Négy évtizede vizsgálják, de vajon tényleg megvalósul a nagy magyar energiatározó?

Magyarországon az elmúlt pár évben igazi napenergia-forradalom zajlott, már közel 6000 megawatt nagyságú az itthoni naperőmű-kapacitás. A rengeteg időjárásfüggő energia nagy átka, hogy amikor süt a nap és mindenki termel, nincs ára az energiának, amikor pedig nem süt a nap, nagyon drága bekapcsolni az igények kielégítésére alkalmas kiegyenlítő gázerőműveket, vagy importálni kell. A probléma megoldása lehet az áram tárolása, ami viszont elég nagy műszaki és gazdasági kihívást is jelent.

Az egyik lehetséges megoldás egy szivattyús energiatározó, avagy SZET építése, ami régóta tervben van Magyarországon, a kormány pedig most elszánta magát, legalábbis Lantos Csaba energiaügyi miniszter többször is beszélt arról, hogy szeretne a kormány egy ilyen erőművet az országba.

A szivattyús tározós erőmű nagyon egyszerű, viszont nagyon drága technológia. Adott két tó tározó, vagy medence, az egyik magasabban, egy hegy tetején, a másik alacsonyabban, a völgyben. Amikor olcsó az energia, fel kell pumpálni a vizet a fenti tóba, amikor drága, akkor le kell engedni, ami turbinákat hajt meg és áramot termel. Nem keletkezik új energia, sőt, 25 százalék körüli veszteség is van, de így is milliárdokat ér, ha a szűkösebb időszakban van mit előhúzni a fiókból és az országnak van árama.

A hazai SZET-történet a Bős-Nagymaros építkezésig nyúlik vissza, az volt akkor a terv, hogy fent a Visegrádi-hegységben, egészen pontosan a Prédikálószéknél telepítenek egy ilyen erőművet. Ehhez optimális esetben ugyanis három tényező kell:

• elegendő víz (erre ott volt a Duna),
• nagy és gyorsan emelkedő szintkülönbség,
• megfelelő csatlakozási pont, ahol be lehet táplálni és ki lehet venni az energiát.

Valaha az volt a terv, hogy Bős-Nagymaros éjjel-nappal termelt volna, de éjszaka, amikor nincs szükség annyi áramra, akkor a pumpálásra is használták volna az energiát. Amikor pedig a csúcsidőszakban nem lett volna elég az aktuális termelés, rádurranthatták volna a rendszerre a SZET-et is. Mindez megbukott, ahogy Bős-Nagymaros, úgy a hozzá kapcsolódó SZET elképzelése is elhalt.

Tájseb a hegyen

Akár a régi terveknél, akár majd az újaknál is számos probléma és rengeteg jogos ellenvetés felmerül. Az egyik legfontosabb ilyen a táj- és környezetvédelem. Kár tagadni, szivattyús erőművet leginkább szép hegyekben lehet létesíteni, ahol azért egy ilyen masszív betonrendszer eléggé bele tud rondítani a kilátásba. A hegy oldalában csövek mennek felfelé, de maga a két mesterséges tó is lehet tájseb.

A megújuló energia kapcsán gyakran felmerül ez a probléma, a szép tájban a napelemek, vagy a szélturbinák is rondák, de ettől még nem lehet a föld alá tenni őket, mert ott se nap, se szél. Viszont állami és magánpiaci szakmabeliek szerint borzasztó nagy szükség lenne egy ilyen tárolóra a magyar áramrendszerben, ma már elsősorban a naperőművek miatt.

Korábban több helyszínre, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Abaújkér (Aranyos-völgy) környékén is terveztek ilyen erőművet, de ez is környezetvédelmi szempontok miatt bukott el. Szakértők szerint alig találni Magyarországon olyan, szivattyús tároló létesítésére alkalmas helyszínt, ami nem élvez valamilyen szintű védelmet. Ahol sok a víz, például a Balaton mellett, ott gond a vízveszteség (elpárolgás) is, illetve a nagy turisztikai vonzerő, ezért, ahogy Visegrád mellé, úgy a Balaton-felvidékre sem fognak egy ipari szörnyet felhúzni.

