártás, információ és kommunikációs technológiai szektor valamint kreatívipar), ezek mellett pedig olyan általános célokat fogalmaztak meg, mint hogy támogatni kell a fejlett technológiák elterjedését, fenntarthatóságot és a termelési láncok diverzifikációját.

A versenyképesség ezen kívül célként tűzi ki a magyar gazdaság dualitásának enyhítését is. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ma Magyarországon egymás mellett működnek a nagy, erős, versenyképes, innovatív külföldi cégek, és a hozzájuk képest kicsi és gyenge magyar cégek. A stratégia ezen változtatna azzal, hogy növelné az exportképes magyar vállalkozások számát, és a vállalatok beruházási rátáját.

Nem reális a megjelölt tempó

Az MNB szerint azonban a kormányzati dokumentumban felvázolt makrogazdasági pálya nincs összhangban a realitásokkal, a részletei pedig nem konzisztensek. (Hasonló következtetésekre jutottunk mi is, amikor a stratégia publikálása után szakértők segítségével mentünk végig néhány különösen meredek elemen.) Az anyag célként tűzi ki például, hogy 2030-ra egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-ben érjük el az uniós átlag 90 százalékát. Ez évi átlagosan 2 százalékos közeledést feltételez, ilyenre azonban az elmúlt húsz évben csak néhányszor volt példa, jellemzően olyan időszakokban, amikor 4-5 százalékos volt a GDP növekedése.

Ennek az oka, hogy a növekedési többlet az árak változása miatt nem gyűrűzik át teljes mértékben a relatív fejlettségünk javulásába. Plusz azt is érdemes megjegyezni, hogy a kormány versenyképességi stratégiája nagyrészt a korábbi folytatását jelenti, amivel az elmúlt években azt értük el, hogy Lengyelország és Románia is leelőzött minket egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt értékben.

A kormány céljai között van, hogy 85 százalékra emeljék a 20-64 éves korosztály foglalkoztatottságát, amivel Magyarország uniós rekorder lenne. Az MNB szerint azonban nem mennyiségi, hanem minőségi változásra lenne szükség, vagyis a mostaninál sokkal több magasan képzett munkaerőre.

Kiemelik, hogy Magyarországon a dolgozók között relatíve alacsony (32 százalék) a felsőfokú végzettségűek aránya, miközben a balti országokban és Lengyelországban 40 százalék feletti. Szerintük ezt az oktatással lehetne megváltoztatni, de „az oktatás nem hangsúlyos része a stratégiának, illetve nem látszik, hogy hogyan valósulna meg a foglalkoztatási szerkezet átalakulása.”

A kormány 2030-ig 25-30 százalékkal növelné a magyarok munkatermelékenységét, ami ma az unión belüli összehasonlításban elég alacsony, ebben negyedikek vagyunk a sor végéről.

Az MNB ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet egy olyan összefüggésre, hogy a munkatermelékenység jelentős részben a munkaerő képzettségi szerkezetétől függ, vagyis minél több minél jobban képzett dolgozó van, annál többet tudunk termelni. Itt pedig megint visszajutottunk az oktatás kérdéséhez.

Export, export, export

A kormány versenyképességi stratégiájának fontos része, hogy durván növeljük az export mennyiségét, az anyag kommunikációjában több helyen szerepelt, hogy a cél a GDP száz százalékának megfelelő értékű terméket exportálni. Ebben a mutatóban egyébként Magyarország ma is az elsők között van az EU-ban, csak Szlovákia, Szlovénia és Hollandia előz meg minket.

Az MNB azonban felhívja a figyelmet arra, hogy nem nagyon van közvetlen összefüggés aközött, hogy egy ország mennyi terméket exportál, és aközött, hogy mennyire fejlett a gazdasága. Vagyis hiába Szlovákia exportál a GDP-jéhez képest a legtöbbet, nem ők a legfejlettebb ország Európában.

Ráadásul az MNB szerint a magyar export nagyon nagy részben importra épül, hiszen olyan dolgokat gyártunk, amelyek alapanyagait és alkatrészeit külföldről hozzuk be. Emiatt szerintük az export növelése az import növelésével jár együtt, vagyis egyre nagyobb mértékű külső gazdasági függéssel járhat együtt.

Fontosabb lenne szerintük, hogy az export mennyiségi növelése helyett az exporton belüli hazai hozzáadott értéken javítsunk (ez az a része az exportnak, amit tényleg itthon állítottunk elő, nem importáltuk például alapanyagként vagy alkatrészként). Az adatok azt mutatják, hogy a magyar exportban megjelenő, hazai hozzáadott érték (52 százalék) az 5. legalacsonyabb az EU-ban.

A kormány versenyképességi stratégiája azt is célul tűzte ki, hogy jelentősen emelkedjen a beruházási ráta, és a jelenlegi 23 százalékról 2030-ig 30 százalékra nőjön. Az MNB szerint viszont „a beruházások felpörgetése tovább erősítheti a költségoldali negatív hatásokat és ronthatja a gazdaság külső egyensúlyát.” Ezenkívül a történelmi tapasztalat szerintük azt mutatja, hogy a beruházások túlzott felpörgetése kiszorító hatást gyakorolhat a fogyasztás rovására, ami pedig erodálhatja a költségvetés bevételi oldalát.

Az MNB azt is megemlíti, hogy „a technológiai színvonal javulásában, a digitalizáció felgyorsításában elengedhetetlen az okosberuházások arányának növelése, ezzel szemben az elmúlt években az építési beruházások domináltak a nemzetgazdasági beruházásokban.” Ezért szerintük a beruházási szerkezet átstrukturálására lenne szükség.

A kormány versenyképességi stratégiája azzal is számol, hogy jelentősen emelnék a feldolgozóipari (köznyelvben: gyártás) súlyát a nemzetgazdaságban. Az MNB szerint viszont ez nem egy helyes fejlesztési stratégia, mert a feldolgozóipari termelés nagy része importból származik, és a külföldi tulajdonú ipari nagyvállalatok kevés hazai inputot használnak. Szerintük az elmúlt évtizedek sikeres felzárkózási modelljei (Izrael, Szingapúr, Baltikum, Skandinávia) mind a szolgáltató szektor súlyának növekedésével együtt valósultak meg.

Nagy Mártonék versenyképességi stratégiájának az is része, hogy a magyar profitegyenleget mínusz négy százalékról nulla százalékra vigyük fel. Ez azt jelenti, hogy ma a külföldi cégek sokkal több profitot visznek ki külföldre, mint amennyi profitot magyar cégek hoznak haza, ezen változtatna a kormány.

Az MNB szerint azonban minél több külföldi iparvállalat telepedik Magyarországra, annál több profitot visznek majd ki külföldi cégek az országból, amivel csak romolhat majd a mostani mínusz négy százalékos mutatónk.

Az áprilisban bemutatott stratégia fontosabb, első ránézésre kérdéses elemeiről szóló cikkünk itt olvasható. A mindössze 29 oldalas nyilvános anyag mellé Nagy Márton bejelentése szerint készült egy 140 oldalas háttértanulmány is. Azt gondoltuk, hogy ebben alaposabban alátámasztotta a minisztérium a megjelölt célokat, ezért megpróbáltuk közérdekű adatigénylés keretében kikérni, a tárca sajtóosztálya azonban megtagadta a dokumentum elküldését arra hivatkozva, hogy a kért anyag „további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, valamint az adat megismerése a közfeladatot ellátó szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné”.

Vagyis úgy néz ki, sosem fogjuk megtudni, mi alapján készült az MNB elemzői által is kritikusan értékelt stratégia.