A kriptovilág Bróker Marcsijai, akik tőzsdét verő robot ígéretével vertek át embereket

Szinte hihetetlen, de igaz: Magyarországon minden évben – legalábbis egy ideig – sikeresek tudnak lenni a mesés befektetésekkel kecsegtető csalók. Az amúgy döbbenetesen bugyuta szerveződések, a Bróker Marcsik, Tribuszernék, a csengeri örökösök világában is kitűnik a Samandriel-ügy. Itt azt hitték el a pórul járt károsultak, hogy egy érdi és egy apci asszony kifejlesztett egy olyan kripto-befektetésekkel foglalkozó robotot, amely minden egyes nap érzékelhető hozamot generál a befektetőknek, akár napi 1-4 százalékot. Jöttek ugyanis sorra a csodás kimutatások, csak sajnos valódi pénzhez jutni már nem tudtak az áldozatok. A szervezők már rács mögött vannak, de még mindig sorra kerülnek elő az áldozatok, születnek a büntető-feljelentések.

A piramisjátékos, befektetési csalásos történetek feldolgozása nem könnyű. Egyrészt ki szeretne még egyszer belerúgni azokba a szerencsétlen áldozatokba, akik (igaz részben a mohóságuk miatt) eleve áldozatául estek valami ócska befektetési ígéretnek? Másrészt jó lenne, ha nem lépne újra és újra ugyanabba a folyóba a magyar társadalom egy része. Csak sajnos nem igazán sikeres a pénzügyi edukáció, valamiért mindig akadnak, akik elhiszik, hogy vannak pénzügyi perpetuum mobilék. Pedig ezek a szisztémák, játékok, rendszerek, akárminek is álcázzák a csalók a jól ismert alapsémát, szén-dioxid kvótának, aranybefektetésnek, selyemhernyónak, autók oldalára ragasztott hirdetéseknek vagy kriptovalutás csodamódszernek, mindig csak egyszerű átverések.

A Katicák és a varázslatos kriptorobot

A Police.hu közleményéből tudhatjuk, hogy nemrég is lebukott egy gárda. A budapesti székhelyű Samandriel Group Kft. vezetői, haszonhúzói már rács mögött vannak, de valójában csak most kerülnek elő tömegesen az áldozatok, akik saját honlapot is indítottak az események leírásával, a kimutatások publikálásával, nyilatkozatokkal.

Ahogy Varga Tamás ügyvéddel, több tucat károsult jogi képviselőjével beszélgetünk, tényleg azt érezni, hogy az ügyben sok elem valósággal teljességgel felfoghatatlan. Mert amikor az emberek nagyon éhesek, azért megnézik az étteremben az árakat, ha pedig út közben éri őket az éjszaka, azért megkérdezik a panzióban a szállásdíjat. De hogyan tudnak úgy „pénzéhesen” százezreket, sokszor milliókat átutalni, hogy amúgy

józan pillanataiban senki nem gondolhatja, hogy érdi és apci asszonyok valóban világverő kriptorobotokkal termelik a pénzt a befektetőiknek?

Fontos, hogy ezzel sem az asszonyokat, sem az érdieket, sem az apciakat nem szeretnénk megsérteni. Csak arra utalunk, hogy minden pénzügyi tranzakció előtt érdemes tájékozódni arról, kinek és miért fizetünk pénzt.

A bűncselekményekben részt vevő cégek, vagyis a Fehérvári út 84/a-ba bejegyzett Samandriel Group Kft. és az ugyanitt található Barbelo-Emkiel Kft. mögött ott vannak névvel is a már elfogott szervezők. Ők a fórumokon csak „Katicáknak” nevezett Cs. Katalin és P. Katalin. Mellettük a rendőrség elfogta a sokféle korábbi ügyből is ismert T. Pált és az egyik Katica fiatalabb nőrokonát, aki a pénz tisztára mosásában segített.