Ahol viszont eleve van már egy ipari szörny, ott jobban átvihető az ötlet. Azt hallottuk például a piacról, hogy a nagy állami tervek mellett kisebb magánpiaci SZET-tervek is vannak napirenden. Például a Mecsekről hallottuk, hogy remek alsó tavat lehetne kialakítani egy volt bánya elhagyott tárnáiból, amelyek akár ezer méter mélyen is lehetnek. Csak ezek azért kicsik, pár 10 MWh-os tárolót lehetne belőlük fejleszteni, miközben Magyarországnak sokkal nagyobb, minimum 700, de inkább 1000 MWh-ra SZET-re lenne szüksége.

Két helyszín jön számításba

Az Energiaügyi Minisztérium mindenesetre most arról adott tájékoztatást, hogy tavaszi próbafúrások készítik elő a döntést az első hazai szivattyús energiatározó megépítéséről. „A magyar gazdaság jövője a zöldenergia, de ezek termelése úgy hangolható össze hatékonyan a mindenkori fogyasztási igényekkel, ha lehetővé tesszük a környezetkímélő módon előállított áram későbbi felhasználásra eltárolását.” – írta a minisztérium, amely szerint a szivattyús energiatározó élettartalma hosszú, működési költségei alacsonyak, az üzemeltetés pedig semmiféle károsanyag-kibocsátással nem jár.

A tervek szerint az első hazai szivattyús tárolós erőmű 600 MW beépített kapacitással jöhetne létre, 6 órás energiatermelésre lenne képes, ennyi idő alatt folyna át a víz a felső tározóból az alsóba. A medencék vizének megóvása, a felelős vízgazdálkodás érdekében a vízfelszín egy részét úszó napelemtáblákkal fednék le, amelyek a párolgást is mérséklik. Már az előkészítésnél is kiemelt szempont, hogy a teljes folyamat a lehető legkisebb környezetterheléssel járjon. A fúrási pontok mindegyikét meglévő, szükség esetén megerősítendő erdei és mezőgazdasági utakon közelítik meg a gépek.

A két most megnevezett helyszín Markaz és Sajóivánka.

Amikor mi korábban a tervekről érdeklődtünk, a Mátra (Markaz) projektről azt hallottuk, hogy biztosan a vizsgált projektek között lesz, de Sajóivánkáról nem hallottunk, azt tapasztaltuk, hogy a téma szakértői is Markazt ismerik jobban. A Mátrai Erőmű hűtőtava ma horgászparadicsom, a Malom-patak és a Zsidó-patak táplálja, és erre már korábban komoly előkészületek is voltak, de 2011-ben a mélyfúrásoknál elakadt, a projekt.

Sajóivánka mellett ma még nincs alkalmas vízi infrastruktúra, ugyanakkor nincs messze a Lázbérci-víztározó. A szakemberek szerint mindenesetre most majd meg kell nézni, hogy mennyi a környéken a víz, mekkora az emelkedés.

Ez a jó megoldás?

Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse erősen szkeptikus a hazai SZET-projekttel kapcsolatban. Mint mondta, ugyan nem százszázalékosan ellenzi, de a projekt nagyon sok szempontot felvetett, amit érdemes lenne alaposan megvizsgálni és társadalmi vitára bocsátani.

Az nem kérdés, hogy a tárolás nagyon fontos a hazai energetikában, de az már vitatható, hogy egy nagy centralizált, vagy sok decentralizált megoldást érdemes finanszírozni és megvalósítani. Lehet ugyanis, hogy nem véletlen, hogy eddig nem valósult meg ilyen beruházás.

Egyrészt nagyon drága, ami önmagában is sokszor megállítja a gigaberuházásokat, de az is nagyon fontos, hogy ha bemondunk rá egy költséget, az valós legyen, ne ugorjon aztán minimum a duplájára. Természetesen vannak környezetvédelmi aggályok is, a korábban megvizsgált helyszínek közül általában vagy az alsó, vagy a felső medence természetvédelmi területre esett.

De ha nem is a környezeti szempontokat, hanem a gazdaságosságot nézzük, akkor is találhatunk költséghatékonyabb megoldásokat, olyan ipari és háztartási tárolási előírásokat, amelyeket a különböző pályázatok mellé elő lehet írni, ez sokszor a hálózatnak is segít apasztani a feszültségingadozásokat.

