Lehetne Magyarországon nagy vízerőművet építeni, de a kormány tervei túlzásnak tűnnek

Az Energiaügyi Minisztérium bejelentette, hogy tavasszal két helyszínen, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Sajóivánka és a hevesi Markaz községek közelében kezdődhetnek meg a négy évtizede tervezett nagy magyar szivattyús tározós vízerőmű (SZET) előkészítéséhez szükséges kutatófúrások.

Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, a SZET-modell leegyszerűsítve így működik: adott két víztározó medence, egy magasabban és egy alacsonyabban fekvő. Amikor sok és olcsó a villamos energia, akkor kell a vizet felszivattyúzni a magasabban fekvő víztározó medencébe, amikor pedig drága, akkor leengedni úgy, hogy a víz 3-5 méter átmérőjű Francis-turbinákat meghajtva villamos energiát termeljen.

Erről szóló írásunk után többen is jelentkeztek, volt, aki természetvédelmi aggályainak adott hangot, akadt, aki azt jelezte, hogy a mátrai helyszínt már a német RWE korábban alaposan megkutatta.

Volt lehetőségünk beszélgetni egy olyan szakemberrel is, akinél több tapasztalata aligha lehet itthon bárkinek vízerőmű-építésben.

A három évtizedes vízerőmű-építő múlttal bíró Takács Attila geológus-bányamérnök 1987-ben hagyta el Magyarországot. Kanadában vízerőművek kutatásával, tervezésével és kivitelezésével kezdett el foglalkozni. 1989-től máig közel két tucat vízerőművön dolgozott.

Kanadai lakóhelye környékén számos vízerőmű fejlesztésében volt része (ilyen a 170 MW-os SZET a Niagara folyón), de Törökországban, Vietnámban, Ruandában, Tádzsikisztánban is részt vett kisebb, nagyobb és óriási vízerőművek kivitelezésében. Ilyenkor vezető mérnökként és szakértőként a vízerőművek építési helyszíneihez költözve 1-1,5 évig segítette a projektek megvalósítását.

Hatalmas projektek

Takács elmondása szerint egy ilyen erőmű építése mindig hatalmas vállalkozás, mind mérnöki, mind pénzügyi szempontból. Érdekes ezekről a vízerőmű-projektekről egy-egy videót megnézni, nem rémisztgetésként, de azért jelezve azt, hogy mekkora feladat egy-egy ilyen vízerőmű megépítése.

• A török 1200 MW-os Ilısu HPP, a föld legnagyobb, 20 millió köbméter térfogatú kőgátja, amelynek felvízi, víztározó oldali felületét 1600 méter hosszan betonlemezzel borították.
• A vietnámi Huoi Quang nagyjából akkora, mint a tervezett hazai SZET, 520 MW-os, és a víztározók kivételével felszín alatti műszaki létesítményekből áll.
• Befejezés előtt áll a még épülő tádzsik Rogun erőmű, amely 3600 MW-os lesz, ehhez rekordmagasságú, 335 méteres gát épül.

Egy vízerőmű építése nem lehetséges biztos pénzügyi fedezet és hosszú távú elkötelezettség nélkül. A neten megtalálható videókból az is megérthető, hogy az elkezdett vízerőmű-építések olyan projektek, amik túl nagy munkák ahhoz, hogy félbehagyják őket, így számos konfliktussal, kompromisszumos és költséges műszaki megoldásokkal megvalósíthatók. A Rogun évente a tádzsik GDP 6 százalékába kerül, és nemzetközi konfliktusokat is okozott a szomszédaival. Természetesen ezek általában gigantikus projektek, de a Magyarországra tervezett 600 MW-os SZET is számottevő.

A szakember szerint egy szivattyús energiatározó építési költségeinek pénzügyi megtérülése sokszor évtizedekben mérhető, nem egyszer 40-50 évben.

Cserébe egy akkumulátormentes, napi 2-3,5 gigawattórás tározóképességű zöld beruházás épülhet, akár 80 évig kiszolgálva az ország szükségleteit és maradandót alkotva az utókornak.

Takács Attila bevallottan elfogult, szívügye, hogy Magyarországon is épüljön szivattyús energiatározó, mindamellett tapasztalata szerint nagyon körültekintően kell hozzáfogni, mert az első dialógusokban azért sok nagyon leegyszerűsítő és félrevezető megközelítés látott napvilágot.