Pedig a nagy rendszer megdöbbentően ciki volt. „Mi mindig nyerünk, még nem is volt veszteséges napunk” – állították befektetési csodarobotukról a Katicák. A cég weboldalának tájékoztatója szerint 300 Tether (USDT) kriptovalutát kell minimum befizetni, és ebből 36 hónap alatt akár 1 000 000 USDT nyereség is elérhetővé válik.

Valójában viszont csak az kapott néha vissza is pénzeket, aki nagyon verte az asztalt. Vagyis nem az volt a jellemző, hogy a korai beszállók jól jártak, csak aztán a séma megbukott. Itt a szervezők egyszerűen felélték a pénzeket, de úgy, hogy egy csomó pénzügyi szabályt megszegtek (engedély nélküli tevékenységek, készpénzbefizetési limitek).

2021 óta ment a csalás, két évig valahogy bírta a rendszer. Az áldozatok a kimutatások alapján azt hihették, hogy még pénzt is keresnek.

Az is megtévesztő volt, hogy viszonylag jól nézett ki az iroda, mutatósak voltak az előadások, a grafikonok, de aki egy picit utánaszagolt, biztosan rájött volna, hogy kamu az egész. Csak éppen sokakat elhomályosított a napi 1, vagy 2, esetleg 4 százalékos hozam. A játékosok saját vallomásaik alapján általában nem is akarták megérteni, megismerni a robotot, nem akarták megkérdőjelezni, hogy ezek az emberek hogyan képesek megverni a robotjukkal a világ legnagyobb tőkepiaci kereskedőit.

A robot viszont, nem meglepő módon soha nem is létezett. A nyomozók a beszerzett bizonyítékok alapján megállapították, hogy a cégnek semmilyen kereskedésre alkalmas szoftver nem volt a birtokában. Vagyis az általuk meghirdetett, automatizált portfóliókezelés eleve lehetetlen volt.

A Katicák pedig, akik a pénzeket elrakták, jól éltek, családtagjaikat segítették, Mercedeseket vettek, de azért olyan nagyon nagy lábon mégsem éltek, így csak utólag veri mindenki a fejét a falba. A szervezők nagyon sok, kisebb településekről származó embert húztak le 100-200 ezer forintra (vannak azért sokmilliós károsultak is). A néhány százezer forint azért jó összeg, mert ennyiért talán az áldozatok egy része nem is megy bele a jogi eljárásba, mert az is drága, az is újabb kockázat.

A Samandriel bandára a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda az úgynevezett Mátrix Projekt keretében csapott le 2023. október 9-én reggel, és mind a négy főkolompost elfogta. Ellenük bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folyik eljárás.

Aki szívesen tájékozódna részletesebben is az árulkodó jegyekről, ajánljuk a Bitcoin-bázis adását a témáról!

A szervezők is hittek benne

Annyiszor halljuk, hogy éljen a magyar szürkeállomány, miért ne lehetett volna egy kis magyar cég valóban remek kriptobefektető? Lehetett volna, de valami minimális elővigyázatosság azért indokolt ilyenkor (cikkünk végén olvashatnak majd részletesebben is tanácsokat). Meg lehet nézni, hogy van-e a cégeknek felügyelő intézménye, volt-e nyeresége, akadnak-e munkavállalói? Van-e a cégregiszterben látható tisztviselőknek nyilvános szakmai múltja, nyilatkozata?

Sajnos nagyban megnehezítette a csalás leleplezését, hogy sokan tényleg hittek benne. Vagyis a tanúvallomásokból látszik, hogy az áldozatok számára valóban bizalmi emberek, testvér, barát, orvos(!) is ajánlotta a módszert és közöttük biztosan összekeveredik a jóhiszemű és a csalárd résztvevő a rendszerben. Azt mondják a károsultak, hogy a legsikeresebb szervező, „a H. Józsi”, aki megnyerő modora és meggyőző előadásmódja révén a legtöbb károsultat szervezte be. Ő őszintén hitte, hogy ezzel segít a kispénzű embereknek.

