A húsipar tragikus éve: amikor jól megy nekünk, magyar húst eszünk, amikor rosszul, akkor németet

Megdöbbentően rossz éve volt 2023-ban a magyar húsiparnak. Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének társadalmi elnöke szokásos éves értékelésében elmondta, hogy az élelmiszeriparnak általánosan is rosszak voltak a 2023-as számai, a termelés volumenindexe 11,3 százalékkal csökkent, de a húságazatban még ennél is rosszabb volt a helyzet.

A húsfeldolgozás és -tartósítás, vagyis a sertésvágás és az előállítás ágazat termelésének volumenindexe 15,7 százalékos, a húskészítménygyártás (ebben már a baromfitermékek is benne vannak) 14,4 százalékos visszaesést mutatott.

A korábbi években ha ramaty volt a belföldi kereslet, a magyar gyártók az exporttal tudtak pótolni, de most ez sem sikerült: a belföldi értékesítés és az export egyszerre zuhant. A tényezők tényleg a bibliai tíz csapásra emlékeztettek Éder Tamás szerint, aki korábban podcastvendégünk is volt.

Rosszabbul ment, mint valaha

2023-ban a teljes belföldi kereslet jelentősen csökkent a húsipari készítmények iránt, ugyanakkor a külföldi termékek kevésbé teljesítettek rosszul, mint a magyarok. Vagyis a magyar fogyasztók részben importtal pótolták a hazai termékeket. Az elmúlt évtizedek nagy tanulságaként kijelenthető, hogy a hús nem olyan, mint az édesség vagy az ital. Ha valakinek jobban megy, jöhet a svájci csoki és a francia konyak, ha csóróbb, megelégszik a magyarral.

A hús esetében viszont

amikor Magyarországon az emberek rosszabbul élnek, akkor még jobban dominál az árcentrikus vásárlás, és ilyenkor mindig a sztenderd, közepes minőségű importtermékek nyernek teret.

Azért az importtermékek, mert valamivel olcsóbbak. Amikor egy magyar fogyasztó nyers húst vesz a hétvégi rántott húshoz, vagy „alapminőségű” virslit, párizsit vásárol, akkor a mérethatékonyság miatt a külföldi termék olcsóbb. Mindez elsőre talán nem is érthető.

A méret tényleg lényeges

Az alapanyag, vagyis a sertés ugyanannyiba kerül, a munkaerő még drágább is Németországban vagy Lengyelországban, de mégis ők nyerik az árversenyt. Egyszerűen azért, mert nagyobbak az üzemeik. A folyamat a vertikum teljes egészében tetten érhető.

Magyarországon tavaly 4,5 millió sertést vágtak, ami egyben azt jelenti, hogy az egész EU-ban szinte Magyarországon tartja magát a legjobban a vágóhídi tevékenység. Viszont az itthoni két legnagyobb vágóhíd (a mohácsi és a kiskunfélegyházi) teljesítménye sem említhető egy lapon a német versenytársakéval, Németországban akkora vágóhidak vannak, mint a teljes hazai piac együttvéve.

Ugyanez igaz a húskészítmény-gyártásban is. A nagyobb üzemek még úgy is olcsóbbak, ha tételesen nincsenek alacsonyabb egységárak nyersanyagban, bérben, energiában, viszont egységnyi súlyra a nagyobb üzemben mégis kevesebb fajlagos költség (például központi költség) rakódik rá. A végtermék így versenyképesebb lesz.

Vágjál nagyban, de a termékben lehetsz specialista!

Az egész európai sertéspiacon az tapasztalható, hogy a vágás csak nagyon nagy üzemekben gazdaságos. A készítményeknél a sztenderd termékeknél is hasznos a nagyobb üzemméret, de ezek esetében már életképesek a specialisták. Vagyis olyan hazai és külföldi gyártók, amelyek a magas brandértékkel, speciális márkajellemzőkkel el tudják adni a drágább termékeiket.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden termék esetében van commodity kategória (egységesebb áru) és van speciális minőség, a magyar termékek pedig a magas minőségű kategóriában tudnak teljesíteni, a commodityben viszont relatíve drágák, és így kiszorulnak.