Véleménye szerint a hazai SZET-et csak európai normáknak és természetvédelmi előírásoknak megfelelően szabad megépíteni, ami elengedhetetlenné teszi tapasztalt külföldi tervezők és szakemberek bevonását a helyszín kiválasztásának fázisába is.

Ami pedig a környezetvédelmi-esztétikai aggályokat illeti, szerinte a tájsebek elkerülése természetesen fontos, de azért arra is emlékeztetett, hogy valaha a Tisza-tó is ilyen ember alkotta tájseb volt, ma pedig már népszerű turisztikai célpont.

Túl nagyot álmodik a kormány?

A szakember korábban dolgozott itthon is, így 2006-ban vezetője volt annak a mérnökcsapatnak, amely azt vizsgálta hogy Verőce–Magyarkút és Paks–Dunakömlőd megfelelő helyszín lehet-e egy szivattyús erőműnek. Szent meggyőződése, hogy Magyarországon lehet SZET-et építeni, akár többet is, de a 600 MW-os teljesítmény elvárás kissé túlzottnak tűnik. Véleménye azon alapul, hogy egy ekkora erőmű nagy horderejű építkezést igényel, lehet, hogy érdemesebb lenne több kisebb erőműben gondolkodni, vagy legalábbis reálisan felmérni, hogy mekkora beavatkozást kíván egy akkora vízerőmű, amely még alkalmasabb földrajzi körülmények közepette is hatalmas munka. Mint elmondta, részletesen ismeri a hazai lehetséges SZET-telephelyeket.

A mátrai szóba jöhető SZET-helyszínekként két megoldás képzelhető el, egy a Mátra természetvédelmi terület határain kívül, a déli völgyekben és egy a Mátrai Erőmű területén belül.

A német RWE már alaposan felmérte a helyszínt. Takács Attila elmondása szerint van tájseb nélküli megoldás: a jelenlegi erőművi területen meddőhányók és gödrök kihasználásával megközelítőleg 200 MW teljesítményű és 1,5 GWh-s kapacitású SZET építhető.

A nagyobb ívű elképzelésben a potenciális SZET felső víztározói a Kékestető alatt 200-250 méterrel, a Remete-bérc/Csatorna-patak völgyében és a Tekeres-völgyben építhetők meg 3,5 és 2 GWh-s tározáshoz elegendő víztömeggel. A 800 méter magasságban található Remete-bérc alatti völgyvíztározó hasznos felhasználható tározókapacitása 3,3 millió köbméter, a víztározóhoz közel 600 méter hosszú, 80 méter magas és 750-800 ezer köbméter térfogatú tömörített beton völgyzárógát megépítése szükséges.

A mátrai déli lejtős SZET-ek alsó víztározóját az Abasár–Markaz közötti Tatár-mezőn lehet megépíteni. Itt részben körgáttal, részben 4 millió köbméter térfogatú talaj- és kőzetkitermeléssel-bevágással legkevesebb, 6 millió köbméter szükséges térfogatú alsó víztározó alakítható ki egy 1,2 négyzetkilométeres területen.

Sajóivánkán szintén két opciót lát a szakember, aki szerint maga Sajóivánka csak az alállomásnak helyet adó település.

Az EM által javasolt SZET – a szakértő szerint – kizárólag az Upponyi-hegység keleti oldalán, 420 méter magasság feletti andezithegyhát robbantásos kialakításával lehetséges. Az ide tervezett SZET esetében az alsó víztározó Bánhorváti határában képzelhető el mezőgazdasági területeken.

A feladat tehát adott: egy világszínvonalú szakmai tudást tükröző első magyarországi SZET megvalósítása biztonságosan, fenntarthatóan és gazdaságosan. Ugyanakkor

nagyon fontos lenne, hogy azok, akik belefognak ebbe a munkába, ne becsüljék le a leendő nehézségeket és kihívásokat,

hiszen itt is nagyon igaz a „szabászati” mondás, miszerint előbb mérni, aztán vágni, vagy kétszer mérni, és csak utána vágni. Ahogy ugyanis elmerültünk a nagy nemzetközi projektek tanulmányozásában, az mindenhol világított, hogy akár sikeresnek mondható egy projekt, akár nem, minden egyes ilyen munkálatnál éles viták voltak, mindig voltak tiltakozások és mindegyik erőmű érdemi beavatkozással járt a természeti környezetbe. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a vízerőművek tényleg tiszta energiaforrásaink, a szivattyús vízerőműveink pedig tiszta energiatárolási lehetőségeink.