De az is érthetetlen, hogy vajon az elkövetők miben bíztak. Hasonló korábbi ügyekben voltak olyan fekete, de valamennyire mégis intellektuális stratégiák, trükkök, amelyekkel a bűnözők háttérben próbáltak maradni. Külföldről dolgoztak, esetleg magukat is olyan áldozatnak láttatták, akik nem szervezők voltak, csak az MLM-struktúrában viszonylag magas polcon levő játékosok (vagyis valójában „áldozatok”), de itt a bűnözők legfeljebb abban bízhattak, hogy lesz egy-két jó évük.

Tényleg nincs szuperhozam!

Minden piramisjáték, a rengeteg csodálatos befektetési lehetőség, vagyis a legklasszikusabb pénzügyi átverés ugyanarra a sémára épül. Charles Ponzi, Bernie Madoff, Paul Burks, de a magyar Kulcsár Attila, Bróker Marcsi vagy Tribuszer Zoltánné ugyanazt tudják ígérni:

„Gyere és fektess be nálam! Utalj át egy kezdőösszeget és mesés hozam vár a jövőben. De ki vagyok én, hogy másokat megfosszak a nagy jótól? Hívd meg nyugodtan a rokonaidat, a barátaidat is a nagy lehetőségre!”

Pedig a potenciális áldozatok helyzete nem is lenne olyan bonyolult. Amikor hirtelen felbukkan a semmiből az általános iskolai osztálytárs, a régi szomszéd, vagy az egykori sporttárs, és megkérdezi, hogy „szeretnél könnyen sok pénzt keresni”, akkor csak annyit kell válaszolni, hogy „köszönöm, de nem.”

Minden ilyen csalás szervezői az emberi kapzsiságra és hiszékenységre bazíroznak. Felcsillantják az egyszeri, a vissza nem térő meggazdagodás lehetőségét, aztán a szerencsétlen későbbi áldozatokban csak elkezd motoszkálni, hogy ha ez ilyen egyszerű, rossz lenne kimaradni. Millió és millió csalás létezik párhuzamosan, az egyik séma bejön a szervezőknek, a másik kifullad, a harmadik el sem indul.

Aztán hol rövidebb, hol hosszabb idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, valójában egyáltalán nincsen ingyenebéd, a mesékből nem lépnek elő az aranytojást tojó tyúkok.

A kockázatmentes hozamot az állampapírpiacon lehet megkeresni. Ha az éppen 7 százalék, akkor az a reális, aki többet ígér, általában csaló.

Természetesen ez így annyiban túlzás, hogy ideig-óráig adódhatnak arbitrázsok (biztos nyerők), ügyes tőkeáttételes konstrukciók, de stabilan nyereséges és kockázatmentes, biztos befektetések csak átmenetileg léteznek.

Az angolszász Ponzi scheme kifejezés névadója, Carlo (Charles) Ponzi egy létező kiskapuval indult. Amikor elkezdte híres csalását, valóban kínálkozott egy lehetőség: az olasz postabélyegek az Egyesült Államokban is használhatók voltak, ráadásul többet értek. Ám a posták hamar bezárták a kiskaput, Ponzi viszont még mindig erre alapozva gyűjtött pénzt. Pár hónapig nagyon gazdagnak tűnt, de élete nagyobbik részét aztán börtönben töltötte, végül koldusszegényen halt meg Rióban egy szegénykórházban.

Ezerszer is le lehet írni, hiszen úgyis megint lesznek majd szerveződések és áldozatok, de tényleg nem létezik a pénzügyi perpetuum mobile, a csodálatos és kockázat nélküli hozam csak álom. Akkor is, ha minden pillanatban 50-100 ilyen játék (csalás) zajlik párhuzamosan Magyarországon, egyik sem fog bejönni, csak a bukás időpontja a kérdés.

Érdemes az Magyar Nemzeti Bank (MNB) oldalán megnézni az engedély nélküli pénzügyi tevékenységek, vagy a nem ellenőrzött befektetési lehetőségek munkacímű oldalakat. Jogi okokból az MNB nem tudja kiírni, hogy „vigyázat, piramisjáték!”, de a legtöbbször erről szólnak ezek az eufemisztikus címek. Ha csak annyit megtesz mindenki, hogy itt körülnéz, mielőtt befizet valahová pénzt, sokat spórolhat.