Amikor minőségről beszélünk, az nem csak a hazai ízek iránti elfogultság, valóban vannak olyan szabályok (pl. az élelmiszerkönyv), amelyek komolyabb minőséget várnak el itthon. Lehet, hogy a polcokról elfogy a pálcika, a rudacska, a nyomokban pulykát is tartalmazó hosszúkás valami is, de virslinek csak azt lehet itthon nevezni, ami legalább 51 százalékban húst tartalmaz. Ráadásul minden százalékba beszámító hús hús, de nem minden hús számítható be a százalékba. Ennek a mondatnak elsőre nincs sok értelme, de mondunk rá példát: ha nagy nyomású gőzpisztollyal leszedik a gyártás során a csontokról az odaragadt cafrangokat, az bekavarható a virslibe, de nem számítható be az 51 százalékba.

Minőségromlási spirál

És innen jönnek a szakma furcsaságai. Tavaly a cégek elindultak abba az irányba, hogy sokszor csak éppen átugorják a minőségi küszöböt, mert akkor az adott termékkategóriában összehasonlíthatók is maradnak, de olcsók is.

A Gazdasági Versenyhivatal nagyon elégedett az árfigyelő rendszerével, de tapasztalatunk szerint a húsosok már nem feltétlenül, abban ugyanis nem jelennek meg a minőségi árnyalatok. Sőt, az ilyen rendszer a minőségrontás klasszikus motorja. Hiszen mi történik? Egyetlen kategóriában össze lehet hasonlítani a virsliket, de a 70 százalékos hústartalmú termék ugyanúgy virsli, mint az 51 százalékos „épphogy virsli”.

Vagyis a gyengébb termék úgy jön ki olcsóbbra, hogy a kategórián belül már nem derül ki a rendszerből első ránézésre, hogy rosszabb minőségű.

Hasonló a helyzet, ha ugyanúgy virsli a jobb minőségű sertésalapú termék és a baromfivirsli. Ez a fogyasztókat a gyengébb termékek felé tereli, ami aztán a gyártókból is ilyen reakciót vált ki. Mindenki inkább elindul az olcsósítás felé, és részben emiatt, részben a vékonyabb pénztárca miatt aki eddig magas minőséget vett, az közepeset fog, aki közepeset, az majd gyengébbre vált. A jobb minőségű magyar cikkek sajnos az ilyen vetélkedésben elbuknak. Hiába szereti szinte mindenki a Pick téliszalámit, a csabai vagy gyulai kolbászt, ezek a termékek sosem fognak olcsónak számítani a kategóriájukban.

A minőségi termékek fogyasztása pedig élettanilag fontos lenne, jó lenne, ha a magyar fogyasztási szokások javulnának – mondta dr. Jánosi Anna, az Élelmiszertudományi és -Technológiai Intézet tudományos főmunkatársa a húsosok találkozóján. Talán nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy a húsos eseményen nem a vegetáriánus étrendről hallottunk tanácsokat, de azt a szakember is megállapította, hogy a magyarok sok zsírt fogyasztanak. Ez jelentős részben azért van, mert zsiradékban készítik el az ételeket, nem a húsokban található zsírokat fogyasztják.

A friss húsok 17-26 százalékban, a felvágottak 12-16 százalékban, a kolbászfélék 18-20 százalékban, de egy parasztsonka akár 28 százalékban is tartalmazhat az emberi szervezet számára fontos fehérjéket. Emellett a zsíroknak is fontos szerepük van, hiszen mint energiaforrások, egyes vitaminok felszívódásában nélkülözhetetlenek.

Meddig bírja ezt a szektor?

Említettük, hogy 2023-ban többévnyi pozitív trend után visszatért az import erősödése a magyar húspiacon. Ennek az oka leginkább az, hogy a kormány beavatkozott, emelte a kiskereskedelmi adót, hatósági áras termékeket vezetett be, illetve az emberek is szegényebbek lettek. A láncok ilyen tényezők mellett egyszerűen nem tehették meg, hogy hosszabb távú kapcsolatok miatt vagy patriotizmusból magyar árut vegyenek, ha van olcsóbb külföldi. Talán egyedül az Aldi deklarálta, hogy ő kitart a „csak magyar” hús mellett.