Összességében nem biztos, hogy egy ötven éve húzódó, halódó tervet kellene megvalósítani, lehet, hogy ma már vannak jobb módjai a pénz elköltésének – véli a Greenpeace szakértője. De az is biztos, hogy a napenergia örvendetes fejlődése miatt a tárolással is kezdeni kell valamit, itt kissé elaludt Magyarország. Bár azért be hozzá kell tenni, hogy hazai és uniós forrásból vannak egyéb tárolási programok, támogatások. Itt kémiai tárolásra, vagyis kisebb-nagyobb akkumulátorok telepítésére kell gondolni, ami elképzelhető, hogy ma már költséghatékonyabb és versenyképesebb a szivattyús megoldásnál

A két konkrét helyszínről a szakember azt mondta, hogy amennyiben több kilométerre kellene vinni a vizet, az nagyon megdrágítja a projektet. A tervek pontos ismerete nélkül úgy tűnik, hogy a távolság ezeknél is probléma lenne. Ugyanakkor mindent meg lehet oldani, ha van rá szándék. De az is biztos, hogy a környező országokban jobb földrajzi adottságok vannak, több a tó, a meredekebben emelkedő hegy. Itthon nincs akkora választási lehetőség, de amikor az igényekhez képest nagyon kevés a forrás az energetikára, akkor nagyon érdemes majd átbeszélni és nyíltan megvitatni a projekt hasznát, kockázatait. De a vitának tényleg úgy van csak értelme, ha az előnyöket azzal az összeggel lehetne összehasonlítani, amibe majd valóban kerül egy ilyen projekt.

Vannak, akik amúgy hívei a SZET-nek, de azért szkeptikusak, mert megint a nullaponton, de inkább mínusz 1-en állunk, megint el kell költeni egy csomó pénzt, de nem tűnnek olyan jónak a feltételek. A kérdés, hogy csak elégetünk-e egy csomó pénzt és nem lesz semmi, vagy most tényleg elindulhat egy beruházás. Az biztos, hogy amíg nincs tárolás, addig nem nagyon lehet sok új megújulót a rendszerre csatlakoztatni. A kiegyenlítő energia ráadásul nagyon drága, a kisebb remélt szivattyús tárolók (mint az említett mecseki terv) is segítik persze a MAVIR tevékenységét, de azért nem oldják meg a fő problémát.

Külföldi tároló, magyar energia?

Korábban még az merült fel, hogy Magyarország külföldön valósítson meg ilyen beruházást. Például Szerbiában, ahol a Bisztrica 2 projektnek már a tervei is készen vannak, nem kell furkálni. De előzetesen alaposan fel kellene mérni, hogy egy szerbiai SZET mennyire könnyít a magyar rendszeren. A szerb projekt mindenesetre egy létező vízerőműrendszer meglevő projektje (Bisztrica 1) mellé épülne.

Maga Bisztrica amúgy egy mindössze 8 fős település, Szerbia legkisebb és legszegényebb déli tartományában (Crna Trava). Az Uvac folyó lenne az erőmű helyszíne, amely aztán a Lim, a Drina, a Száva, illetve a Duna érintésével ér el a Fekete-tengerbe.

Orbán Viktor és Aleksandar Vucic már 2021-egyeztettek erről a projektről. De amikor semmire nincs pénz a hazai energetikában, akkor ez is háttérbe szorult, még akkor is, ha a magyar-szerb kapcsolat most jó, a magyar kormány kedveli a külföldi befektetéseket (kifektetéseket), ráadásul az MVM nagyon szorgalmazza a nemzetközi diverzifikációt.

A szakemberek a kérdésről, hogy Magyarországon vagy külföldön kellene szivattyús tárolót építeni, azt mondták a Telexnek, hogy valójában még mindkét megoldás napirenden van. Ahogy egy név nélkül nyilatkozó forrásunk fogalmazott:

„Minden erőműberuházás segít az összefűzött európai energiarendszeren, de az is biztos, hogy jelent némi országkockázatot, ha nem magyar egy ilyen erőmű. Vagyis, ha van, az mindenkinek jó, de ha nem itt van, az kockázat. Kicsit olyan ez, hogy természetesen lehet Ukrajnában tárolni gázt, de te mernél, ha te futod a kockázatot?”

Vagyis, azok, akik az ellátásbiztonságért felelnek, természetesen akkor nyugodtabbak, ha minden kulcsépítmény Magyarországon van, de földrajzi és pénzügyi értelemben nem feltétlenül ez a legelőnyösebb. A döntést majd meglátjuk, de az egészen biztos, hogy nem ma és nem is holnap lesz SZET-ünk.