Amúgy pedig az utalás pillanatáig minden csaló nagyon megnyerő, kedves, csak utána jön mindig a dráma. A matek később mégsem úgy alakul, ahogy azt eredetileg ígérték, a kifizetéseknél mindig éppen átmeneti nehézségek támadnak (amiért soha nem a szolgáltató, hanem a piac, a felügyelet, a klasszikus bankok, vagy a cég rossz hírét keltő újságírók a felelősek), sokszor a szervezők köddé is válnak.

Az átverések egy része rendkívül primitív, mégis sok az áldozat, és akkor jöhetnek a perek, az imakörök, a politikusok, akik olykor tényleg segítenek, mint például a Quaestor ügyében.

Tudatosan ostobák és gonoszul szofisztikáltak

A sémák egyébként sokszor szándékoltan bugyuták, mert az egy jó szűrő. Aki ugyanis elhiszi, hogy a megbuktatott gaboni olajminiszter nekünk ajánlja fel, hogy amennyiben segítünk 64,96 millió dolláros magánvagyonát kimenekíteni, akkor 13,21 millió dollárt nekünk ad, az utána sem fog akadékoskodni.

A „nigériai csalások” nagyon is tudományos matematikai modellekre építenek. Ha a szétküldött százezer spam-levélre csak öten válaszolnak, azokkal már tényleg érdemes foglalkozni. Hiszen a válaszok, az esetleges személyes találkozók kezelése már költséges és lebukásveszélyes. Éppen ezért a csalók szándékosan butítják le a végtelenségig az üzenetet, hogy akinél még ez is átmegy, az jó eséllyel a pénz elutalásáig már nem áll meg.

A mások megtakarításaira vadászó pénzügyi csalók máskor eléggé szofisztikáltak, sokszor igyekeznek a büntetőjogi kategóriákon belül maradni aljas szisztémáikkal. Vannak ugyanis olyan hálózatos értékesítési modellek, ahol valami valódi termék is van: biztosítás, mosószer vagy kriptó. Itt már sokkal nehezebb perelni. Ha ugyanis valaki nagy mennyiségű mosószert vesz meg, de azt ő már nem tudja másnak eladni, ezért leginkább magát okolhatja. Ennek analógiájára: ha egy befektető elhiszi, hogy a csodarobot majd jól kereskedik, de végül mégsem, akkor nincs kit feljelenteni. Csak akkor lehetséges ez, ha nem is volt robot, és nem is volt engedély. (Ebben a primitív Samandriel-ügyben persze nem egy rossz robot, hanem nettó csalók dolgoztak)

A klasszikus piramisjáték egyszerű séma: adjál pénzt, majd többet fizetek vissza, szervezz be embereket, te biztosan jól jársz!

1996-ban Albániában egy ország ment csődbe így, és majdnem a teljes albán GDP megfordult egy ilyen játékban, aminek a vége polgárháború lett.

Akadnak irreális hozamígéretes sémák is, amelyek akár a többiek befizetéseinek a rovására még ki is fizethetők egy ideig, csak aztán persze kipukkad ez a rendszer is. Végül vannak cizelláltabb csalások, részvényígéretnek álcázott lufik, amelyeket nehezebb elkapni: csodagyógyszert ígért a cég, vízzel hajtott autót fejleszt a másik, dolgozott is rajta, de sajnos végül nem sikerült. Ilyen volt például Elizabeth Holmes, a Theranos nevű sztár startup alapítója, aki azt ígérte, fejlesztésével egy egyszerű vérvizsgálattal kimutathatók lesznek a betegségek. Persze kiderült, hogy a fejlesztés egy hatalmas kamu, de csak azután, hogy olyan hírességektől sikerült pénzt lehúzni, mint Henry Kissinger egykori külügyminiszter vagy Rupert Murdoch médiamogul. A megtévesztett befektetők körülbelül 700 millió dollárt invesztáltak a cégbe.