Eközben más országokban is nehezebb időszak volt, így a drágább magyar áru a külpiacokon sem rúgott már annyira labdába. És ahogy hallottuk, a lengyel, illetve a német gyártóknak, ha rosszabb minőségű, lejáratközeli termékük volt, azt nem otthon próbálták eladni, hogy azzal lenyomják az árat a saját piacukon, inkább kiszórták a kelet-európai piacra. Volt is persze botrány és láncok közötti acsarkodás, amikor megjelent az egynapos szavatossági idővel kínált német darált hús.

És mindez működött is, amikor a gyártók fagyasztótermei már megteltek, dömpingáron kínálták a magyaroknak az olcsó húst, amire az árérzékeny vásárlók le is csaptak.

Magyarország húsipara ebben a helyzetben nem talált menekülő utakat sem, a magyar sertéshúságazat számára ugyanis az afrikai sertéspestis miatt le van zárva egy csomó régi piac. A betegség a hazai vaddisznóállományban jelentkezett, ezért tiltólistákra került a magyar disznóhús. Hőkezelt terméket ugyan lehetne értékesíteni, de a szépen felfejlesztett japán, koreai vagy kínai piacra mi inkább nyers húst és fagyasztott húst adtunk el, nem készítményeket, és mire kezdett felépülni a piac, máris záródtak az ajtók.

Papíron ugyan vannak kivételek, bizonyos feltételek esetén az afrikai sertéspestissel nem érintett dunántúli részekről lehetne külföldre szállítani, de irracionálisak a szabályok. Például a vágóhídnak csak a régióból származó sertést lenne szabad vágnia, de ilyen vágóhidak itthon nincsenek.

Azt, hogy a nehéz év kivált-e valamilyen csőd- vagy konszolidációs hullámot, egyelőre nem látni. Májusban majd meg kell nézni a mérlegeket és az eredménykimutatásokat. Az biztos, hogy 2023-ban az ágazatnak szignifikánsan gyengébb összetett számai lesznek, mint a megelőző évben, sok cég veszteséges lesz. Hallani már negatív folyamatokról is, például arról, hogy a vágóhidak akkor is halasztott fizetést kérnek, ha ez nem is szabályos, de valahogy megoldják.

A tenyésztők oldaláról ez annyiban kibírható, hogy a sertésnek viszont jó az ára. Egy gyors árduplázódással tavaly már történelmi csúcson, 2,5 euró/kg-on is volt a magyar piacra döntő hatással bíró német félsertésár, most 2,2 euró/kg körül jár, de ez is igen magas.

A csúsztatott hatás és fény az alagút végén

A bibliai csapások között még egyet mindenképpen meg kell említeni. A húsipar tavaly nagyon kellemetlen inflációs harapófogóba került. A brutális magyar élelmiszer-drágulás 2022 elején kezdődött, 2022 végén, 2023 elején már 40-45 százalékos is volt az éves emelkedés.

Csak amikor először robbantak az élelmiszerárak, akkor az európai sertéspiacon éppen túlkínálati helyzet volt, és emiatt alacsony volt az élő sertés ára. 2022 második félévétől emelkedett az ár, de amikor a készítményekkel elkezdett volna utánamenni az ágazat a drágulásnak, akkor már a láncok és az állam is nagyon erősen harcolt az infláció ellen.

A boltoknak gondot okozott a forgalom visszaesése, a kormánynak a népszerűségvesztés, a drága adósságfinanszírozás, így miután a húsosok nem tudták az időben elcsúszott áremeléseiket érvényesíteni, pórul jártak.

A panaszáradat után azért az jó hír, hogy bár 2024-ből még kevés adat van, de abban lehet bízni, hogy valami elindult felfelé. A bázishatás miatt is, hiszen tavaly már nagyon rossz volt a helyzet, de januárban már mind az élelmiszeripar, mind a húsipar erős számokat produkált: úgy tudjuk, hogy például a húsfeldolgozásban az export 28 (!) százalékkal emelkedett. A készítménygyártásban pedig pont a hazai piac nőtt 18 százalékkal, ami vélhetően a reáljövedelmek emelkedésének tudható be. Vagyis ha minden jól alakul, kezdhetnek megint jobban élni a magyarok, és megvehetik a kicsit drágább, jobb minőségű magyar húsipari termékeket.