Egy tucat jó tanács

Végül térjünk rá a legfontosabbra, vagyis a prevencióra! A Samandriel-ügy után a rendőrség, és Varga Tamás ügyvéd is megfogalmazott tanácsokat, amelyeket mi még továbbiakkal egészítettünk ki. Szerintünk a kecsegtető ajánlatok esetén érdemes legalább ezen az egy tucat gondolaton végigfutni.

1. Online hirdetések esetén legyünk nagyon körültekintőek!
2. Mielőtt pénzt fektetnénk be egy üzletbe, győződjünk meg a cég által hirdetett kecsegtető ajánlat valódiságáról!
3. Ha úgy érezzük, hogy csalás áldozatai lettünk, ne habozzunk, azonnal tegyünk feljelentést a rendőrségen! Sokakon segíthetünk ezzel.
4. Sok százezres, milliós befektetési terméket soha ne vegyünk személyes találkozó nélkül, ne vásároljunk általunk kevéssé ismert portálról, életünkben először látott ügynöktől vagy panelház kis lakásában berendezett gagyi irodában!
5. A honlap és az iroda lehet nagyon meggyőző is, de ez sem elég garancia. Ne érezzük magunkat paranoiásnak, ha alaposan leellenőrizzük az ajánlattevőt! Nézzünk a cég után a cégregiszterben is, keressünk engedélyeket, kivonatokat, nézzük meg a cégtörténetet, a mérleget, az alkalmazottak számát. Minden gyanús lehet: ha nincs bevétel, munkatárs, üzleti múlt. Befektetési lehetőség annyi van, mint égen a csillag, a legkisebb gyanú esetén keressünk másikat!
6. Abba fektessünk csak, amit értünk. Óvakodjunk a zavaros, áttekinthetetlen modellektől, amelyeknél a termék be van csomagolva, el van rejtve! Az arany az arany, attól nem lesz jobb befektetés, ha mindenféle tört egységbe, rendszerbe, MLM-be van csomagolva.
7. Ha nem tudunk ellenállni egy mesés ajánlatnak, legalább csináljuk fokozatosan, tegyünk egy próbát, kezdjünk kisebb összeggel! Ez megvédhet minket a nagyobb bukástól, hiszen van, aki már a fillérekért is lehajol, azt sem adja vissza nekünk, de persze a kezdeti siker soha nem garancia. Rengeteg rendszerben van „beetetés”.
8. Soha ne higgyünk a sztenderdizált piacokon az akciós, remek lehetőségekben! Miért adna nekünk bárki olcsón gyémántot, dollárt, kvótát, ha annak tőzsdéje, világpiaci ára van?
9. Irtózzunk a körítéstől, a meggyőzési technikáktól! Befektetést ne hétvégi üdülésnek vagy finom vacsorának álcázott termékbemutatókon vásároljunk, hanem akkor, amikor hideg fejjel tudunk mérlegelni! Ha bejön egy fickó és elmeséli, hogy a színpadon látható autót ő a befektetéssel kereste, a mondat végét se várjuk meg, meneküljünk!
10. Gondoljuk át, hogy világos-e számunkra a befektetési folyamat, a termék, az ár, megismertük-e azt, akinek átadjuk a pénzünket, van-e mögötte cég, szervezet? A tanács a szokásos: a legkisebb rossz érzésnél, kételynél, hagyjuk az egészet a fenébe!
11. Amikor ott villog a nagy ígéret, olykor az is elhangzik, hogy már „csak” hozni kell néhány szerencsés embert, aki szintén részesülhet a jóból. Gondoljuk meg, hogy valóban szeretnénk-e további embereket beszervezni?
12. Ha minden legális, akkor biztosan van a cégnek köze a felügyelethez (MNB-hez). Ha nincs felügyelő hatóság, akkor legyünk tízszer gyanakvóbbak!